A múlt félévben közösen tartottuk Mazsival az ELTE PPK rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakosainak az Oktatástechnológia nevű kurzust. Három csoportban ismertettük meg őket olyan témákkal, mint az ergonómia, információ- és tudásmenedzsment, blogolás, social media stb. (Például nagy sikert aratott, mikor a Facebook szabályzatát vettük végig, ugyanis nagyon kevesen voltak azzal tisztában, hogy mit szabad és mit nem a közösségi oldalon.)

Egyik nap vendégül láttuk P. Tóth Andrist, aki az időgazdálkodásról tartott egy foglalkozást (fotón). Egy másik alkalommal pedig összevont csoporttal az Arkon Zrt. irodájába látogattunk, ahol a cég ügyvezetője beszélt az ingatlan.com oldalról, a termékmenedzser a Köpönyegről és egy junior ScrumMaster az agilis szoftverfejlesztésről.

A követelmények közt sok mindent szerepelt, amiben hosszas egyeztetés után sikerült megállapodnunk Mazsival:

Mikor az Ódry Színpad kiküldte a hírlevelében, hogy a végzett zenés színművész osztály még egyszer utoljára eljátssza a BÍÍT c. musicalt 2012. december 17-én, akkor azonnal megrendeltem rá a jegyet. Persze egy kicsit megint összekavartam a fejemben a dolgokat, mert azt hittem, hogy az „A Chorus Line”-t adják elő végig, és akkor végre megértem a tavalyi darabot, de a BÍÍT bemutatója (2010. december 18-án) valójában megelőzte a Lépésről lépésre c. musicalt. Az osztályban viszont nem tévedtem, mert ugyanazokat az arcokat láttam, mint egy évvel ezelőtt, csak most kicsit „megemberesedtek”, és közben már különböző színházakban láthatjuk őket viszont. „Wannabe színháztörténész” unokahúgommal látogattunk el az előadásra, és kritikussága ellenére ő is megállapította, hogy ez nagyon jó volt…

Már lassan egy éve járok színpadi táncra Hódi Henihez az Opera Tánccentrumba. Mindig is nagyon szerettem koreográfiákat tanulni, és tulajdonképpen a fellépéseket is (kiskoromban néptáncból volt benne részem, később a Gyermekvilág tehetségkutató versenyén, egyetem alatt pedig cheerleaderként). Sajnos a legkisebb mértékben sem vagyok hajlékony, a ritmusérzékem is talán közepes, és nehezen engedem el magam, de az emelésekben például egész jónak bizonyultam. Ez egy amatőr tánccsoport, ahová kb. 17-32 év közöttiek járnak, és a tanárnőnk segít minket fejlődni abban, amiben szükségünk van rá.

A másfélórás táncórák első felében betanult tréninggyakorlatokat csinálunk végig, ami a bemelegítést segíti, utána felváltva tanulunk ugrásokat / forgásokat / nyújtást. Az óra harmadik felében pedig gyakoroljuk az adott koreográfiát és tovább haladunk benne. Heninek azaz ötlete támadt, hogy ezt a sok mindent be is mutathatnánk egy táncest keretében, más fellépő csoportokkal együtt – erre 2012. június 22-én került sor Dunakeszi VOKE József Attila Művelődési Központjának gyönyörű nagytermében.

Pünkösd alkalmából úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Mária Zarándokúton lévő makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony búcsújáróhelyre. Ez a hely a Normafától közelíthető meg gyalogosan a kiírások szerint 2,1 km-re Budakeszin, bár annál valójában sokkal többnek tűnt, talán mert nem vagyunk gyakorlott túrázók. A vasárnapi miséket 11:30-tól tartják a római katolikus kegytemplomban, ehhez mindenkinek érdemes hozzászámolnia saját tempójában a templomig vezető út megtételét.

Tavaly részletesen beszámoltam a Múzeumok Majálisa programjairól, és mivel idén is ellátogattam a rendezvényre 2012. május 19-én, gondoltam ismét bemutatom pár képben, hogy mik tetszettek a legjobban. Hét olyan sátrat hoztam példaként, ahol szerintem kreatív játékokat találtak ki a gyerekek és persze a felnőttek számára. Sajnos nem sikerült részt vennem a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott ingyenes tárlatvezetéseken, de jövőre ezt a hiányt is igyekszem pótolni.

Az Ódry Színpad teljesen kiesett a látókörömből 24 évig, mikor kiderült, hogy a barátomnak ez a kedvenc színháza. Mondván, hogy itt nagyon lelkes fiatalokat lehet látni, akikből egyszer híres színészek lesznek – de még nem profik, és ez adja az előadások báját. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak a saját színpada ez, ahol be szokták mutatni a kész darabokat. (Egyébként ennek az egyetemnek a könyvtárában is töltöttem félévig könyvtári gyakorlatot, mégsem tűnt fel…)

Az aktuális programlistát tanulmányozva megakadtam a szemem egy musicalen „Lépésről lépésre – A Chorus Line dalaival”, amit az V. éves zenés színművész adnak elő. Bár furcsának tűnt a cím, nem kerestem rá az előadás előtt az „A Chorus Line”-ra és arra sem, hogy miért csak a „dalai” szerepelnek benne. Ezek után nem is csodálkozhatok magamon, hogy úgy álltam fel színházból: Hű, mit is láttam most?

Oktatóként átigazoltam az ELTE PPK-ra 2011. őszi félévétől, és rögtön kaptam egy 1. éves andragógus hallgatókból álló kurzust. A téma ugyan testhez álló volt - Könyvtár-informatika és informatikai alapismeretek 1. -, de érdekes volt végzős mesterképzéses, ráadásul levelezős hallgatók után friss egyetemistákat tanítani. A kurzusleírás szerint haladva szó volt alap szinten az internetes keresési technikákról, közösségi médiáról, egyéb internetes információforrásokról, online integrált könyvtári rendszerekről, ergonómiáról, blogszolgáltatókról, könyves közösségi oldalakról... Most írhatnék arról, hogy az előzetes (laikus) elképzelésekkel ellentétben mennyi fogalmuk van ezekről a témákról a fiatal Y-generációnak vagy éppen milyen a hozzáállásuk, de ezt most inkább nem teszem. Ráadásul félév végére szerintem optimális szintre sikerült eljutnunk.

 A második napi programtervemnek szomorú aktualitást adott az Új Színház egyik színészének, Huszár Zsoltnak szeptember 17-i halála. Érthető lett volna, ha emiatt az idegenvezetést elhalasztják, de a fekete zászlón és az ajtóba kitett fotón és mécseseken kívül más nem utalt a tragédiára.

A színház után még a Széchenyi István Kereskedelmi Gyakorló Szakközépiskolát látogattuk meg, ahol tanárok és diákok kalauzoltak bennünket körbe a közel 100 éves iskola épen maradt emlékei között. Végül pedig a Pest megyei Önkormányzat következett, melynek üléstermét, udvarait és egykori börtönkápolnáját tekintettük meg.

A tavalyi Kulturális Örökség Napjai óta nagyjából arra vártunk, hogy mikor lesz már újra. Gondosan kiírtam minden engem érdeklő programot, majd csoportosítottam térkép és idő szerint, hogy ideális esetben a legtöbb tárlatvezetésen részt tudjunk venni. Így a napot a Budai Vigadóban kezdtük, ahonnan a Politikatörténeti Intézetbe mentünk, majd rövid ebéd és Duna-parti séta után a Central Eurpean University (CEU) épülete, végül pedig a Cseh Centrum meglátogatása következett. 

Miután részt vettünk az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény által rendezett Bauhaus-sétán, azonnal elhatároztuk, hogy a többi várostörténeti idegenvezetést sem szabad kihagynunk. Rövid úton kiderült, hogy a „Hol lakott itt Radnóti Miklós?” című programot kevésbé nekem találták ki, de azért beszámolómban igyekszem kerülni az irodalomtörténeti-bakikat. Radnóti Miklós mellett nagy szerepet kapott Kassák Lajos élete is sétán és egyéb érdekes, szecessziós hatású épületek.

Az esemény korábban a „Radnótitól Radnótiig” nevet viselte, csak a végéről közben kikerült a Radnóti Miklós Művelődési Központ meglátogatása. Mondjuk ezt az elemet sajnálom, de így is 11 helyszín fért bele a 3 órás városi túrába. Bejegyzésemben Maczó Balázs kurátor szavait egészítem ki saját fotóimmal. (Aki inkább végighallgatná az idegenvezetést, az ne olvassa el, mert „spoilerezek”. ;) )