Ha már a Magyar Nemzeti Galériában jártam, akkor a Csontváry tárlatvezetés mellett megnéztem a grafikai gyűjtemény által szervezett Így éltek ti – Faragó József művészete c. kamarakiállítást is. Pont nemrég írtam bejegyzést a Szépművészeti Múzeumban még 2013. április 7-ig látható Daumier kiállításról. A francia karikatúra mester magyar megfelelőjeként lehet tekinteni Faragóra. A két tárlat persze társrendezvénye egymásnak.

Az 1866-ban született magyar élcrajzoló nevéhez köthetjük a magyar politikai karikatúra műfajának megújítását, de emellett művészeti karikatúrákat is készített, amiket szintén nagy derültséggel néztem. Művei a híres Borsszem Jankó és Kakas Márton lapjain jelentek meg első sorban. 1900-tól rézkarcok, litográfiák és ex librisek is megtalálhatóak munkásságában és a tárlaton egyaránt.

1906-ban Faragó József öngyilkosságot követett el, amit a felesége halála is kiválthatott vagy a művészetével való elégedetlenség. 1905-ben Berlinben mutatkozott be egy kiállításon, amit siker követett, mégis a stílusa akkoriban már „ódivatúnak” számított. Halála után munkái szétszóródtak, és a hagyatéki kiállításon sikerült valamennyit megszereznie a Magyar Nemzeti Galériának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezek közül a művek közül válogattak a kurátorok (Földi Eszter, Hessky Orsolya), és ezáltal Faragó művein keresztül megismerhetjük a korabeli politikai helyzetet és a művész kortársait.

„Csontváry rejtélyes utazásai” – a tárlatvezetés címe azonnal felkeltette az érdeklődésem a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria múlt heti hírlevelében. Mivel a hónap témája az utazás, ezért 2013. március 23-án Gimesy Péter művészettörténész ebből a szempontból tartott tárlatvezetést a XX. századi gyűjteményben. Mindössze az állandó kiállításra kellett megvenni a jegyet, hogy részt vehessünk az előadáson. Az esemény tényleg elég sok embert vonzott, nem tudom, hogy ez állandó jellegzetessége-e ezeknek a szombati kiállítás vezetéseknek vagy csak Csontvárynak köszönhető. Én minden esetre Csontváry iránti tiszteletemből és érdeklődésemből látogattam el aznap az MNG-be, és nem csalódtam, mert egy rövid, ám információkban gazdag bemutatót kaptam.

Megláttuk a programfüzetben, hogy 2013. március 2-án fuvolakoncert lesz az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, úgyhogy úgy döntöttünk anyukámmal, kipróbálunk egy ilyen eseményt is. Bizonyára mások tájékozottabbak ebben a témakörben nálunk, mert például mikor apukámnak említettük a koncertet, rögtön visszakérdezett, hogy Horgas Eszter? Szóval, ha fuvola, akkor Horgas Eszter.

Kissé meglepődtünk, mikor kiderült a rendezvényen, hogy  nem csak Horgas Eszter és zenekara lép fel, hanem a Hortus M. Singers is. A „Klasszikus kedvenceink” című estet ugyan nem fogadta teltház, de kellemes tömeg gyűlt össze, a fellépők pedig jól reflektáltak egymásra. Volt olyan dal, amit közösen adtak elő és volt olyan, amelyet kétféle feldolgozásban külön is hallhattunk.

Hamarosan a címben jelzett kiállításokról is írok, de először arra térnék ki, hogy véééégre van a Szépművészeti Múzeumnak mobil alkalmazása. Ráadásul még wifije is, amivel hellyel-közzel használhatjuk az appot. Már a bejáratnál figyelmünkbe ajánlják a molinók az alkalmazás letöltését Androidos vagy iPhone-os készülénkünkre (nem, ezek szerint Windows Phone-ra és Blacberry-re nincs), amihez rövid magyarázatot és a folyamatot gyorsító qr-kódot is fűznek. Sajnálattal láttam, hogy a Google Play-en mindössze 3 csillagot kapott az 5-ből, amit négy értékelő hozott össze 2012. november 9. óta.

Először ne a hibákat nézzük, hanem hogy mit is tud ez az Appsters által készített, régen várt app?

Ki gondolta volna, hogy egyszer a Millenárison fognak disznót vágni? Márpedig a hétvégén, 2013. január 25-27. között tartott I. Budai Hentes Fesztiválon két nap is vállalkoztak rá a szervezők. Az ötlet és a program annyira felkeltette a figyelmünk, hogy nem tudtuk kihagyni. Azt hiszem, ilyenkor azt szokták mondani, hogy a fesztivál elég családiasra sikeredett. Mazsi szavaival: „Sok ziccert kihagytak a szervezők, leginkább az embereket!” Viszont nem csak a résztvevők számát tekintve mondható ez el, hanem a hangulat miatt is családiasan töltöttük az időt, mivel nagyon sok kedves kereskedővel találkoztunk és beszélgettünk.

A múlt félévben közösen tartottuk Mazsival az ELTE PPK rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakosainak az Oktatástechnológia nevű kurzust. Három csoportban ismertettük meg őket olyan témákkal, mint az ergonómia, információ- és tudásmenedzsment, blogolás, social media stb. (Például nagy sikert aratott, mikor a Facebook szabályzatát vettük végig, ugyanis nagyon kevesen voltak azzal tisztában, hogy mit szabad és mit nem a közösségi oldalon.)

Egyik nap vendégül láttuk P. Tóth Andrist, aki az időgazdálkodásról tartott egy foglalkozást (fotón). Egy másik alkalommal pedig összevont csoporttal az Arkon Zrt. irodájába látogattunk, ahol a cég ügyvezetője beszélt az ingatlan.com oldalról, a termékmenedzser a Köpönyegről és egy junior ScrumMaster az agilis szoftverfejlesztésről.

A követelmények közt sok mindent szerepelt, amiben hosszas egyeztetés után sikerült megállapodnunk Mazsival:

Mikor az Ódry Színpad kiküldte a hírlevelében, hogy a végzett zenés színművész osztály még egyszer utoljára eljátssza a BÍÍT c. musicalt 2012. december 17-én, akkor azonnal megrendeltem rá a jegyet. Persze egy kicsit megint összekavartam a fejemben a dolgokat, mert azt hittem, hogy az „A Chorus Line”-t adják elő végig, és akkor végre megértem a tavalyi darabot, de a BÍÍT bemutatója (2010. december 18-án) valójában megelőzte a Lépésről lépésre c. musicalt. Az osztályban viszont nem tévedtem, mert ugyanazokat az arcokat láttam, mint egy évvel ezelőtt, csak most kicsit „megemberesedtek”, és közben már különböző színházakban láthatjuk őket viszont. „Wannabe színháztörténész” unokahúgommal látogattunk el az előadásra, és kritikussága ellenére ő is megállapította, hogy ez nagyon jó volt…

Már lassan egy éve járok színpadi táncra Hódi Henihez az Opera Tánccentrumba. Mindig is nagyon szerettem koreográfiákat tanulni, és tulajdonképpen a fellépéseket is (kiskoromban néptáncból volt benne részem, később a Gyermekvilág tehetségkutató versenyén, egyetem alatt pedig cheerleaderként). Sajnos a legkisebb mértékben sem vagyok hajlékony, a ritmusérzékem is talán közepes, és nehezen engedem el magam, de az emelésekben például egész jónak bizonyultam. Ez egy amatőr tánccsoport, ahová kb. 17-32 év közöttiek járnak, és a tanárnőnk segít minket fejlődni abban, amiben szükségünk van rá.

A másfélórás táncórák első felében betanult tréninggyakorlatokat csinálunk végig, ami a bemelegítést segíti, utána felváltva tanulunk ugrásokat / forgásokat / nyújtást. Az óra harmadik felében pedig gyakoroljuk az adott koreográfiát és tovább haladunk benne. Heninek azaz ötlete támadt, hogy ezt a sok mindent be is mutathatnánk egy táncest keretében, más fellépő csoportokkal együtt – erre 2012. június 22-én került sor Dunakeszi VOKE József Attila Művelődési Központjának gyönyörű nagytermében.

Pünkösd alkalmából úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Mária Zarándokúton lévő makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony búcsújáróhelyre. Ez a hely a Normafától közelíthető meg gyalogosan a kiírások szerint 2,1 km-re Budakeszin, bár annál valójában sokkal többnek tűnt, talán mert nem vagyunk gyakorlott túrázók. A vasárnapi miséket 11:30-tól tartják a római katolikus kegytemplomban, ehhez mindenkinek érdemes hozzászámolnia saját tempójában a templomig vezető út megtételét.

Tavaly részletesen beszámoltam a Múzeumok Majálisa programjairól, és mivel idén is ellátogattam a rendezvényre 2012. május 19-én, gondoltam ismét bemutatom pár képben, hogy mik tetszettek a legjobban. Hét olyan sátrat hoztam példaként, ahol szerintem kreatív játékokat találtak ki a gyerekek és persze a felnőttek számára. Sajnos nem sikerült részt vennem a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott ingyenes tárlatvezetéseken, de jövőre ezt a hiányt is igyekszem pótolni.