Vizek Házai: Szent Gellért-, Széchenyi Gyógyfürdő és más vizeskedések

Annyira el voltam havazva az egyetemi doktori kutatóműhelyes teendőkkel, hogy most a Kulturális Örökség Napjairól is elfelejtkeztem. Szerencsére Mazsi nem engedte, hogy kihagyjam, és beszervezett engem is az iskolai (LIA iskola) kultúrtörténeti tanára által szervezett programokra. Idén a KÖN a Budapesti Víz Világtalálkozóhoz kapcsolódott, így Vizek Házai névvel ellátott rendezvényen, 2013. szeptember 21-22. között több "vizes programon" is részt vehettünk. A tanárnő ezek közül a Szent Gellért Gyógyfürdő és a Széchenyi fürdő kulisszalátogatására, illetve az Imagine Budapest idegenvezetésére szervezett be minket.

A napot a Szent Gellért Gyógyfürdőben kezdtük, és még eléggé álmosan egy jó nagy sétát tettünk az 1912-1918 között épült szecessziós fürdőben. A jól ismert terek mellett ezúttal megnézhettük az Ősforrást is, ahol az iszonyú hőséggel küzdöttünk. Majd folytattuk a sétát a barlangban, ahol láthattuk a "Karfioltermet" (képen) és a források egyikét (legalábbis távolról).

Az 1400 méteres barlangban összesen 13 db forrás található, melyek 45 fokosak. A befektetők tervei között szerepel, hogy a gyógyulni vágyókat a barlang és a citadella között lifttel szállíthassák, bár az idegenvezetőnk kissé szkeptikusnak tűnt ezzel kapcsolatban.

Az ősforrásról és a barlangról az Index is készített egy videót:

A források mellett még egy kulisszatitkot megnézhettünk, mert elindították a kedvünkért a medence hullámait kavaró gépezetet. Távolról igazából csak egy hatalmas forgó keréknek látszott, ami nagyon nagy robajjal járt. További csöveket, kapcsolószekrényeket és a fűtőrendszer csapjait is láthattuk, amire gyöngybetűkkel írták fel a termek neveit (pl. Söröző étterem, Sarok étterem; Kalkuláció, Kistárgyaló).

Az épület nagyközönségnek szánt folyosóin pedig röviden pillantást vethettünk a "Miniszterek gatyában" című képkiállításra, melynek keretében Pusztai Sándor úszómester 1930-1939 közötti fotóit állították ki információk kíséretében. A képeken szerepel pl. ifj. Horthy Miklós, Perczel Zita színésznő, Eggerth Márta énekesnő, Heltai Jenő író-költő - természetesen mindannyian fürdőruhában a Gellért fürdő medencéi mellett.

Budapest, a vizek városa

A séta az Elek apó kútjánál ért véget, melyet Benedek Elek (1859-1929) születésének 150. évfordulójára készítettek 2009-ben. A kúton Elek apó bronz plakettje látható Gergelyi István kolozsvári szobrászművész alkotása nyomán. A kutat Kányádi Sándor erdélyi költő álmodta meg, és végül Melocco Miklós szobrászművész tervei után Csák Attila szobrász faragta meg Budapesten és Sopronban, amit Nagykovácsi és Székelyudvarhely követett. Az iható víz egy kis gyíkocska szájából csorog, ami kedvesen megmosolyogtató látvány. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a gyíkot és a lábát előszeretettel lopkodják. Mi viszont a Döbrentei tér Elek apó kútján hiánytalanul láthattuk a kis gyíkot.

Közben az idegenvezető a Parlament felé irányította a figyelmünk, aminek helyén egykor vízmű állt. William Lindley tervezte, de túl kicsi volt és kevés vizet állított elő, amit ráadásul a Duna vizével kevertek, emiatt a korabeli élclapok sokat viccelődtek a rossz vízzel. A Parlament építése miatt 1893-ban Káposztásmegyeren hozták létre az új vízművet. Ma is az a technológia működik, hogy kavicságyon szűrik át a vizet, és a Duna alatt vezetik át a városon, de klórozni kell amiatt, hogy tiszta maradjon. Az egyik legjobb víznek tartják Európában!

Ebéd után a Széchenyi Gyógyfürdőben gyülekeztünk, ahol rögtön kiderült, hogy az igazi főbejárat a Városliget felől nyílik oldalt, nem pedig az út felől az egykori Vidámparkkal szemben. A csarnokba belépve impozáns látvány fogad minket: a Róth Miksa által készített kupolamozaikon Helios napisten vágtat a (Qadriga) lovasszekerén, aranyozott háttér előtt. Az oldalsó palmettákon pedig a Szépség és az Erő allegóriája látható. A bejárattal szemközt álló szökőkút pedig Róna József munkája, mely a Tritonhalász kentaur nevet viseli. 

A rövid nézelődés után elsétáltunk a Szent István Forrás pavilonos ivócsarnokába, ahol bele is kóstolhattunk a langyos-sós gyógyvízbe, és néhányan szolidan visszahelyeztük egy korty után a pultra a félig teli poharat. Közben a források történetéről hallhattunk információkat, amit talán rosszul jegyeztem fel zavaromban, vagy mást mondtak az Építészfórumon olvashatóakhoz képest. Szóval az első termálvizes forrást 1877-ben találták, és az 59 fokos víz fölé ivócsarnokot emeltek 1878-ban. Új artézi kút fúrásába 1936-ban fogtak, és a bőségesen előtörő 72 fokos víz mellé medencét, bronz szökőkutat és pavilon emeltek. A mai változat nem azonos az eredetivel, hanem a 2003-as rekonstrukciót mutatja, mely felhasználva az első pavilon elemeit, egy modern külsejű ivócsarnokot tár elénk a Városligetben.

A kóstoló után visszatértünk a fürdő épületébe, és a szép kilátást nyújtó lelátón hallgathattunk a medencékről szóló tudnivalókat. Három külső medence található, ezen kívül van úszómedence, termál medence és belső medencék (összesen 3+15 medence). A külső medencében régebben úszóversenyeket is rendeztek, de már hivatalosan nem lehet. Viszont népszerűek az ún. éjszakai Szecska partyk, melyet szombat esténként 22:30-tól 3:00-ig tartanak, és leginkább a külföldiek kedvenc szórakozása. 

Megnéztük a fürdő alagsorát is, ahol megtudtuk, hogy a medencék lábakon állnak a szerelhetőségük miatt. Az alagsori részben lovaskocsik jártak, és a fürdőnek saját mosodája is volt. Továbbá két fűtőberendezés található itt, melyek közül mindig csak az egyiket működtetik. Manapság a látvány miatt szokták kibérelni az alsó részt, pl. filmforgatásokra.

Végül pedig a "Nem adom fel" kulturális esélyegyenlőségi fesztiválra csöppentünk, ahol éppen Mága Zoltán hegedűművész zenélt, a nap tökéletes lezárásaként.