Elkövettem azt az amatőr hibát, hogy a zárás utolsó napjára hagytam a Szépművészetiben a Caravaggiótól Canalettóig - Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei című kiállításnak a megnézését. Ilyen tömeget legutóbb Múzeumok éjszakáján láttam, és akkor is megfogadtam, hogy nagy múzeuma nem megyek ilyen napokon. A sorbanállás nagyjából egy félórás mutatvány volt, ami nem lett volna baj, ha a tömegtől egyáltalán lehet látni a képeket. A kiírások elolvasása helyett most csak a mobilos app ismertetőjére tudtam támaszkodni, hogy milyen festményeket érdemes alaposabban megnézni (természetesen azok előtt álltak a legtöbben, már csak ez alapján is lehetett volna dönteni). Az már csak hab volt a... villán, hogy a programban meghirdetett zenei koncertnek csak a legvégére értünk oda.

Februárban két darabot is sikerült megnéznem a Magyar Színházban, amik teljes mértékben különböztek egymástól, annak ellenére, hogy a színház és nagyrészt a színészek ugyanazok voltak. Az viszont fontos különbség, hogy a My Fair Lady c. musicalt a nagyszínpadon játszották / a kedvenc regényem (Szerb Antal: Utas és holdvilág) alapján készült “kalandregényt”, a Holdvilág és utasa c. darabot pedig a Sinkovits Imre színpadon. Egyik nagyon pozitív csalódás volt, a másik pedig inkább negatív. Az eddigiekből szerintem már lehet sejteni, hogy melyik-melyik…

Január elején zárt be a Chagall és Ámos Imre életművét párba állító kiállítás a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galériában, mely 2013. szeptember 13-tól volt látható Chagall - Háború és béke között, illetve Ámos Imre, a "magyar Chagall" - a háború örvényében 1937-1944. címmel. A kurátorok számomra főleg Chagallt hozták közelebb, akinek ugyan kedveltem eddig is a munkáit, de nem tudtam volna így tematizálni. A tárlat eredetileg a Musée du Luxembourgban volt látható Párizsban, de kiegészítették még egy nagyon jelentős és hatalmas méretű festménnyel: Az Élettel. A párhuzamot az orosz származású emigráns és a magyar művész között a stílusbeli hasonlóságok mellett az adja, hogy mindketten a 20. században élő zsidó festők voltak, és egyszer személyesen is találkoztak 1937-ben.

Folytatva a szemináriumi dolgozataim közzétételét, ezúttal az Oktatás és európai integráció c. kurzusra készített írásom olvashatjátok. A European Schoolnet kezdeményezést mutatom be, melynek projektjei első sorban az európai iskolák, tanárok és tanulók hálózati összekötésére törekszenek, illetve a tudáscserére és az országokat átívelő közösségek létrehozására.

Az Információs Kommunikációs Technológia (IKT) beépítése a tantervekbe és a mindennapi oktatásba nagy feladat a tanárok, az iskolák, más intézmények és a kormányzatok számára világszerte. Főként, hogy a technológia folyamatosan és egyre gyorsabban megújul, amit nehéz figyelemmel követni az informatikát kevésbé ismerő tanároknak. (Megszokott a digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek kategorizálása, vagy pedig Baby Boom, X, Y, Z korosztályok megkülönböztetése, melyek közül a Z generáció tagjai már nem éltek informatika nélküli világban.)

A kép azt illusztrálja egy 2012-es (The Association for Curriculum and Development által készített) felmérés alapján, hogy a 6-12. osztályos tanulók 63%-a online tankönyveket szeretne kommunikációs lehetőségekkel, a fiatalok 62%-a innen értesül az aktuális eseményekről és a politikáról, a 9-12. osztályosok 43%-a barátokkal való kapcsolattartás első számú eszközének az online közösségi hálózatokat tartja. Ami pedig jelen dolgozat szempontjából a legfontosabb, hogy a középiskolások egyharmada nyilatkozott úgy, hogy a tanáraival elektronikus formában szeretne kommunikálni.

Vajon hogyan viselkedik egy pedagógus, ha számára teljesen új környezettel találkozik? Mi történik akkor, ha tanítás közben nem láthatja a tanulók mimikáját és gesztusait? Egy virtuális világban nagyjából ezekhez a körülményekhez kell alkalmazkodnia azoknak, akik oktatást vagy például egy beszélgetés moderálását vállalják. Arra tettem kísérletet, hogy a Second Life nevű 3D kommunikációs platformon virtuális könyves találkozókat szervezzek, melyeknek moderálására egy pedagógushallgatót és egy andragógust kértem föl.

A Neveléstudományi Doktori Iskola végzése közben írtam néhány szemináriumi dolgozatot, amely talán a blogolvasókat is érdekelheti, ezért úgy döntöttem, hogy sorban közzéteszem majd őket. A Second Life könyves közösségeket a Pedagóguskutatás c. kurzus keretében mutattam be (többek között). Az első bejegyzésben rövid kitekintés lesz arról, hogy mi az a Second Life, és példát mutatok a benne működő könyvtárakra / könyves közösségekre, a következő bejegyzés pedig arról szól, mire kell odafigyelni virtuális találkozók szervezésénél.