Egyik pedagógia órámon megemlítette az oktató, hogy a szakdolgozatot lehetne az iskolák folyosóinak, osztálytermeinek díszítéséből is írni. Nekem akkor nagyon megtetszett a gondolat, de a végső döntésnél mégsem ezt választottam. Ennek ellenére kiragadtam néhány pillanatot az iskolából, ahol a gyakorlótanítást végeztem:

A hivatalok előtti folyosót, ahol a könyvtár is található, építészek életéről és művészeti stílusokról szóló tablók színesítik. Mindez képekkel gazdagon díszítve. Még ha a szövegeket elolvasni hosszadalmas és nehézkes is, a képeket biztos meg szokták nézni várokazás közben, szünetekben, és talán memorizálnak is belőlük valamit. 

 A lépcsőfordulóban "Kalendárium címszó alatt pedig ezek a képek és feliratok láthatóak. Egyes Bibliából vett idézetek, illetve illusztrációként freskórészletek, ikonok és oltárképek, néhány életképpel. Ez ugyan nem egy vallási iskola, de érdekes, hogy itt is megjelenik ez a vonás, illetve hogy a teológiát és a művészeteket összekapcsolják. A Kalnedárium mellett pedig költők képei és versei sorakoznak egy másik faliújságon.

Elkanyarodva a művészetek témától, a következő fordulóban diákok képei egy utazásról és konferenciáról. "Feel the conference" címmel, egyik oldalon a "culture", másik oldalon a "party" felirat jelenik még meg, képekkel illusztrálva. Látszik, hogy alkotói milyen gondosan készítették ezt a tablót, ami rögtön szemet szúr, ahogy a lépcsőn felfelé megyünk. Ebből is látszik, hogy fontosnak tartják ezeket a "hivatalos utakat", és a kultúra azért ugyanannyira szerepet kap, mint a bulik.

Egy másik sorozat az egyik folyosón a síelés élményeiről szól. Kinyomtatott fényképek sorakoznak egymás mellett, amit filctollal felírva kommentáltak, méghozzá humorosan. Úgy vettem észre, a képeken ugyanúgy szerepet kapnak tanárok és diákok egyaránt.

A képek teljes nagyságban megtekinthetőek ezen a címen, további fényképekkel együtt: http://ikhok.elte.hu/~habok_lilla/iskola_diszites/

 A Facebookon találtam egy jó kis alkalmazást, amivel az ottani kapcsolataimat tudom megvizsgálni (kb. fele annyi ismerőssel rendelkezem Facebookon, mint iwiwen), ez a TouchGraph. Én adhatom meg, hogy hány ismerősöm nevét szeretném bevinni a rendszerbe, és megmutatja az ő kapcsolataikat egymással. (Ez így ugye hasonlít az iwiwes térképhez.)

Színekkel emeli ki a különböző kapcsolat-csoportjaimba tartozók neveit. Érdekes volt látni, hogy 150 főnél nagyjából ugyanazok a csoportok jelentek már meg, csak ugye kisebb sűrűségben, mint később 300 főnél, majd 460 főnél. Részben azt a következtetést vontam le belőle, hogy inkább azt tudom meg, mely része az ismeretségi körömnek használja a facebookot. Végülis annyira nagy titkot nem árulok el, ha elmondom, melyek szerepelnek az ábrán: a rózsaszínes elem a hallgatói önkormányzat tagjait jelöli (kari és egyetemi szinten egyaránt), a kékbe a könyvtáros hallgatók tartoznak, a lilába a művészettörténet hallgatók, zöldbe a DUE Médiahálózat tagjai, a narancssárgába pedig volt középiskolás osztálytársaim és évfolyamtársaim.

Nyilván ezzel is jó szociometriai elemzéseket lehet elvégezni (a szociogramban így csak a kölcsönös kapcsolatok jelennek meg). Kicsit el is játszottam azzal, hogy megkerestem a gócpontokat (fejből is meg tudtam volna mondani...), illetve kiknek van a különböző csoportokból velem hasonló ismeretségi köre. Tovább nem szeretném részletezni a dolgot, de annyit még érdekességképp elárulok, hogy például a kék mezőben különböző évfolyamok hallgató vannak egységesen, azonban a mellette lévő sárga csíkban az elsőéves könyvtáros hallgatók, akik valószínűleg még nem kötöttek annyi ismeretséget más évfolyamokból, hogy a kékbe kerüljenek.

Az alkalmazást ajánlom azoknak, akik saját kapcsolataikat kutatják, illetve saját kapcsolataik között egymás hálózatát, érdekes dolgokra lehet rájönni.

 Ma is egy nagyon jó órán vettem részt az Eötvös József Gimnáziumban, ahol tanítási gyakorlatomat végzem. Bár még nem írtam erről ide egyszer sem, mégis azért mondom, hogy "is", mert nagyon sok élvezetes órán ültem már benn, "jó fej" tanárokkal, akiknek zseniális a háttértudásuk. (Voltak nagyon rossz órák is, de annyit beszélünk a negatívumokról, hogy inkább emeljük már ki a pozitív példákat.) Az órán nem fordult elő oktatás-informatikai eszköz, de még tábla-kréta sem, sőt igazából tanár sem.

Multimédia

 A változás nem az új eszközökön múlik, hanem a tanulási módszerek és helyzetek újjászervezésétől. Az interaktív tábla átmenetet kínál a frontális oktatás és a kollaboratív tanulás között, szemléletes módon. Iskolaigazgatóknak jótanács, hogy biztosítsanak a tanárok számára időt, amíg megtanulják a használatát és tananyagot, amiből oktathatnak a tábla segítségével. A tananyagokat lehetőleg már az óra előtt tegyük elérhetővé, és a diákoknak is adjunk lehetőséget, hogy megismerkedhessenek vele. Szükséges hozzá megfelelő technikai háttér és egyéb eszközök is (pl. digitális fényképezőgép, kamera), és nem árt megtanulni a prezentációkészítés minél igényesebb módját. Segítsük elő a tanár-diák és a diák-diák közötti kommunikációt, a felmerülő kérdéseket és a megfogalmazott deffiníciókat pedig mentsük el a későbbi használathoz. A tanárok megbeszélhetik órák után a tapasztalataikat és az ötleteiket.

A könyv a következő tanácsokat adja a pedagógusoknak az óra előtti tervezőmunkához: gondoljuk át a tananyaggal kacsplatos céljainkat, milyen fogalmakat és összefüggéseket szeretnénk megtanítani vele, hogyan motiváljuk közben a diákokat, vagyunk tegyünk különbséget a feladatok megoldásánál. Vizsgáljuk meg, hogyan tudjuk fejleszteni a személyiségüket ezzel, milyen módszereket és értéklést kell alkalmaznunk hozzá, illetve milyen technológiát hívjunk segítségül.

Az írók óva intenek attól, hogy a bőség zavara csapdába csaljon minket, keressük meg a lényeges mondandót, és ne vesszünk el a részletekben. Teszteljük le az elkészült prezentációt, hogy mennyi időt vesz igénybe előadása, és valóban hatásosak-e a látványelemek. Óvakodjunk a bonyolult példáktól, vagy a túl nehéz feladatoktól, de ne feledkezzünk meg a tanultak ellenőrzéséről.

Azonnali visszacsatolásra adnak lehetőséget a szavazórendszerek, amelyek mindenkit interaktivitásra serkentenek. Akár röpdolgozat esetén is alkalmazhatók, ami megkönnyíti a tanár számára a javítást (pár kattintás), és az is kiderül, ha a kérdés lett rosszul feltéve, mert a választ senki nem tudta. Ezek kapcsolhatók interaktív táblához, de egyszerűen számítógéphez is. Eltérhet a szavazás módja a „klikkerekben”, de a legmodernebb változatuk az érintőképernyős kijelző. Tippek a használatára: házi feladatnál, óra közbeni gyors kérdésnél, óra végi összefoglalónál. A válaszok helyességéről a diák és a tanár egyaránt azonnali értesítést kap. Hátránya szinte egyedül a rendszer költségessége.

Projektorok közül megkülönböztethetjük LCD, DLP, LCOS típusúakat (utóbbi az első kettő keveréke). Figyelembe kell vennünk használatakor a fényerőt (ha lejjebb vesszük, akkor az izzó tartósabb), a felbontást, ki kell küszöbölnünk a „trapéz-torzítást”, használat után pedig érdemes előbb „stand by” módba tennünk, hogy a hűtés ne álljon le azonnal.  Funkció szerint léteznek általános célú prezentációs-, oktatási célú-, hordozható- és installációs projektorok. Figyeljünk oda a szűrők tisztántartására. A projektor típusától függ, hogy milyen vetítővásznat célszerű választanunk.

Az érintőképernyős számítógépek (Tablet PC, PDA, UMPC) megkönnyíthetik a jegyzetelést. Rendelkeznek a notebookok funkcióival, de még kisebbek, és az érintőképernyő miatt még több lehetőséget kínálnak. A Classmate PC-t kiefejezetten iskolai célra fejlesztették ki, és már magyar nyelvű változata is elérhető.

Tanár-diák-szülő kapcsolat

A sok lehetőség mellett digitális napló is használható már, amivel könnyebben számon tarthatjuk például az azonos napon iratott dolgozatokat. Betartatja a határidőket tanárokkal és diákokkal egyaránt, illetve kezeli az igazolásokat és a késéseket is, figyelmeztetést küldve, ha az kritikus értéket ért el. Számon tartja az osztályzatokat, dicséreteket és fegyelmiket egyaránt. A szülők interneten figyelemmel követhetik gyermekeik előmenetelét, a személyiségi jogok miatt 1-2 napos késéssel látva a friss jegyeket. A tanárok dolgát pedig a teremfoglalás funkciója könnyíti meg. (A témáról szó volt a II. Oktatás-Informatikai Konferencián is.)

A gyerekek igazolhatják jelenlétüket chipkártyával már az iskolába belépésnél, és ugyanez a kártya funkcionálhat a könyvtárban és az ebédlőben is.

Hogy a telefonszámla ne legyen túl magas, naplózhatjuk igazgatóként a kimenő hívásokat, és érdemes mellé egy szabályzatot létrehoznunk. A költségeket csökkentheti, ha dolgozóink számára flottát hozunk létre egy mobiltelefonos cégnél, amibe akár a kollegák családja is beléphet. Illetve a könyv megemlíti még a VoIP telefonálási lehetőséget.

Pályázati lehetőségek

Egy igazgatónak mindezeknek a költséges technológiai újításoknak a bevezetéséhez tisztában kell lennie állandóan a pályázati lehetőségekkel, mind hazai, mind nemzetközi téren. Léteznek olyan pályázatok, melyek részben és amelyek teljes összegben hozzájárulnak költségeinkhez. Tartsuk figyelemmel a tevékenységtípusra és az időtartamra vonatkozó információkat is a kiírásokban. Győződjünk meg mindenek előtt a támogatható pályázók köréről is, hogy jogosultak lehetünk-e rá. Érdemes figyelni a http://www.okm.gov.hu, a http://www.tka.hu, a http://szmm.gov.hu, a https://nive.hu/index_sec.php, http://www.nfu.hu, http://www.pafi.hu/ honlapokat az aktuális pályázatokért. A beadás előtt készítsük elő a projektet és állítsunk össze ütemtervet hozzá, a részfeladatokhoz hozzárendelt időtartamokkal (pl. Gantt diagram segítségével). Monitoring: azok a mutatók, mérőszámok, amelyeket előzetesen rögzítünk, majd a végrehajtás során az ezekhez tartozó tényadatokat a menedzsment/értékelő személyek rendelkezésre bocsájtják. A nyertes pályázatok megvalósulása során rendszeresen „projekt előrehaladási jelentéseket” kell készíteni. A projekt zárása után még 5 évig meg kell őrizni a számlákat és a dokumentációt.

CRM az iskolában

A CRM-t, vagyis az ügyfélkapcsolat-kezelő rendszert az iskolákban is alkalmazhatjuk. Programszervzéskor küldhetünk e-mailben értesítőt a családoknak. De automatikus üzenet is beállítható annak a munkatársnak, aki nm rögzítette a jegyeket már egy hónapja. A rendszer segítségével számon tarthatjuk a kommunikációs útvonalakat, vagyis a vizonyrendszereket is. De alkalmassá válhat a tanulók életútjának követésére is.

A 21. század iskolája című könyvet (Kárpáti Andrea, Molnár Gyöngyvér et al szerk.: A 21. század iskolája, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008) iskolaigazgatóknak készítették, hogy más számára is megvalósíthatónak tűnjön a jövő iskolája, akár kisebb, akár nagyobb lépésekben.

A színek emberekre gyakorolt hatását figyelembe véve érdemesebb a falakat fehér helyett jókedvet árasztó sárgára, nyugalmat sugárzó pasztell színekre, vagy a koncentrációt segítő bézsre. (Azonban kerüljük a csillogó, élénk és sötét árnyalatokat.) A könyv szerzői szerint lehet eltérő színűre is festeni a falakat, attól függően, hogy merre nézünk többet. A folyosók viszont lehetnek színesebbek.

A fénycsöves világítás helyett állításuk szerint jobb a LED-es, úgy elhelyezve, hogy minél kevesebb árnyék keletkezzen. Legyen a teremben minél több ablak a természetes fény és a szellőztetés miatt, de legyenek az ablakok sötétíthetőek.

Bútorokból érdemes mobilakat és ergonomikusakat (= emberi használatra való tervezett) használni. Megfelelőbbek a görgős, trapéz alakú asztalok, és ne felejtkezzünk meg a számítógépek tárolására szolgáló asztalokról sem. Az asztalok mellett a székek is fontosak, amelyből érdemesebb deréktámaszost választanunk, és lábtámasszal is rendelkezőt.

Gondoljunk már ezekre a tervezéskor, mert az átalakítás nehezebb. Jelszavaink legyenek a biztonságosság, hatékonyság és kényelmesség. A különböző korosztályoknak a testfejlődésük eltérő mértéke miatt legtöbbször mások az igényeik. Csoportmunkához és frontális oktatáshoz más-más feltételek kellenek, ezért az asztalok közötti távolságot is így kell mérlegelnünk. Hogy a látótere mindenkinek tiszta legyen, inkább a magasabb diákokat ültessük hátrébb, de célszerű évközben többször ülésrendet változtatni, hogy a nyak ne álljon be egy irányba.

Számítógépeknél válasszunk olyat, ahol nem villódzik a képernyő, állítható a színkontraszt, és a billentyűzet legyen külön a monitortól (ellentétben a legtöbb laptoppal, mert a képernyő közepének 20%-kal vízszintes nézésünk alatt kell lennie a kényelemhez). Tochpad mellett egeret is biztosítsunk, amelyen a csukló jól pihentethető, és ehhez kapcsolódóan a kartámasznak is harmonizálni kell. A fényforrás oldalról vagy felülről essen, ne szemből, hogy káprázzon tőle a szemünk, de ne is a hátunk mögül, hogy megcsillanjon a monitoron. Éppen ezek miatt kerüljük a tükröződő felületeket is az asztalon és körülöttünk (ez ellen monitorszűrőt alkalmazhatunk).

Figyelembe kell vennünk a fizikai környezetet, méghozzá a már említett világításon kívül a zajt, a rezgéseket, a klímát, a levegőminőséget és a meteorológiai tényezőket. A térnek átláthatónak kell lennie, akár centrálisnak, átriumosnak (bezártság-érzetet kelthet, ha kicsi az udvar), fésűsnek. Az akadálymentességet még törvényi szinten is szabályozzák, melyhez figyelembe kell venni a csomópontokat, ahol egy időben sok ember fordul meg (pl. porta, ebédlő). Kerüljük a balesetveszélyre ürügyet adó üveget, éles sarkokat.

Tegyük minél személyre szabottabbá a környezetünket, amelybe nem csak az osztálytermek fotókkal való feldíszítése tartozik, hanem a szaktantermeké is.

Nehéz lenne kiemelni, egy tanárt a sok közül iskolai évemből, mert annyi embert szerettem és szerettek ők is engem. Úgyhogy néhány fontos momentum, tréninges-módra, hogy kiknek mit köszönnék meg az életemből. 

• Éva néninek (történelem, filozófia, ofő), hogy azt mondta, szerinte nekem van a legerősebb egyéniségem az osztályból. És igen tudom, hogy ez azt jelenti, hogy makacs vagyok.
• Anna néninek (német) az egész lényét, hogy megértően, barátsággal fordult hozzánk mindig, és lelkesedését rám is átragasztva tanította a német nyelvet. 
• Erika néninek (magyar fakt), hogy arra kért, soha ne hagyjam abba az írást.
• Rezső bácsinak (rajz), hogy ráébresztett, nekem is van némi tehetségem.
• Igazgató úrnak (matematika), hogy közelebb hozta hozzám a matekot a vicces életbölcsességeivel.
• Tamás bácsinak (ének), hogy nem kényszerített minket felsőbb osztályokban az éneklésre, hanem elég volt esszét írni.
• Ági néninek (biológia), hogy bízott a biológia tudásomban, miközben azzal én kevésbé voltam elégedett.
• Attila bácsinak, hogy támogatott engem annak ellenére, hogy nem is az ő osztályába jártam. 

• Egy fiatal magyar tanáromnak, hogy egy időben minden órán kihívott engem felelni, és rossz jegyet adott.
• A testnevelés tanárnőmnek, hogy erőltette a testnevelés minden ágát azoknál is, akiknek nem ment.
• Az egyik matek tanárnőmnek (akit rajtam kívül valószínűleg mindenki imádott), hogy kötelezővé tette a csoportunknak a délutáni két matek korrepetálást, mikor versenyekre készülve undorító szöveges feladatokat kellett megoldanunk.
• Korábbi osztályfőnökömnek, hogy szó nélkül elhagyta az osztályt.
• Az egyik pedagógia oktatónak, hogy azt kérdezte: "Ugye maga nem akar tanár lenni?"

 Tegnapi bejegyzésemről jutott eszembe egy történet, ami az egyik középiskolai legjobb barátnőmmel esett meg. Ő és a nővére külön kis világot teremtettek maguknak, és erről beszélgettek naphosszat. Szerepeltek ebben a világban egy filmsorozat főhősei, és főleg egy híres együttes tagjai, illetve annak magyar tribute változata, (akikkel később fel is vették a kapcsolatot). Videókat néztek róluk, gyűjtötték a zeneszámokat és a cikkeket. Mindenkinek kitaláltak egy karaktert, és elképzelték, hogy mit tenne vajon abban a szituációban, amiben épp ők vannak.

 Pont egy éve regisztráltam magam a Ningre, azon belül a Várkonyi Nándor Könyvtár közösségébe, és azóta kapom tőlük a rendezvénymeghívókat, amelyeket többnyire azonnal törlök, mivel Pécsre nem ugrik le minden nap az ember (ma pont megtettem, de egy másik könyvtár miatt). Aztán 2009. novemberben regisztráltam magam az Olvaslak nevű Ning oldalra is, de ott sem aktívkodtam, pedig bizonyára hasznosabb lett volna az előzőnél. A magyar könyvtáros közösségbe egészen eddig nem is regisztráltam, pedig tudtam róla Daniéktól, akik még 2007-ben hozták ezt létre.

Ha az a kérdés, hogy osztályfőnökként ajánlanám-e a Ninget - akkor azt mondanám, hogy persze, hogy ajánlanám, de sok minden más mellett. Érdemes tisztában lenni mindenkinek a választási lehetőségeivel, és jogában áll választani ezek közül. A Ninggel az a probléma, mint általában a social networking oldalakkal, hogy már unjuk, hogy ennyi helyre kell regisztrálni. 

 Ma visszamentem volt iskolámba, ahol a Külső iskolai gyakorlatom teljesítem, és részt vettem a diáknapokon a német vetélkedő szervezésében. Nagyon érdekes érzés volt együttműködni azokkal a tanárokkal, akik korábban engem tanítottak, most pedig partnerként kezeltek. És furcsa volt zsűrizni egy olyan versenyen, ahol korábban résztvevő voltam. Láttam, hogy a tanárok mennyit izgulnak és készülnek a vetélkedő előtt, de ebből semmi nem látszik, mikor a diákok elé állnak. És utána is okolják magukat, hogy mennyi mindent elrontottak, pedig ezt senki nem vette észre rajtuk kívül.

Az ott készített fényképeket feltöltöttem a Picasa albumomba.