Bár a Múzeumok Éjszakája már régen elmúlt, de államvizsgáim miatt csak most van időm a beszámolóra. Érdekes ez az esemény, mert ilyenkor valahogy mindenkinek van kedve múzeumba menni az országban, míg az év többi napján eszükbe sem jut. Például egyik nővérem is meglepett, aki a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítására látogatott el, miközben azt tényleg bármikor megtehetné, kisebb tömegben (sőt…), és világosban is láthatóbbak lennének a képek. A Szépművészeti Múzeum múzeumpedagógusa egyszer ki is kelt a rendezvény ellen (egy tanárképzéses órám miatt látogattunk el hozzá), hogy szerinte már túlzásba vitték az egészet. Az a félő, hogy már csak maga a banzáj számít, maga a kultúra kevésbé. Én ettől függetlenül mindig találok jó programokat (mondjuk az azért feltűnt, hogy sok helyen ugyanazok ismétlődnek), és bízom benne, hogy ha ennek a rendezvénynek is sikerült becsalogatni az embereket a múzeumba, attól még később is, az év másik napján is el fognak látogatni oda: akár valamit jobban szemügyre venni, vagy olyat megnézni, amire nem volt idejük, vagy egyszerűen felkeltették a látogató érdeklődését más kiállítások iránt.

Korábbi években jártam már Múzeumok Éjszakáján az ELTE Egyetemi Könyvtárban, a Szépművészeti Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Mai Manó Házban, a Postamúzeumban, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és a Mezőgazdasági Múzeumban. És hol voltam idén?

 Először is nagyon sok időt töltöttünk a Bélyegmúzeumban, ahol még korábban soha nem jártam. Érdekes, hogy a bélyegeket kihúzható vitrinekben tárolják szekrényszerűen egymás mellett, abszolút helytakarékosan. Viszont így a térképes útbaigazítást kivéve nehezen tájékozódik az átlag látogató, hogy mit merre keressen. Készültek erre az alkalomra óránként sorsolt tombolával, amin tényleg a többség nyert (kaptam baseball-sapkát, puzzle-t, könyvjelzőket), és bárki ingyen lerajzoltathatta magát fiatal múzeológusokkal. Ugyan idegenvezetést nem sikerült elejétől végéig meghallgatni egyszer sem, de annyit megjegyeztem belőle, hogy a bevont hibás bélyegek mindig értékesebbek (pl. eltérő szín, 50f helyett 35f-t írtak rá), a maradékokat a Bélyegmúzeum kapta meg. A gyerekek múzeumpedagógiai foglalkozás keretében dobozokat díszíthettek bélyeggel, vagy nyakláncot készíthettek bélyeg-medállal. Meglepetés-programként (jó hosszú sorbanállás után) egy elzárt, sötét szobában uv fénnyel megszemlélhető bélyegeket nézhettünk meg, miközben egy előre felvett előadást hallgattunk.

  Ki látott már olyat, hogy egy kutatóteremben kaszinózzunk? Ezúttal a Magyar Országos Levéltárban akár ezt is megtehettük (hogy ez jó vagy nem, azt mindenki döntse el maga). Bárhová bekukkanthattunk, a könyvtárban ezúttal Báthory Erzsébetről készítettek ki könyveket a segítőkész könyvtárosok. Illetve megnéztük a tanácstermet, annak gyönyörű freskóival: az egyiken könyvesszekrényt is felfedezhetünk láncoskönyvekkel, ami különösen megragadta figyelmem.

 A Várban felfelé sétálva természetesen leálltunk a Magyar Nemzeti Galéria oldalára történő fényfestésnél (Paint Up!). Bevallom, ezt én is zseniálisnak tartom; barátnőmék megjegyezték, hogy ők a kortárs művészetet egyedül ilyen formában tudják elfogadni (ezt a véleményt végzett művészettörténészként nem oszthatom). Rengetegen voltak kíváncsiak a hatalmas projektorokkal kivetített képsorokra, melynek során víz csordogált az épületből, leomlott, arról nem is beszélve, hány különféle színben pompázott.

Hol máshol zárhattuk volna a sétát, mint az Országos Széchényi Könyvtárban! Szerencsére még sikerült elcsípnünk egy idegenvezetést 0:30-tól, de hallván, hogy 1.5-2 óráig tart, kissé a szívünkhöz kaptunk. Ennek ellenére hamar elment ez az idő, amit többnyire a raktárakban és a könyvkötő műhelyben töltöttünk. Megtudtuk, hogy 10 millió egységnyi dokumentuk található nemzeti könyvtárunkban, ebből 2,5 millió könyv (a többi aprónyomtatvány, térkép, fotó, cd, dvd stb.). Az 1800’ évek elején raktárnokok még ismerték az összes könyvet (ahogy a naiv elképzelésekben még ma is ez a tudat él), nem csak azok lelőhelyét. Manapság leküldik az olvasó kérőcéduláját a raktárba, ahol a raktáros megkeresi a kért dokumentumot és azt „Telelifttel” visszaküldi (az épületen belül 2200 m sín van összekötve). A raktáros felhívta figyelmünket a legnépszerűbb szolgáltatásukra, a „szülinapi újságra”, amit akár tematikusan is lehet kérni – pl. ha szeret valaki pecázni, akkor ezzel kapcsolatos cikkeket gyűjtenek az illető születésének évéből.

 Ezután a könyvkötő- és restauráló műhely látogatása következett, ahol bepillanthattunk a munkafolyamatokba (elképzeltem, hogy ezt valószínűleg máskor nem hajnali 1 után csinálják). Fűző- vagy ragasztókötést alkalmaznak, körülvágják és ráteszik a borítót, amit  összeragasztanak a könyvtesttel. A legkorábbi eljárás a keményítős papírkötés, míg az álbordás kötés hagyománya a főúri könyvtárakban alakult ki. Meglepő volt, hogy a borítók mintázatát, ezt a jellegzetes színes mintát, amit a könyvtári könyveken lehet látni, mind ott helyben készítik. Előttünk varázsolt egy hölgy a papírokra különböző mintákat, teljesen egyszerű (ám gyakorlott) mozdulatokkal.

 Utána eljutottunk a két nagy olvasóterembe, ahol akár régi hírlapokat is kutathatunk mikrofilmen. A katalógus elérhető online, kivéve a régi könyvekét. Könyvből és folyóiratból nem másolnak, hanem a Reprográfiai Szolgálat digitalizálást végez. Megnézhettük az ország legnagyobb és legkisebb könyvét egymás mellett, végül a kilátást az OszK-ból a városra.

 Nem volt művészettörténet órám az iskolában - egy évig tanfolyamra jártam helyette -, így csak hallomásból tudtam, hogy milyenek a művtöri órák. Legtöbb barátnőm arról számolt be, hogy 11-12. osztályban teljesen értelmetlenek voltak, mert már mindenki az érettségire koncentrált. Egyik helyen csak videókat néztek (nem feltétlenül ilyen témában), másik helyen szigorú volt a követelmény, amit teljesen feleslegesnek tartottak. Ismerőseim közül senki nem szerette a művészettörténet óráit.

 Ilyen képekkel magam előtt kellett elmennem a tanítási gyakorlatomra. 11-es osztályt választottam, mert ők tanulják a barokk kort, ami a szakdolgozati területem. Elsősorban az ő óráikon hospitáltam, és az óralátogatások során megbizonyosodtam arról, hogy a művészettörténetet 0. (!) vagy 7. órára teszik, mikor a diákok egyáltalán nem tudnak koncentrálni. Nyugdíj előtt álló vezetőtanárom nem is várta el tőlük a figyelmet, gondolom azt remélte, hogy csak ragad valami ezekre a serdülőkre az előadott anyagból... A 0. órákra bármikor megérkezhettek, még óra után is kihúzta a hiányzást, ha megkérték rá (sűrűn előfordult); a 12. osztályosok pedig elkérhették maguk, ha inkább a könyvtárban szerettek volna tanulni óra helyett. Egyáltalán nem volt csend, 1-2 figyelő embert leszámítva mindenki a padtársával beszélgetett. A 34 fős osztályoknál ez azért már elég komoly hangzavart jelentett (kivételt csak a félcsoportra bontott humán tagozat jelentett).
 
Mivel a legtöbb művészettörténet tanár igazából rajztanár, vezetőtanárom is az órák utolsó 10 percét a rajzolásra szánta. Kb. minden hónapban adott a diákoknak új rajzi feladatokat, és az óráim utolsó részét én is átengedtem neki emiatt.
 
Azt talán említenem sem kell, hogy az óráimon végig a kivetítőt használtam, mert nehezen tartanám elképzelhetőnek a művtöri órák tartását képek nélkül (hagyományos diáim nincsenek). Power point prezentáció helyett a Prezit alkalmaztam, amit én nagyon szeretek - a diákokon nem láttam, hogy különösebben meglepődtek volna rajta. (A leírásoknál linkelem a Preziket, amiket már az alkalmazást bemutató bejegyzésemben is megtettem.)
 
Holland barokk óra. Úgy döntöttem, fokozatosan próbálom őket kizökkenteni a hagyományos légkörből. 
  • Első órán még csak kérdéseket tettem fel, amire "pozitívokat" kaphattak (ezt előre nem árultam el, egyébként 2 pozitív jelent náluk egy 5-t, és a tanár úr csak a rajzos feladatokra adott ilyet, de én szabad kezet kaptam). 
  • holland barokkot tanítottam: Frans Hals, Rembrandt és Vermeer alkotásait. Igyekeztem nem kizárólag időrendbe haladni, hanem tematika (pl. tájkép, önarckép) és technika szerint is. 
  • Bevetettem a "Melyik képből való a részlet?" játékot Rembrandt: Dr. Tulp anatómiájánál, volt olyan osztály, akiknek fogalmuk sem volt a képről, máshol azonnal rávágták, mintha természetes lenne. 
  • Ugyanígy volt a másik kérdésemnél, a fametszés technikájának magyarázatánál.
  •  Mikor már tudták, hogy "pozitívra megy ki a dolog", és feltettem a kérdést, hogy "Ki tud fejből festményt mondani Rembrandtól?", egy élelmes diák bekiabálta, hogy "Szent István megkövezése". Sejthető volt, hogy blöfföl, de mivel a választ nem tudtam, mondtam neki, hogy óra után megnézzük az interneten, és ha tényleg van ilyen képe, akkor megkapja a pluszt. Óra után persze már jött is, hogy "Tanárnő, nézze meg a Wikipedián!" - megnéztem, és tényleg ott volt, méghozzá ez a legelső ismert festménye (az angol Wikipedia külön szócikket szentel neki, amit linkeltem). A diák ezután vagy ötször kért elnézést, amit nem is értettem, volt osztályfőnököm pedig nevetve annyit mondott, hogy erre két pluszt kellett volna inkább adnom.
  • A humános osztálynak honlapokat is mutattam, ha érdekli őket a téma: az amsterdami Rijksmuseum honlapját, egy Rembrandt képeit bemutató oldalt és persze Vermeertől is egyet. (Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy gépteremben tarthatja óráját, akkor ezeket a honlapokat érdemes valamilyen feladathoz kötni, amit a diákok ott helyben meg tudnak oldani. Ha erre nincs lehetőség, akkor 1-2 diákot ki lehet hívni, hogy keressenek meg a honlapon valamit. Ebben az esetben is igaz, hogy jobban megjegyeznek valamit, ha nem a tanár ad elő róla, hanem kipróbálhatják maguk is.)
 
Spanyol barokk óra. A második héten, óra elején már ismétlő játékot tartottam, amin annyira megrökönyödtek, hogy benne voltak a játékban.
  • Ha jól emlékszem, két csoporttal próbáltam ki (kisebb létszámmal érdemes), hogy mindenki kapott egy cetlit: a múlt órán elhangzottakból egy-egy festmény címe, önéletrajzi jellemző vagy festészeti stílus szerepelt rajta. Három sorba kellett állniuk aszerint, hogy melyik festőre vonatkoztatható a cetlin lévő adat. Majd mindenki felolvasta hangosan, ami nála volt. Ehhez persze egymással is egyeztethettek (füzetet is használhattak), és a végén is javították, ha valaki rossz sorban állt. (A cetlik szövegei Wordben letölthetőek innen.)
  • A másik ötletem az volt, hogy öt nagyon jellegzetes képet levetítek az előző óráról, és ha valaki mindet felismeri alkotó és cím szerint, az pozitívat kap. Ezt a feladatot elvetettem, amikor rájöttem arra, hogy még az sem rémlik nekik, milyen festőkről volt szó múlt héten(!). Úgyhogy közösen találhatták ki ezeket az adatokat, és az kapott pluszt, aki a legtöbbször hozzászólt.
  • spanyol festők közül ezúttal Zurbaránt, Murillot és Velazquezt vettük - sok érdekes képelemzésnek igyekeztem utánanézni ezzel kapcsolatban (Velazquez: Az udvarhölgyeknél és a Szőnyegszövő nőknél különösen érdekes dolgok vannak a képen).
  • Most is tettem fel kérdéseket, mint pl. "Mit jelent az apokrif?", "Mit nevezünk immakulátának?" - ezekkel ugye a vallási témákat érintettem (ami művészettörténetben elkerülhetetlen), és ötből egy osztály tudta nagyon jól a válaszokat.
  • A humános osztálynak bemutattam a Web Gallery of Art használatát, amit nagyon jó adatbázisnak tartok (már a digitális kompetenciák bejegyzésben is megjegyeztem), és rákerestünk néhány barokk festőre is.
  • Ahol maradt még egy kis idő, ott egy tévéből felvett filmet néztünk templomi freskókról.

A Szépművészeti Múzeum barokk képei óra. Úgy terveztem, hogy tartok egy teljesen interaktív órát, ahol a diákok dolgozzák fel maguk az anyagot. Ez ugye azzal jár, hogy nem tudhatom, mi történik a következő pillanatban. 
  • Először mondtam néhány szót a budapesti Szépművészeti Múzeumról, annak gyűjteményeiről (megkérdeztem, azon belül szerintük hol találhatóak barokk festmények) és aztán a Régi Képtárat is bemutattam pár szóban.
  • Aztán kivetítettem néhány híres képet, ami konkrétan ott található, és feltettem a kérdést, szerintük milyen adatok alapján lehetne csoportosítani a festményeket. Nagyjából mindenkinek eszébe jutott, hogy évszám, származás, tematika stb. 
  • Csoportokra osztottam őket, és mindenkinek kiosztottam egy típust, hogy miszerint írja össze a képeket (lehetőleg azt, amit ők mondtak). Adtam hozzá filctollat és egy-egy nagyobb darab csomagolópapírt.
  • Szabadon odamehettek a kivetítőhöz, és megbeszélhették, amit látnak. Tanárom meg is jegyezte, hogy ez olyan "mint egy virtuális kiállítás" (ráadásul olyan időpontban, mikor nincs is nyitva a múzeum). Célom "mindössze" az volt, hogy ha jobban megnézik a képeket, gondolkodnak rajta, beszélnek róla és leírják az adatokat, akkor ezek jobban rögzülnek.
  • Mikor készen lettek a csapatok, az egyik osztályban a mozaikmódszert próbáltam alkalmazni, hogy minden csapat mondja el a mellette lévő csapatnak az eredményeit. Láttam rajtuk, hogy ezt értelmetlennek tartják, és inkább beszélgettek helyette.
  • Ezért a többi alkalommal inkább kihívtam egy-egy embert (volt, ahonnan több jött), hogy akkor mutassák be, mire jutottak.
  • Itt estem a második meglepetésembe, mikor kiderült, hogy nem csoportosítottak (17 évesen illene ismerni a halmazokat), hanem egyszerűen sorban elmondták a képekről az adott jellemzőt... (A legtöbb jellemzőt odaírtam, mert sejtettem, hogy azt maguktól nem is tudnák.) A következő osztályban már sokkal jobban, szemléletesen kihangsúlyoztam, hogy mit várok. (A táblázatokat lefotóztam, és zip-ben, nagyméretben letölthetőek innen.) 
  • Egy másik érdekes eset volt, mikor egy lány izgatottan jegyezte meg az egyik képről, hogy azt már a tanár úr is vetítette nekik. Kérdeztem, tudja-e, hogy a Szépművészetiben található, mire csodálkozva kérdezett vissza - "Tényleg?!" - már az óra vége felé. Finoman megjegyeztem neki, hogy az összes kivetített kép ott található... (pedig azt hittem, egyértelműen elmondtam az óra elején.)
 
Osztrák barokk építészet óra. Lényegében a szakdolgozatomhoz gyűjtött adatok alapján próbáltam bemutatni a barokkot. (A fotón Lilienfeld könyvtára, 2009-ben készült fénykép.)
  • Egy nagy Ausztria térképre tettem rá saját fényképeimet és egy-két adatot, de már első órán rá kellett jönnöm, hogy túl nagy a térkép, ami teljesen összezavarja a Prezit, ezért ki kellett vennem alóla.
  • Rákérdeztem, hogy mi jut eszükbe a barokk építészetről, és sajnos azt kell mondanom, hogy beigazolódtak elképzeléseim: "csicsás, túlfűtött, zsúfolt". Igen, ez mind a barokk. Szerettem volna bebizonyítani nekik, hogy ennél azért többet is mondhatunk róla, és valójában ez is gyönygörű a maga nemében. Ha engem kérdeznek, akkor a barokk: nemesség, aprólékosság - mutattam illusztrációt a magasba építkezésről, kertekről, kovácsoltvas kapukról, stukkókról, mennyezetfreskókról, bútorművészetről...
  • Igyekeztem tőlük mindehhez magyar analógiákat kérdezni, alaprajzokat is mutatni.
 
18.századi angol művészet óra. Ebből már csak egyet tartottam, amely a vizsgatanításom volt pontosan április 1-jén. Vezetőtanárom megkért, hogy próbáljak játékosabb feladatokat összeállítani mára (ahogy észrevettem, ő elengedte volna a diákokat, ha nem ez a vizsgatanításom).
  • Barokk totóval indítottam, ahol képeket vetítettem egymás után, nekik pedig 13+1 ikszet kellett tenniük a papírjukra. Variáltam azt, hogy technikára kérdezek rá, festőre vagy címre (a totó papírját is elérhetővé tettem a megoldásokkal együtt), mindez A és B csoportnak külön.
  • Talán mondanom sem kell, hogy egyikük sem tudta igazán a válaszokat. Végül egy lánynak adtam pozitívat, aki nagyjából jókor jelentkezett, de már bejelölt egy olyat, ami még nem volt. :)
  • Nagyjából bemutattam a 18. századi angol festők közül Joshua Reynolds, Thomas Gainsborough és William Hogarth munkásságát.
  • Terveztem még egy rajzolós feladatot, amihez két fős csoportokat jelöltem volna ki, de erre nem jutott idő. Mindenkinek húzni kellett egy általam kinyomtatott és kartonra felragasztott festményt (olyat, amit nem mutattam be addig, a képek innen letölthetők Word-ben). Ezeket csak a csoport egyik tagja nézhette volna meg, és a másiknak le kellett volna diktálnia, hogyan néz ki nagyjából a kép, és ezt a le is kellett volna rajzolnia. Ez ugye egyik részről fejleszti a műleíró készséget, mind a mellett, hogy elgondolkodik a kompozíció szerkezetén, másrészről a másik rajzolási technikája fejlődik, és elgondolkodik azon - mit is akart mondani, hogyan rajzoljam ezt le?
  • Szóval ehelyett csak a feladat második része maradt: a csoportok kihúztak egy-egy képet, és az asztalon elhelyezett két kupac cetliből ki kellett választaniuk, hogy melyik festő+cím és milyen érdekes leírás vonatkozik a saját képükre. Ehhez a csoportoknak egymással is kellett beszélniük.
  • Utána kivetítettem a képeket, és elmondták a csoportok, hogy szerintük mi a címe és a leírás róla. Egy helyen volt keveredés, mert egy csapat elvitte a leírást és a másiknak csak az utolsó maradt, ami egyáltalán nem illett a képhez.
A diákok nagyon kedvesen megtapsoltak (egyébként több órán is), és egy rögtönzött csokival köszönték meg, hogy tanítottam őket. Ennél nagyobb dicséret, hogy vezetőtanárom (ugyan elmegy nyugdíjba nyártól, de még egy-két órát ő fog tartani) szeretne áttérni a Prezi készítésre, amit nálam látott, és elhatározta, hogy ő is megpróbálja kicsit játékosabban tartani az óráit.

 

Aranymaszkok, honnan is?

2010.06.13. 20:41

 Kissé meglepetést okozott a Néprajzi Múzeum "Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából. A Zelnik-Gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban"című kiállítása (nem csak giga hosszú nevével, mert ezt már megszokhattuk tőlük). És ha mérlegre tennénk, akkor inkább negatív, mint pozitív értelemben leptek meg. Még egy hétig látható tárlat, 2010. június 20-án, a Múzeumok Éjszakája után zárják, ezért néhány mondatban elmondom, mire számíthat a múzeumba érkező. 

Zaj és felár. Látogatásomkor éppen átalakítások zajlottak, ezért a bejárat csak a fadeszkák alatt volt megközelíthető, ami kisebb gondot okozott ahhoz képest, hogy elég nagy zajhoz kellett hozzászokatni a fülünket: mintha a panelban két szomszédunk egyszerre tatarozna. (A szépülés reményében egyébként ez abszolút tolerálható!) Viszont nem tudtam előre, hogy az egyszerűbb nevén "Aranymaszkoknak" hívott kiállítás csak felárral látogatható - egyébként honlapjukon jelzik -, ami azt jelenti, hogy a teljesárú belépő 2600 Ft, a 26 év alattiaknak és 62 év fölöttieknek 1300 Ft. (Feltételezem, a gyűjtőnek is jár a bevételből vagy a szállítási/extrém tárolási feltételek kerülnek sokba, és nem mindent az állam áll, de persze ezt nem tudhatom - és az világos, hogy a reklámozásra rengeteg pénzt költhettek.)
 
 Csak részben aranymaszkok. Mindezek után szembesülhetünk vele, hogy a maszkok mindössze egy teremben vannak elhelyezve, és a teremnek a felét teszik ki a reklámozott aranymaszkok, míg a másik részében a Néprajzi Múzeum gyűjteményében lévő egyéb maszkok válogatása tekinthető meg. A kritikám negatív rész itt igazából véget ér, csak azt nem értem, mint ahogy a Szépművészeti Múzeum kiállításain sem szoktam felfogni, hogy akkor miért kell azt mondani, hogy ez egy "aranymaszkok" kiállítás?! Jó, rendben van, hogy ez volt a főattrakció és ennyi aranymaszkot egyben látni is nagy dolog, csak nem erre számítottam...
 
Maguk a maszkok. Egyébként a múzeumunk anyaga sokkal nagyobb változatosságot kínál, mint Dr. Zelnik János, volt diplomata gyűjteménye (a leírás szerint 16 ezer maszkkal rendelkezik). Láthatunk famaszkokat, faháncsokat, egyéb növényi anyagokat. Illetve Zelnik gyűjteményéből féldrágakő eredetűeket és még majomszőrből készültet is. Utóbbi apropója, hogy a régészek szerint a sámánok már 40 ezer éve öltenek állati maskarákat. Egyébként többségében a maszkok az istenekkel kapcsolatba lépésre valók (pl. halotti maszkok, törzsi maszkok), egyes betegségek elrisztására, de mindenképpen a titokzatosságra és az elrejtőzésre utalnak. Napjainkban analógiaként a kutatók maszkjait és a Hollywoodi maszkmestereket említették meg. (Plusz vírusok elleni maszkinfluenza elleni maszk...)
 
A maszkok típusaként elsősorban ezek voltak meghatározva: 
  • beavatási maszk, táncmaszk, rituális maszk, halotti maszk, fogadalmi maszk. 
  • Máshol az elnevezések az istenségre céloztak (pl. hevehemaszk), a származási helyre (pl. Bismarck-szigeteki maszk), a funkciójára (pl. sisakmaszk) vagy az anyagára (pl. féldrágaköves maszk). 
  • Mindenhol megtalálhattunk az adott maszk szélességi, hosszúsági, mélységi adatait és a leírásban azt, hogy mire használták, honnan származik és esetleg mikor keletkezett (mindezt magyarul és angolul). 
  • Ahogy a szövegből kiderült, sokszor fával tartották az arc elé, vagy ráerősítették a fejre - leginkább színházi előadásokon -, aminek lyuk-nyomai látszanak pl. a homlokon.
 
 Néhány kiemelt darab. 
  • A kedveneim talán a féldrágaköves maszkok voltak, amelyek sokkal masszívabbak az aranylemezkékből összeállított társaiknál, találhatunk köztük pl. lapis lazulit, jádét és türkizt, ezek mind Kínából származóak. 
  • Mellettük a szőrős majommaszk egészen rettentőnek tűnt, melynek egyébként kora és származási helye teljesen ismeretlen. 
  • A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származó maszkok közül egészen megtetszett a Bismarck-szigeteki táncmaszk, a fejhez képest hatalmas füleivel, fején haj-gyanánt növényi anyaggal.
  • Az aranymaszkok közül természetesen a kimunkáltabbak fogtak meg jobban: A bajszos alak és a teljesen zárt rituális korona, ami a feltételezések szerint 2-3 alkalommal átalakítottak (ahogy a Szent Koronánkat is), és egyik része a kutatók szerint tálként funkcionálhatott. 
  • Érdekesnek találtam, hogy egy lószerszámot is elhelyeztek a többi között, ezt a lovak homlokára erősítették. 
  • És a fő látványosság egy gyönyörű skorpiópár, potrihukat kiárly illetve királynő arcai díszítik, ez a korábbi gyűjtő szerint a Vietnámi hegylánc gerincére visszavonult egyik törzstől való.
 
Még egy kis kritika. Általában azért is szeretek anyukámmal menni kiállításokra, mert mindig rá tud világítani a lényegre. 
  • Ő nagyon jónak tartotta a kiállítást abból a szempontból, hogy látta, mennyi különböző maszk létezhet, és nincs egyforma közöttük. 
  • Azonban már az első percben közölte, hogy ő a kiírásokat nem tudja elolvasni: sötét teremben (valószínűleg a műtárgyak igénylik), fekete alapon fehér betűkkel állt a szöveg, ami talán megpróbáltatást jelenthetett a szemnek. 
  • A tárlat egy óra alatt nagyon kényelmesen bejárható, én mindent elolvastam és jegyzteltem is közben. Anyukám fájós lába viszont nem bír ki egy órát ülés nélkül, úgyhogy ő kb. félóra után feladta a nézelődést, és ki kellett mennie a folyosón leülni, ugyanis a teremben nem volt kanapé - pedig általában szokott lenni, mert szeretnek az emberek elmerülten nézegetni egy-egy műtárgyat. 
  • (Viszont amíg várt rám, addig nézegethette a kirakott katalógusokat, mai pozitívum.)
 
 Múzeumpedagógiai füzet. Potom 300 Ft-ért kapható egy múzeumi vezető 9-14 évesek számára, ami tényleg segíthet a kiállítás megértésében (ha egyáltalán abban a sötétben látják a betűket és ki is tudják tölteni a feladatokat). Ebben a néhány oldalas dokumentumban sok információ és érdekes rejtvény található: 
  • rákérdez leírás alapján a maszkok nevére, és fordítva, a műleírást, adatok felvételét és tanítja. 
  • Térképen jelzik, honnan származnak egyes maszkok, és a többit ki kell egészíteniük. 
  • Lehet benne rajzolni, színezni, keresztrejtvényt fejteni,
  • további kérdésekre válaszolni, mint pl. Melyik fém a hold jelképe? Mely trópusi betegséget terjeszt a szúnyog? 
  • A füzet végén pedig két ajándék matrica vár jutalomként. (Egyébként az igazi az lett volna, ha unokaöcséimen tesztelem a munkafüzet hatékonyságát.)
 
Múzeumpedagógia. A füzet mellett más foglalkozást is kínálnak: 
  • vasárnaponként kézműveskedni lehetett, bár én gyerekeket nem láttam az asztalnál, csak színes ceruzákat és papírokat. 
  • A folyosón beépített elemek: egy mágneses tábla, amin maszkokat ábrázoló hűtőmágnes-puzzle-ket lehet kirakni, 
  • a másik oldalon pedig fából készült, kampókra akasztható memory kártyák találhatók a maszkokkal (a képen látható módon). 
  • A két eszköz közt két számítógép található, melyeken egy-egy játékot lehet kipróbálni. Az egyikkel pontokat kell összekötni, és megkapjuk az egyik maszkot. 
  • A másikkal képeket kell információkhoz párosítani. Ez utóbbi hasonlít rá, de hiányoltam a kvízesebb, nagyobbaknak való feladatokat.

 

Floralia Aquincumban

2010.06.12. 18:08

 Először középiskolás koromban látogattam el a Floraliára (8 osztályos gimnáziumba jártam, ezért alsóban lehetett) , melyet az ókori római település romjai között rendeznek évente Aquincumban (wiki oldalarégészeti oldal). Ötös járt érte történelemórán, ami elég fontosnak számított ahhoz, hogy elmenjek miatta. Már nem teljesen emlékszem arra, hogy akkor milyen volt a rendezvény - csak a gladiátorok maradtak meg emlékeimben, akik a színpad közepén harcoltak. Most viszont, 2010. május 23-án ismét elmentünk a családdal, ezúttal inkább az unokaöcsém miatt. Talán mondanom sem kell, hogy neki is a gladiátorok tetszettek legjobban.

 
 Látogatóközpont. Egyrészt engem az új aquincumi látogatóközpont lepett meg, amit azóta húztak fel. A honlapon található "múzeum története" csak 2005-ig listázza az eseményeket, ezt a látogatóközpontot viszont 2006-ban építettek fel a kiírás szerint. A híres víziorgona is ide került át ezek után a korábbi múzeumépületből. Továbbá azt találtam, hogy a "Pannonia Provincia Program" 300 milliós EU-s pénzt szánt a beruházásra 2010. áprilisától. Ennek keretében az antik darabokat "high-tech" eszközökkel szeretnék bemutatni (látványterv felülnézet). Nem tudom, hogy ennek megvalósulási kezdeményeit láthattuk-e. Jó lenne, ha működne a program, mert az ókori kőtöredékek és falak mellé kellene néhány jó illusztráció, bemutató a kinn lévő táblák helyett (ahogy olvasom, a táblákat nemrég kicserélték, de hát ez önmagában nem megoldás).
Mindössze két kurzuson tanultam ókori művészetet (BA-n ennyit sem kell), de emlékszem, hogy a fürdőknél pl. sok érdekességet írtak. Aquincumban a fürdőbe belépve nem értjük ezt meg, hogyan oldották meg fűtést, milyen szépek voltak a mozaikok, és milyen sokat jelentettek a társasági élet szempontjából az ókori fürdők  (kivéve ezek szerint a külön programokon, ahol idegenvezető magyarázza el mindezt). A gyerekek itt konkrétan csak kirohannak-berohannak, és a szülők is csak gondolkodnak, hogy "mit kellene itt nézni?". (A képen a fürdő részlete látható kókadt virágokkal, szürkés-elkoszolódott mozaikkal.) Egyébként feltételezem, hogy azzal sem voltak tisztában, mikor az antik falak tetején kergetőztek a gyerekek, unokaöcsém csak annyit mondott: "Áá, dehogy, látszik rajta, hogy hamisítvány."
 
 Floralia. Úgy képzelném el, hogy egy nagy ünnepség, ahol minden tele van virággal, megismerkedhetünk azokkal a virágokkal, amikkel az ókorban díszítették magukat/állataikat/városukat. Sajnos ebből nem sokat tapasztaltam, csak egy növényárust találtunk (rendben, voltak ott fűszer- és gyógynövények), ami bármelyik városi ünnepségen előfordulhatott volna. És tudom, hogy a kézművességgel foglalkozóknak nehéz a megélhetésük (fajáték, ékszerek), de több volt az árus, mint ahol valódi ismereteket lehetett volna szerezni az ókorról és a Floraliáról. Mint ahogy bármelyik gyerek, unokaöcsém is rábírhatatlan lett volna bármire, ha nem veszünk neki pajzsot és kardot.
 
Múzeumpedagógia. A programok és a kifejezetten ebből a célból elhelyezett sátor kifejezetten tetszett, azon kívül, hogy a sátorért csak egy lány volt a felelős, aki unhatta már az egészet, és nem igazán mutatkozott segítőkésznek sem. Illetve holmi öltözködéssel és mozaikrakással nem nagyon lehet lekötni a 7 éves kisfiúkat. Néhány fénykép a játékokról: 
 

Ezen a képen több dolog is látszik egyszerre: a falakat olyan molinók díszítik, melyek antik falakra hasonlítanak, mellettük képek régi ruházatokról és leírás (távolról nem egészen olvasható). Néhány bábu mutatja be, hogyan játszottak akkor, hogy viselték az emberek ruháikat. 
Majdnem minden játéknál ültek emberek - kisebbek, nagyobbak és felnőttek egyaránt -, amik egyrészt kirakók voltak az ókorral kapcsolatban (a földön hatalmas kockák), másrészt ókori járékok, amelyek leírásait papíron megtalálhatták. 
 
Ez pedig itt egy mozaikrészlet, ami ilyen formában szerintem kevésbé jó példa. Kirakhatatlan. Láttam, hogy valaki próbálkozott előttem a gyöngyökből varázsolni valamit, de ez inkább csak kudarcélményt nyújthat a gyereknek, aki nem tud elég türelmes lenni hozzá. Most azt akarták bizonyítani, milyen nehéz volt kirakni a mozaikokat?! Rendben, nehéz volt.
 

Már említettem korábban a beöltözést, ami inkább a kislányokra jellemző. Nem különösebben zavartattam magam, és a fogason lógó ruhákra rögtön rávetődtem, a képen a bábú mellett egyébként én állok. Unokaöcsémet nem sikerült persze rávenni egy közös képre, de nővérem is beöltözött utánam (aki egyébként már 37 éves), sőt, egy kislány is kedvet kapott az öltözködéshez, aki korábban az anyukája szoknyája mögött bújkált. Ebből is látszik, hogy fontos annak a személye, aki a múzeumpedagógiai eszközökre felügyel: ilyenkor kell szakszerűen beöltöztetni valakit, és elmagyarázni közben a történelmi tényeket hozzá. Engem is érdekelne, miért ilyen ruhákat és miért így hordtak. 
 
 Gladiátorharc. Az esemény, ami rengeteg embert vonzott, és nem csak a kisfiúknak, de a kislányoknak is felcsillant a szeme a gladiátorok láttán, akik olyan latin nevekkel rendelkeztek, mint pl a Minimus. Főleg, hogy dönthettek róla, kegyelmet adnak-e a végén a harcosoknak, mindezt a "mortem" vagy "vita" szavak skandálásával. Nem tudom, mit szóltak volna a szülők, ha tudják, latinul mit jelentenek a szavak. :)
Sok vita folyik arról pszichológusok, pedagógusok között, hogy hagyjuk-e a gyerekeket erőszakos dolgokat látni (szinte minden filmben és játékban megnyilvánul), de az kétségtelen, hogy minden gyerek élvezte a harcosok látványát, akik itt természetesen csak félig komolyan küzdöttek egymással, vér megjelenése nélkül. (Egyébként ebből is látszik, hogy a küzdelmek azóta népszerűek, mióta világ a világ, és minden kultúrában megjelennek valamilyen formában.)
Biztos vagyok benne, hogy ezután sok gyerek kezdett "gladiátorosat" játszani a testvéreivel, barátaival (a képen unokaöcsém öltözött be harcosnak, miután látta a gladiátorokat - így megtapasztalhatta, milyen nehéz a sisak és a pajzs!). Mondjuk úgy érzem, kevésbé örülnének, ha gyerekeik tagjai lennének valamilyen gladiátor egyesületnek, amiből található néhány (hallottam, hogy múltkori toborzásukra elsősorban 7 évesek jelentkeztek, pedig ők 20-30 éveseket vártak volna, akik nem félnek a valódi harctól).
 
Összefoglalóan anyukám szerint:
  • a pénzhiány mutatkozott a rendezvényen. 
  • Ő már többször járt rajta, ezért szerinte kevesebb program volt a korábbiakhoz képest.
  • Sokkal széttagoltabban helyezkedtek el a sátrak, ami így nehezen megközelíthetővé tette őket.
Ettől függetlenül ne feledkezzünk el az ókorról, Aquincumról (főleg, hogy talán nem sokára megújul; programterv 2010-re, legközelebbi esemény a Múzeumok Éjszakáján, 2010. június 19-én) és a Floraliáról, ápoljuk a  hagyományokat.

 

Elmúlt félévem

2010.06.11. 20:20

 Legutóbb 2010. február 10-én készítettem egy összegzést az elmúlt időszakomról, de úgy érzem, megint ide kívánkozik egy. Azóta ugyan viszonylag rendszeresen blogolok, csak nem túl szubjektív témákban (eleinte a konnektivista kurzus miatt, amihez csatlakozott a Modern Eszeközök a Pedagógiában órám), és van, aki a "magánéletemre" is kíváncsi - másrészt nekem is jó látni, milyen fontosabb események történtek. 

 A könyvtáros hallgatókkal ismét sok dolgot csináltunk együtt, bár a rendezvényeken nem mindig tudtam részt venni. 

  • 2010. február 17-ém Erasmus szakmai gyakorlat tájékoztatót szerveztünk (Kata jegyzete), de a szűk határidő miatt már senki nem tudott gyakorlati helyet keríteni magának a jelentkezéshez. Persze az is igaz, hogy többségben elsős hallgatók ültek a padsorokban, akik még nem jelentkezhetnek Erasmusra, így vehetjük úgy, hogy "előre dolgoztunk", és akkor nagyon is időben szerveztük a tájékoztatót. 
  • Ezen kívül tartottunk még szakirányos előadásokat az elsőéveseknek, szakdolgozati-szakzárós tájékoztatót a másodéveseknek, és a harmadéveseknek ez az MA felvételi tájékoztatóval egészült ki. 
  • Elvittük a hallgatókat a Zwack gyárba, a Magyar Országos Levéltárba és a Pest Megyei Levéltárba - én viszont sajnos csak legutóbbin tudtam részt venni (fotókFanni írása). 
  • Utolsó rendezvényünk pedig egy Lenti-Lendva kétnapos kirándulás volt, az ottani könyvtár és a vár megtekintésével (oktatóm beszámolójasaját jegyzetem a könyvtárban - egy időre rejtetté téve az előadó hölgy miatt..., fotók). 
  • Jelenleg pedig azt szervezzük, hogy a hallgatók a HÖK jóvoltából kedvezményesen vehessenek részt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bajai Vándorgyűlésén a nyáron.
  • Intézeti Képviseleti elnökségem miatt rendszeresen kellett járnom IK elnökségi ülésekre, Kari Tanácsokra, részt kellett vennem a BTK HÖK elnökségi vezetőképzőjén, és minden hónapban be kellett számolnom az IK munkájáról.
  • Az IK elnökségről lemondtam a 2010. június 7-i ülésünkön és Kovács Zoltánnak adtam át a helyem, mivel lejár a mandátumom, de végül az osztatlanos SzHÉK választáson elindultam az utolsó 1-2 hónap miatt.
  • Június 1-jén tartottunk tanszéki értekezletet és intézeti tanácsot, majd június 8-án ismét intézeti tanács következett (és elvileg júniusban lesz még egy), mivel a BA felülvizsgálat során levontuk a következtetéseket, és a hallgatók véleményét kikérve javaslatokat tettünk. A lényeg, hogy mivel oktatóhiány van, a könyvtáros oktatók nem tudnak részt venni az Informatika Tanszéken a bölcsész informatika tanításban, így ezeket az órákat ki kell venni a könyvtáros hallgatók órarendjéből, mert ezt az informatikus oktatók se tudják így vállalni. Abban állapodtunk meg, hogy helyette pályázatírás, projektmenedzsment és e-book órák lesznek a tantervbe beépítve. Ezen kívül azt kértük, hogy a szakmai gyakorlatot lehessen már másodiktól végezni, hogy utolsó félévre, szakdolgozat mellé ne feltétlen jusson szakmai gyakorlat (ehhez viszont előfeltételeket kell módosítani).
Egyetemhez kapcsolódó rendezvény volt 
  • a hagyományos vezetőképző, amin szerencsére most nagyon sok könyvtáros érdekképviselő vett részt. Ezúttal a külügyi szekcióban voltam, ahol az önéltrajzírásról tanultunk
  • Még április vége táján tartották a Bölcsész Napokat, melynek keretében egy Trefort kerti idegenvezetéses túrán vettem részt (fotók). 
Könyvtáros események közül pedig megjelentem 
  • az MKE FITT Közgyűlésen, egyébként először, és elég tanulságos élménynek bizonyult. 
  • 2010. április 29-én pedig "Lépjünk egyről a kettőre" szakmai napot szerveztek az OSzK-ban (jegyzetemfotók), melyen szintén részt vettem.
  • Ahogy a következő napon, május 21-én is, mikor a digitalizálásról folyt a szó, és kissé megleptek vele, hogy semmiféle egységes adatbázis nincs, ahol gyűjtenék a bedigitalizált művek adatait országos szinten.
  • Június 9-én pedig részt vettem életem első MIBE konferenciáján is, ahol a Hírigény és hírszolgáltatás volt a téma.
Felelevenítettem egy kicsit a Diákújságírók Egyesületével való kapcsolatom, 
De ami a legtöbb időbefektetést igényelte, az a három szakdolgozatom megírása volt. 
  • Művészettörténetből a már sokat emlegetett egyházi könyvtárakról írtam, témavezetőm újabbnál újabb elvárásaival. 
  • A könyvtári szakdolgozatom mégis nagyobb fejtörést okozott, ugyanis olyan témába, a szervezeti kultúra kutatásba kellett beleásnom magam, amivel korábban nem foglalkoztam. Természetesen szeretnék belőle publikációt, de valószínűleg a könyvtáros szakma nem mutatkozik majd túl befogadónak ezzel kapcsolatban. 
  • A tanári szakdolgozatommal gyorsan végeztem, nem csak rövidebb terjedelme miatt, hanem mert a kulcskompetenciák alkalmazása művészettörténet órákon egy olyan téma volt, amiről alig vártam, hogy írhassak.
  • Végül, de nem utolsó sorban jelentkeztem a Könyvtártudományi Doktori Program "könyves közösségi oldalak" témában, amihez írnom kellett egy tématervezetet és június 10-én szóban is előadtam a terveket.
Mindemellett csináltam a tanítási gyakorlatot és a külső iskolai gyakorlatot. Utóbbival kapcsolatban született már bejegyzésem, előbbivel még adós vagyok. Szeretném itt sorba venni, hogy milyen módszereket alkalmaztam az óráimon, a már linkelt Preziken kívül - mert hogy néhány játékot is kitaláltam, változó sikerrel, de erről majd egy későbbi bejegyzésben. 
Ehhez kapcsolódik az is, hogy tanítási gyakorlatom helyszínén jó barátságot kötöttem az iskolai könyvtárossal, aki beengedett  több könyvtárpedagógia órára (hatalmas élmény volt), és elmehettem egy beszélgetésre is, ami iskolai könyvtárosok és informatikatanárok között zajlott - erről a Könyvtáros.com oldalon számoltam be.
 
Elkezdtem aerobic edzésekre járni a barátnőimmel, majd vizsgaidőszakban a szomszédos TornArénába, és még Wellness Aerobiknapra is ellátogattam. Ezen kívül tagja lettem az egyetemi cheerleader csapatnak (tervezem, hogy mindkét sportról írok majd egy kis beszámolót), akikkel már több fellépésen megjelentem:
  • ELTE-Újpest Futsal meccsen (fotók)
  • PPK sport napon
  • Bölcsész Napokon (fotók)
  • Triatlonos egyetemi kupán 
Sajnos szeretett hobbijaimra (utazás, kiállítás, színház) kevesebb időm jutott a napi teendők miatt, 
  • de a művtöri szakdolgozatomhoz még két utolsó látogatás belefért Gyöngyösre és Pécsre (az utóbbi, Klimó Könyvtárban már jártam egyszer, de persze akkor más szemszögből néztem). (Képek és kis összefoglaló a Tumblr oldalamon.)
  • Az újabb osztrák körútról pedig beszámoltam bejegyzésekben (1. nap2. nap)
  • Felvettem a Mexikói művészet 2. órát (bár a követelmények kissé irreálisnak tűntek, nehezen tudtam teljesíteni), és mivel nem tudtam elmenni a kötelező esztergomi kirándulásra a csoporttal - olyan kevesen vettek részt rajta, hogy a tanár a vizsgára belépővé tette, hogy a Keresztény Múzeumba és a Balassa Múzeumba ellátogassunk. Jártam már ott korábban, de ez nem különösebben esett nehezemre egy derűs vasárnap keretében.
  • Mazsival pedig idén is elmentünk a Komáromi Egyetemi Napokra, ahol kipróbáltunk egy barlangra hasonlító szórakozóhelyet (fotók), bejártuk az erődrendszert, megnéztük az egyetemi könyvtárat (egy éve jártam ott a könyvtáros hallgatókkal) és a sport napra is bekukkantottunk (fotók).
  • Kiállítások közül ezeken kívül csak a Magyar Nemzeti Galériába jutottam el a Földi Paradicsomra
  • és a Ludwig Múzeum Glenn Brown kiállítására. 
  • Május 23-án családostul mentünk az Aquincumba a Floralia rendezvényre (készítettem néhány fotót múzeumpedagógiai szempontból, ezt még talán közzéteszem utólag).
  • Színházban az István a királyt sikerült megnéznem a Magyar Színházas bérlettel (a harmadik darabról sajnos elfelejtkeztünk a rohanásban)
  • Illetve nemrég vettem részt egyik barátnőm szereplésén a Don Quijote egyik feldolgozásában, amit a Márton Áron Szakkollégiumban adtak elő.
  • Most, június elején pedig először néztem meg a Hegedűs a háztetőn musicalt.
  • Félig koncert, félig irodalmi est volt, ahol Fruzsi unokahúgom szerepelt a Magyarok Házában, és az Osztováta Együttes  Juhász Gyula megzenésített verseit játszotta (videó).
  • És persze nem hagyhattam ki a Könyvfesztivált a Millenárison, ahol Molyosokkal ismerkedtem, és a Könyvhétre is ellátogattam, mint mindig.

 

 Végre sikerült megnéznem az Alice Csodaországban c. regény Tim Burton féle feldolgozását (nem 3D-ben), amelyet a kritika sokszor elmarasztal (pl. OrigoFilmbuziFilmpontFilmtettPCGuru). A filmelemzés nem az én műfajom, hanem inkább néhány részletre szeretném felhívni a figyelmet, ami művészetekhez szokott szememnek nagyon is tetszett. Néha a szemére vetik a rendezőnek, hogy a látványvilág nem is lett olyan elragadó, na ezzel viszont szeretnék vitába szállni, mert az animáció (CGI) nagyon is aprólékosnak és valóságosnak tűnik számomra. (Mások viszont dicsérik a film szürreális szemléletét.)

A filmben három kastélyt láthatunk: 
  1. Angol kastély
  2. A Vörös Kastély
  3. A Fehér Kastély
Angol kastély
Ez az a hely, ahová a kerettörténetben Alice megérkezik. Lényegében a film elején láthatjuk csak, homlokzata mindössze egy pillanatra tűnik fel. Kilenc tengelyes, egy emeletes épület, enyhén kiülő rizalittal. A parkja természetesen angol kertekhez illően megmunkált. Külön szerepet kap benne egy szép fehér pavillon, ahol Alice kezét megkérik a népes tömeg előtt. 
Illetve a film végén láthatunk a kastélyból egy belső részletet, a könyvtárszobáét. A falakat könyvszekrények borítják, de nem teljesen a mennyezetig, hanem felettük medaillonok és négyszögletes képek tűnnek fel, egy-egy személy portréjával. (Az épület gondolom valóságos volt ebben az esetben.)
 
A Vörös Kastély
Sokkal kidolgozottabb párjánál, többet láthatunk belőle a filmben, hiszen a cselekmény nagyrészt itt játszódik. Kívülről hasonlít a két kitalált kastély: kis tornyokkal körülvett a főépület, ebben az esetben piros tetőkkel. A látvány nem csak kívülről emlékeztet gótikus katedrálisokra, hanem belülről is. A nagycsarnok üvegablakokkal áttört, melyeken természetesen indás szív alakú díszeket látunk. A trón mögött áll a főablak, mellette két-két keskenyebb szamárhátíves lezárású ablakkal. A bejáratot pedig freskó veszi körül a sárkányok harcával. A csarnokot piros oszlopok tagolják és támasztják alá. 
Megismerjük a felső emelet folyosóit, ahol a fekete-fehér kockás padlót piros alapszínű szőnyeg, sárga mintákkal borítja. A falak tagoltak, és ami a legérdekesebb, hogy még festményeket is felfedezhetünk rajtuk. Többször látunk egy nagypocakú, fehér karimás kalappal rendelkező szakállas férfit; a folyosó egyik végén pedig fehér turbános alakot fedezhetünk fel; máshol egy kékruhás, legyezős nőalak, feltűzött hajjal és benne piros masnikkal, erősen felékszerezve pózol. Az ajtószárnyak pirosak, rajta faragott sárga színű indás-szíves díszítéssel.
A Kalapos szobájában szintén szív mintás üvegablakok, de eltérőek a csarnokban látott formától. Félkör végződésűek és két ablakszárnyra tagolódnak, közepén és tetején nagyobb szív mintákkal. A terem mennyezete különösen, spirál ívben bordázott, ami építészetileg teljesen funkciótlan. Itt a bejárat melletti falon egy nagyon érdekes festmény látható, borjúra emlékeztető fejjel és teknősbéka testtel.
Ezen kívül a királynő lakosztályából az erkélyt ismerjük meg, amit kovácsoltvas, szivecske mintás "mellvéd" szegélyez.
Kiemelném még a szörny által őrzött fegyver ládikáját, amit nagyon szép ötvösmunka díszít. A megmunkált lemezeken harcjelenetek tűnnek fel: két lovas összecsapása, egy kalapos és egy páncélos harca, illetve egy nyúl is megmérkőzik egy páncélossal.
 
A Fehér Kastély
Fiatornyokkal díszített monumentális épület, nagy kapubejáróval, ahol a tornyok inkább mecsetekhez hasonló kupolákkal rendelkeznek. Belépve a nyitott kapun, az érkezőt hatalmas terasz fogadja, ballusztrádos mellvéddel körülvéve, középen óriási, indákkal díszített kovácsoltvas kapuval, ami a kastélynak valódi bejárata lehet. A kastély falát féloszlopok tagolják, vízszintesen sávozott gerendákkal, ami szintén funkciótlan, így kissé manierista hatást eredményez. Az oszlopok árkádíveket fognak közre, melyekben harcosok szobrait fedezhetjük fel. 
Szintén látjuk a tróntermet, de ebből nem sikerült részleteket kiemelnem. Nagyobb figyelmet fordított a rajzoló a konyhára. Ennek bejárata a gótika stílusára emlékeztet, de mintha kőből lenne minden megmunkálva. A konyhában oszlopok helyett paraszt-sakkfigurák támasztják alá a falakat, a bordák ebből indulnak ki, máshol egy ló alakú frízt is megpillantottam. Mint már említettem, ebből az épületből sokkal kevesebb részletet látunk, azok is kevésbé megmunkáltak.
 
Jelmezek
Szintén nem szakterületem, de a jelmeztervezőnek (Colleen Atwood) szeretnék egy nagy pirospontot küldeni. Ugyan a királynő és a Kalapos ruhája nekem nem nyerték el a tetszésem, de kétség kívül egyediek. A Kalapos által készített sokféle fejfedő szintén figyelemre méltó. De ami legjobban tetszett, az Alice két ruhája: az egyik, amelyet a Kalapos készít neki pillanatok alatt egy darab szalagból. (A kék ruha szűkebb mellrészéből egy rózsára hasonlító dísz indul.) A másik pedig, amit a Vörös Katélyban visel, piros vászondarabokból összevarva, párduc/zebramintás anyaggal bevonva, azon apró flitterekkel, elöl boával.
 
(Nem ígérem, hogy a következőkben is fogok filmekről ilyen jellegű leírást nyújtani, csak szerettem volna bemutatni, mikre gondol egy művészettörténész tanultságú ember, mikor megnéz egy filmet...)

 

Én, mint Y generáció

2010.05.19. 16:05

 Nem tudom, hogy tipikus esete vagyok-e az Y generációnak, mert a környezetemben szélsőséges példákat látok. Az informatikus könyvtáros csoporttársaim többnyire annyit ülnek gép előtt, mint én, de a művtörisek között és a PPK-s csoporttársaimnál mást tapasztalok. Manapság az internetes viselkedésem úgy tudnám leírni, ahogy a Z generáció tagjait szokták jellemezni: interneten inkább csak átfutom a cikkeket, bejegyzéseket -, tweeteket, nagyon meg kell fognia valaminek ahhoz, hogy szóról szóra végigolvassam (attól még a nyomtatott könyvekkel így teszek, ha kedvtelésből olvasok). Már a napi rutin része, hogy egyszerre kb. 6 oldalt nyitok meg, mikor elindítom a böngészőmet (kedvencem a Chrome, rosszabb esetben FireFox, az Internet Explorert kifejezetten nem szeretem): GmailIK HÖK postafiókTeveclub :), Yamm (twitter kliens) és két játék Facebookon: Pet Society és Restaurant City. Ezek között folyamatosan ugrálok, míg nem végzek a játékokkal, levelek és twittek átfutásával, ami akár 1-2 órába is telhet. A megválaszolandó leveleket ilyenkor csak csillagozom, később térek rájuk vissza.

A legtöbb időt egyébként az e-mailekre fordítom, amiből naponta kb. 50 jön (régebben, mikor még az Informatikai Karon szerkesztettem a hallgatói lapot, a BIT magazint, akkor kb. 100 levelet kaptam naponta). Számításaim szerint 34 levelező listán vagyok rajta jelenleg, ebből 6-on adminként, amik persze változó intenzitással működnek, de a különböző könyvtáros évfolyamok mindig nagyon sok levelet írnak (minden évfolyam kap könyvtár szakon saját levlistát a Szakos Hallgatói Érdekképviselettől = SzHÉK, amit szabadon használhat). Mivel az összeset átolvasni nem tudom, itt is csak "szkennelek", hogy képben legyek, éppen mi foglalkoztatja őket. Mindig van valami aktuális téma: az elsősök mindenen aggódnak a tárgyfelvételtől a vizsgafelvételig, a harmadévesek a szakdolgozaton és a záróvizsgán, a másodévesek pedig "csak" az órák átpakolásával szeretnének variálni, illetve különböző tárgyakhoz kérnek segítséget egymástól. Ha valami probléma van, akkor írok, hogy ne törjön ki diáklázadás. :) Azt viszont nem szeretem, mikor egy hosszú levélben egyszer csak megjegyzik, hogy "válaszolhatna már valami felsőbb éves", mert ezt a tartalmat igen nehéz kiszűrni. Ugyanígy annak sem örülök, ha valaki a szememre veti, hogy "már egy napja nem válaszoltál a levelemre". Sajnos nem megy minden azonnal, van aminek utána kell gondolnom, másoknak utánakérdeznem. Persze emellett jönnek pivátba is kérdések, és én is szoktam témákat felvetni a SzHÉK-eseknek, hogy valami program szervezésében hol tartunk, vagy ki miről írjon a hallgatói blogra. A Facebook-leveleket és blogos kommenteket szintén ide sorolom, mivel ezekről kapok e-mail értesítőt. "Jelenleg 3650 MB (48%) tárterületet használ fel a rendelkezésre álló 7455 MB-ból" - írja ki a soha be nem telő postafiókként magát hirdető Gmail.

Az Instant Message (IM) eszközöket ki sem bírnám, bár középiskolás koromban nagyon sokat, órákig MSN-eztem. Később áttértem a Skype-ra, mert ott kevesebb ismerősöm volt felvéve, de most már oda sem lépek be, ahogy a GTalkot és a Facebook csetet sem használom. Az a problémám ezekkel, hogy ha beléptem, azonnal rám írtak kb. 5-en, akik rég láttak, és csak az érdekelte őket "hogy vagyok". Ha valakit ez érdekel, akkor vegye a fáradságot, és hívjon fel, mert elég élni az életem, és nincs időm leírni 5x ugyanazt, hogy mit csinálok mostanában.
Kb. egy éve használom a twittert rendszeresen, fut a háttérben, és néha ránézek, hogy mik éppen a témák. Ha valami eszembe jut, akkor írok én is, aztán válaszolok az esetleges reakciókra. Jelenleg 158 főt követek, akik leginkább délután, este szoktak beindulni - egyébként itt is jellemző, hogy mindig felkapnak egy témát, amit a Yammnál a "trendek" is jelez.
Iwiwen rajta vagyok, korábban én is rengeteget nézegettem a profilokat, vártam az új képeket, de egy idő után iktattam ezt az elfoglaltságot, mert beteges és elveszi az időt. Manapság havonta nézek rá az iwiwre, félévente az érkező levelekre, és konstatálom, hogy most sem jött semmi értelmes a körüzeneteken kívül. Facebook-on a játékokon kívül csekkolom, hogy miket irogattak az elmúlt időszakban, néha reagálok is rájuk, ha úgy látom jónak.
Google readert kampányszerűen szoktam megnézni, változó időközönként - hetente vagy havonta, és ilyenkor 100 bejegyzést is átnézek, de úgy érzem, sosem érek a végére. Saját blogjaim közül az ELTE SzHÉK-t frissítem legtöbbször, mert oda általában olyan híreket teszek fel, amik e-mailben érkeztek. A Konferencia Klogra természetesen akkor írok, ha valami konferencián jártam, de azt helyben szoktam jegyzetelni. Ez a blog, amire külön időt kell szentelnem, hogy ne hanyagoljam, ami ugye nem megy zökkenőmentesen. A témákat mindig irogatom, de ez is olyan, hogy több az ötlet, mint amit az időm enged megvalósítani. A Tumblr oldalam pedig eléggé hanyagolom, pedig nem kellene. 
Ha a twitteren linkelt hírekkel nem érem be, akkor az indexre és az origora szoktam kattintani, vagy beírom a keresett kifejezést a Google keresőjébe. A Google-t egyébként rengeteget használom, így ellenőrzöm a szavak helyesírását is, amiben esetleg bizonytalan vagyok, és rákeresek mindenre, amit nem értek, vagy nem ismerek. Ha a találatok között a Wikipédiát mutatja, akkor azt választom általában, minden ellenérzés nélkül. Tanuláshoz is igénybe veszem a keresőt, bár művészettörténetes tartalmat leginkább idegen nyelven lehet találni. A képkereső számomra nagyon fontos, hiszen vizuális típus vagyok, korábban az újságszerkesztéshez, mostanában a blogok és prezentációk illusztrálásához szoktam keresgélni.
A tévé és moziműsorokat a Port.hu oldalon böngészem, de azaz igazság, hogy mostanában előnyben részesítem a letöltött filmeket, amiket a számítógépen nézek meg. Ha zenére vágyom, akkor a Last.fm-t vagy valamilyen online rádiót kapcsolok be, ha célzott zenét keresek, akkor jöhet a YouTube, ne adj Isten a gépemen lévő albumok. A YouTube-ra egyébként én is töltök olykor felvételeket, amiket saját magam készítek koncerteken (erről külön írok majd bejegyzést, hogy mit mennyien néztek meg, mert érdekes), de erre általában félévente kerül sor. 
Szintén eseti alkalmakkor töltök fel fényképeket a Picasawebre, mikor éppen jártam valahol. Több album kötődik hozzám, inkább a könyvtárosokat szerkesztettem eddig: konyvtarszhek, majd betelése után a konyvtarszhek2008, de persze sajátom is van habosvilla néven. 
Prezentáció készítéséhez igénybe veszem a Prezit, amit egy korábbi bejegyzésben fejtegettem, de azért előfordul, ha konzervatív közegbe megyek, hogy marad a sima PowerPoint, amit később feltöltök SlideShare (ezt is kb. félévente gyűjtöm össze).
Néha ránézek a Molyos profilomra, de a könyvekről inkább a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár online katalógusa jut eszembe, amit vizsgákhoz sűrűn kutatok. Mostanában pedig a Könyvtár Portált is igyekszem használatba venni. A könyvjelző kezelő programok, a Delicious és a Diigo inkább csak eszközök, néha elmentek rájuk oldalakat, amiket esetleg később szeretnék majd viszontlátni.
Vizsgaidőszakban a tanulás miatt is megnő a számítógép előtt töltött óráim száma, ugyanis nagyon sok könyv van, ami csak helyben olvasható lenne a könyvtárakban, ezért a csoporttársaimmal ki szoktuk fényképezni egymásnak, vagy saját magunknak, és gépről olvassuk el őket. Egyébként gépről sokkal nehezebb olvasni, beindul nálam a reflex, hogy csak bele-beleolvassak a szövegekbe, de így tudjuk a környezetet is kímélni, és kiküszöbölni, hogy egymás felett álljunk a könyvtárban, míg valaki olvas. Nem is beszélve a tanárok által elküldött képes prezentációkról, amikhez vagy hozzá kell olvasnunk a jegyzetünket, vagy a képek katalógusadatait kikeresve egy az egyben be kell magolnunk őket, és a vizsgán felismerni, elmondani jellemzőiket.
Bizony, előfordul, hogy napi 8-12 órát is eltöltök a számítógép előtt, de nem ez a megszokott, és semmiképp nem normális. Úgy érzem, többet járok kiállításokra, konferenciákra és könyvtárakba, mint kortársaim. Rengeteget utazok, sportolok (hetente aerobic és cheerleader edzés, fellépések), aktív közösségi életet élek. Nem változott meg gyökeresen az életem a számítógépek gyorsabbá válásával és az internet elterjedésével. Mindössze annyi történt, hogy a számítógép egyre több dolgot kezdett kiváltani. Kiváltotta a tévét, a mozit, a reggeli újságolvasást, a tankönyvek egy részét, a magnót, a jegyzetfüzetem, a levelezésem és részben a telefonhívásaim. Kíváncsi vagyok, ha később, talán évek múlva végignézek ezen a listán, mit tudok kihúzni belőle, vagy mit tennék még hozzá.

 

 A felmérést egyszerre végeztem az előző bejegyzésben foglaltakkal. Marci apukája önként szerette volna, hogy őt is kikérdezzem a számítógéppel kapcsolatos szokásairól. Feri (39) az X generáció tagja, de napjait erősen meghatározza a számítógépezés, munkáját is többnyire azzal végzi. Otthon kb. 5 órát tölt a gép előtt, de az is előfordul, hogy csak 10 percet, ez attól függ, mennyi mindent kell elolvasnia kedvenc fórumában. Naponta nézi a Digikábelt és az e-mailjeit, utóbbihoz a Gmailt használja, és bár a munkahelyén szinte 10 percenként ellenőrzi, hogy jött-e levele, otthon is rápillant a postafiókjára. Napi 2 e-mailje érkezik mostanában, de ez korábban 6-8 számúra volt tehető.

A böngészője a FireFox és az Internet Explorer, attól függ, melyiket nézi éppen, hogy milyen kedvenceit szeretné megnyitni. Az IE-n a Startlap a kezdőoldala, és innen nyitja meg az oldalakat. Mindig elolvassa a Nemzeti Sport Online aktuális cikkeit, és a kézilabda fórumokat (Kézilabdaportál), amelyeket folyamatosan figyel, ír beléjük, és elolvassa a linkelt cikkeket. Ha a tv-ben nem látta, akkor megnézi a meccseket is.
Rendszeresen figyeli az Amerikai Tőzsde Indexet. Illetve a Tőzsde webináriumon meg szokta nézni a prezentációkat (csütörtökönként 2 órában), de csak akkor, ha ingyenesek. Vizsgálgat egy tőzsde szoftvert is már egy éve, a webináriumon látta először, és most fogja megrendelni. Ez 6000 Ft-ba fog kerülni havonta. Naponta megtekinti, hogy a Thinkorswimen "mi a helyzet".
Nem szereti az iwiwet, a myvipet és hasonlókat, mert szerinte ezek az APEH kedvenc oldalai. Blogokat sem olvas. Az indexre és a fórumaira azonban néha rátéved.
Előfizet egy kalóz oldalra (20.000 Ft félévente), amelyre hetente kétszer néz rá, és leginkább filmeket és játékokat szokott letölteni, elsősorban a gyerek számára.
Kilenc hónapig játszott a Klánháborúval, de azt le kellett állítania, mert szerinte már "beteges volt". Éjféltől 10 percenként ébresztőt állított be a klános támadások miatt, ami sokáig nem volt tűrhető sem a család, sem saját maga számára. A hétvégéje azonban továbbra is egy focimenedzseres játékkal telik.
(Bátyám félig viccesen hozzátette, hogy a fiúk bizonyos oldalakat is látogatni szoktak, amiket nem vallanának be nyilvánosan.)
 
A felesége, Renáta (37) szintén az X generáció tagja, de számítógéphasználata - talán mert férje lefoglalja, vagy mert a gyerekkel van többet - sokkal mérsékeltebb. Ő mindig megnézi az iwiwet, és megvizsgálja, hogy lecserélte-e valaki a fényképeit vagy az adatait. Követi a színházműsorokat, hogy aktuálisan mit lehetne megnézni a városi színházban. Szokott keresni a Google-ben, általában arra, ami éppen az eszébe jut. Pasziánszozni és egy "golyós játékkal" szokott játszani, illetve a "kőrömivel" - azon gondolkodik, hogy Marcit ezzel lehetne megtanítani számolni. 
 
 
Mazsi (35) szintén az X generáció tagja, ő egy átlagos napját saját blogjában már megírta egyszer.

 

 Sok pedagógiai előadásban hallhattuk, hogy a Z generáció, vagyis az 1990' utáni születésűek már nem éltek abban a korszakban, mikor nem volt internet, és ezért ők sokkal otthonosabban mozognak ebben a világban. Unokaöcséim és unokahúgaim körében felmérést végeztem, hogy mégis milyen internetes, illetve számítógépes eszközöket használnak rendszeresen. Az eredmény csak részben lepett meg, mivel a 10 év alatti és a 13 év körüli korosztály elsősorban játszani szokott számítógépen keresztül. Később, már 17 éves kor körül alakul ki, hogy internet segíségével tartsák a kapcsolatot osztálytársaikkal, barátaikkal (bár az MSN már alsó osztályokban is megszokott), ekkor kezdik rendszeresen alkalmazni a közösségi oldalakat is, és tanulmányi célokra az internetet.

Az interjú elkészítése nem volt túl egyszerű, mivel a korosztályi különbségek itt is érzékelhetőek. A "picik", 8 éves unokaöcsém és 7 éves unokahúgom sokat törte a fejét, hogy mit is szokott csinálni a géppel, lényegében testvéreik, szüleik juttatták eszükbe. 12-13 éves unokaöcséim sem tudták maguktól ismertetni a programokat, a játékok felsorolásába lendültek bele, de rá kellett kérdeznem konkrétan, hogy milyen böngészőt, milyen fájlletöltőt használnak, interneten szoktak-e keresni - maguktól ezek a szempontok ugyanis nem jutottak eszükbe. Nehézséget okozott belegondolnom abba, hogy vajon ők miket használhatnak, ezért mire kell pontosan rákérdeznem. A játékok nevének leírásában igénybe kellett vennem segítségüket, én ugyanis ezeknek jelentős részét nem ismertem eddig. 17 éves unokahúgom magától kezdett folyamatosan beszélni internetes szokásairól, szinte kérdés nélkül el tudott mondani minden fontos jellemzőt (ezek egyébként közelítettek ahhoz, amiket én is rendszeresen használok interneten).
Ezen kívül érdemes még a lányok és fiúk közötti különbséget is megfigyelni. A fiúk természetesen jobban érdeklődnek a harcias játékok, sporthírek, számítógéppel kapcsolatos technikai hírek iránt. Míg a lányokat jobban érdeklik az állatos játékok, idősebb korban a divat, horoszkóp, zenék és kapcsolattartás.
Tehát általános következtetéseket nehéz levonni a Z generáció internetezési szokásairól: az biztos, hogy a számítógépet magabiztosan használják (de ez igaz lehet az X vagy az Y generáció tagjaira is), az azonban nem mindegy, hogy mire. A játékok lehetnek fejlesztő hatásúak, de sokszor mástól is elveszik az idejüket (szemlélteti pl. Gabesznak az a megjegyzése, hogy MSN-t már nem használ, mert az ismerősei "zavarnák a játékban"). Meg kellene tanulniuk fiatal kortól tudatosabban használni a számítógépet, bár ez talán később magától is kialakul.
 
A felmérés eredménye:

Heni (7) különböző játékokat sorolt fel, melyekkel gyakran szokott játszani, ha bátyja odaengedi egyáltalán a géphez. Ezek a programok: Metin (leginkább azért hozott létre karaktert, mert látta bátyjánál és apjánál, de nem sűrűn törődik vele), Zootycon (állatkertet lehet vele felépíteni), interneten keresztül a GribedliComenius logoY8

Marci (8) szintén játékokat mondott, de náluk a Waldorf iskolában a számítógép használata eleve nem megengedett otthon. Mégis szokta használni, néha egy picit a következőket: Company of HeroesRome: Total WarM2, malacok és nyulak harca (Swine) – magyar, Pokoli szomszédok

Sanyi (12) már összetettebben fogalmazott, de mint említettem, nála is a játékokkal kezdődött az elemzés: MMO (pl. The West), RPG (szerepjáték), Metin 2, Heroes of Might and Magic 4., Star Wars játékok (Jedi Academy), Comenius Logo („comlog”), Prince of Persia. Belekérdezéskor elárulta, hogy a Google-t elsősorban saját kedvtelésből használja képek keresésére, például a sárkányokra szokott rákeresni. Az e-mailjeit kétnaponta vagy hetente szokta megnézni a Citromail szolgáltatónál. Használja emellett az MSN-t és a CS-t (utóbbiban ugye a játék mellett a hangsúly a közösségen és a stratégia építésen van). Informálódni a PCDome és PCGuru oldalakról szokott. Böngészőként a FireFox-ot alkalmazza, letöltésekhez pedig a FileZilla-t és BearShare-t a zenék leszedésére. Informatika órákon eddig a Word-t tanulták, már témazárót is írtak belőle, ahol elsősorban gépelni kellett.

Gabesz (13) szintén a Metint használja, illetve a CrossFire-t -, előbbihez a fórumot is igénybe szokta venni a tájékozódáshoz. Ő már nem csak játékokra használja a számítógépet, ami életkorának vagy erősebb számítógépes érdeklődésének is köszönhető (most csinálja az ECDL tanfolyamot, és egyetemen is informatikát szeretne tanulni tervei szerint). Szorgalmi feladatként készített már prezentációkat földrajzból és biológiából (pl. tengerek élővilágáról, Ázsiáról). A Google-t ő is képlementésre szokta használni, de nem csak kedvtelés szintjén, hanem iskolai feladatokhoz. Informatika órákon a Word-t és az Excel-t tanulják, illetve hogy milyen veszélyek vannak az interneten. MSN-ezni mostanában nem annyira szokott, mert zavarnák a játékban. Viszont Skype-on és Teamspeak-en fenn van (csak ismerőseivel beszél, a Metin csapattagokkal). A CS-t szintén használja. Neki Gmail postafiókja van, de csak akkor veszi igénybe, mikor egy-egy játékra regisztrál, mert nem ott beszélgetnek a barátaival. Mindig megnézi a sporthíreket, többnyire az indexen és a Nemzeti Sporton. A BIT torrentet használja letöltéshez, és a FireFox-ot böngészőként, mert azt gyorsabbnak tartja az Internet Explorernél, de lényegében csak ezt a kettőt ismeri.

Fruzsi (17) a Facebookot emelte elsősorban, ahol napokig el tudna lenni. A napi rutinhoz hozzátartozik a "Nap nótája", "Napi idézet", "A mai mottód", "Mit csinálsz holnap?" kérése. Játszik a Tiki ResortHappy IslandHotel CityPet SocietyMy Town alkalmazásokkal. A MyVip-et naponta használja, de nem olyan sok időt tölt el rajta. Az MSN-t régebben jobban szerette, ma már "csak napi 2-3 ember" szokott ráírni. A Freemail-es e-mail címét hetente nézi meg. Azonban a napi teendők közé tartozik a Nők Lapja Cafe Horoszkópjának szemlézése és a Fashion.hu megtekintése. Zenéket letölteni, hallgatni és ismerkedni a Bearshare-n szokott (hozzátette, hogy ez a LemonShare-hez hasonló). Mivel 10. osztályos, kisérettségire készül, és a tételek kidolgozásához a Google-ben szokott keresgélni, általában a Wikipediáról meríti az információkat. Régebben a freeblogot használta blogírásra, de ezzel már felhagyott. Iskolában informatika órán a Windows-t tanulják (érdekes, hogy a tananyag nem változik a különböző évfolyamokban), de ismeri a Google keresési technikáit (pl. idézőjeles keresést). Más órákon kapott már olyan feladatokat, hogy névjegyet kellett készítenie vagy számítógépen esszét írnia. Átlagosan napi 4 órát tölt a gép előtt.

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                  Az ábra nagy méretben letölthető innen.

 

süti beállítások módosítása