Darabok a Magyar Színházból: Sakk; Arzén és Levendula

 Az elmúlt hónapban többször is voltam színházban, és bár nem vagyok kifejezetten színi kritikus, megosztom itt az élményeimet. A Magyar Színház talán mostanában az a hely, ahová a legszívesebben járok. A külseje, ugyan riasztó egy kicsit, még az oldalsó és hátsó homlokzatokon némi színes minta felfestésével sem csökkentette a „hatalmas betontömb” hatást. Viszont nagyon jó darabokat láttam tavaly és idén is itt – méghozzá elérhető áron. A PS Produkció vendégszereplésével a Sakk c. musicalt néztem meg március 19-én, bolondok napján pedig egy bolondos darabot, az Arzén és Levendulát láttam.

Sakk c. musical

Ha nem ismeri az ember a történetet előtte, akkor erősen elgondolkodik, hogy vajon hogyan szólhat egy kétrészes musical egésze a sakkról. A középpontban valóban ennek a technikai sportnak két világbajnoksága áll (első része az olaszországi Merranoban, a második Bangkokban), de sokkal inkább szól az emberi vívódásról és életutakról. Mi motiválja az embert a győzelemre? Fokozatosan bontakozik ki a szereplők jelleme, múltjuk és hátterük. Eközben megjelennek a bulvárhírekre éhes újságírók, akik bárkit könnyen tönkretehetnek. A történetbe szerelmi szál is keveredik, mivel egy hölgy egyszer egyik, másszor a másik sakkjátékost támogatja. És a politika: egy sakkozó nem tér vissza Oroszországba a győzelem és a hölgy szívének elhódítása után.

Kiderül, hogy az egész élet olyan, mint a sakk. A politikusok és az újságírók is ugyanúgy mozgatják a szálakat, a háttérből befolyásolják a verseny eredményét, sokszor egymással kooperálva. Ha az ember tesz egy lépést, akkor meg kell fontolni annak következményeit, akárcsak a sakkban.

A musical szövegét Tim Rice, zenéjét Benny Anderson és Björn Ulvaeus (ABBA) szerezték, ami egyrészt megmagyarázza, hogyan születhetett az 1980-as években az akkori politikának tükröt mutató darab; másrészt felveti a kérdést, hogy miért mozgatta meg annyira a téma a svédeket. Még magyar vonal is felbukkan benne benne, mivel a főszereplő hölgy (Florence Vassy) Magyarországról emigrált, miután az oroszok elvitték az apját. 

Több nagyszerű zenét is hallhatunk, és ami igazán különleges, hogy a zenekar nem a zenészárokban játszik, hanem a színpad közepén. Sőt, egy egészen nagy kórus is énekel előttünk. A legismertebb szám One night in Bangkok (Egy éjszaka Bangkokban), mely 27 évvel ezelőtt is sikeres volt már Murray Head előadásában, és akkor is a Sakk klipjeként.

Már előre vártam, mikor jelennek meg sakkjelmezbe öltözött emberek a színpadon lefektetett óriási sakktáblán, de ez csak egyszer fordult elő. A jelmezeket Kentaur tervezte, és sikerült vele igazán ütőset alkotnia. Érdemes figyelni a színek játékát: fehér, piros, kék. A díszletet nem igazán kellett túlvariálni, extraként jelenik meg a háttérben a vetítés, egyedül ennek a kezdetleges grafikájával nem voltam elégedett. 

A sakkjátszmát jelképező két tánc balett-elemekből építkezett. Az Egy éjszaka Bangkokban igazi diszkójelenetet mutatott be. Láthattunk egy kemény orosz táncot is, gondolom a táncosoknak ez lehetett a legnehezebb. Nekem pedig személyes kedvencem A bíró dala, amit napszemüvegben táncolnak el akrobatikus mozdulatokkal.

A műsor után 1 órás közönségtalálkozót szerveztek a PS Produkció sztárjaival (sajnos pont a kedvenc főszereplőm nem fedeztem fel ott: Szemenyei Jánost). Úgy vettem észre, hogy a menedzser hölgy (?) és a fanatikus rajongók is inkább a Vámpírok bálját részesítették előnyben, melyet szintén ez a társulat ad elő (legközelebb júniusban). Egyébként a Sakk "újra szerkesztett változatát" Magyarországon játszották először szabadtéren, a Margit-szigeten, utána „költözött” a Magyar Színházba.

A színészek nagyon kedvesek voltak mindenkivel, osztották az autogramokat és mosolyogtak a fényképekhez. Ekkor fedeztem fel, hogy a főszereplő hölgy igazából Sári Évi, akit a Splash egykori énekesnőjeként és műsorvezetőként ismerhetünk. Másik ilyen érdekes könnyűzenei kapcsolódás, hogy Frederick Trumper szerepét Szemenyei mellett váltásban Csordás Levente játssza, aki pedig egykor a Shygys énekes volt (gondolom, mennyire nem szereti, ha ezt emlegetik). A lányok kedvéért kiemelem még a harmadik főszereplő, Egyházi Géza nevét és két másik helyes mellékszereplőt: a bírót most Kiss Ernő Zsolt, a riporter Walter de Courcy-t Pavletits Béla játszották. Érdemes megnézni a musical-kedvelőknek, én biztos befizetek majd a Vámpírok báljára is!

Arzén és Levendula c. bűnügyi bohózat

 Állítólag most ez a legmenőbb darab, de azért közel sem volt telt ház (ellentétben a Sakkal, amit ráadásul szombati munkanapon napközben játszottak). Viszont tényleg voltak benne vicces jelenetek és beszólások, pedig én nagyon ritkán mondok ilyet külső kényszerítés nélkül. Itt nem a látvány, nem a tánc vagy a zene, ami vitte a prímet, hanem a megdöbbentő fordulatok. Azért hozzá kell tennem, hogy sokkal jobban tetszett az első felvonás, melyben a két főszereplő néni mondta a „gyilkos poénokat”, mint a második, ahol már az őrült Frankenstein-szerű unokaöcs is felbukkant. 

A Joseph Kesselring által írt történet alapja, hogy a második világháború idején két köztiszteletben álló hölgy Brooklynban, a Brewster nővérek (Béres Ilona, Csernus Mariann) sorra mérgezik meg ribizliborba kevert arzénnel a hozzájuk betévedő idős, család nélküli urakat. Mégpedig arra hivatkozva, hogy ők ezzel jót tesznek nekik. Ez a „hobby” pont akkor derül ki, mikor a színikritikus unokaöccsük, Mortimer (Pavletits Béla) megkéri a pap lányának kezét, de a sorozatgyilkos nagynénik ténye teljesen elrettenti attól, hogy ő családot alapítson. A nénik viszont teljesen hétköznapi dologként kezelik a mérgezést, mondván, hogy mindenkinek kell valami szórakozás... 

A darab lényegét pont ebben látom, hogy humor csinál valami olyan dologból, amit mi tabuként kezelünk: a halálból. És bár most ijesztően vagy sokkolóan hangozhat a sztori, de tényleg tudom ajánlani (mondjuk láttam ott kb. 8 éves gyerekeket is, szerintem nekik nem annyira való). Rengeteg olyan fordulatot és humort tartalmaz, ami szórakoztató kikapcsolódást nyújt.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.