Egy évvel ezelőtt Nagyvázsonyról szóló bejegyzésemben említettem, hogy bár sok dolgot láttunk (várat, kolostorromot, tájházat és panoptikumot), de valószínűleg nem mindent. Ez be is bizonyosodott idén, mert két olyan templomot és néhány szobrot is tudok mutatni, ami múltkor kimaradt. És még így sem értünk a végére az összes látnivalónak.

 Idén újra Nagyvázsonyban nyaraltunk, ezúttal nem a Művészetek Völgye idején, hanem augusztus 12-14. között. A családom női tagjainál ez azt jelenti, hogy mindennap máshová kell utaznunk, ez szinte elvárássá vált. Első nap Ajkát választottuk célpontunknak. Megnéztük az Ajka Kristály Üveggyár Múzeumot, néhány templomot és mesterséges tavát. A Városi Múzeum és Fotógaléria (talán átalakítás miatt) július 1. és augusztus 15. között pont zárva tárt, ezért nem tudtuk végigjárni helytörténeti, Borsos Miklós, Fekete István és Molnár Gábor tárlatait. Cserébe véletlenül Tósokberéndbe is átruccantunk.

Folytatva könyvtáros ismerőseim munkahelyének bemutató „sorozatát”, most a Budapesti Ügyvédi Kamara könyvtáráról mutatok néhány képet, ahol @daniel_takacs dolgozik. Túl sokat nem írok róla, mert ő úgyis megteszi a Tumblr oldalon, illetve saját blogjában. Viszont úgy érzem, annyira hangulatos hely, hogy megérdemel egy bejegyzést nálam is.

 A 200 éves Deák téri Evangélikus templom egész éves ünnepsége alkalmából Finta Gergely orgonaestjét hallgattuk meg július 17-én 18 órától. Bach és Liszt darabokat játszott az őt hallgató népes gyülekezetnek, akik közt nem csak hogy nem-evangélisták is voltak (mint például én), de még külföldiek is. A kedvencem – ha szabad ilyet mondani – Bach: G-dúr triója volt (Andante, Allegro Bwv 1027/3, BWV 1027/a). Emellett játszotta még Bachtól az e-moll prelúdium és fúgát BWV 548. Liszttől pedig a következőket: Introitus; Gebet; Ungarns Gott; Offertorium. Az Ungarns Gott azaz „A magyarok istene” c. darabot egy Petőfi vers ihlette, amit fel is olvastak a játék előtt.  Az estet Bach-Liszt: Bevezetés és fúga a BWV 21 sz. Ich hatte viel Bekümmernis kantátából darabja zárta.

A zene mellett igehirdetésre és közös imára is sor került. A rendezvény teljesen ingyenes, jó alkalom arra, hogy megnézzük belülről azt a templomot, ami mellett oly sokszor eljövünk. Következő alkalmak augusztus 14-én, 28-án és szeptember 4-én lesznek. Emellett többször tartanak 20 perces orgonameditációkat. (Orgonakoncert naptár)

 Arról viszont nem tudtunk, hogy az orgonaest végén Finta Gergely bemutatót is tart, ahol közelebbről is megismerkedhetünk az orgonával, és nem mellesleg, rengeteg információt kapunk róla. Erről és a templom történetéről a folytatásban.

A harmadik pécsi könyvtár, melyet most bemutatok, a Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának könyvtára. A kar jogelődje a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE), mely eredetileg a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem orvosi karaként jött létre. Pozsonyból rövid időre Budapestre költöztették, majd 1919-1923 között helyezték Pécsre; könyvtárát pedig 1926-ban alapították.

 Hihetetlenül lelkesítő olyan emberekkel találkozni, akik szeretik is csinálni a munkájukat. A Mecsekaljai Pázmány Péter Utcai Általános Iskola könyvtárosai több mint könyvtárosok. Ők segítenek az iskolai lap szerkesztésében, szakkört tartanak, ahol néhol színdarabbal készülnek, néhol kézműveskednek. A könyvtárosok szervezik a találkozókat híres emberekkel, sportolókkal, nagy utazókkal vagy épp versenyeket tartanak. Vincze Mária azt vallja: „kicsi korban kell elkezdeni a nevelést, mert akkor később nyitottabbak lesznek”. 

 A 43. Könyvtáros Vándorgyűlés keretében Pécsett több könyvtárlátogatási programon is részt vehettünk. Bár minden szabad pillanatunkban kihasználtuk ezt a lehetőséget, mégsem sikerült minden lehetséges könyvtárat megtekintenünk. Leginkább a PTE BTK-TTK könyvtár kihagyását sajnálom, de szerveztek még látogatást a Klimo-ba is, ahol művészettörténet szakdolgozatom miatt korábban többször is jártam már. Viszont megnéztük a pécsi Tudásközpontot, a Pekár Mihály Orvosi- és Élettudományi Szakkönyvtárat, és a Mecsekaljai Iskola Pázmány Péter Általános Iskola könyvtárát. Sokat vacilláltam, hogy ezeket egy bejegyzésben örökítsem-e meg, de végül úgy döntöttem, megérdemlik a külön bejegyzéseket. Úgyhogy lássuk, milyen is a Tudásközpont.

 Két nappal Schmitt Pál előtt (beszédének szövege) én is megtekintettem a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedet  az idei könyvtáros Vándorgyűlés sok résztvevőjével együtt. Igaz, pont SP miatt nem tudtunk bemenni a mauzóleumba, mert épp biztonsági intézkedéseket végeztek.

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében szeptember-október környékén tervezik a teljes negyed átadását, ami jól is hangzana, ha mindez inkább 2009-ben, rosszabb esetben 2010-ben történt volna. Néhány épület már most megtekinthető: a Bóbita Bábszínházban folynak az előadások, de kipróbálhatjuk ott a Kakaóbárt is. Nyitva áll már a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely kiállítótere és az egykori Sikorski-házban lévő Gugyi gyűjtemény. És ugye keddtől a Zsolnay Mauzóleum, de akkor nézzük sorban.

 Kéthetente vasárnap rendeznek Nyáresti koncerteket a Szent István Parkban június 12. és augusztus 21. között. Tegnap a Fellegini Multikulti Session lépett fel, akik állításuk szerint csak néha állnak össze, minden tagnak van ugyanis „saját” zenekara. (Egyébként a Fellegini Klezmergipsy-ből „nőtték ki” maguk 2010-ben) A Multikulturális est elnevezés már utalt arra, hogy valami egyediben lesz részünk. A formáció játszott etno, izraeli, roma, amerikai, osztrák, francia dalokat. Néha csak Fellegi Balázs énekelt nagyon lazának tűnő könnyedséggel, pedig mint tudhatjuk, híres komolyzenei múltja van. Viszont ez a könnyedség a legkisebbeket azonnal táncra perdítette. Máskor pedig Magyar Bori énekelt (2007-2010 közt a Besh o droM tagja), akit fantasztikus hallgatni! Még a popslágereket is virtuózan oldotta meg. Ja, és még nem említettem? Mindezt ingyen hallgathattuk másfél órán keresztül.

A művész reprodukcióit egy érdekes fémszerkezetre függesztették fel az óbudai Kórház utcában. Bár eléggé furcsa hatást kelt először, mégis jó ötlet ez az utazásra alkalmas tárlat. Így legalább akarva-akaratlanul szembesülünk Tenk László képeivel, akit korábban például én sem ismertem. A kiállítást egyébként május 7-én nyitották Óbuda Napja alkalmából, és egész nyáron látható lesz.