Mindannyian életünkben először jutottunk el a billundi LEGOLAND-be, egy skandináv autós túra keretében. Gondolom megszámlálhatatlan sok tartalom van róla az interneten, úgyhogy ebben a posztban a személyes kedvenceinket szeretném bemutatni a vidámparkból. Vajon mi tetszik 4 meglett felnőttnek, akik közül még csak nem is mindenki van oda a LEGO-ért?

Előtte egy kicsit az útról: Ausztrián és Németországon át (lásd Rausch csokis bejegyzés) egészen gyorsan megérkeztünk Dániába. Konkrétan csütörtök este, munka után indultunk és (elektromos autó töltésekkel együtt) pénteken 18 óra körül értünk Dánia határához. Egy Billundhoz közeli tepülésen, a Grindstedben található Hotel Hedemarkenben aludtunk egy éjszakát, és egy kiadós reggeli után, szombat reggel 10-re megérkeztünk LEGOLAND-be.

Mindent online vásároltunk meg, a belépőjegyeket és a parkolójegyet is. Egy főnek a belépőjegy ára online 299 DKK (kb. 16 ezer forint), és mondjuk sokkal jobban megéri a 699 DKK-s belépő egész évre, de mi nem tervezünk egy darabig visszamenni. A parkolás 70 DKK-ba (kb. 3800 Ft) kerül, lehet egyébként helyben automatából vagy a pultnál is venni, majd csak kifelé menet kell leolvasni a kijutáshoz.

Az eső ellenére hercegnőruhába öltözött animátorok fogadtak minket, akik szívesen fotózkodtak bárkivel. Én pedig az első néhány percben annyira sokkban voltam, hogy mindenhol LEGO-t látok, hogy vad fotózásba kezdtem. A parkolóban, a kukák közt, a bejáratnál minden LEGO-ról szóló és LEGO-ból készült szobrokról készítettem képeket. Sejthetitek, hogy a csapatunkból a nagyobb LEGO-rajongók közé tartozom. Igazából főleg miattam iktattuk be ezt a programot.

A német utunk alatt Belgiumba is tettünk egy kitérőt (ennek kapcsán már írtam az Orval apátságról), és ekkor fedeztük fel egy Tesla-töltő mellett Verviersben a Darcis Chocolatier kávézót, csokiboltot, csokoládémúzeumot és egyben főzőiskolát. Ha már ott voltunk, egy belga csokizót miért is hagytunk volna ki?

A Darcis kifejezetten egy belga csokoládémárka, több üzlettel rendelkezik Belgium szerte. A márka arca Jean-Philippe Darcis, számtalan nemzetközi versenyen nyerte el tehetségéért járó elismerést a cukrászat és a csokoládékészítés területén. Legnagyobb elismerése talán, hogy 2001-ben megkapta a Belga Csokoládé Nemzetközi Díját és ezzel a belga csokoládé nagykövete címet is. Ezenkívül az International Chocolate Awards versenyekről több aranyérmet is elhozott. Leginkább viszont makaronjairól és ganache krémjeiről (a cukrászatban alapként használt párizsi krém) ismert.

Fontos talán még kiemelni, hogy Jean-Philippe Darcis szívesen támogatja az ifjú belga tehetségeket is. Edzőként segíti a fiatalokat a nemzetközi versenyeken való részvételben, például a Coupe du Monde de Pâtisserie döntőjében Lyonban. Egy non-profit szervezetet is alapított, hogy a versenyeken való részvételt ezen keresztül finanszírozza. Ezért is fontos, hogy a Chocolaterie egyben főzőiskola is.

Verviers-ben a Chocolaterie 2016-ban nyílt meg, emellett Darcis létrehozott üzleteket Brüsszelben és Liège-ben, valamint Spanyolországban és Japánban is. A Wikipédia szolidan megjegyzi, hogy egyik-másik üzletet a csődeljárás sem kerülte el a veszteségek miatt. Azonban a Chocolaterie biztosan áll és üzemel, ezt tanúsíthatom, és a cukrász Instagram oldala is viszonylag aktív.

Nem egy tervezett túra, hanem a véletlen és a Tesla-töltő vitt minket Németország egy másik csokoládémárkaboltjához, Peine-ban a Rausch-csokiházhoz. Látszott, hogy a hely nagyon impozáns, és az utánolvasás közben kiderült, hogy a márka sokkal nagyobb, mint gondoltam volna.

Ha azt mondjuk, hogy Rausch, akkor inkább a Berlini háromszintes komplexum jut a csokiismerők eszébe. Nem véletlen, hiszen a 100. évfordulója alkalmából a vállalat 1500 négyzetméteresre bővítette a meglévő üzletét. Található itt például pralinébolt, kávézó, étterem, mindez exkluzív kivitelben. 

De mi nem ebbe, hanem a 2023-ban teljesen újonnan, Peine-ban nyitott “Csokoládéházba” futottunk bele az elektromos autó töltőhely mellett, ami szintén egy elég jól kinéző, kávézóval is rendelkező üzlet, ahol kedvező áron is be lehet vásárolni. A Rausch a “direct trade” megközelítés jegyében csak ebben a két boltban és saját webshopján árulja csokoládéit, azok máshol nem is kaphatók.

Itt jön egy kis csavar. A Rausch teljes árbevételének 90 százalékát (2019-es adat szerint kb. 100 millió eurót) nem is ez, hanem a Lidlbe szánt csokoládék gyártása adja! Ki gondolta volna, hogy Peine-ból, valójában a Rausch gyárából érkezik a J.D. Gross, Mister Choc, Deluxe és Favorina - a J. D. G Fine Food GmbH cégnév alatt? Ezek az olcsó diszkonttermékek egyébként nem érik el az eredeti Rausch-csokik színvonalát.

A csokoládé múzeum (Das Schokoladenmuseum) mindenképp be volt tervezve Kölnben, de két másik csoki márkaboltba is belebotlottunk az autós körutunk során, így bővült rögtön három részessé ez a sorozat. Hogy mi lesz a másik két márka, azt még nem árulom el, inkább ebben a részben részletesen bemutatom a kölni csokoládémúzeumot.

Ha azt mondom, hogy Lindt múzeum, akkor az ismerőseimnek inkább a hatalmas csokiszökőkút jutott eszükbe. Ez viszont sajnos nem Kölnben, hanem Svájcban található (Kilchbergebn, a Zürichsee partjánál). Utóbbiban még nem jártam, ezért nincs összehasonlítási alapom. Elvileg a svájci a nagyobb múzeum, de arról, hogyan lehet a kölninél még nagyobb egy csokimúzeum, arról elképzelésem sincs. Mert ez is hatalmasan nagy, többszintes komplexum.

Egy kicsit mondhatni Banksy-rajongók vagyunk a férjemmel. Tetszik nekünk ez misztérium, ami körülveszi a neves street art művészt, és persze alkotásainak a szókimondósága is. Úgyhogy az idei budapesti kiállítással együtt már négy különböző Banksy kiállításon jártam, a másik három külföldi látogatás alkalmából történt. Berlin, Róma és Köln után végre Budapesten is megnéztem a (nem hivatalos) Banksy-kiállítást a Király utcai KOMPLEX-ben. A bejegyzésben szeretném mind a négy látogatást kicsit bemutatni, és a kiállítást összehasonlítani.

Még csak május van, de már 8 külföldi országban jártam idén, úgyhogy bőven lesz miről írnom, ha kitart a lendület. Még januárban terveztünk egy BeNeLux kört tenni, csillagtúrában Kölnből, ahová a barátaink meginvitáltak minket egy hétre vendégségbe. Ebből a körből végül csak BeLux lett, és úgy sem teljesértékű. De most hagyjuk is a logisztikai részleteket. Lássuk inkább, hogy mi történt Belgiumban, ahol bejártuk az Orval apátságot.

Ha jól sejtem, a sörrajongók tudják miről beszélek. Viszont nem csak sörösöknek ajánlom ezt a kiruccanást, ami azért nem is annyira kicsi. Orval település a francia határ közelében helyezkedik el, Budapesttől nagyjából 1260 km-re, Ausztrián, Németországon és Luxemburgon át.

Az apátság egy nagyon jól kiépített látogatóközponttal, bejárható múzeum-jellegű részekkel rendelkezik - azokra a területekre viszont nem lehet belépni, ahol a ciszterci szerzetesek ma is élnek. A belépő felnőtteknek mindössze 7 euró, a kedvezményes belépő 5 euró, gyerekeknek 7-14 éves kor között pedig 3 euró. Mi téli időszakban jártunk ott, mikor csak 10:30-17:30 közt tart nyitva a hely, és tulajdonképpen már velünk söpörtek ki. 16 óra körül értünk óta, és másfél óra alatt csak sietősen lehet megnézni mindent, még a hóban is. Nyáron picit kedvezőbb a nyitvatartás, 9:30-18:30 közt lehet benn lenni.

Nagyon szeretem a "régen és most" típusú képeket, ahogy látszik az idő múlása, és hogy valami mennyit fejlődött, vagy éppen mennyire pusztult az eltelt idő alatt. Korábban nem vágytam ugyanarra a helyre kétszer ellátogatni, mert mindig inkább az új dolgok érdekeltek. Viszont ahogy egyre idősebb leszek, úgy jön meg a kedvem a korábban meglátogatott helyek újranézéséhez. Így történt ez most a dégi Festetics-kastély meglátogatásával is.

Utoljára 2017. november 5-én voltunk a férjemmel (méghozzá ezek szerint teljesen friss házasként) Dégen, és kifejezetten jó emlékként tekintettünk rá. Aztán 2024. február 11-én volt egy teljesen szabad napunk, és felvetettem, hogy látogassuk újra a Festetics-kastélyt, ami idő közben teljesen megújult. A felújítás 2018. áprilisában kezdődött, és a több mint 3 milliárd 360 millió forintos beruházást követően az átadás 2022. novemberében történt - lásd részletesebben például a FEOL-on. Szóval a képek jólmutatják a felújítás előtti és utáni állapotot.

Dégi Festetics-kastély bejárat 2017-ben (balra) és 2024-ben (jobbra)

Összesen hat múzeumban jártunk a franciaországi Bordeaux-ban 2020 első hetében. Most mindet nem mutatnám be, hanem inkább kiemelnék pár olyan kiállítást-kiegészítő eszközt, mondjuk úgy szemléltető megoldást és interakciós lehetőséget, ami tetszett ezekben a múzeumokban. Azért annyit hozzáteszek így elöljáróban, hogy sajnos nem tudok franciául, de a kiállításokon nem mindenhol szerepeltek angol feliratok. Szóval a megértésem sem volt egészen teljes, de pár dolog azért mindenhol megfogott. A bejegyzésben mutatok pár képet a bordeaux-i Természettudományi Múzeum állandó kiállításáról, valamint a tengerészeti múzeum és az iparművészeti múzeum egy-egy időszaki kiállításáról, vagyis Leonardo da Vinciről és a Memphis Groupról.

Még tavasszal hirdette meg a Google, hogy az 500 pontot elért felhasználók a Google Maps Local Guides programjában jelentkezhetnek a Helyi Idegenvezetők idei csúcstalálkozójára. A pályázathoz ezen kívül egy maximum egy perces videós bemutatkozót kellett csatolni, és még egy űrlapon pár kérdésre válaszolni. Nem tudom hányan jelentkeztünk Magyarországról, de NYERTEM végül hármunkat beválasztott a Google a rendezvényre, és hazánkon kívül még 61 ország összesen 151 résztvevőjét. A lényeg az volt, hogy minél aktívabb meetupszervezők, véleményvezérek, utazók jöjjenek, tehát egy elég színes társaság gyűlt össze a két és fél napos programra. (Oké, nekem is van egy ~2000 fős saját meetupom, ~2300 követőm Twitteren, újságíró vagyok, meg amúgy is több mint 20 ezer pontom van Local Guides-on, szóval nem annyira kételkedtem a bekerülésben, pedig mint később kiderült, bőven sikerült engem sokaknak lekörözni!)

A Google állta a repjegyünket, a beutazási engedélyeket és a szállást 3 éjszakára, meg persze a rendezvény alatt az ételeket és a programelemeket. Ez adta a keretet az utazásunknak, de ha már az anyagiak egy részét levette a cég vállunkról, akkor Mazsival eldöntöttük, hogy ő is velem utazik, így összesen 2 hetet töltöttünk Amerikában. És ha már kinn voltunk, akkor össze is házasodtunk Las Vegas-ban. Az esküvőhöz szükséges dolgokat, köztük az eljegyzést, a család és a barátok értesítését, illetve a kinti "chapel" lefoglalását nagyjából 2 hét alatt letudtuk.

Az egész utazás viszont így egy kicsit rohanósra sikeredett, amit még a légitársaságok is megnehezítettek (volt benne járatlemondás, késés miatt Frankfurtban ragadás, és végül a csomagok elkeverése is). Megérkeztünk San Francisco-ba, ahol rögtön egy bérelt Mustangba pattantunk, egy napot a kocsiban, majd egy napot Primmben töltöttünk. Aztán Las Vegas-ban esküvőztünk és a Bellagióban aludtunk, majd megint egy napot és éjszakát a kocsiban töltöttünk, hogy siessünk vissza a Google rendezvényre. Aztán még kb. 5 nap maradt San Francisco-ban egy csótányos szálláson, ami tulajdonképpen a nászutunk volt.

Utunk során készítettem pár videót, úgyhogy úgy gondoltam, hogy a hosszú szövegek helyett inkább ezeket osztom meg a blogon is, hogy meglegyen egyben.

Az eredeti Lincoln emlékművet 1914-1922 között építették fel Washington National Mall parkjában, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének, Abraham Lincolnnak az emlékére. Az épület tervezője Henry Bacon volt, aki egy görög templom típusú épületet álmodott meg 36 dór oszloppal, melyek a tagállamokat jelképezik az elnök halálának évében. A „szentélyen” belül Daniel Chester French alkotásaként a nevezetes ülő Lincoln szobor látható, mely 3 méter magas, márvány talpazata 5 méter széles.

Mindez megfigyelhető a LEGO Architecture sorozatban kiadott kicsinyített épületen is, mely az egyik eddigi kedvenc darabom lett a sorozatból, mert egyszerű összerakni, mégis nagyon látványos. Összesen 274 darabból áll, melyből egyik a sematikus Lincoln szobor figura, és minden csomaghoz jár egy elemszétválasztó eszköz is, ha rosszul építenénk valamit.