Ha internetes alkalmazásokról beszélünk, akkor prezentációk kapcsán kettőt szoktunk említeni: a SlideShare-t és a Prezit (nem mintha nem lennének mások, de ez a kettő a legelterjedtebb). És amiért mégis mindkettőt kiemeljük, hogy más a funkciójuk.

A SlideShare-re a már létező prezentációinkat tölthetjük föl (az utasítás szerint: pdf, ppt, pps, pptx, ppsx, pot, potx (Powerpoint); odp (OpenOffice); key, zip (Apple Keynote) formátumokban). Feltöltéskor megjegyzést fűzhetünk hozzájuk, hogy milyen rendezvényen vagy órán hangzottak el, mikor készültek. És innenől kezdve, ha a beállításoknál úgy jelöljük meg, akkor a prezentációnk letölthetővé válik mások számára is (igen, például a diákjaink elmenthetik maguknak!) vagy számtalan féle képpen megoszthatjuk másokkal (twitter, facebook, buzz, MySpace... stb.), beágyazhatjuk (= Embed) saját blogunkba. Ahogy a prezentációink gyűlnek, úgy alakul ki tulajdonképpen saját portfóliónk is, hogy mivel foglalkozunk. Én a saját mappám két éve építgetem, többnyire az összes előadással, ami tőlem elhangzott ez idő alatt. Ha valaki ismer, annak nem túl meglepő, hogy a témák a művészettörténet és elsősorban a könyvtár, információszerzés köré csoportosulnak. Jelenleg a legtöbben (1929-en vagy 1929x) a HR információforrások és szolgáltatások diáit tekintették meg, de nem sokkal lemaradva ezt követi a Pedagógiai és pszichológiai tájékoztatás. Természetesen be lehet jelölni, hogy kinek tetszik, vagy épp kedvenccé is tenni. És ahogy általában a web2 alkalmazásoknál, az emberek itt is "követhetik" egymást, láthatják, mikor tölt fel a másik újabb prezentációkat. Sokszor lehet innen informálódni új kutatási eredményekkel kapcsolatban, illetve a másik aktuális kutatási területét feltérképezni. Segítséget nyújthat ez saját munkánkban is, mivel láthatjuk, kihez érdemes fordulni kérdéseinkkel (nyilván itt csak azok jelennek meg, akik szintén építik saját "prezentáció-adatbázisukat", tehát teljes körő képet nem kaphatunk), ki foglalkozik ugyanazzal a témával - mivel a nézett prezentáció mellett megjelennek a hasonló témával foglalkozók (valahogy úgy, mint a YouTube-on az ajánlott videók).

Ezzel szemben a Prezi arra alkalmas, hogy új prezentációt késztsünk annak segítségével. (Egyetemi hallgatóknak és oktatóknak javaslom, hogy használják a számukra készített Student/Teacher License-t, mivel az valamivel többet tud a hagyományos ingyenes verziónál és jóval nagyobb tárhelyet nyújt, ehhez mindössze egy iskolai e-mail címre van szükség (tehát az ELTE-n pl. @elte.hu, @btk.elte.hu, @ikhok.elte.hu stb. végződésűre)). Manapság még mindenki felkapja a fejét, ha egy konferencián Prezivel találkozik, mivel használata még nem annyira elterjedt. Elismerem, kissé időigényes a készítés technikájának elsajátítása, de gondolatainkat sokkal jobban tudjuk vele szemléltetni (úgy működik, mint egy fogalomtérkép) és az eredmény látványosabb. Ha új Prezit szeretnénk létrehozni, akkor először választanunk kell a sablonok közül, amik rendelkezésünkre állnak, majd az üres felületet tartalommal megtölteni. Ehhez a bal felső sarokban lévő "tárcsa" áll rendelkezésünkre, amit forgatnunk kell attól függően, hogy épp mit szeretnénk: képet- vagy keretet beilleszteni, szöveget írni. A szövegeket, képeket, kereteket növelni úgy lehet, ha rájuk kattintunk és a megjelenő 3 körös tárcsa középső körét kifelé kezdjük húzni, elforgatni a külső tárcsával tudjuk, áthelyezni pedig a középső körrel. Kis gyakorlás után használata sokkal könnyebb a hagyományos prezentációnál. Én általában akkor használom, ha biztos vagyok benne, hogy van internetkapcsolat a számítógépen (és Java), amelyen elő kell adnom. Használata igazából offline is lehetséges, és ugyanúgy letölthető az anyag, ha ezt engedélyezzük, de tisztában kell lennünk a gép kapacitásával és lehetőségeivel.

Tanítási gyakorlatomon végig a Prezit használtam, ezek az előadások itt megtekinthetők (lapozni a nyilakkal lehet, de ha a nyilak mellett lévő kör alakú jelre kattintotok, akkor látjátok a távlati képet, és egérrel kattintva tetszőlegesen közelíthettek bármire vagy a görgetősávval nagyíthatjátok a szöveget vagy a képet):

• Anglia művészete a 18. században
• Spanyol barokk festészet
• Osztrák barokk építészet
• A Szépművészeti Múzeum barokk gyűjteménye
• Holland barokk festészet 

(Mivel ezek konkrét órák képei, nem csak a címben megjelölt tartalommal találkozhattok, hanem az ismétlés képeivel, játékos feladatok képeivel is.) Jó böngészést, és utána sok sikert a saját Prezi összeállításához!

   A tegnapi órán egy másik megdöbbentő kijelentés is elhangzott, miszerint az oktatók ellenzik az internetes hivatkozásokat. Saját tapasztalatból tudom, hogy a művészettörténet tudós kutatók ebben is élen járnak, de mindent azért ők sem tartanak használhatatlannak. Hogy miért?

Digitalizáció

Működik a digitalizáció, ha nem is olyan hatalmas mértékben, mint azt a könyvtárak végzetét hirdetők hiszik (a magyarok pusztulását is megjövendölték már...). A probléma vele, hogy nincs átfogó próbálkozás, túl sok a párhuzamosság, és persze a szerzői jogok, amik megkötik a digitalizálók kezeit. Emellett van nagyon sok eredmény, ami az egészhez képest kevés, de használhatóság szempontjából nagyon is sok.

Például itt a Bibliotheca Corviniana Digitalis projekt, ahová sok Corvinával kapcsolatos tanulmány teljes szövege fel van töltve, és a honlap szerint 53 Corvinát digitalizáltak eddig, ami 8200 oldalt és 16400 képet jelent. Ezek szintén megtekinthetőek az oldalon (Adattár menüpont / Corvinák), hatalmas felbontásban.

Vagy vehetjük a hatalmas Europeana "vállalkozást", rengeteg képpel, videóval, szöveggel és hanganyaggal a keresett tartalmakhoz. Kereshetünk rajta magyar nyelven is, pl. búsójárás találatai. Kereshetünk az adatbázisban cím, dátum, téma és létrehozója szerint.

Illetve van nekünk elektronikus könyvtárunk is, ahol sok elektronikus és digitalizált könyvet találunk, akár tématerületek között böngészve is, ha nem tudunk pontos címet, csak kiindulópontot keresünk.

Az oktatók tényleg nem fogadják el ezeket a hivatkozásokat sem? És most csak a legnagyobbakat említettem (a vitákat kiváltó Google Booksról még nem is beszéltem).

Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés

Könyveket és egyéb dokumentumokat nem csak digitalizálni lehet, hanem eleve elektronikusan is keletkezhetnek. Összefoglalóan ezt nevezzük Open Access Initiative-nek vagyis Nyílt Hozzáférés Kezdeményezésnek. Ráadásul egy nagyon fontos dokumentumát Magyarországon írták alá (2002. Budapesti Nyilatkozat), mely összevonta a különböző kisebb kezdeményezéseket.

Hagyományos értelemben ezek a tanulmányok sem lektoráltak, de tudósok írták őket, és a hosszadalmas megjelenési procedúrát, illetve a kiadók kizsákmányolását szerették volna kikerülni vele. A Nyílt Hozzáférésű Folyóiratok közül innen szemezgethettek.

Hivatalos dokumentumok

Léteznek olyan iratok, amelyeket attól még, hogy interneten közzétesznek, nem hinném, hogy veszítenének a jelentőségükből, ilyenek például, amelyek az állami honlapokon szerepelnek. Hogy az oktatás területén maradjunk, a Nemzeti Alaptantervre nehezen lenne megtiltható, hogy így hivatkozzunk. De igaz ez az iskolák honlapján megtalálhatóPedagógiai Programokra is.

De említhetünk itt bármilyen intézményt, amely megjelenik honlap vagy blog formájában az interneten, akár Facebook / iwiw adatlappal, twitter accounttal, az ezeken közölt információk véleményem szerint ugyanúgy hivatalosak lesznek, mintha könyvben adták volna ki azokat. Sőt, itt sokkal gyorsabban tudják cserélni az adatokat (gondoljunk adattárakra, mint pl. az Egyházi Könyvtárak Egyesülete által honlapon felsorolt könyvtárak), míg egy nyomtatott dokumentum akár egy év alatt is elévülhet.

Emberi tényezők

Szeretném, ha nem lenne Magyarországon akkora tekintélyelvűség, mint amit jelenleg tapasztalok. Nem azért, mert nem tisztelem, amit a professzorok elértek, de nem hinném, hogy mindent az ő megítélésükre kellene bízni, és azt tekinteni "hitelesnek", amit ők elfogadnak.

Vannak olyan dolgok, mint például a tehénfejés, aminek ecsetelését sokkal hitelesebbnek tartom egy parasztasszony szájából, mint egy biológuséból. (Hozhattam volna példaként a fodrászokat, takarítónőket, kéményseprőket, pékeket stb.) Ezeknek a témáknak márpedig ugyanúgy helye van az interneten, mint az összes többinek.

Másrészt, ha a "gyakorlatiasabb" tudományokat tekintjük, mint mondjuk a pedagógia, de ilyen a könyvtár is, akkor látható, hogy kevésbé gyakorlatias másfajta a tudása egy professzornak, mint egy óvónőnek, tanárnak vagy egy könyvtárosnak. Az egyik kutatásokat végez, megfigyel, statisztikákat készít, kísérletezik, gondolkodik, míg a másik kitörli nap mint nap a gyerekek fenekét, fegyelmez, számonkér, szembesül az olvasók butakérdéseivel. Ezt a kettőt is elválasztanám a kérdésemtől függően.

Vizsgálhatjuk életkor szempontjából is a kérdést, mert egy tudós valamiért kevésbé nyitott, később értesül az újdonságokról, bizalmatlanabbul fogadja a nem elfogadott téziseket (tisztelet a kivételnek, másrészt lehet, hogy rosszul látom az egészet). Komolyan mondom, előbb fordulnék a 13 éves unokaöcséimhez internetes trendekért, mint bármelyik Informatika Karos oktatóhoz.

Ha nem tekintjük a digitális elmaradottságot (ami azért jelentős határvonalat húz), akkor az internet az egyik legdemokratikusabb "intézmény", ahová bárki gondolatai felkerülhetnek. Ez az, amit sokan kifogásolni szoktak, de itt jön a kritikus gondolkodás, hogy a barátaimnak sem hiszek el mindig mindent, ahogy a netes ismerőseimnek vagy idegen "megmondóembereknek" sem, hanem itt is több forrásból meg kell győződni az igazságról. 

A Wikipediaról vallott nézeteimről korábban már elmélkedtem a blogon, a mai Modern eszközök a pedagógiában órán viszont ismét elővettük a kérdést. A véleményem azóta sem változott, ahogy a művészettörténet oktatóké sem, és mint kiderült, a történelem és magyar tanárok is többségben "elítélik" a Wikipedia hivatkozásokat. Legnagyobb megdöbbenésemre egyik érvként azt hozták fel, hogy a tanár félti saját tekintélyét, és hogy a diákok a gyorsan változó információtengerből több és újabb adatokat halásznak ki, mint ők.

De most komolyan itt tartunk? Bennem ez ötlet szintjén sem merülne fel, mert

1. én a tanítási gyakorlatomon minden órára megnéztem a Wikipediat is, mert nagyon jól összefoglalja a lényeget, nyilván nem tudományos munka céljára, hanem olyanra, amit a diákoknak könnyen elő lehet adni.
2. Másrészt nem is csak ezt néztem meg (nyilván nem), hanem beleolvastam több könyvbe is, és persze neten rákerestem az ezzel kapcsolatos honlapokra, további érdekességekre. Hospitáltam már olyan órán, ahol a tanár nagyon korrektül beszámolt az új kutatásokról, Spektrum tv-s filmekről, és kritikai megjegyzésekkel látta el azokat, nagyon jó óra volt.
3. Harmadrészt, miért lenne "hitelesebb" egy 1960-70-80-as években íródott könyv, mint a Wikipedia? Mert biztos vagyok benne, hogy egyes tanárok még ilyeneket használnak (pl. Fecske András: Művészeti ismeretek. A Dolgozók Gimnáziuma II. osztálya számára, Bp., Tankönyvkiadó, 1976)
4. Negyedrészt szerintem adjunk hálát Istennek, ha a gyerekeket annyira érdekli valami, hogy jobban utánanéznek valaminek, mint azt mi tudjuk! Volt osztályfőnököm hangoztatta, hogy ha egy diák jobban tud valamit a tanárnál, akkor duplán kell jutalmazni.

Persze láttam ezzel ellentétben a vezetőtanárom, aki már harmincx éve tanít, azóta ugyanazok a diái vannak, amiket bármikor elő tud adni, ha nem is készül előre. (Már azt is hatalmas újításnak élte meg, mikor a diafilmjei helyett interneten kellett reprodukciókat szerezni a prezentációkhoz, és lássuk be, sokkal jobbak így.) Próbáljunk már ennél kicsit igényesebbek lenni, és nem kiégett tanárokként viselkedni már pályánk elején.

 Adós vagyok már egy ideje a "Second Life" témakörrel, amit eleinte teljesen megfoghatatlannak éreztem. Bevallom, a tanári felhasználhatóságát most sem látom tisztán, de a Surrogates (Hasonmás) című filmet megtekintve arcul csapott egy ezzel kapcsolatos problematika, amit akár az egész internetre vonatkoztathatunk. A filmben az emberek "burkokkal" rendelkeznek, nevezhetnénk őket "avatároknak" is. Igen, egyébként ez ugyanaz Avatar, mint a hasonnevű filmben és amit az interneten is avatárnak hívunk, ha jobban belegondolunk. Szóval az avatárjaikat az agyukkal irányítják, és lényegében olyan burkot vesznek, amilyet csak szeretnének, vagy a pénztárcájuk engedi. Szabhatják a saját arcképükre, a fiúk bújhatnak női burokba, vagy éppen a lányok férfiba, de léteznek gyermek burkok is. A lényeg, hogy így tökéletessé válnak, elrejtik valódi énjüket a világ elől. 

Tulajdonképpen az előző bejegyzés folytatása, milyenek az osztálytermek díszei, hogyan próbálják meg otthonossá varázsolni a helyet a diákok, ahol napjuk jelentős részét eltöltik. Minden osztályban ugyan nem jártam, de néhányat lefényképeztem. 

Kedvencem ez az osztály volt, ahol a hátsó falat nagyméretű molinókkal rakták ki. Váltakoztak egymás közt saját fényképeik, és egy régi osztálynak a képei. Igazán jól mutat, csak belegondoltam, hogy vajon miből tudták mindezt finanszírozni, mert a nyomdai termékek nem olcsók. Ugyanebben az osztályban volt még egy nagyméretű kocsinak a rajza, kivágva és felragasztva a falra, az ablakán "Just married" felirat. Másik oldalon pedig egy olyan plakát, ami mögé beállva fényképezkedni lehet, mintha mi lennénk azok a személyek (rendezvényeken szoktak ilyenek lenni, nagyon változatos formákban), itt éppen azt hiszem Elvis és egy házasodó pár. Talán valamilyen iskolai napra, vetélkedőre vagy színdarabba készítették ezeket.  Növénnyel egy helyen találkoztam. Emlékszem, nálunk is mekkora problémák voltak ebből, hogy ki locsolja, és ne okozzunk kárt benne. 

A díszítéseknek a kivitele, talán mondanom sem kell, hogy eléggé változó. Volt, ahol csak plakátokat függesztettek ki kaszinóval kapcsolatban (itt inkább a fiúk akarata győzhetett, mert lányként eszembe sem jutna ilyen). Fotótablókat mindenhol láttam, ezt is különbözőképp megoldva. Egyszerű feliratoktól a rajzokig.

Ez a kép egy sorozatnak a része, a felirat ugye nem túl egyedi, ezért csak itthon tűnt fel, hogy miért is annyira ötletes ez az egész. A különböző tablók más-más korszakokat mutatnak be, leginkább parókák segítségével, de az öltözködésre is érdemes figyelni a képeken. Itt éppen 1970-1974 szerepel a kartonon, és a diákok szőke és barna hosszú parókákat vettek fel, egyesek béke-jelet mutatnak. Mellette 2050-2054-ben játszódik a jelenet, ehhez pedig ezüst parókákat választottak. A 60' években óriás keretes szemüveg, a fiúkon kockásing, az 50' években pedig fekete-fehér blúz, és egyfajta mesterkélt kéztartás, gondolom ez utóbbiakat a folyosó falain lévő régi tablókról leshették el. (Érdekes lehet a tablók stílusát is vizsgálni, gondolom, erről is szóltak már szakdolgozatok...)

A képek teljes nagyságban megtekinthetőek ezen a címen, további fényképekkel együtt: http://ikhok.elte.hu/~habok_lilla/iskola_diszites/

 Egyik pedagógia órámon megemlítette az oktató, hogy a szakdolgozatot lehetne az iskolák folyosóinak, osztálytermeinek díszítéséből is írni. Nekem akkor nagyon megtetszett a gondolat, de a végső döntésnél mégsem ezt választottam. Ennek ellenére kiragadtam néhány pillanatot az iskolából, ahol a gyakorlótanítást végeztem:

A hivatalok előtti folyosót, ahol a könyvtár is található, építészek életéről és művészeti stílusokról szóló tablók színesítik. Mindez képekkel gazdagon díszítve. Még ha a szövegeket elolvasni hosszadalmas és nehézkes is, a képeket biztos meg szokták nézni várokazás közben, szünetekben, és talán memorizálnak is belőlük valamit. 

 A lépcsőfordulóban "Kalendárium címszó alatt pedig ezek a képek és feliratok láthatóak. Egyes Bibliából vett idézetek, illetve illusztrációként freskórészletek, ikonok és oltárképek, néhány életképpel. Ez ugyan nem egy vallási iskola, de érdekes, hogy itt is megjelenik ez a vonás, illetve hogy a teológiát és a művészeteket összekapcsolják. A Kalnedárium mellett pedig költők képei és versei sorakoznak egy másik faliújságon.

Elkanyarodva a művészetek témától, a következő fordulóban diákok képei egy utazásról és konferenciáról. "Feel the conference" címmel, egyik oldalon a "culture", másik oldalon a "party" felirat jelenik még meg, képekkel illusztrálva. Látszik, hogy alkotói milyen gondosan készítették ezt a tablót, ami rögtön szemet szúr, ahogy a lépcsőn felfelé megyünk. Ebből is látszik, hogy fontosnak tartják ezeket a "hivatalos utakat", és a kultúra azért ugyanannyira szerepet kap, mint a bulik.

Egy másik sorozat az egyik folyosón a síelés élményeiről szól. Kinyomtatott fényképek sorakoznak egymás mellett, amit filctollal felírva kommentáltak, méghozzá humorosan. Úgy vettem észre, a képeken ugyanúgy szerepet kapnak tanárok és diákok egyaránt.

A képek teljes nagyságban megtekinthetőek ezen a címen, további fényképekkel együtt: http://ikhok.elte.hu/~habok_lilla/iskola_diszites/

 A Facebookon találtam egy jó kis alkalmazást, amivel az ottani kapcsolataimat tudom megvizsgálni (kb. fele annyi ismerőssel rendelkezem Facebookon, mint iwiwen), ez a TouchGraph. Én adhatom meg, hogy hány ismerősöm nevét szeretném bevinni a rendszerbe, és megmutatja az ő kapcsolataikat egymással. (Ez így ugye hasonlít az iwiwes térképhez.)

Színekkel emeli ki a különböző kapcsolat-csoportjaimba tartozók neveit. Érdekes volt látni, hogy 150 főnél nagyjából ugyanazok a csoportok jelentek már meg, csak ugye kisebb sűrűségben, mint később 300 főnél, majd 460 főnél. Részben azt a következtetést vontam le belőle, hogy inkább azt tudom meg, mely része az ismeretségi körömnek használja a facebookot. Végülis annyira nagy titkot nem árulok el, ha elmondom, melyek szerepelnek az ábrán: a rózsaszínes elem a hallgatói önkormányzat tagjait jelöli (kari és egyetemi szinten egyaránt), a kékbe a könyvtáros hallgatók tartoznak, a lilába a művészettörténet hallgatók, zöldbe a DUE Médiahálózat tagjai, a narancssárgába pedig volt középiskolás osztálytársaim és évfolyamtársaim.

Nyilván ezzel is jó szociometriai elemzéseket lehet elvégezni (a szociogramban így csak a kölcsönös kapcsolatok jelennek meg). Kicsit el is játszottam azzal, hogy megkerestem a gócpontokat (fejből is meg tudtam volna mondani...), illetve kiknek van a különböző csoportokból velem hasonló ismeretségi köre. Tovább nem szeretném részletezni a dolgot, de annyit még érdekességképp elárulok, hogy például a kék mezőben különböző évfolyamok hallgató vannak egységesen, azonban a mellette lévő sárga csíkban az elsőéves könyvtáros hallgatók, akik valószínűleg még nem kötöttek annyi ismeretséget más évfolyamokból, hogy a kékbe kerüljenek.

Az alkalmazást ajánlom azoknak, akik saját kapcsolataikat kutatják, illetve saját kapcsolataik között egymás hálózatát, érdekes dolgokra lehet rájönni.

 Ma is egy nagyon jó órán vettem részt az Eötvös József Gimnáziumban, ahol tanítási gyakorlatomat végzem. Bár még nem írtam erről ide egyszer sem, mégis azért mondom, hogy "is", mert nagyon sok élvezetes órán ültem már benn, "jó fej" tanárokkal, akiknek zseniális a háttértudásuk. (Voltak nagyon rossz órák is, de annyit beszélünk a negatívumokról, hogy inkább emeljük már ki a pozitív példákat.) Az órán nem fordult elő oktatás-informatikai eszköz, de még tábla-kréta sem, sőt igazából tanár sem.

Multimédia

 A változás nem az új eszközökön múlik, hanem a tanulási módszerek és helyzetek újjászervezésétől. Az interaktív tábla átmenetet kínál a frontális oktatás és a kollaboratív tanulás között, szemléletes módon. Iskolaigazgatóknak jótanács, hogy biztosítsanak a tanárok számára időt, amíg megtanulják a használatát és tananyagot, amiből oktathatnak a tábla segítségével. A tananyagokat lehetőleg már az óra előtt tegyük elérhetővé, és a diákoknak is adjunk lehetőséget, hogy megismerkedhessenek vele. Szükséges hozzá megfelelő technikai háttér és egyéb eszközök is (pl. digitális fényképezőgép, kamera), és nem árt megtanulni a prezentációkészítés minél igényesebb módját. Segítsük elő a tanár-diák és a diák-diák közötti kommunikációt, a felmerülő kérdéseket és a megfogalmazott deffiníciókat pedig mentsük el a későbbi használathoz. A tanárok megbeszélhetik órák után a tapasztalataikat és az ötleteiket.

A könyv a következő tanácsokat adja a pedagógusoknak az óra előtti tervezőmunkához: gondoljuk át a tananyaggal kacsplatos céljainkat, milyen fogalmakat és összefüggéseket szeretnénk megtanítani vele, hogyan motiváljuk közben a diákokat, vagyunk tegyünk különbséget a feladatok megoldásánál. Vizsgáljuk meg, hogyan tudjuk fejleszteni a személyiségüket ezzel, milyen módszereket és értéklést kell alkalmaznunk hozzá, illetve milyen technológiát hívjunk segítségül.

Az írók óva intenek attól, hogy a bőség zavara csapdába csaljon minket, keressük meg a lényeges mondandót, és ne vesszünk el a részletekben. Teszteljük le az elkészült prezentációt, hogy mennyi időt vesz igénybe előadása, és valóban hatásosak-e a látványelemek. Óvakodjunk a bonyolult példáktól, vagy a túl nehéz feladatoktól, de ne feledkezzünk meg a tanultak ellenőrzéséről.

Azonnali visszacsatolásra adnak lehetőséget a szavazórendszerek, amelyek mindenkit interaktivitásra serkentenek. Akár röpdolgozat esetén is alkalmazhatók, ami megkönnyíti a tanár számára a javítást (pár kattintás), és az is kiderül, ha a kérdés lett rosszul feltéve, mert a választ senki nem tudta. Ezek kapcsolhatók interaktív táblához, de egyszerűen számítógéphez is. Eltérhet a szavazás módja a „klikkerekben”, de a legmodernebb változatuk az érintőképernyős kijelző. Tippek a használatára: házi feladatnál, óra közbeni gyors kérdésnél, óra végi összefoglalónál. A válaszok helyességéről a diák és a tanár egyaránt azonnali értesítést kap. Hátránya szinte egyedül a rendszer költségessége.

Projektorok közül megkülönböztethetjük LCD, DLP, LCOS típusúakat (utóbbi az első kettő keveréke). Figyelembe kell vennünk használatakor a fényerőt (ha lejjebb vesszük, akkor az izzó tartósabb), a felbontást, ki kell küszöbölnünk a „trapéz-torzítást”, használat után pedig érdemes előbb „stand by” módba tennünk, hogy a hűtés ne álljon le azonnal.  Funkció szerint léteznek általános célú prezentációs-, oktatási célú-, hordozható- és installációs projektorok. Figyeljünk oda a szűrők tisztántartására. A projektor típusától függ, hogy milyen vetítővásznat célszerű választanunk.

Az érintőképernyős számítógépek (Tablet PC, PDA, UMPC) megkönnyíthetik a jegyzetelést. Rendelkeznek a notebookok funkcióival, de még kisebbek, és az érintőképernyő miatt még több lehetőséget kínálnak. A Classmate PC-t kiefejezetten iskolai célra fejlesztették ki, és már magyar nyelvű változata is elérhető.

Tanár-diák-szülő kapcsolat

A sok lehetőség mellett digitális napló is használható már, amivel könnyebben számon tarthatjuk például az azonos napon iratott dolgozatokat. Betartatja a határidőket tanárokkal és diákokkal egyaránt, illetve kezeli az igazolásokat és a késéseket is, figyelmeztetést küldve, ha az kritikus értéket ért el. Számon tartja az osztályzatokat, dicséreteket és fegyelmiket egyaránt. A szülők interneten figyelemmel követhetik gyermekeik előmenetelét, a személyiségi jogok miatt 1-2 napos késéssel látva a friss jegyeket. A tanárok dolgát pedig a teremfoglalás funkciója könnyíti meg. (A témáról szó volt a II. Oktatás-Informatikai Konferencián is.)

A gyerekek igazolhatják jelenlétüket chipkártyával már az iskolába belépésnél, és ugyanez a kártya funkcionálhat a könyvtárban és az ebédlőben is.

Hogy a telefonszámla ne legyen túl magas, naplózhatjuk igazgatóként a kimenő hívásokat, és érdemes mellé egy szabályzatot létrehoznunk. A költségeket csökkentheti, ha dolgozóink számára flottát hozunk létre egy mobiltelefonos cégnél, amibe akár a kollegák családja is beléphet. Illetve a könyv megemlíti még a VoIP telefonálási lehetőséget.

Pályázati lehetőségek

Egy igazgatónak mindezeknek a költséges technológiai újításoknak a bevezetéséhez tisztában kell lennie állandóan a pályázati lehetőségekkel, mind hazai, mind nemzetközi téren. Léteznek olyan pályázatok, melyek részben és amelyek teljes összegben hozzájárulnak költségeinkhez. Tartsuk figyelemmel a tevékenységtípusra és az időtartamra vonatkozó információkat is a kiírásokban. Győződjünk meg mindenek előtt a támogatható pályázók köréről is, hogy jogosultak lehetünk-e rá. Érdemes figyelni a http://www.okm.gov.hu, a http://www.tka.hu, a http://szmm.gov.hu, a https://nive.hu/index_sec.php, http://www.nfu.hu, http://www.pafi.hu/ honlapokat az aktuális pályázatokért. A beadás előtt készítsük elő a projektet és állítsunk össze ütemtervet hozzá, a részfeladatokhoz hozzárendelt időtartamokkal (pl. Gantt diagram segítségével). Monitoring: azok a mutatók, mérőszámok, amelyeket előzetesen rögzítünk, majd a végrehajtás során az ezekhez tartozó tényadatokat a menedzsment/értékelő személyek rendelkezésre bocsájtják. A nyertes pályázatok megvalósulása során rendszeresen „projekt előrehaladási jelentéseket” kell készíteni. A projekt zárása után még 5 évig meg kell őrizni a számlákat és a dokumentációt.

CRM az iskolában

A CRM-t, vagyis az ügyfélkapcsolat-kezelő rendszert az iskolákban is alkalmazhatjuk. Programszervzéskor küldhetünk e-mailben értesítőt a családoknak. De automatikus üzenet is beállítható annak a munkatársnak, aki nm rögzítette a jegyeket már egy hónapja. A rendszer segítségével számon tarthatjuk a kommunikációs útvonalakat, vagyis a vizonyrendszereket is. De alkalmassá válhat a tanulók életútjának követésére is.

A 21. század iskolája című könyvet (Kárpáti Andrea, Molnár Gyöngyvér et al szerk.: A 21. század iskolája, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008) iskolaigazgatóknak készítették, hogy más számára is megvalósíthatónak tűnjön a jövő iskolája, akár kisebb, akár nagyobb lépésekben.

A színek emberekre gyakorolt hatását figyelembe véve érdemesebb a falakat fehér helyett jókedvet árasztó sárgára, nyugalmat sugárzó pasztell színekre, vagy a koncentrációt segítő bézsre. (Azonban kerüljük a csillogó, élénk és sötét árnyalatokat.) A könyv szerzői szerint lehet eltérő színűre is festeni a falakat, attól függően, hogy merre nézünk többet. A folyosók viszont lehetnek színesebbek.

A fénycsöves világítás helyett állításuk szerint jobb a LED-es, úgy elhelyezve, hogy minél kevesebb árnyék keletkezzen. Legyen a teremben minél több ablak a természetes fény és a szellőztetés miatt, de legyenek az ablakok sötétíthetőek.

Bútorokból érdemes mobilakat és ergonomikusakat (= emberi használatra való tervezett) használni. Megfelelőbbek a görgős, trapéz alakú asztalok, és ne felejtkezzünk meg a számítógépek tárolására szolgáló asztalokról sem. Az asztalok mellett a székek is fontosak, amelyből érdemesebb deréktámaszost választanunk, és lábtámasszal is rendelkezőt.

Gondoljunk már ezekre a tervezéskor, mert az átalakítás nehezebb. Jelszavaink legyenek a biztonságosság, hatékonyság és kényelmesség. A különböző korosztályoknak a testfejlődésük eltérő mértéke miatt legtöbbször mások az igényeik. Csoportmunkához és frontális oktatáshoz más-más feltételek kellenek, ezért az asztalok közötti távolságot is így kell mérlegelnünk. Hogy a látótere mindenkinek tiszta legyen, inkább a magasabb diákokat ültessük hátrébb, de célszerű évközben többször ülésrendet változtatni, hogy a nyak ne álljon be egy irányba.

Számítógépeknél válasszunk olyat, ahol nem villódzik a képernyő, állítható a színkontraszt, és a billentyűzet legyen külön a monitortól (ellentétben a legtöbb laptoppal, mert a képernyő közepének 20%-kal vízszintes nézésünk alatt kell lennie a kényelemhez). Tochpad mellett egeret is biztosítsunk, amelyen a csukló jól pihentethető, és ehhez kapcsolódóan a kartámasznak is harmonizálni kell. A fényforrás oldalról vagy felülről essen, ne szemből, hogy káprázzon tőle a szemünk, de ne is a hátunk mögül, hogy megcsillanjon a monitoron. Éppen ezek miatt kerüljük a tükröződő felületeket is az asztalon és körülöttünk (ez ellen monitorszűrőt alkalmazhatunk).

Figyelembe kell vennünk a fizikai környezetet, méghozzá a már említett világításon kívül a zajt, a rezgéseket, a klímát, a levegőminőséget és a meteorológiai tényezőket. A térnek átláthatónak kell lennie, akár centrálisnak, átriumosnak (bezártság-érzetet kelthet, ha kicsi az udvar), fésűsnek. Az akadálymentességet még törvényi szinten is szabályozzák, melyhez figyelembe kell venni a csomópontokat, ahol egy időben sok ember fordul meg (pl. porta, ebédlő). Kerüljük a balesetveszélyre ürügyet adó üveget, éles sarkokat.

Tegyük minél személyre szabottabbá a környezetünket, amelybe nem csak az osztálytermek fotókkal való feldíszítése tartozik, hanem a szaktantermeké is.