Először is azzal kezdeném, hogy mióta az eszemet tudom, Angyalföldön lakom, de az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe most tévedtem be először. Ezt is szinte véletlenül, twitteres @Pikszi cimborám ajánlására, aki belinkelt egy Facebook-eseményt a „Bauhaus-e a Bauhaus Újlipótvárosban?” c. három órás helytörténeti sétához. (Korábban fotókiállítást rendeztek ebben a témában a gyűjtemény épületében.) Kicsit elgondolkodtam, hogy megéri-e 1000 Ft azért, amire tudom a választ… Mégis elmentem a sétára és nagyon jól éreztem magam. Maczó Balázs, a gyűjtemény kurátora és a séta vezetője szerintem igazi kincs a kerület számára (igazán ritkán mondok ilyet!). Nagyon élvezetes, információval teli sétán vehettünk részt, ahol végre jobban megismerhettem a kerületem egy részét, ugyanis 11 lépcsőházat látogattunk meg.

Múltkor még csak néhány szót ejtettem az I. Paint Up! Verseny döntőjéről vetítéséről, amit a 2010-es őszi Múzeumok Éjszakáján tartottak a Magyar Nemzeti Galériánál. Már arra is rengetegen ellátogattak, de azon az éjszakán nem volt annyira meglepő. (Update: Ahogy @neo7777 felhívta a figyelmem, a tavalyi döntő is nyáron volt, a MúzÉj-en az összes pályaművet levetítették.) Most viszont június 26-án a magyarországi soros Európai Uniós Tanácsának Magyar Elnöksége hivatalos záróeseményei közé („Duna party”) illesztették be a II. Paint Up! döntőt, és az emberek igazából csak emiatt gyűltek össze hatalmas tömegben a Magyar Tudományos Akadémia előtti téren. 

És az egy dolog, hogy a tér tele volt, de sorban álltak a Lánchídnál is, amennyire a fák engedték a rálátást. Mivel későn érkeztünk, próbálkoztunk mindenhol, aztán rájöttünk, hogy a rakparton járunk a legjobban. Így a döntős alkotásokról készült fotókat ebből a szögből mutatom meg. Meg is jegyeztük, hogy ennyi fotó valószínűleg még sosem készült az MTA-ról!

Szeretem előtte megtervezni alaposan, hogy milyen eseményekhez van kedvem, és alternatívákat dolgozok ki a sorrendre. Aztán persze nem sok minden alakul úgy, ahogy előre kigondoltam, mert ha társaságban megyünk, akkor mások igényeihez is alkalmazkodni kell... Mégis azt hiszem, nem érezném jól egyedül magam még akkor sem, ha úgy mindent sikerülne megnéznem. Ez a Múzeumok Éjszakája alapvetően csoportos sport. Most a BME OMIKK-ról olvashattok majd hosszabban, aztán az Iparművészeti Múzeumról és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről kicsit rövidebben –, hogy milyen volt a hangulat június 24-én.

Először történt ugye, hogy a Múzeumok Éjszakáját külön időpontban szervezték meg vidéken és a fővárosban. Egyértelmű volt, hogy akkor kell keresni valami olyan helyet június 18-án, ami közel van Pesthez és jó programokon vehetünk részt. Így esett a választás Szentendrére (ugyan az előző posztban is erről a helyről volt szó, de most teljesen más részét láttuk), ahol a sok kiállításra mindössze 300 Ft-ért mehettem be. Úgyhogy most tulajdonképpen hat kiállításról lesz szó, amit sikerült végignéznünk néhány óra alatt.

 Annyira régen jártam már a Szentendrei Néprajzi Szabadtéri Múzeumban, hogy nem is emlékeztem hogy néz ki. Arról nem is beszélve, hogy eléggé átalakították az utóbbi időben a bejáratot, és a hozzáépítették az Észak-Magyarországi falu tájegységet, illetve a Nyitott Muzeológiai Műhelyet. Valahogy a skanzenekről csak a meleg és hosszús séták szoktak az eszembe jutni, most mégis nagyon jó élmény volt a Pünkösdi Sokadalom 2011. június 13-án, Pünkösd hétfőn a Skanzenben.

 Már több mint 20 éve lakom a kerületben, és 10 éve szervezik meg a XIII. kerületi Nemzetiségek Fesztiválját, de még soha nem hallottam róla. Ennek oka valószínűleg, hogy egyik kisebbséghez sem tartozom (és nem vagyok túl naprakész a kerületi hírekben), pedig szerintem ennek a fesztiválnak pont azokhoz kellene szólnia, akik nem tudják milyen nemzetiségek élnek körülöttük. A rendezvény ötletét tehát zseniálisnak tartom, csak kevesebbet láttam az eszmék megvalósulásából...

2011. június 5-én a Babér utcai templom melletti színpadon különböző énekesek és néptánccsoportok váltották egymást díszes népművészeti ruhákban. Felléptek egymás után örmények, görögök, bolgárok, szlovákok, ruszinok, cigányok, románok, németek, lengyelek, horvátok és szerbek nemzetiségeinek képviselői. Ugye nem is gondoltuk volna, hogy környezetünkben ennyiféle ember él körülöttünk, akik ápolják is valamennyire hagyományaikat! Mindegyik csoport külön standot is kapott, hogy bemutatkozhasson, de én pont ezt a részét hiányoltam...

 Egyik művészettörténet tanárom mondogatta mindig, hogy Szabad ide vagy oda utazni, ilyen meg olyan kiállítást megnézni. Elsőéves koromban még szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy csak azért átugorjak egy másik országba, mert ott valami különleges időszaki kiállítás van. Aztán tessék, legutóbb a művtöris hallgatókkal egy napot Bécsben töltöttünk - a retúr vonatjegy mindössze 6750 Ft -, hogy ott megnézzük az Albertinában a „Der blaue Reiter” kiállítást (2011. május 29-én zárt). A nem túl határozott szervezés miatt aggódtam, hogy tényleg csak azt látjuk majd, de végül csak belefért egy kis Liechtenstein, Schiele és szecessziós ékszerművészet is.

 Ezen a hétvégén tartják a szokásos Múzeumok Majálisát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. Szeretem ezt a rendezvényt, hiszen itt minden típusú kulturális intézmény bemutathatja az általa legjobbnak ítélt múzeumpedagógiai foglalkozásait. Szinte minden sátornál kitölthetünk egy kis totót, rajzolhatunk, ragaszthatunk, barkácsolhatunk vagy valamilyen egyedi dolgot készíthetünk a múzeum profiljának megfelelően. Emellett a nagyszínpadon is különböző együttesek váltják egymást. Illetve a kézműveseknek is egy jó lehetőség, hogy árulják portékáikat.

 Múlt héten ellátogattunk a könyvtáros hallgatókkal a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárba. Jó látni, mikor folytatódnak a hallgatói közélet fellendítéséért tett törekvéseim. Ezt ugyanis a Szakos Hallgatói Érdekképviselet szervezte, és még én hagytam meg „örökül” a feladatot, hogy nézzék meg a könyvtárat. Sajnos nem túl sokan vettünk részt rajta: 3 elsőéves, 1 másodéves hallgató, illetve én mint veterán. A látogatás viszont nagyon jól sikerült, Magyar László András főigazgató-helyettes szinte mindent megmutatott nekünk pincétől a padlásig, és még ritka könyveket is lapozgathattunk a végén.

 Egy hétvégi napon a családom kisebb szelete úgy döntött, hogy bejárja Fertődöt és Kismartont (Eisenstadt, Ausztria) egymás után. Előbbit már évek óta átalakítják, restaurálják egy Európai uniós projekt keretein belül, de a feltúrás ellenére is sokkal élménydúsabb volt ez a látogatás. Ausztriában viszont a műemlékvédelmi szempontokra figyelnek példaértékűen.