A Neveléstudományi Doktori Iskola végzése közben írtam néhány szemináriumi dolgozatot, amely talán a blogolvasókat is érdekelheti, ezért úgy döntöttem, hogy sorban közzéteszem majd őket. A Second Life könyves közösségeket a Pedagóguskutatás c. kurzus keretében mutattam be (többek között). Az első bejegyzésben rövid kitekintés lesz arról, hogy mi az a Second Life, és példát mutatok a benne működő könyvtárakra / könyves közösségekre, a következő bejegyzés pedig arról szól, mire kell odafigyelni virtuális találkozók szervezésénél.

virtualis_konyvtar.jpg

Second Life, mint együttműködésre alkalmas virtuális környezet

Virtuális környezet alatt az olyan mesterséges, vagyis a valóságban nem létező teret értjük, melyben mi magunk és mások is 3D formában lehetünk jelen térben és időben egyszerre, és mindezt a saját nézőpontjából mindenki ugyanolyannak látja. Megkülönböztethetünk személyes egyéni és társas virtuális környezeteket, melyek közül az előbbi jellemzője, hogy a program az adott teret egyetlen felhasználó számára állítja elő, és az ő kilépésekor a környezet létezése megszűnik a következő belépésig. Ezzel szemben a társas virtuális környezetben egyszerre több felhasználó is jelen lehet a valós földrajzi helyzetétől függetlenül, és látja a másik felhasználó virtuális megjelenését ugyanabban a térben. Ezek a környezetek nem szűnnek meg a felhasználó kilépésekor, hanem tovább működnek és a valós időnek megfelelően változtatják állapotukat (Ollé, 2012).

en_asztal_konyvek.jpg

Ezek közé a társas virtuális környezetek közé tartozik a Second Life (röviden: SL), ahol a résztvevők hozhatják létre a tartalmat és interakcióba léphetnek egymással. Az SL-t 2003-ban indította a LindenLab, melynek alapítója Philipe Rosedale.

A lakók ebben a virtuális világban az avatárok, akik a felhasználók virtuális identitásának a megtestesítői. Megjelenésük változatos módon formálható, nem csak a ruháik és hajszínük cserélhető, hanem bármilyen formát felvehetnek, köztük nem-emberieket is (lehetnek állatok, vámpírok, közlekedési eszközök stb.) Ők maguk építik fel a környezetet, miközben földterületet bérelnek vagy vásárolnak, házat építenek és tárgyakkal rendezik be. A világ saját kereskedelemmel, pénznemmel rendelkezik, és a területén különböző kommunikációs módon léphetnek kapcsolatba az avatárok: valós hanggal, chattel és egyéb gesztusokkal, de nincs irányítható testbeszédük vagy mimikájuk. A Second Life-ban is szociális kapcsolatok szerveződhetnek és közösségek alakulhatnak ki. 

Könyvek és könyvtárak a virtuális térben

A könyves közösségek szervezése nem egyedülálló a Second Life-ban, de tudomásom szerint a magyar felhasználók körében még nem volt erre példa. A külföldi közösségek közül a Community Virtual Library (korábbi nevén: Alliance Virtual Library) köré szerveződik a legtöbb felhasználó, melynek központja az Info Island-en (2013. márciustól Imagination Island-en!) található. A könyvtár egyik célja a könyvek gyűjtése, ami ebben a formában nem kölcsönözhető, hanem lemásolható az avatárok számára, akik elolvashatják vagy meghallgathatják a szövegeket. Az SL könyvtárosai a gyűjteményt webcímek (URL) szerint rendezik. Tehát inkább nem is a könyveket szeretnék terjeszteni, hanem az információkat, amiknek megjelenése különböző formátumban történhet, pl. adatbázis, zene, dvd, hangoskönyv, interaktív eszköz, workshop, megbeszélés.

community_library_2011_1.jpg

Az állandó könyvtárosok mellett önkéntesek segítik a tájékoztató munkát, akiknek az a jutalmuk, hogy hozzáférhetnek a könyvtár nagyméretű információs adatbázisához. A látogatók között egyaránt meg szoktak jelenni újonnan regisztrált avatárok (newbie), akiknek a tájékozódását kell segíteni; az oktatóknak a virtuális környezetben történő tanításhoz szolgáltatnak anyagokat; a cégek a szolgáltatásokat az alkalmazottaik vagy vásárlóik számára szokták kérni; a betévedő tapasztalt avatároknak pedig programokat ajánlanak. A résztvevők a következő fejlesztési szabályzatot fogalmazták meg maguknak:

  • Mindig hasznos információkkal kell kiszolgálni az SL polgárokat.
  • Támogatni kell a közösségépítést.
  • Számolni kell a digitális könyvtárakban rejlő potenciális lehetőségekkel.
  • A virtuális forrásokat (szolgáltatásokat) a valós világba is át kell vinni.

Ezek közül a közösségépítéshez tartozik, hogy a rengeteg könyvtáros önkéntes számára létrehoztak egy hálózatot, ahol megbeszélhetik a programajánlókat, a való világban és a virtuális világban szerzett könyvtáros tapasztalatokat, megoszthatják egymással a hasznos forrásaikat (Rhonda B. Trueman, 2008).

A Caledon Library is egy olyan közösségnek és gyűjteménynek ad otthont, amely a korábbi Alliance Virtual Library keretei közül nőtte ki magát. Ennek a könyvtárnak a fő gyűjtőköre a 19. századi brit életre és kultúrára fókuszál. Többek közt információkat gyűjtenek az öltözködésről, etikettről, sportról, szabadidős foglalkozásokról, de a közösséget a technológia története is érdekli, főképpen a „steampunk” kor. (A steampunk egy alternatív történelmét jelenti a technológiai fejlődésnek, melyben a gőz technológiája hatást gyakorol a modern eszközökre.)

caledon_library_2011.jpg

A virtuális közösség saját maga formálja az érdeklődési kört, és ők határoztak úgy, hogy saját könyvtárat is szeretnének alapítani, melyben nagyon sok önkéntes vett részt tevékenyen (J. J. Jackobson, 2008).

Az Info Island területén elhelyezkedő Mystery Manor egy közkönyvtárhoz szeretne szolgáltatásaival hasonlítani, ahol kiállításokat és könyvklubokat kínál az érdeklődőknek. Az első beszélgetést SL Lorelei vezette a rejtélyes történetekről, ahol a strukturálatlan beszélgetésbe bárki beleszólhatott. Saját belátásuk szerint az esemény kaotikussá vált annak hatására, hogy chaten több beszélgetésszál is elindult, amihez változó gyorsasággal tudtak hozzászólni a résztvevők az eltérő olvasási és írási sebességük miatt. A következő nagyobb eseményre sokat kellett várni, mikor egy Manchesteri egyetemi professzor felajánlott egy rendszeres könyves találkozót, ahol G. K. Chesterton: Father Brown történeteit dolgozta fel a résztvevőkkel. Az események a szervezők nagy megelégedésére sok olyan avatárt is vonzottak, akik még nem jártak korábban az Info Island-en (Mack Lundy, 2008).

További virtuális könyvtárakat és könyves közösségeket is bemutattam különböző konferenciákon. A 2012 májusi Digitális Pedagógus Konferencián szóba került szintén a Community Virtual Library, a Bayerische Staatsbibliothek (azóta már nem látogatható; további képek itt), University of North California of Pembroke (UNCP) és a hozzátartozó Livermore Book Club, illetve a Bookstacks Isle és a Genealogy Book Club.

A 2012 novemberi XIII. eLearning Fórumon pedig az offline-online-virtuális könyves közösségekbe nyújtottam betekintést, a végén a három forma összehasonlításával. 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr465556263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása