A tegnapi órán egy másik megdöbbentő kijelentés is elhangzott, miszerint az oktatók ellenzik az internetes hivatkozásokat. Saját tapasztalatból tudom, hogy a művészettörténet tudós kutatók ebben is élen járnak, de mindent azért ők sem tartanak használhatatlannak. Hogy miért?

Digitalizáció

Működik a digitalizáció, ha nem is olyan hatalmas mértékben, mint azt a könyvtárak végzetét hirdetők hiszik (a magyarok pusztulását is megjövendölték már...). A probléma vele, hogy nincs átfogó próbálkozás, túl sok a párhuzamosság, és persze a szerzői jogok, amik megkötik a digitalizálók kezeit. Emellett van nagyon sok eredmény, ami az egészhez képest kevés, de használhatóság szempontjából nagyon is sok.

Például itt a Bibliotheca Corviniana Digitalis projekt, ahová sok Corvinával kapcsolatos tanulmány teljes szövege fel van töltve, és a honlap szerint 53 Corvinát digitalizáltak eddig, ami 8200 oldalt és 16400 képet jelent. Ezek szintén megtekinthetőek az oldalon (Adattár menüpont / Corvinák), hatalmas felbontásban.

Vagy vehetjük a hatalmas Europeana "vállalkozást", rengeteg képpel, videóval, szöveggel és hanganyaggal a keresett tartalmakhoz. Kereshetünk rajta magyar nyelven is, pl. búsójárás találatai. Kereshetünk az adatbázisban cím, dátum, téma és létrehozója szerint.

Illetve van nekünk elektronikus könyvtárunk is, ahol sok elektronikus és digitalizált könyvet találunk, akár tématerületek között böngészve is, ha nem tudunk pontos címet, csak kiindulópontot keresünk.

Az oktatók tényleg nem fogadják el ezeket a hivatkozásokat sem? És most csak a legnagyobbakat említettem (a vitákat kiváltó Google Booksról még nem is beszéltem).

Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés

Könyveket és egyéb dokumentumokat nem csak digitalizálni lehet, hanem eleve elektronikusan is keletkezhetnek. Összefoglalóan ezt nevezzük Open Access Initiative-nek vagyis Nyílt Hozzáférés Kezdeményezésnek. Ráadásul egy nagyon fontos dokumentumát Magyarországon írták alá (2002. Budapesti Nyilatkozat), mely összevonta a különböző kisebb kezdeményezéseket.

Hagyományos értelemben ezek a tanulmányok sem lektoráltak, de tudósok írták őket, és a hosszadalmas megjelenési procedúrát, illetve a kiadók kizsákmányolását szerették volna kikerülni vele. A Nyílt Hozzáférésű Folyóiratok közül innen szemezgethettek.

Hivatalos dokumentumok

Léteznek olyan iratok, amelyeket attól még, hogy interneten közzétesznek, nem hinném, hogy veszítenének a jelentőségükből, ilyenek például, amelyek az állami honlapokon szerepelnek. Hogy az oktatás területén maradjunk, a Nemzeti Alaptantervre nehezen lenne megtiltható, hogy így hivatkozzunk. De igaz ez az iskolák honlapján megtalálhatóPedagógiai Programokra is.

De említhetünk itt bármilyen intézményt, amely megjelenik honlap vagy blog formájában az interneten, akár Facebook / iwiw adatlappal, twitter accounttal, az ezeken közölt információk véleményem szerint ugyanúgy hivatalosak lesznek, mintha könyvben adták volna ki azokat. Sőt, itt sokkal gyorsabban tudják cserélni az adatokat (gondoljunk adattárakra, mint pl. az Egyházi Könyvtárak Egyesülete által honlapon felsorolt könyvtárak), míg egy nyomtatott dokumentum akár egy év alatt is elévülhet.

Emberi tényezők

Szeretném, ha nem lenne Magyarországon akkora tekintélyelvűség, mint amit jelenleg tapasztalok. Nem azért, mert nem tisztelem, amit a professzorok elértek, de nem hinném, hogy mindent az ő megítélésükre kellene bízni, és azt tekinteni "hitelesnek", amit ők elfogadnak.

Vannak olyan dolgok, mint például a tehénfejés, aminek ecsetelését sokkal hitelesebbnek tartom egy parasztasszony szájából, mint egy biológuséból. (Hozhattam volna példaként a fodrászokat, takarítónőket, kéményseprőket, pékeket stb.) Ezeknek a témáknak márpedig ugyanúgy helye van az interneten, mint az összes többinek.

Másrészt, ha a "gyakorlatiasabb" tudományokat tekintjük, mint mondjuk a pedagógia, de ilyen a könyvtár is, akkor látható, hogy kevésbé gyakorlatias másfajta a tudása egy professzornak, mint egy óvónőnek, tanárnak vagy egy könyvtárosnak. Az egyik kutatásokat végez, megfigyel, statisztikákat készít, kísérletezik, gondolkodik, míg a másik kitörli nap mint nap a gyerekek fenekét, fegyelmez, számonkér, szembesül az olvasók butakérdéseivel. Ezt a kettőt is elválasztanám a kérdésemtől függően.

Vizsgálhatjuk életkor szempontjából is a kérdést, mert egy tudós valamiért kevésbé nyitott, később értesül az újdonságokról, bizalmatlanabbul fogadja a nem elfogadott téziseket (tisztelet a kivételnek, másrészt lehet, hogy rosszul látom az egészet). Komolyan mondom, előbb fordulnék a 13 éves unokaöcséimhez internetes trendekért, mint bármelyik Informatika Karos oktatóhoz.

Ha nem tekintjük a digitális elmaradottságot (ami azért jelentős határvonalat húz), akkor az internet az egyik legdemokratikusabb "intézmény", ahová bárki gondolatai felkerülhetnek. Ez az, amit sokan kifogásolni szoktak, de itt jön a kritikus gondolkodás, hogy a barátaimnak sem hiszek el mindig mindent, ahogy a netes ismerőseimnek vagy idegen "megmondóembereknek" sem, hanem itt is több forrásból meg kell győződni az igazságról. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.