Végre sikerült megnéznem az Alice Csodaországban c. regény Tim Burton féle feldolgozását (nem 3D-ben), amelyet a kritika sokszor elmarasztal (pl. Origo, Filmbuzi, Filmpont, Filmtett, PCGuru). A filmelemzés nem az én műfajom, hanem inkább néhány részletre szeretném felhívni a figyelmet, ami művészetekhez szokott szememnek nagyon is tetszett. Néha a szemére vetik a rendezőnek, hogy a látványvilág nem is lett olyan elragadó, na ezzel viszont szeretnék vitába szállni, mert az animáció (CGI) nagyon is aprólékosnak és valóságosnak tűnik számomra. (Mások viszont dicsérik a film szürreális szemléletét.)

Sokkal kidolgozottabb párjánál, többet láthatunk belőle a filmben, hiszen a cselekmény nagyrészt itt játszódik. Kívülről hasonlít a két kitalált kastély: kis tornyokkal körülvett a főépület, ebben az esetben piros tetőkkel. A látvány nem csak kívülről emlékeztet gótikus katedrálisokra, hanem belülről is. A nagycsarnok üvegablakokkal áttört, melyeken természetesen indás szív alakú díszeket látunk. A trón mögött áll a főablak, mellette két-két keskenyebb szamárhátíves lezárású ablakkal. A bejáratot pedig freskó veszi körül a sárkányok harcával. A csarnokot piros oszlopok tagolják és támasztják alá. 

Megismerjük a felső emelet folyosóit, ahol a fekete-fehér kockás padlót piros alapszínű szőnyeg, sárga mintákkal borítja. A falak tagoltak, és ami a legérdekesebb, hogy még festményeket is felfedezhetünk rajtuk. Többször látunk egy nagypocakú, fehér karimás kalappal rendelkező szakállas férfit; a folyosó egyik végén pedig fehér turbános alakot fedezhetünk fel; máshol egy kékruhás, legyezős nőalak, feltűzött hajjal és benne piros masnikkal, erősen felékszerezve pózol. Az ajtószárnyak pirosak, rajta faragott sárga színű indás-szíves díszítéssel.

Kiemelném még a szörny által őrzött fegyver ládikáját, amit nagyon szép ötvösmunka díszít. A megmunkált lemezeken harcjelenetek tűnnek fel: két lovas összecsapása, egy kalapos és egy páncélos harca, illetve egy nyúl is megmérkőzik egy páncélossal.

Szintén látjuk a tróntermet, de ebből nem sikerült részleteket kiemelnem. Nagyobb figyelmet fordított a rajzoló a konyhára. Ennek bejárata a gótika stílusára emlékeztet, de mintha kőből lenne minden megmunkálva. A konyhában oszlopok helyett paraszt-sakkfigurák támasztják alá a falakat, a bordák ebből indulnak ki, máshol egy ló alakú frízt is megpillantottam. Mint már említettem, ebből az épületből sokkal kevesebb részletet látunk, azok is kevésbé megmunkáltak.

 Nem tudom, hogy tipikus esete vagyok-e az Y generációnak, mert a környezetemben szélsőséges példákat látok. Az informatikus könyvtáros csoporttársaim többnyire annyit ülnek gép előtt, mint én, de a művtörisek között és a PPK-s csoporttársaimnál mást tapasztalok. Manapság az internetes viselkedésem úgy tudnám leírni, ahogy a Z generáció tagjait szokták jellemezni: interneten inkább csak átfutom a cikkeket, bejegyzéseket -, tweeteket, nagyon meg kell fognia valaminek ahhoz, hogy szóról szóra végigolvassam (attól még a nyomtatott könyvekkel így teszek, ha kedvtelésből olvasok). Már a napi rutin része, hogy egyszerre kb. 6 oldalt nyitok meg, mikor elindítom a böngészőmet (kedvencem a Chrome, rosszabb esetben FireFox, az Internet Explorert kifejezetten nem szeretem): Gmail, IK HÖK postafiók, Teveclub :), Yamm (twitter kliens) és két játék Facebookon: Pet Society és Restaurant City. Ezek között folyamatosan ugrálok, míg nem végzek a játékokkal, levelek és twittek átfutásával, ami akár 1-2 órába is telhet. A megválaszolandó leveleket ilyenkor csak csillagozom, később térek rájuk vissza.

A legtöbb időt egyébként az e-mailekre fordítom, amiből naponta kb. 50 jön (régebben, mikor még az Informatikai Karon szerkesztettem a hallgatói lapot, a BIT magazint, akkor kb. 100 levelet kaptam naponta). Számításaim szerint 34 levelező listán vagyok rajta jelenleg, ebből 6-on adminként, amik persze változó intenzitással működnek, de a különböző könyvtáros évfolyamok mindig nagyon sok levelet írnak (minden évfolyam kap könyvtár szakon saját levlistát a Szakos Hallgatói Érdekképviselettől = SzHÉK, amit szabadon használhat). Mivel az összeset átolvasni nem tudom, itt is csak "szkennelek", hogy képben legyek, éppen mi foglalkoztatja őket. Mindig van valami aktuális téma: az elsősök mindenen aggódnak a tárgyfelvételtől a vizsgafelvételig, a harmadévesek a szakdolgozaton és a záróvizsgán, a másodévesek pedig "csak" az órák átpakolásával szeretnének variálni, illetve különböző tárgyakhoz kérnek segítséget egymástól. Ha valami probléma van, akkor írok, hogy ne törjön ki diáklázadás. :) Azt viszont nem szeretem, mikor egy hosszú levélben egyszer csak megjegyzik, hogy "válaszolhatna már valami felsőbb éves", mert ezt a tartalmat igen nehéz kiszűrni. Ugyanígy annak sem örülök, ha valaki a szememre veti, hogy "már egy napja nem válaszoltál a levelemre". Sajnos nem megy minden azonnal, van aminek utána kell gondolnom, másoknak utánakérdeznem. Persze emellett jönnek pivátba is kérdések, és én is szoktam témákat felvetni a SzHÉK-eseknek, hogy valami program szervezésében hol tartunk, vagy ki miről írjon a hallgatói blogra. A Facebook-leveleket és blogos kommenteket szintén ide sorolom, mivel ezekről kapok e-mail értesítőt. "Jelenleg 3650 MB (48%) tárterületet használ fel a rendelkezésre álló 7455 MB-ból" - írja ki a soha be nem telő postafiókként magát hirdető Gmail.

Kb. egy éve használom a twittert rendszeresen, fut a háttérben, és néha ránézek, hogy mik éppen a témák. Ha valami eszembe jut, akkor írok én is, aztán válaszolok az esetleges reakciókra. Jelenleg 158 főt követek, akik leginkább délután, este szoktak beindulni - egyébként itt is jellemző, hogy mindig felkapnak egy témát, amit a Yammnál a "trendek" is jelez.

 A felmérést egyszerre végeztem az előző bejegyzésben foglaltakkal. Marci apukája önként szerette volna, hogy őt is kikérdezzem a számítógéppel kapcsolatos szokásairól. Feri (39) az X generáció tagja, de napjait erősen meghatározza a számítógépezés, munkáját is többnyire azzal végzi. Otthon kb. 5 órát tölt a gép előtt, de az is előfordul, hogy csak 10 percet, ez attól függ, mennyi mindent kell elolvasnia kedvenc fórumában. Naponta nézi a Digikábelt és az e-mailjeit, utóbbihoz a Gmailt használja, és bár a munkahelyén szinte 10 percenként ellenőrzi, hogy jött-e levele, otthon is rápillant a postafiókjára. Napi 2 e-mailje érkezik mostanában, de ez korábban 6-8 számúra volt tehető.

A felesége, Renáta (37) szintén az X generáció tagja, de számítógéphasználata - talán mert férje lefoglalja, vagy mert a gyerekkel van többet - sokkal mérsékeltebb. Ő mindig megnézi az iwiwet, és megvizsgálja, hogy lecserélte-e valaki a fényképeit vagy az adatait. Követi a színházműsorokat, hogy aktuálisan mit lehetne megnézni a városi színházban. Szokott keresni a Google-ben, általában arra, ami éppen az eszébe jut. Pasziánszozni és egy "golyós játékkal" szokott játszani, illetve a "kőrömivel" - azon gondolkodik, hogy Marcit ezzel lehetne megtanítani számolni. 

 Sok pedagógiai előadásban hallhattuk, hogy a Z generáció, vagyis az 1990' utáni születésűek már nem éltek abban a korszakban, mikor nem volt internet, és ezért ők sokkal otthonosabban mozognak ebben a világban. Unokaöcséim és unokahúgaim körében felmérést végeztem, hogy mégis milyen internetes, illetve számítógépes eszközöket használnak rendszeresen. Az eredmény csak részben lepett meg, mivel a 10 év alatti és a 13 év körüli korosztály elsősorban játszani szokott számítógépen keresztül. Később, már 17 éves kor körül alakul ki, hogy internet segíségével tartsák a kapcsolatot osztálytársaikkal, barátaikkal (bár az MSN már alsó osztályokban is megszokott), ekkor kezdik rendszeresen alkalmazni a közösségi oldalakat is, és tanulmányi célokra az internetet.

Ezen kívül érdemes még a lányok és fiúk közötti különbséget is megfigyelni. A fiúk természetesen jobban érdeklődnek a harcias játékok, sporthírek, számítógéppel kapcsolatos technikai hírek iránt. Míg a lányokat jobban érdeklik az állatos játékok, idősebb korban a divat, horoszkóp, zenék és kapcsolattartás.

                  Az ábra nagy méretben letölthető innen.

 Ha internetes alkalmazásokról beszélünk, akkor prezentációk kapcsán kettőt szoktunk említeni: a SlideShare-t és a Prezit (nem mintha nem lennének mások, de ez a kettő a legelterjedtebb). És amiért mégis mindkettőt kiemeljük, hogy más a funkciójuk.

A SlideShare-re a már létező prezentációinkat tölthetjük föl (az utasítás szerint: pdf, ppt, pps, pptx, ppsx, pot, potx (Powerpoint); odp (OpenOffice); key, zip (Apple Keynote) formátumokban). Feltöltéskor megjegyzést fűzhetünk hozzájuk, hogy milyen rendezvényen vagy órán hangzottak el, mikor készültek. És innenől kezdve, ha a beállításoknál úgy jelöljük meg, akkor a prezentációnk letölthetővé válik mások számára is (igen, például a diákjaink elmenthetik maguknak!) vagy számtalan féle képpen megoszthatjuk másokkal (twitter, facebook, buzz, MySpace... stb.), beágyazhatjuk (= Embed) saját blogunkba. Ahogy a prezentációink gyűlnek, úgy alakul ki tulajdonképpen saját portfóliónk is, hogy mivel foglalkozunk. Én a saját mappám két éve építgetem, többnyire az összes előadással, ami tőlem elhangzott ez idő alatt. Ha valaki ismer, annak nem túl meglepő, hogy a témák a művészettörténet és elsősorban a könyvtár, információszerzés köré csoportosulnak. Jelenleg a legtöbben (1929-en vagy 1929x) a HR információforrások és szolgáltatások diáit tekintették meg, de nem sokkal lemaradva ezt követi a Pedagógiai és pszichológiai tájékoztatás. Természetesen be lehet jelölni, hogy kinek tetszik, vagy épp kedvenccé is tenni. És ahogy általában a web2 alkalmazásoknál, az emberek itt is "követhetik" egymást, láthatják, mikor tölt fel a másik újabb prezentációkat. Sokszor lehet innen informálódni új kutatási eredményekkel kapcsolatban, illetve a másik aktuális kutatási területét feltérképezni. Segítséget nyújthat ez saját munkánkban is, mivel láthatjuk, kihez érdemes fordulni kérdéseinkkel (nyilván itt csak azok jelennek meg, akik szintén építik saját "prezentáció-adatbázisukat", tehát teljes körő képet nem kaphatunk), ki foglalkozik ugyanazzal a témával - mivel a nézett prezentáció mellett megjelennek a hasonló témával foglalkozók (valahogy úgy, mint a YouTube-on az ajánlott videók).

Ezzel szemben a Prezi arra alkalmas, hogy új prezentációt késztsünk annak segítségével. (Egyetemi hallgatóknak és oktatóknak javaslom, hogy használják a számukra készített Student/Teacher License-t, mivel az valamivel többet tud a hagyományos ingyenes verziónál és jóval nagyobb tárhelyet nyújt, ehhez mindössze egy iskolai e-mail címre van szükség (tehát az ELTE-n pl. @elte.hu, @btk.elte.hu, @ikhok.elte.hu stb. végződésűre)). Manapság még mindenki felkapja a fejét, ha egy konferencián Prezivel találkozik, mivel használata még nem annyira elterjedt. Elismerem, kissé időigényes a készítés technikájának elsajátítása, de gondolatainkat sokkal jobban tudjuk vele szemléltetni (úgy működik, mint egy fogalomtérkép) és az eredmény látványosabb. Ha új Prezit szeretnénk létrehozni, akkor először választanunk kell a sablonok közül, amik rendelkezésünkre állnak, majd az üres felületet tartalommal megtölteni. Ehhez a bal felső sarokban lévő "tárcsa" áll rendelkezésünkre, amit forgatnunk kell attól függően, hogy épp mit szeretnénk: képet- vagy keretet beilleszteni, szöveget írni. A szövegeket, képeket, kereteket növelni úgy lehet, ha rájuk kattintunk és a megjelenő 3 körös tárcsa középső körét kifelé kezdjük húzni, elforgatni a külső tárcsával tudjuk, áthelyezni pedig a középső körrel. Kis gyakorlás után használata sokkal könnyebb a hagyományos prezentációnál. Én általában akkor használom, ha biztos vagyok benne, hogy van internetkapcsolat a számítógépen (és Java), amelyen elő kell adnom. Használata igazából offline is lehetséges, és ugyanúgy letölthető az anyag, ha ezt engedélyezzük, de tisztában kell lennünk a gép kapacitásával és lehetőségeivel.

Tanítási gyakorlatomon végig a Prezit használtam, ezek az előadások itt megtekinthetők (lapozni a nyilakkal lehet, de ha a nyilak mellett lévő kör alakú jelre kattintotok, akkor látjátok a távlati képet, és egérrel kattintva tetszőlegesen közelíthettek bármire vagy a görgetősávval nagyíthatjátok a szöveget vagy a képet):

• Anglia művészete a 18. században
• Spanyol barokk festészet
• Osztrák barokk építészet
• A Szépművészeti Múzeum barokk gyűjteménye
• Holland barokk festészet 

(Mivel ezek konkrét órák képei, nem csak a címben megjelölt tartalommal találkozhattok, hanem az ismétlés képeivel, játékos feladatok képeivel is.) Jó böngészést, és utána sok sikert a saját Prezi összeállításához!

   A tegnapi órán egy másik megdöbbentő kijelentés is elhangzott, miszerint az oktatók ellenzik az internetes hivatkozásokat. Saját tapasztalatból tudom, hogy a művészettörténet tudós kutatók ebben is élen járnak, de mindent azért ők sem tartanak használhatatlannak. Hogy miért?

Digitalizáció

Működik a digitalizáció, ha nem is olyan hatalmas mértékben, mint azt a könyvtárak végzetét hirdetők hiszik (a magyarok pusztulását is megjövendölték már...). A probléma vele, hogy nincs átfogó próbálkozás, túl sok a párhuzamosság, és persze a szerzői jogok, amik megkötik a digitalizálók kezeit. Emellett van nagyon sok eredmény, ami az egészhez képest kevés, de használhatóság szempontjából nagyon is sok.

Például itt a Bibliotheca Corviniana Digitalis projekt, ahová sok Corvinával kapcsolatos tanulmány teljes szövege fel van töltve, és a honlap szerint 53 Corvinát digitalizáltak eddig, ami 8200 oldalt és 16400 képet jelent. Ezek szintén megtekinthetőek az oldalon (Adattár menüpont / Corvinák), hatalmas felbontásban.

Vagy vehetjük a hatalmas Europeana "vállalkozást", rengeteg képpel, videóval, szöveggel és hanganyaggal a keresett tartalmakhoz. Kereshetünk rajta magyar nyelven is, pl. búsójárás találatai. Kereshetünk az adatbázisban cím, dátum, téma és létrehozója szerint.

Illetve van nekünk elektronikus könyvtárunk is, ahol sok elektronikus és digitalizált könyvet találunk, akár tématerületek között böngészve is, ha nem tudunk pontos címet, csak kiindulópontot keresünk.

Az oktatók tényleg nem fogadják el ezeket a hivatkozásokat sem? És most csak a legnagyobbakat említettem (a vitákat kiváltó Google Booksról még nem is beszéltem).

Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés

Könyveket és egyéb dokumentumokat nem csak digitalizálni lehet, hanem eleve elektronikusan is keletkezhetnek. Összefoglalóan ezt nevezzük Open Access Initiative-nek vagyis Nyílt Hozzáférés Kezdeményezésnek. Ráadásul egy nagyon fontos dokumentumát Magyarországon írták alá (2002. Budapesti Nyilatkozat), mely összevonta a különböző kisebb kezdeményezéseket.

Hagyományos értelemben ezek a tanulmányok sem lektoráltak, de tudósok írták őket, és a hosszadalmas megjelenési procedúrát, illetve a kiadók kizsákmányolását szerették volna kikerülni vele. A Nyílt Hozzáférésű Folyóiratok közül innen szemezgethettek.

Hivatalos dokumentumok

Léteznek olyan iratok, amelyeket attól még, hogy interneten közzétesznek, nem hinném, hogy veszítenének a jelentőségükből, ilyenek például, amelyek az állami honlapokon szerepelnek. Hogy az oktatás területén maradjunk, a Nemzeti Alaptantervre nehezen lenne megtiltható, hogy így hivatkozzunk. De igaz ez az iskolák honlapján megtalálhatóPedagógiai Programokra is.

De említhetünk itt bármilyen intézményt, amely megjelenik honlap vagy blog formájában az interneten, akár Facebook / iwiw adatlappal, twitter accounttal, az ezeken közölt információk véleményem szerint ugyanúgy hivatalosak lesznek, mintha könyvben adták volna ki azokat. Sőt, itt sokkal gyorsabban tudják cserélni az adatokat (gondoljunk adattárakra, mint pl. az Egyházi Könyvtárak Egyesülete által honlapon felsorolt könyvtárak), míg egy nyomtatott dokumentum akár egy év alatt is elévülhet.

Emberi tényezők

Szeretném, ha nem lenne Magyarországon akkora tekintélyelvűség, mint amit jelenleg tapasztalok. Nem azért, mert nem tisztelem, amit a professzorok elértek, de nem hinném, hogy mindent az ő megítélésükre kellene bízni, és azt tekinteni "hitelesnek", amit ők elfogadnak.

Vannak olyan dolgok, mint például a tehénfejés, aminek ecsetelését sokkal hitelesebbnek tartom egy parasztasszony szájából, mint egy biológuséból. (Hozhattam volna példaként a fodrászokat, takarítónőket, kéményseprőket, pékeket stb.) Ezeknek a témáknak márpedig ugyanúgy helye van az interneten, mint az összes többinek.

Másrészt, ha a "gyakorlatiasabb" tudományokat tekintjük, mint mondjuk a pedagógia, de ilyen a könyvtár is, akkor látható, hogy kevésbé gyakorlatias másfajta a tudása egy professzornak, mint egy óvónőnek, tanárnak vagy egy könyvtárosnak. Az egyik kutatásokat végez, megfigyel, statisztikákat készít, kísérletezik, gondolkodik, míg a másik kitörli nap mint nap a gyerekek fenekét, fegyelmez, számonkér, szembesül az olvasók butakérdéseivel. Ezt a kettőt is elválasztanám a kérdésemtől függően.

Vizsgálhatjuk életkor szempontjából is a kérdést, mert egy tudós valamiért kevésbé nyitott, később értesül az újdonságokról, bizalmatlanabbul fogadja a nem elfogadott téziseket (tisztelet a kivételnek, másrészt lehet, hogy rosszul látom az egészet). Komolyan mondom, előbb fordulnék a 13 éves unokaöcséimhez internetes trendekért, mint bármelyik Informatika Karos oktatóhoz.

Ha nem tekintjük a digitális elmaradottságot (ami azért jelentős határvonalat húz), akkor az internet az egyik legdemokratikusabb "intézmény", ahová bárki gondolatai felkerülhetnek. Ez az, amit sokan kifogásolni szoktak, de itt jön a kritikus gondolkodás, hogy a barátaimnak sem hiszek el mindig mindent, ahogy a netes ismerőseimnek vagy idegen "megmondóembereknek" sem, hanem itt is több forrásból meg kell győződni az igazságról. 

A Wikipediaról vallott nézeteimről korábban már elmélkedtem a blogon, a mai Modern eszközök a pedagógiában órán viszont ismét elővettük a kérdést. A véleményem azóta sem változott, ahogy a művészettörténet oktatóké sem, és mint kiderült, a történelem és magyar tanárok is többségben "elítélik" a Wikipedia hivatkozásokat. Legnagyobb megdöbbenésemre egyik érvként azt hozták fel, hogy a tanár félti saját tekintélyét, és hogy a diákok a gyorsan változó információtengerből több és újabb adatokat halásznak ki, mint ők.

De most komolyan itt tartunk? Bennem ez ötlet szintjén sem merülne fel, mert

1. én a tanítási gyakorlatomon minden órára megnéztem a Wikipediat is, mert nagyon jól összefoglalja a lényeget, nyilván nem tudományos munka céljára, hanem olyanra, amit a diákoknak könnyen elő lehet adni.
2. Másrészt nem is csak ezt néztem meg (nyilván nem), hanem beleolvastam több könyvbe is, és persze neten rákerestem az ezzel kapcsolatos honlapokra, további érdekességekre. Hospitáltam már olyan órán, ahol a tanár nagyon korrektül beszámolt az új kutatásokról, Spektrum tv-s filmekről, és kritikai megjegyzésekkel látta el azokat, nagyon jó óra volt.
3. Harmadrészt, miért lenne "hitelesebb" egy 1960-70-80-as években íródott könyv, mint a Wikipedia? Mert biztos vagyok benne, hogy egyes tanárok még ilyeneket használnak (pl. Fecske András: Művészeti ismeretek. A Dolgozók Gimnáziuma II. osztálya számára, Bp., Tankönyvkiadó, 1976)
4. Negyedrészt szerintem adjunk hálát Istennek, ha a gyerekeket annyira érdekli valami, hogy jobban utánanéznek valaminek, mint azt mi tudjuk! Volt osztályfőnököm hangoztatta, hogy ha egy diák jobban tud valamit a tanárnál, akkor duplán kell jutalmazni.

Persze láttam ezzel ellentétben a vezetőtanárom, aki már harmincx éve tanít, azóta ugyanazok a diái vannak, amiket bármikor elő tud adni, ha nem is készül előre. (Már azt is hatalmas újításnak élte meg, mikor a diafilmjei helyett interneten kellett reprodukciókat szerezni a prezentációkhoz, és lássuk be, sokkal jobbak így.) Próbáljunk már ennél kicsit igényesebbek lenni, és nem kiégett tanárokként viselkedni már pályánk elején.

 Adós vagyok már egy ideje a "Second Life" témakörrel, amit eleinte teljesen megfoghatatlannak éreztem. Bevallom, a tanári felhasználhatóságát most sem látom tisztán, de a Surrogates (Hasonmás) című filmet megtekintve arcul csapott egy ezzel kapcsolatos problematika, amit akár az egész internetre vonatkoztathatunk. A filmben az emberek "burkokkal" rendelkeznek, nevezhetnénk őket "avatároknak" is. Igen, egyébként ez ugyanaz Avatar, mint a hasonnevű filmben és amit az interneten is avatárnak hívunk, ha jobban belegondolunk. Szóval az avatárjaikat az agyukkal irányítják, és lényegében olyan burkot vesznek, amilyet csak szeretnének, vagy a pénztárcájuk engedi. Szabhatják a saját arcképükre, a fiúk bújhatnak női burokba, vagy éppen a lányok férfiba, de léteznek gyermek burkok is. A lényeg, hogy így tökéletessé válnak, elrejtik valódi énjüket a világ elől. 

Tulajdonképpen az előző bejegyzés folytatása, milyenek az osztálytermek díszei, hogyan próbálják meg otthonossá varázsolni a helyet a diákok, ahol napjuk jelentős részét eltöltik. Minden osztályban ugyan nem jártam, de néhányat lefényképeztem. 

Kedvencem ez az osztály volt, ahol a hátsó falat nagyméretű molinókkal rakták ki. Váltakoztak egymás közt saját fényképeik, és egy régi osztálynak a képei. Igazán jól mutat, csak belegondoltam, hogy vajon miből tudták mindezt finanszírozni, mert a nyomdai termékek nem olcsók. Ugyanebben az osztályban volt még egy nagyméretű kocsinak a rajza, kivágva és felragasztva a falra, az ablakán "Just married" felirat. Másik oldalon pedig egy olyan plakát, ami mögé beállva fényképezkedni lehet, mintha mi lennénk azok a személyek (rendezvényeken szoktak ilyenek lenni, nagyon változatos formákban), itt éppen azt hiszem Elvis és egy házasodó pár. Talán valamilyen iskolai napra, vetélkedőre vagy színdarabba készítették ezeket.  Növénnyel egy helyen találkoztam. Emlékszem, nálunk is mekkora problémák voltak ebből, hogy ki locsolja, és ne okozzunk kárt benne. 

A díszítéseknek a kivitele, talán mondanom sem kell, hogy eléggé változó. Volt, ahol csak plakátokat függesztettek ki kaszinóval kapcsolatban (itt inkább a fiúk akarata győzhetett, mert lányként eszembe sem jutna ilyen). Fotótablókat mindenhol láttam, ezt is különbözőképp megoldva. Egyszerű feliratoktól a rajzokig.

Ez a kép egy sorozatnak a része, a felirat ugye nem túl egyedi, ezért csak itthon tűnt fel, hogy miért is annyira ötletes ez az egész. A különböző tablók más-más korszakokat mutatnak be, leginkább parókák segítségével, de az öltözködésre is érdemes figyelni a képeken. Itt éppen 1970-1974 szerepel a kartonon, és a diákok szőke és barna hosszú parókákat vettek fel, egyesek béke-jelet mutatnak. Mellette 2050-2054-ben játszódik a jelenet, ehhez pedig ezüst parókákat választottak. A 60' években óriás keretes szemüveg, a fiúkon kockásing, az 50' években pedig fekete-fehér blúz, és egyfajta mesterkélt kéztartás, gondolom ez utóbbiakat a folyosó falain lévő régi tablókról leshették el. (Érdekes lehet a tablók stílusát is vizsgálni, gondolom, erről is szóltak már szakdolgozatok...)

A képek teljes nagyságban megtekinthetőek ezen a címen, további fényképekkel együtt: http://ikhok.elte.hu/~habok_lilla/iskola_diszites/