habosvilla_kogart_kinai_tus_v05.jpgTömeges csomókészítés, kalligráfiafestés és egy hosszúra nyúlt, ám élvezetes tárlatvezetés jellemezte a 2014. február 22-i családi napot a KOGART Házban. A Párás hegyek - Illatos virágok c. kiállítás szinte kínálja magát, hogy programokat szervezzenek hozzá. A kínai tusfestészet hangulatos és megnyugtató, de a kínai festészetről amúgy mit sem tudó szemlélődőnek önmagában nem akkora döbbenetes élmény. De ha kézbe foghatjuk ezeket az ecseteket, előttünk írják le kalligrafikusan a nevünket és valaki elmagyarázza, hogy milyen jellegzetességekre kell odafigyelni a kínai tusfestészetben, miben különbözik az európai szemlélettől - na, akkor már nagyobb csodálattal tudunk tekinteni ezekre az alkotásokra.

Tudtátok például, hogy a kínai tusmunkákat nem kifejezetten művészek, hanem hivatalnokok készítették? Az már nagyobb közhely, hogy a keleti szemlélet nélkül a nyugati művészet sem így alakult volna. Az európai nagyokra (pl. Monet, Van Gogh) hatással voltak főleg a japán fametszetek. A KOGART-ban viszont nem ezeket állították ki, hanem a 19-20. század kínai tusfestészetéből mutatnak be példákat még 2014. március 16-ig, melyek a csungkingi Három Szoros Múzeumból származnak. Tárlatvezetőnk, Fertőszegi Péter (művészettörténész, a kiállítás kurátora és egyben a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke) elárulta, hogy ezek a kiállított művek olyan népszerűek Kínában, hogy dollármilliókat érnek. Mi pedig a KOGART-ban azért csak márciusig láthatjuk őket, mert összesen 6 hónapon át tartózkodhatnak Kínán kívül. A kurátor egyébként nagyon precízen és emellett közérthetően vitt körbe minket a tárlaton, tényleg közelebb hozva hozzánk a kínai tusfestészetet.
habosvilla_kogart_kinai_tus_v12.jpg
Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) - akit egyébként az agyaghadseregről is ismerünk -, elrendelte kínai ABC megalkotását. Ma az átlagos szókészlet 3500-4000 írásjegyet tartalmaz, ezért az írást 8 évig tanulják a gyerekek az iskolában. Úgy begyakoroltatják a mozdulatokat, hogy vakon is működjön. Nem meglepő, hogy a bölcs embereknek nagyon jól kell tudnia bánni a tussal és az ecsettel, ezért is alakult úgy, hogy a kiállított művek többségét hivatalnokok alkották. Az írásokat nem könyv formájában készítik, hanem horizontális tekercsekre, amelyet tekerőfával lehet felhajtani, a vertikális forma csak a későbbi figurális és természeti képeknél honosodott meg. A kínai tusfestészet első ága, maga a kalligráfia, melynek célja a minél egységesebb írásjelek megalkotása. A kurátor viccesen megjegyezte, hogy a kiállítási anyagokat összeállító művészettörténész hölgy értetlenül megkérdezte, miért kell ezeket az írásjeleket is a galériában kiállítani, ő pedig csak annyit válaszolt "mert jól néznek ki".
habosvilla_kogart_kinai_tus_v07.jpg
Ezek után felvetődhet a kérdés, hogy vajon a szövegek mit jelentenek? De ez egyik alkotásnál sem derül ki. A vendégkönyvben sokan megjegyzést tesznek emiatt, az okok pedig egészen gyakorlatiasak. Későn tudták meg, hogy a kiállítást valóban megrendezhetik, mivel az alkotások kölcsönzéséhez összesen 14 pecsétet kellett beszerezni, és még 13-nál sem lehettek biztosak a sikerben. A rövid idő alatt pedig nehéz lett volna jó fordítót találni, mert a szókészlet a bölcsesség fokát is jelzi, és nem is minden szót lehet röviden lefordítani magyarra. 
A keleti művészetet teljesen másfajta gondolkodás jellemzi, mint az európait. Míg a nyugati művész mindig a valóság illúzióját követi ("olyan mintha" dolgokat fest), addig a keleti festő az ábrázolt dolog lényegét szeretné megfogni. Mindegy hol a hegy, a virág vagy az ág, mert a realisztikus szemlélet helyett a mögöttes gondolat számít. Az európaiak minden generációja próbálja felülmúlni az előzőt, állandó fejlődéskényszer jellemzi, de keleten az előző generáció tisztelete a fő! Ezért is nem lehet különösebb fejlődést megfigyelni, és a 16-18-19. századi alkotások nagyjából ugyanúgy néznének ki, mint a tárlaton látható 19-20. századiak. Viszont a régi műveket nem engedik ki az országból, és így a kurátorok amellett döntöttek, hogy megmutatják mi hatott a nyugatra. A kínaiak egyébként nem csak azokat az alkotásokat féltik, amelyek az országban vannak, hanem igyekeznek visszavásárolni azokat, amelyek korábban elkerültek onnan.
kogart_kinai_tus_v14.jpgEzután elérkeztünk a "hegy-víz" tematikájú képekhez, melyek szintén nem eladásra készültek, hanem a "művelt réteg passziójából". Kínában a művészetek között első számú a költészet, a második pedig a festészet, és ezek szépen át is fedik egymást. Minden műben ugyanis található egy irodalmi utalás, pár soros szöveg függőlegesen. Ezen kívül egy vagy több piros pecsétnyomot is felfedezhetünk, mely a folyamatosan változó aláírásokat helyettesíti. Ha több pecsét szerepel a művön, akkor a festő és a kalligráfus eltérő volt, de mivel a montírozás is külön művészetnek számít (nem a főzés során a vajdarabok morzsolása, hanem a képek elhelyezése a tekercsekre), ezért ő is rátehette saját jelét. Az pedig a legnagyobb tisztelet, ha egy alkotó képet ad valakinek, azt illik elfogadni, és ráírni valamilyen dicséretet (persze a pecséttel együtt).
Ezeken a festményeken a hegyek vertikálisan szerepelnek, a víz pedig horizontálisan, így alkotva egyensúlyt a rendszerben. Másik fő jellegzetessége a sajátos perspektíva: míg az európaiak a rajzórán megtanulják az enyészpontot és a levegőperspektívát, addig a kínaiak egy horizontvonallal választják el a részeket. A vonalon aluli részekre alul rálátásból tekintünk rá, addig a felső részekre békaperspektívából. (Ez adta az ötletet például Cézanne csendéleteihez is.) A tájban az ember mindig pici, mivel kicsit a természethez képest. A nagy üres terek szabadon hagyásától viszont nem féltek, ellentétben az európai művészekkel, ahol a horror vacui ("irtózás az űrtől") a jellemző.
Rövid kitekintést kaphattunk a legyezőművészetbe is, amivel a kiállítás kínai közreműködői azt szerették volna bemutatni nekünk, hogy a nyugati művészet hogyan hatott rájuk. Ugyanis nem csak ők hatottak az európaiakra, hanem a kapcsolat fordítva is működött. Számunkra ugyan nem tűnik olyan nagynak a különbség, de ők is ezután próbálták jobban kitölteni a teret és bátrabb színhasználatot alkalmaztak (piros virág, zöld levél).
Ha már színeknél tartunk... Kínában tiszta színeket használnak, nem pedig "feketével koszolják vagy fehérrel világosítják" a piros almát, ahogy az európai festők teszik a fény-árnyék hatások plaszticitásának megmutatása érdekében. (Később a Vadak térnek vissza a tiszta színhez, nem véletlenül kapták a nevüket sem.) Nincsenek náluk árnyékok, és hiányzik a háttér is, melyet csak a papír alapszíne ad.
A következő tematika a "madár-virág" képeket jelenti, melyeken mint megtudtuk, a virágoknak többlet jelentésük van. Például a szilvavirág előbb jelenik meg, mint a levele, ezért az újjászületést jelképezi. A lótuszvirág a sáros-mocskos talajból nő ki tiszta növénnyé; a bambusz pedig az egyenesség jelképe. Tehát a képeket minden virág mögött az emberi erények ábrázolását lehet felfedezni. (Kép forrása: Facebook oldal)
kogart_kinai_tus_v15.jpg
Mindez nagy technikai tudással párosul, és csak tökéletes műveket adnak át a művészek. Például tökélyre fejlesztik, hogy a bambuszt egy vonallal húzzák meg, sőt van olyan festő, aki egész életében csak bambuszt festett! A specializáció fontos szempont a kínai művészetben, míg Európában csak a Hollandoknál jelent meg, mikor elkezdtek tengeri tájkép vagy malom festésére szakosodni, de Kínában még ennél is jobban jellemző a specializáció. Ugyanakkor a dokumentációt is magasabb fokon űzik, feljegyezték a mesterek, köztük például külön a tuskészítő mestereket is.
A figurális művészet a kolostori művészetből ered, de a tudós tusfestőknél nem a fő irány. Feszes és sajátos képkivágás jellemzi őket, amit egy nyolc elemből álló történeten lehet a kiállításon megfigyelni. Európában a festményeken színpad szerű térben jelennek meg a szereplők, de Kínában a hosszúkás forma megszabja a kivágást, és a jelenet is erőteljesebb lesz ettől.
habosvilla_kogart_kinai_tus_v01.jpg
A festmények általában egy dolgozószobában készülnek, és a művet fizikai és szellemi rákészülés előzi meg (néha ezt azt takarja, hogy isznak előtte). A szobában egy szekrény található, melyben a tekercseket őrzik, és egy hagyományos négylábú asztal, ahová elhelyezik a "4 kincset": tus, tusdörzsölő kő, bambusznyelű ecset, papír. Egy mű egy tusból készül, és a feldolgozása után különböző arányokban vízzel felhígítva tálkákba öntik. (Fotó forrása: Facebook oldal)
habosvilla_kogart_kinai_tus_v13.jpg
Ahogy már említettem, a műveket általában top hivatalnokok hobbiból készítik, céljuk az önkifejezés és egymás megajándékozása. A művészeket a császári akadémián képezték ki, melynek császára maga a rektor, aki szintén tusfestő. A vizsgán pedig egy költői sort kaptak, amit meg kellett festeniük. A II. világháború azonban megakasztotta ezt a folyamatot, és azóta a császári mellett más tanítási helyek is megjelentek az országban, illetve Európába is egyre többen jönnek. Az 1970-80-as években üldözték a hagyományos művészetet és a művészeket is. Manapság indult újra virágzásnak ez a műfaj, újra oktatják a hagyományos festészetet, de már kereskedelmi jelleggel, és megjelent mellette a modern művészeti ág is.
Mint kiderült, a kínai múzeumokban nem olyan kép fogadja a látogatókat, mint nálunk megszokott. Náluk a falakon csak néhány darab kép látható felfüggesztve, mert az alkotásokat inkább feltekercselve őrzik, selyemszalaggal átkötve. Nagyon ritka, hogy ezek a művek most három hónapig folyamatosan kitekerve láthatóak. (Fotó forrása: Facebook oldal)
habosvilla_kogart_kinai_tus_v11.jpg
A tárlatvezetés közben is végig folyt az alkotómunka az emeleten, ahol a kicsik és nagyok is tanulhatták a csomózást, színezést, ecsetfogást. A problémám mindössze annyi volt ezzel, mint minden családi napon... Alig szabadultak fel helyek, vagy azokra az élelmesebb szülők rögtön lecsaptak, hogy aztán hosszú időn keresztül ők is elfoglalják. A tanító pedig minden helycserénél kezdhette elölről a magyarázatot, arról nem is beszélve, hogy mindenkinek másmilyen gyors a felfogóképessége. Láthatóan más volt a koncepció, és mindennek vannak buktatói, de jobbnak tartom azt a módszert, mikor workshopokra lehet előre feliratkozni megszabott időkerettel, előre megadott témával.
habosvilla_kogart_kinai_tus_v04.jpg
Mi most mindössze a kínai sráchoz jutottunk oda, aki mindenkinek leírta a nevét kalligrafikusan, bár közben egyszer felsóhajtott "So many people!". Néhány névvel pedig meggyűlt a baja, amit náluk nem használnak, pl. Noémi, Ferenc. Nekem a Lilla névből ezt sikerült kihoznia, amihez hozzátette, hogy egy császárukat is Li-nek hívták és a nagymamája családi neve is Li volt. @sesam pedig twitteren Li Na kínai teniszezőt ismerte fel az írásban.
habosvilla_kogart_kinai_tus_v09.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr425828157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása