Tapasztalatok a művészettörténet tanítási gyakorlatról
2010.06.17. 00:22
Nem volt művészettörténet órám az iskolában - egy évig tanfolyamra jártam helyette -, így csak hallomásból tudtam, hogy milyenek a művtöri órák. Legtöbb barátnőm arról számolt be, hogy 11-12. osztályban teljesen értelmetlenek voltak, mert már mindenki az érettségire koncentrált. Egyik helyen csak videókat néztek (nem feltétlenül ilyen témában), másik helyen szigorú volt a követelmény, amit teljesen feleslegesnek tartottak. Ismerőseim közül senki nem szerette a művészettörténet óráit.
Ilyen képekkel magam előtt kellett elmennem a tanítási gyakorlatomra. 11-es osztályt választottam, mert ők tanulják a barokk kort, ami a szakdolgozati területem. Elsősorban az ő óráikon hospitáltam, és az óralátogatások során megbizonyosodtam arról, hogy a művészettörténetet 0. (!) vagy 7. órára teszik, mikor a diákok egyáltalán nem tudnak koncentrálni. Nyugdíj előtt álló vezetőtanárom nem is várta el tőlük a figyelmet, gondolom azt remélte, hogy csak ragad valami ezekre a serdülőkre az előadott anyagból... A 0. órákra bármikor megérkezhettek, még óra után is kihúzta a hiányzást, ha megkérték rá (sűrűn előfordult); a 12. osztályosok pedig elkérhették maguk, ha inkább a könyvtárban szerettek volna tanulni óra helyett. Egyáltalán nem volt csend, 1-2 figyelő embert leszámítva mindenki a padtársával beszélgetett. A 34 fős osztályoknál ez azért már elég komoly hangzavart jelentett (kivételt csak a félcsoportra bontott humán tagozat jelentett).
Mivel a legtöbb művészettörténet tanár igazából rajztanár, vezetőtanárom is az órák utolsó 10 percét a rajzolásra szánta. Kb. minden hónapban adott a diákoknak új rajzi feladatokat, és az óráim utolsó részét én is átengedtem neki emiatt.
Azt talán említenem sem kell, hogy az óráimon végig a kivetítőt használtam, mert nehezen tartanám elképzelhetőnek a művtöri órák tartását képek nélkül (hagyományos diáim nincsenek). Power point prezentáció helyett a Prezit alkalmaztam, amit én nagyon szeretek - a diákokon nem láttam, hogy különösebben meglepődtek volna rajta. (A leírásoknál linkelem a Preziket, amiket már az alkalmazást bemutató bejegyzésemben is megtettem.)
Holland barokk óra. Úgy döntöttem, fokozatosan próbálom őket kizökkenteni a hagyományos légkörből.
- Első órán még csak kérdéseket tettem fel, amire "pozitívokat" kaphattak (ezt előre nem árultam el, egyébként 2 pozitív jelent náluk egy 5-t, és a tanár úr csak a rajzos feladatokra adott ilyet, de én szabad kezet kaptam).
- A holland barokkot tanítottam: Frans Hals, Rembrandt és Vermeer alkotásait. Igyekeztem nem kizárólag időrendbe haladni, hanem tematika (pl. tájkép, önarckép) és technika szerint is.
- Bevetettem a "Melyik képből való a részlet?" játékot Rembrandt: Dr. Tulp anatómiájánál, volt olyan osztály, akiknek fogalmuk sem volt a képről, máshol azonnal rávágták, mintha természetes lenne.
- Ugyanígy volt a másik kérdésemnél, a fametszés technikájának magyarázatánál.
Mikor már tudták, hogy "pozitívra megy ki a dolog", és feltettem a kérdést, hogy "Ki tud fejből festményt mondani Rembrandtól?", egy élelmes diák bekiabálta, hogy "Szent István megkövezése". Sejthető volt, hogy blöfföl, de mivel a választ nem tudtam, mondtam neki, hogy óra után megnézzük az interneten, és ha tényleg van ilyen képe, akkor megkapja a pluszt. Óra után persze már jött is, hogy "Tanárnő, nézze meg a Wikipedián!" - megnéztem, és tényleg ott volt, méghozzá ez a legelső ismert festménye (az angol Wikipedia külön szócikket szentel neki, amit linkeltem). A diák ezután vagy ötször kért elnézést, amit nem is értettem, volt osztályfőnököm pedig nevetve annyit mondott, hogy erre két pluszt kellett volna inkább adnom.- A humános osztálynak honlapokat is mutattam, ha érdekli őket a téma: az amsterdami Rijksmuseum honlapját, egy Rembrandt képeit bemutató oldalt és persze Vermeertől is egyet. (Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy gépteremben tarthatja óráját, akkor ezeket a honlapokat érdemes valamilyen feladathoz kötni, amit a diákok ott helyben meg tudnak oldani. Ha erre nincs lehetőség, akkor 1-2 diákot ki lehet hívni, hogy keressenek meg a honlapon valamit. Ebben az esetben is igaz, hogy jobban megjegyeznek valamit, ha nem a tanár ad elő róla, hanem kipróbálhatják maguk is.)
Spanyol barokk óra. A második héten, óra elején már ismétlő játékot tartottam, amin annyira megrökönyödtek, hogy benne voltak a játékban.
- Ha jól emlékszem, két csoporttal próbáltam ki (kisebb létszámmal érdemes), hogy mindenki kapott egy cetlit: a múlt órán elhangzottakból egy-egy festmény címe, önéletrajzi jellemző vagy festészeti stílus szerepelt rajta. Három sorba kellett állniuk aszerint, hogy melyik festőre vonatkoztatható a cetlin lévő adat. Majd mindenki felolvasta hangosan, ami nála volt. Ehhez persze egymással is egyeztethettek (füzetet is használhattak), és a végén is javították, ha valaki rossz sorban állt. (A cetlik szövegei Wordben letölthetőek innen.)
- A másik ötletem az volt, hogy öt nagyon jellegzetes képet levetítek az előző óráról, és ha valaki mindet felismeri alkotó és cím szerint, az pozitívat kap. Ezt a feladatot elvetettem, amikor rájöttem arra, hogy még az sem rémlik nekik, milyen festőkről volt szó múlt héten(!). Úgyhogy közösen találhatták ki ezeket az adatokat, és az kapott pluszt, aki a legtöbbször hozzászólt.
- A spanyol festők közül ezúttal Zurbaránt, Murillot és Velazquezt vettük - sok érdekes képelemzésnek igyekeztem utánanézni ezzel kapcsolatban (Velazquez: Az udvarhölgyeknél és a Szőnyegszövő nőknél különösen érdekes dolgok vannak a képen).
- Most is tettem fel kérdéseket, mint pl. "Mit jelent az apokrif?", "Mit nevezünk immakulátának?" - ezekkel ugye a vallási témákat érintettem (ami művészettörténetben elkerülhetetlen), és ötből egy osztály tudta nagyon jól a válaszokat.
- A humános osztálynak bemutattam a Web Gallery of Art használatát, amit nagyon jó adatbázisnak tartok (már a digitális kompetenciák bejegyzésben is megjegyeztem), és rákerestünk néhány barokk festőre is.
- Ahol maradt még egy kis idő, ott egy tévéből felvett filmet néztünk templomi freskókról.
A Szépművészeti Múzeum barokk képei óra. Úgy terveztem, hogy tartok egy teljesen interaktív órát, ahol a diákok dolgozzák fel maguk az anyagot. Ez ugye azzal jár, hogy nem tudhatom, mi történik a következő pillanatban.
- Először mondtam néhány szót a budapesti Szépművészeti Múzeumról, annak gyűjteményeiről (megkérdeztem, azon belül szerintük hol találhatóak barokk festmények) és aztán a Régi Képtárat is bemutattam pár szóban.
- Aztán kivetítettem néhány híres képet, ami konkrétan ott található, és feltettem a kérdést, szerintük milyen adatok alapján lehetne csoportosítani a festményeket. Nagyjából mindenkinek eszébe jutott, hogy évszám, származás, tematika stb.
- Csoportokra osztottam őket, és mindenkinek kiosztottam egy típust, hogy miszerint írja össze a képeket (lehetőleg azt, amit ők mondtak). Adtam hozzá filctollat és egy-egy nagyobb darab csomagolópapírt.
- Szabadon odamehettek a kivetítőhöz, és megbeszélhették, amit látnak. Tanárom meg is jegyezte, hogy ez olyan "mint egy virtuális kiállítás" (ráadásul olyan időpontban, mikor nincs is nyitva a múzeum). Célom "mindössze" az volt, hogy ha jobban megnézik a képeket, gondolkodnak rajta, beszélnek róla és leírják az adatokat, akkor ezek jobban rögzülnek.
- Mikor készen lettek a csapatok, az egyik osztályban a mozaikmódszert próbáltam alkalmazni, hogy minden csapat mondja el a mellette lévő csapatnak az eredményeit. Láttam rajtuk, hogy ezt értelmetlennek tartják, és inkább beszélgettek helyette.
- Ezért a többi alkalommal inkább kihívtam egy-egy embert (volt, ahonnan több jött), hogy akkor mutassák be, mire jutottak.
- Itt estem a második meglepetésembe, mikor kiderült, hogy nem csoportosítottak (17 évesen illene ismerni a halmazokat), hanem egyszerűen sorban elmondták a képekről az adott jellemzőt... (A legtöbb jellemzőt odaírtam, mert sejtettem, hogy azt maguktól nem is tudnák.) A következő osztályban már sokkal jobban, szemléletesen kihangsúlyoztam, hogy mit várok. (A táblázatokat lefotóztam, és zip-ben, nagyméretben letölthetőek innen.)
- Egy másik érdekes eset volt, mikor egy lány izgatottan jegyezte meg az egyik képről, hogy azt már a tanár úr is vetítette nekik. Kérdeztem, tudja-e, hogy a Szépművészetiben található, mire csodálkozva kérdezett vissza - "Tényleg?!" - már az óra vége felé. Finoman megjegyeztem neki, hogy az összes kivetített kép ott található... (pedig azt hittem, egyértelműen elmondtam az óra elején.)
Osztrák barokk építészet óra. Lényegében a szakdolgozatomhoz gyűjtött adatok alapján próbáltam bemutatni a barokkot. (A fotón Lilienfeld könyvtára, 2009-ben készült fénykép.)
- Egy nagy Ausztria térképre tettem rá saját fényképeimet és egy-két adatot, de már első órán rá kellett jönnöm, hogy túl nagy a térkép, ami teljesen összezavarja a Prezit, ezért ki kellett vennem alóla.
- Rákérdeztem, hogy mi jut eszükbe a barokk építészetről, és sajnos azt kell mondanom, hogy beigazolódtak elképzeléseim: "csicsás, túlfűtött, zsúfolt". Igen, ez mind a barokk. Szerettem volna bebizonyítani nekik, hogy ennél azért többet is mondhatunk róla, és valójában ez is gyönygörű a maga nemében. Ha engem kérdeznek, akkor a barokk: nemesség, aprólékosság - mutattam illusztrációt a magasba építkezésről, kertekről, kovácsoltvas kapukról, stukkókról, mennyezetfreskókról, bútorművészetről...
- Igyekeztem tőlük mindehhez magyar analógiákat kérdezni, alaprajzokat is mutatni.
18.századi angol művészet óra. Ebből már csak egyet tartottam, amely a vizsgatanításom volt pontosan április 1-jén. Vezetőtanárom megkért, hogy próbáljak játékosabb feladatokat összeállítani mára (ahogy észrevettem, ő elengedte volna a diákokat, ha nem ez a vizsgatanításom).
- Barokk totóval indítottam, ahol képeket vetítettem egymás után, nekik pedig 13+1 ikszet kellett tenniük a papírjukra. Variáltam azt, hogy technikára kérdezek rá, festőre vagy címre (a totó papírját is elérhetővé tettem a megoldásokkal együtt), mindez A és B csoportnak külön.
- Talán mondanom sem kell, hogy egyikük sem tudta igazán a válaszokat. Végül egy lánynak adtam pozitívat, aki nagyjából jókor jelentkezett, de már bejelölt egy olyat, ami még nem volt. :)
- Nagyjából bemutattam a 18. századi angol festők közül Joshua Reynolds, Thomas Gainsborough és William Hogarth munkásságát.
- Terveztem még egy rajzolós feladatot, amihez két fős csoportokat jelöltem volna ki, de erre nem jutott idő. Mindenkinek húzni kellett egy általam kinyomtatott és kartonra felragasztott festményt (olyat, amit nem mutattam be addig, a képek innen letölthetők Word-ben). Ezeket csak a csoport egyik tagja nézhette volna meg, és a másiknak le kellett volna diktálnia, hogyan néz ki nagyjából a kép, és ezt a le is kellett volna rajzolnia. Ez ugye egyik részről fejleszti a műleíró készséget, mind a mellett, hogy elgondolkodik a kompozíció szerkezetén, másrészről a másik rajzolási technikája fejlődik, és elgondolkodik azon - mit is akart mondani, hogyan rajzoljam ezt le?
- Szóval ehelyett csak a feladat második része maradt: a csoportok kihúztak egy-egy képet, és az asztalon elhelyezett két kupac cetliből ki kellett választaniuk, hogy melyik festő+cím és milyen érdekes leírás vonatkozik a saját képükre. Ehhez a csoportoknak egymással is kellett beszélniük.
- Utána kivetítettem a képeket, és elmondták a csoportok, hogy szerintük mi a címe és a leírás róla. Egy helyen volt keveredés, mert egy csapat elvitte a leírást és a másiknak csak az utolsó maradt, ami egyáltalán nem illett a képhez.
A diákok nagyon kedvesen megtapsoltak (egyébként több órán is), és egy rögtönzött csokival köszönték meg, hogy tanítottam őket. Ennél nagyobb dicséret, hogy vezetőtanárom (ugyan elmegy nyugdíjba nyártól, de még egy-két órát ő fog tartani) szeretne áttérni a Prezi készítésre, amit nálam látott, és elhatározta, hogy ő is megpróbálja kicsit játékosabban tartani az óráit.
Szerző: habosvilla
Szólj hozzá!
Címkék: tanulás iskola tanárok diákok pedagógia művészettörténet prezi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr152087844
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.