Nagyjából egy éve interjúvoltam meg a testvéreim gyerekeit, mit szoktak csinálni a számítógéppel. Az eredmény tulajdonképpen az volt: játszani - hiába hisszük azt, hogy a Z generáció már mindenre képes. A minap beszélgettem egy volt oktatómmal (most tulajdonképp kollegámmal) arról, hogy ő is elítélte egy darabig a játékokat, aztán mikor megnőttek a gyerekek, akkor kiderült, hogy sokkal magabiztosabban kezelnek bármilyen új alkalmazást is. Aztán belegondoltam, hogy szerintetek én eleinte mit csináltam a számítógéppel? (Úgy érzem, születésnapom alkalmából megengedhetek egy kis nosztalgiát.)

 Még nem is írtam olyanról, mikor számítógépes játékban fordul elő a művészettörténet, pedig erre is van példa. Múltkor arra lettem figyelmes, hogy Mazsi a 2008-as Peggle Nights-szal (Pop Cap Games) játszik, és az egyik „küldetésnél” végig híres festmények replikái jelentek meg. A keretsztori meglehetősen bugyuta: egy tök titokban festő szeretne lenni, így a kissé módosított mesterművek előteréből kell kilőni a játékosnak a golyókat a „tök-pályákon”. Most megmutatom a játék képeit, és hogy milyen az eredetijük.

 A Húsvétot idén Kétbodonyban töltöttük, és bár nagyon sokat jártam már ott és írtam is róla, a templomába most jutottam be először. Ha már Húsvét, akkor nem tudom megállni, hogy bemutassam ezt a kis falusi templomot. Késő barokk stílusú, eredetileg 1792-94-ből majd 1818-ban átépítették. Kétbodony honlapja viszonylag sok információt nyújt róla (érdekes módon tudományos nyelvhasználattal).

Egyhajós és egytornyos evangélikus templom, tetején hagymakupolával. Főhomlokzata három tengelyre tagolódik, a közepe íves lezárású, itt található egy ablak és az ajtó, felette egy kis fa-motívummal. Az oldalsó tengelyeken 2-2 pilaszter copf mintájú fejezettel, felettük pedig rozetták. A homlokzat középső részén háromszög alakban három kis körablak. Ezek felett pedig a három harang helyezkedik el.

 Szintén konferencián jártam, a Barcamp-en, mikor egy napot tölthettem a New York Palotában. Több szempontból csalódás ért, mivel a híres kávéházát nem is láttuk, az újonnan készült konferenciatermei pedig nem annyira lenyűgözőek. Viszont bejárata és udvara nagyon szép rekonstruált formában várja a látogatókat, nem hiába kapott Europa Nostra díjat 2007-ben a műemléki helyreállításáért.

Eredetileg eklektikus stílusban tervezte meg az épületet Hauszmann Alajos, Giergl Kálmán és Korb Flóris. 1894-ben a New York Life Insurance Company nevű amerikai biztosítócég épületeként nyitották meg, de ennél híresebb volt a benne működő kávéház, egyaránt gyülekező helye irodalmi-, művészeti asztaltársaságoknak és szerkesztőknek. A leírások szerint a kávézót kívülről körbevevő és lámpásokat tartó 16 bronz faun a kávé és a gondolkodás alakja.

Később államosították az épületet, de nem tudták kiadni, állaga pedig egyre romlott. 2001-ben vásárolta meg a Boscolo csoport, akiknek befektetéséből (több mint 16 milliárd forintból!) 2006 májusában nyithatott meg hotelként, és vele együtt újból megnyílt a kávéház is.

 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szabó Ervin téri épülete az egykori Wenckheim-palota, melyet 1887-ben kezdett építtetni Wenckheim Frigyes gróf. A palotanegyed a Magyar Nemzeti Múzeum háta mögött az 1860-as évektől teljesedett ki, ennek az épületnek a tervezésére Meining Artúrt kérték fel. Majd 1931-ben nyitották meg könyvtárként a látogatók számára. Rekonstrukciójára és bővítésére 1998-2001. között került sor.

Aki szokott járni a FszEK-be és nem elégszik meg a gyors szabadpolcos kölcsönzéssel, az rengeteg gyönyörű olvasóteremmel szembesülhet. Most a főhomlokzat (!) mögötti, kocsibehajtón át megközelíthető részeket mutatom be. Az Internet Fiesta zárókonferenciáján sikerült ezeket a képeket készítenem. Aki még nem járt itt, az készüljön fel, hogy most gyönyörű dolgokat fog látni...

 Valami megmagyarázhatatlan vonzalom fűz engem a zenés művekhez, amit a társadalom másik fele ki nem állhat. Tényleg van benne valami mókás, hogy egyszer csak az érzelmek csúcspontján a színészek énekelni kezdenek. Ugyanakkor a zenével, tánccal és még mellette az énekkel néha több mindent ki lehet fejezni, mint szöveggel. Nagyjából ott kezdődött nálam az egész, mikor kb. 6 évesen megnéztük a Macskák c. musicalt, aztán egyedül beültettek a Padlásra, és így tovább pl. Hamburgban Az oroszlánkirály c. musicalig. A folyamat nálam pont a Rómeó és Júliánál akadt meg, mikor tömegesen kezdtek érdeklődni az emberek, hónapokra előre lehetett csak helyet foglalni a színházba. (Csak én érzem a párhuzamot a Szépművészeti Múzeum Monet és barátai kiállításával?) Úgyhogy ismerem valamennyire a zenéjét az új musicaleknek is, de nem nagyon láttam őket.

Most két egészen eltérő zenés darabot tudok bemutatni, amit február-márciusban néztünk meg: a mesés kortárs darabot Varró Dániel szövegével, Presser Gábor zenéjével „Túl a Maszat-hegyen”, illetve az Operett színház új operettjét, ahol Velencét egy flipperasztalon álmodták meg, melynek szereplői flippergolyók, „Egy éj Velencében”. 

 Az elmúlt hónapban többször is voltam színházban, és bár nem vagyok kifejezetten színi kritikus, megosztom itt az élményeimet. A Magyar Színház talán mostanában az a hely, ahová a legszívesebben járok. A külseje, ugyan riasztó egy kicsit, még az oldalsó és hátsó homlokzatokon némi színes minta felfestésével sem csökkentette a „hatalmas betontömb” hatást. Viszont nagyon jó darabokat láttam tavaly és idén is itt – méghozzá elérhető áron. A PS Produkció vendégszereplésével a Sakk c. musicalt néztem meg március 19-én, bolondok napján pedig egy bolondos darabot, az Arzén és Levendulát láttam.

 Ha mostanában a Múzeum körúton sétálunk, a MNM kerítésén érdekes tablókra lehetünk figyelmesek. A képek egytől-egyig szecessziós épületeket mutatnak be. Talán korábban már említettem, hogy ez a stílus / irányzat tapasztalataim szerint az egyik legkedveltebb az emberek körében. Motívumkincsei tulajdonképpen országonként változóak (ezt az elnevezések is mutatják, mivel angolul Modern Style, németül Jugendstil, franciául Art Nouveau stb.), leginkább kacskaringós növényi indák, változatos színek, lekerekített formák jellemzik. Magyarországon gyakran egyesítették népi motívumokkal, több helyen a Zsolnay-gyárhoz köthető kerámiákkal. Ezek a fotótablók Budapest, Brüsszel és Barcelona jellegzetes épületeivel ismertetnek meg bennünket, nagyon impozáns, hívogató formában.

 Fóton ugyan már több héttel ezelőtt jártam, mégis halogattam a leírását mindig valami más miatt. Az benne a jó, hogy közel van Pesthez (17km), így hidegben, kis kirándulásként ideális a kimozduláshoz. Ha szeretne az ember mindent megnézni, akkor azért rá lehet szánni egy napot. Mi most csak a Fóti templomot és a Gyermekvárosban található kastélyt láttuk, előbbit idegenvezetéssel, utóbbit csak kívülről. Ezekről és egy pár szót a többi nevezetességről írok.

 Gyakorlatilag és képletesen szólva is. Manapság azt hiszem úgy mondanák ezt: "facepalm". Első benyomásom az volt, hogy valami maya templomot próbáltak a medencék között festett gipszkartonból megformázni Káposztásmegyeren, de nagyon tudatlan vagyok én, hiszen ez az ismertető szerint "Angkor-romtemplom" mintájú. Igaz, ha erre a szókapcsolatra rákeresek, akkor elsősorban az Aquaworld további ajánlatait találom. Az Angkor Régészeti Park egyébként Kambodzsában található és a Khmer Birodalom 9-15. századi remekműveit foglalja magába, természetesen az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Hogy mit keres mindez Újpesten az Íves út 16. szám alatt, azt még mindig nehezen tudom elképzelni. És hogy ez szerintük illeszkedik az elgondolásukhoz, hogy fürdőszentélyt teremtsenek..., hát na!