biit_plakat.jpgMikor az Ódry Színpad kiküldte a hírlevelében, hogy a végzett zenés színművész osztály még egyszer utoljára eljátssza a BÍÍT c. musicalt 2012. december 17-én, akkor azonnal megrendeltem rá a jegyet. Persze egy kicsit megint összekavartam a fejemben a dolgokat, mert azt hittem, hogy az „A Chorus Line”-t adják elő végig, és akkor végre megértem a tavalyi darabot, de a BÍÍT bemutatója (2010. december 18-án) valójában megelőzte a Lépésről lépésre c. musicalt. Az osztályban viszont nem tévedtem, mert ugyanazokat az arcokat láttam, mint egy évvel ezelőtt, csak most kicsit „megemberesedtek”, és közben már különböző színházakban láthatjuk őket viszont. „Wannabe színháztörténész” unokahúgommal látogattunk el az előadásra, és kritikussága ellenére ő is megállapította, hogy ez nagyon jó volt…

Úgy ültem végig az egy felvonásos darabot, hogy „Te jó ég, mi jöhet még?!” Megjelentek a színpadon őrült rajongók, pizsiparti, csábítás, szerelmesek, dominák és üzletemberek stb. Próbáltam valami történeti szálat felfedezni, de valószínűleg hiába. Unokahúgom arra gyanakodott, hogy talán a gyerekkortól az időskorig vezetik a szálat, én pedig arra tippeltem, hogy reggeltől estén át a hajnalig. Ez a fajta elemzés, és keretek közé erőltetés talán teljesen értelmetlen.

Az előadásnak a fő szervezőereje az volt, hogy Beatles dalokat jelenítsen meg asszociációk alapján. A dalok fordítását végig ki is írták magyarul, hogy követni tudjuk. Fő értelme tehát talán az volt, hogy a kevésbé ismert számokról is halljunk, és hogy még többen / jobban megkedveljük a Beatlest, és a beat-et. (Már ha valaki hajlandó rá úgy beülni, hogy előtte egyáltalán nem kedvelte, vagy a rajongások között is vannak még fokozatok.)

A „BÍÍT. Csak szédület: itt vagyok; itt örökre” ismertetőjében pontosan ez olvasható: „Beatles és Rimbaud. Tegnap és tegnapelőtt. Holnap és holnapután. Sikíts, hogy újra élj! A zenés színész osztály hallgatói igazi zenés színházat teremtenek. Képzeletükkel és tehetségükkel újraélik és -értelmezik a ’60-as évek legnagyobb BÍÍT-dalait és az első BÍÍT-költő verseit. John Lennon Rimbaud-t olvas. Arthur Rimbaud Beatlest hallgat.

biit_odry_fool_on_the_hill.jpgLegnagyobb kedvencem a „The Fool On The Hill” volt, amely tökéletes megjelenítése és egyben kifigurázása a giccsnek. Lábát lóbáló törpe, lemenő nap, fuvolázó bokrok, és külön hatalmas volt Nagy Viktor Dániel, aki nyúlnak öltözve a bokrok mögül kikukucskálva csengetett egyet a megfelelő részeknél. Az említett színész eleve közös kedvencünkké vált az unokahúgommal, mert szerintem mindig hozta az elvárt humor-faktort, szerinte pedig betöltötte a színpadot a megjelenésével.

Nekem a legnagyobb kedvencem mégis Ódor Kristóf tavaly óta, bár a "Your Mother Should Know" c. számban a lányok elfenekelése kissé erős volt. Ahogy már említettem, ezek a túlzások néha kifejezetten jók és viccesek voltak, de máskor úgy éreztem, hogy „ok, értem a sarkítást, de nem kellene ezt már ennyire erőltetni…” Ilyen volt az „Oh Darling” is, ahol Nagyhegyesi Zoltán mint sztár után őrülten tombolva és sipítozva rohantak mindenhová a rajongók. Kifejezetten zavart még az "I Am The Walrus" előadása, ahol a banánokat a szája elé rögzítő rozmár inkább a „facepalm”-gesztusra késztetett, mint röhögésre, aztán bezsúfoltak a színpadra mindent, de tényleg mindent.

Ezzel szemben nagyon egyszerűnek és ötletesnek találtam a próbababát levetkőztető színészt (Sándor Péter) a „Hey Jude”-ban. Az egymás mögött lévő paravánok mögül kikukucskáló fejeket az „I've Just Seen a Face” c. számban. Meg az elemlámpákkal előadott „Blue Jay Way”-t.

A dalok hangulata és előadásmódja miatt nagyon bejött még a „Twist and Shout”, Coolcsár Viktória főszereplésével az „I, Me, Mine”, na és a kedvencem a „We Can Work It Out”.

Jó volt a Beatles dalokat hallgatni és nézni, nem csak a klasszikusok miatt, hanem hogy ilyen tehetséges fiatal magyar színészeink vannak, és örülök, hogy még egyszer egy színpadon láthattam őket.

Egy videót a YouTube-on is láthatunk, amit az előadáson kivetítettek. Törőcsik Franciska, Ódor Kristóf, Wunderlich József és a Because. 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr885002267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása