Úgy éreztem, idén mintha a szokottnál is kevesebb program lett volna ezen a napon, és az összes rendezvényre váró ember ezekre a helyekre koncentrálódott. Igaz, a Várban nem jártam ma, de twitteren olvastam, hogy ott is rengetegen megfordultak. A Parlamenti látogatáshoz kilométernyi hosszú sor kígyózott, egészen a Dunáig álltak. Illetve a Magyar Nemzeti Múzeum kertje is tele volt délután emberekkel, akik a kiállításokat szerették volna megnézni: A Bethlenek, A kassai aranykincs vagy a ma utoljára és ingyenesen megtekinthető Széchenyi világai. (Azért ennek egy kicsit örültem.) A mai kirándulásom képekben mutatom meg...

 Velencei karnevál helyett idén a büdzsé megszorításokra hivatkozva a mohácsi busójárásra jutottunk el egy napra. Nem először jártam itt, és valószínűleg nem is utoljára. Szerencsére a havat jósolóknak nem lett igazuk, és március 6-án egészen jó időben fesztiválozhattunk egyet. Az egyetlen bajom az ilyen rendezvényekkel a hatalmas tömeg, de enélkül talán el sem hinnénk, hogy jó helyen járunk.

Múlt héten teljesen véletlenül eljutottunk tiszteletjeggyel a Frankofón Filmnapok keretén belül a Mogador szerelmesei c. film vetítésére. Több szempontból is érdekes volt ez számomra:

Még sosem jártam az Uránia Nemzeti Filmszínházdísztermében, ami egyenesen lenyűgöző; nem láttam még marokkói filmet, főleg nem szinkrontolmáccsal; no meg a filmnapokat is idén tartottak először ilyen formában, a Francia Filmnapok helyett...

 Foursquare-mániámról már több bejegyzésben is hangot adtam, de persze nem szeretném, ha csak erről szólna a blog. A campus-badge-eknek viszont nagyon megörültem, hiszen részben doktoranduszként még mindig egyetemista vagyok. Az 5 campus-badge egy ideig csak Amerika néhány egyetemén volt elérhető (egy korábbi bejegyzésben ezt meg is jegyeztem), de 2011. január 31-én közzétette a Foursquare, hogy kiterjesztették világszintűre. Úgy döntöttem, hogy ha megszereztem mind az 5 campus-jelvényt, akkor leírom a hozzám hasonló badge-vadászoknak, hogy hol járnak jó helyen. 

Még mindig gond - bár szerintem csökkenőben -, hogy rossz kategóriákat adnak meg a pont létrehozói, vagy legalábbis badge-szempontból nem jót. Emiatt nem szerettem volna duplikált venue-kat készíteni, hanem inkább utánanéztem, hogy mely campus-okon milyen helyek hiányoznak Foursquare-ről. Természetesen legfőképp ELTE-re koncentrálva, de nem minden esetben. Most ezt a listám teszem közkinccsé.

Sok érdekességet megtudtunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének könyvtárosától, aki nem csak a tájékoztatás szakmai sajátosságaiba avatott be. Megosztotta velünk aggályait a mai egyetemisták felkészültségével kapcsolatban, és tapasztalatait a könyvtárhasználók szokásairól – sajnos nem ritka a lopás és a rongálás sem.

Előző félévben két könyvtárba is ellátogattunk a hallgatókkal, hogy a színházi- és filmművészeti, illetve a zenei tájékoztatással ismerkedjünk. A Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtára volt az első gyakorlati helyem (kb. 4 évvel ezelőtt), és szívesen is emlékszem vissza az ottani munkára. Ide látogattunk most újra, és a könyvtárigazgató beszélt a tájékoztatási eszközökről. Az olvasóteremben rengeteg könyvet és folyóiratot halmoztak fel előttünk, aminek másfél óra alatt nem nagyon tudtunk a végére érni.

 Számomra kiállni és másfél óráig folyamatosan beszélni nagyobb kihívást jelent, mint csoportfeladatokat előkészíteni. A hallgatók sokszor nem is sejtik, hogy hiába van az oktatónak alaptudása valamilyen témáról, mégis rengeteget kell készülnie az órák előtt. Egyes vélemények szerint minimum ugyanannyi a készülési idő, mint maga az óra, a tapasztaltabb oktatók szerint ez valamennyire csökkenhet. Egyelőre nálam sok-sok óra elment a felkészülésre és a Prezik elkészítésére.

A kollokviumnál azon gondolkodtam, érdemes-e művészettörténeti ismereteket nyújtani, és hogyan csempészhetem akkor mellé a száraznak tartott tájékoztatási elemeket, ami elvileg az óra lényege. A levelezősöknél 6 óra egy félév, ezért tényleg sietősen lehet haladni a korszakokkal. Viszont arra jutottam: hiába ismernek művészettörténetről szóló könyveket, ha nincsenek tisztában alapfogalmakkal, stílusokkal, eljárásokkal, alkotókkal. Szeretek óra közben kérdezgetni, hogy ezt vagy azt tudják-e, mert egyrészt akkor nem olyan unalmas nekik ülni és hallgatni, másrészt jó visszacsatolás nekem, hogy ki miről mennyit tud... Ebből is derült ki számomra, hogy még jó, hogy elmondom a művtöris alapokat is!

 A múlt félévben (2010/2011 őszi tanév) Művészeti tájékoztatás 1-2. kurzusokat tartottam az ELTE BTK informatikus könyvtáros MA Kutatás-fejlesztési információmenedzser szakirányos II. éves levelező tagozatos hallgatóinak (ugyanis a nappalisoknál nem indult a szakirány). Mivel már levizsgáztattam őket a tárgyból, a következő néhány bejegyzésemben összefoglalom hogy oldottam meg a nem kevés kihívást tartalmazó feladatot, hogy két tárgyba összesűrítsem az 5 évig tanult művészettörténetet, és mindezt könyvtári munkához kapcsolódva egészítsem ki (* Kép forrása). Mindezt úgy, hogy gyakorló könyvtáros hallgatóimnak új információkat is mondjak. Mély vízbe kerültem, de szerencsére tudok úszni.

 Eszembe jutott, hogy eddig budapesti templomokat nem nagyon mutattam be, pedig sok fontos található ezek között is. Angyalföldön, a Babér utcában áll a Szent Mihály templom, melyet 1929-30 között építettek neoromán stílusban. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a Szegedi dómmal, az egyáltalán nem téved, hiszen tervezőjük közös, Foerk Ernő. Stílusuk mellett alapanyaguk is rokon, vörös tégla és fehér kő.

A bejárat fölött Jézus széttárt karral, a tető alatti timpanonon pedig Mihály arkangyal, aki a templom névadója és védőszentje. Szemünket azonban magára vonja a rózsaablak, kisebb ólomüveg ablakok az oldalhajókon is helyet kaptak.

Egy főhajóval és két alacsonyabb mellékhajóval rendelkezik, melyet hatalmas átmérőjű, tömbszerű oszlopok tartanak. Kereszthajó fogja át, de ez a templom belső terében nem érvényesül. Nonfiguratív mintájú kazettás mennyezet borítja a hajókat.