Folytatva a szemináriumi dolgozataim közzétételét, ezúttal az Oktatás és európai integráció c. kurzusra készített írásom olvashatjátok. A European Schoolnet kezdeményezést mutatom be, melynek projektjei első sorban az európai iskolák, tanárok és tanulók hálózati összekötésére törekszenek, illetve a tudáscserére és az országokat átívelő közösségek létrehozására.

Az Információs Kommunikációs Technológia (IKT) beépítése a tantervekbe és a mindennapi oktatásba nagy feladat a tanárok, az iskolák, más intézmények és a kormányzatok számára világszerte. Főként, hogy a technológia folyamatosan és egyre gyorsabban megújul, amit nehéz figyelemmel követni az informatikát kevésbé ismerő tanároknak. (Megszokott a digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek kategorizálása, vagy pedig Baby Boom, X, Y, Z korosztályok megkülönböztetése, melyek közül a Z generáció tagjai már nem éltek informatika nélküli világban.)

A kép azt illusztrálja egy 2012-es (The Association for Curriculum and Development által készített) felmérés alapján, hogy a 6-12. osztályos tanulók 63%-a online tankönyveket szeretne kommunikációs lehetőségekkel, a fiatalok 62%-a innen értesül az aktuális eseményekről és a politikáról, a 9-12. osztályosok 43%-a barátokkal való kapcsolattartás első számú eszközének az online közösségi hálózatokat tartja. Ami pedig jelen dolgozat szempontjából a legfontosabb, hogy a középiskolások egyharmada nyilatkozott úgy, hogy a tanáraival elektronikus formában szeretne kommunikálni.

Vajon hogyan viselkedik egy pedagógus, ha számára teljesen új környezettel találkozik? Mi történik akkor, ha tanítás közben nem láthatja a tanulók mimikáját és gesztusait? Egy virtuális világban nagyjából ezekhez a körülményekhez kell alkalmazkodnia azoknak, akik oktatást vagy például egy beszélgetés moderálását vállalják. Arra tettem kísérletet, hogy a Second Life nevű 3D kommunikációs platformon virtuális könyves találkozókat szervezzek, melyeknek moderálására egy pedagógushallgatót és egy andragógust kértem föl.

A Neveléstudományi Doktori Iskola végzése közben írtam néhány szemináriumi dolgozatot, amely talán a blogolvasókat is érdekelheti, ezért úgy döntöttem, hogy sorban közzéteszem majd őket. A Second Life könyves közösségeket a Pedagóguskutatás c. kurzus keretében mutattam be (többek között). Az első bejegyzésben rövid kitekintés lesz arról, hogy mi az a Second Life, és példát mutatok a benne működő könyvtárakra / könyves közösségekre, a következő bejegyzés pedig arról szól, mire kell odafigyelni virtuális találkozók szervezésénél.

Rajongok azokért a helyekért, ahol szokatlan környezetben találkozhatunk műalkotásokkal vagy éppen könyvekkel (már 2010-ben is írtam erről a Corvin Art BLOKK pláza galériája kapcsán), így rögtön fellelkesültem, mikor a Ceglédi Vasútállomáson megláttuk a falakra kitett festményeket. A képeken látható számok rögtön sejtették, hogy ezekhez valami lista is tartozik. A büfés hölgytől érdeklődtünk, hogy kinek az alkotásai lógnak kinn, és meglepetésünkre tudott adni egy árlistát is Bakányi Gyula képeiről. (Azért elképzelem, hogy “Kérek egy nagyfröccsöt és azt a lovacskás képet harmincezerér’!”)

Mostanában a LEGO mániám egyre nagyobb méreteket ölt, igaz, én “csak” a minifigura sorozatot gyűjtöm nagy erőkkel (ha jól számolom 166-nál járok az Olimpiai sorozattal együtt). Ez a gyűjtő szenvedély viszont elég nehezen kontrollálható a kis (többnyire) sárga figurák iránt. Így rögtön fellelkesültem, mikor egy kolléganőm ajánlotta, hogy LEGO kiállítás lesz a hétvégén a Ferencvárosi Művelődési Központban.