Sikerült a szigorlatom és nagyon sokat készültem rá..., de nem, nem vagyok még doktor, és sokak szerint most kezdődik a neheze! Mikor nem PhD csoporttársakkal vagy PhD-n végzettekkel beszélgetek, akkor kissé félve szoktam említeni a doktori iskolát, mert úgy tűnik, hogy kevéssé ismert ennek a rendszere és sok a "mítosz" körülötte. Közzétettem twitteren és Facebookon a szigorlatom sikerét, de most emiatt elég sokat kell magyarázkodnom az ismerőseim és a barátaim előtt.

phd_szigorlat_fb_hl.jpg

Ráadásul egyetemenként (nem beszélve hazai és nemzetközi intézményekről) és még karonként is eltérő lehet, hogy mit várnak el, és idő közben még változnak is a feltételek a PhD (= philosophiae doctor vagyis az egyetemi tudományos doktori fokozat) megszerzését illetően. Például úgy hallottam egy volt matematikus PhD hallgatótól, hogy náluk nem is voltak kurzusok, csak a publikációk és a témavezetővel tartott konzultációk számítottak, és minden félév végén be kellett számolnia a munkájáról. Én egy évig az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájába Könyvtártudományi Programra jártam, aztán átigazoltam az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájába Tanítás-tanulás Programra, szóval ezeknek a menetét ismerem tapasztalatból. A kettő egyébként nem különbözött annyira nagyon egymástól, legalábbis a rendszer szintjén.

phd_szigorlat_twitter_hl.jpg

Nagy plakátokon hirdették, hogy megszervezik az első magyar Art Expot, azaz Amatőr Kortárs Művészeti Kiállítást és Vásárt 2014. november 29-30-án. Egy ilyen rendezvény rögtön felkelti az érdeklődésem, pedig nem szívesen járunk a Hungexpora, mert hiába van légvonalban közel, ha tömegközlekedéssel körülményesebb odajutni, mintha másik városba mennénk. A kiállítás területe végül is nagyobb volt, mint gondoltam, de annál jobban feltűnt a tömeg hiánya. Pedig egy ilyen program igazán megérdemelt volna nagyobb közönséget is!
dsc_1823.jpg
A kérdés persze felmerülhet, hogy mit is értünk amatőr alatt? Egyfajta definíció szerint azokat a műkedvelőket jelenti, akik nem foglalkozásszerűen, hanem kedvtelésből űzik az adott tevékenységet. Én úgy próbáltam megfogalmazni valakinek, hogy nem rendelkeznek ilyen végzettséggel (ami törvényszerűen felvetette a "mire jó az iskola, főleg művészeknek?" kérdéskört) és / vagy nem a művészeti tevékenységük eladásából tartják fenn magukat (itt meg felmerültek az állami pályázatok, ami szintén lehetséges út). A Kép a falon nevű portál "Amatőr - autodidakta vs. profi" fórumában hosszasan fejtegetik a tagok ezt a kérdést, pl. egyes vélemények szerint a művész megkülönböztetője, hogy a képeinek üzenete, van vagy valamilyen technikai problémát próbál megoldani a művel. 
Voltak, akik komolyan vették az amatőr kiállítás fogalmát, de annál lelkesebben árulták a munkáikat. Viszont voltak olyanok is, akik igazán tetszetős műveket hoztak, legalábbis szerintem, úgyhogy ezek közül be is mutatom a kedvenceim a bejegyzésben. Bár a szervezők videós promója kissé hatásvadászra sikerült, de abban elérték a célkitűzésüket, hogy jelen voltak képző- és iparművészek, szobrászok, textilesek, fotósok és művházak. A legjobb az volt, hogy néhányan a helyszínen is alkottak, miközben figyelhettük őket.
dsc_1857.jpg dsc_1837.jpg

A Kulturális Örökség Napjai első napján az utolsó utunk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába vezetett, ahová idegenvezetést hirdettek meg. Sajnos ez csak annyiból állt, hogy az aulába (vagyis a belépést követő díszlépcsőházba) nagyon sokan bezsúfolódtunk, és egy korábbi dolgozó a lépcsőn állva elmondott némi épülettörténetet, aztán egy általuk szervezett kis kiállításra vezetett minket, ahol Róth Miksa, Thék Endre és Jungfer Gyula munkái közül láthattunk néhányat. Jobban örültem volna, ha az épületen belül több mindent láthatunk, és az előadásban több a tényadat, mint a szubjektív vélemény. Ettől eltekintve, igazságtalan lenne, ha nem tenném hozzá, hogy kaptunk egy írásos ismertetőt is az épületről, a kiállításról pedig nagyon jó Facebook oldalt vezettek!  Úgyhogy a fotóimat igyekszem ezekkel az információkkal kiegészíteni.

habosvilla_nemzeti_tulajdon_szellemi_hivatal_13.jpg

Még 2011-ben egy bejegyzésben megígértem, hogy a Wenckheim-palotáról vagyis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának termeiről még fogok közölni képeket. Nos, 3.5 év kellett hozzá, de most sikerült. :) Akkor főleg a lépcsőházat, a kis- és nagy báltermet mutattam be, most pedig minden Wenckheim-teremről készítettük néhány képet. A Kulturális Örökség Napjai keretében direkt azért mentünk el erre az épületvezetésre, hogy szanaszét fotózzuk ezeket az örökségeket (a fotók egy részét Mazsinak köszönhetitek, mert én jegyzeteltem).

A könyvtár valójában 3 épületből és 3 stílusból áll, melynek része a barokk palota, a neoreneszánsz lakóház és a modern irodák. A 19. század második feléig kertes-dűlős rész helyezkedett el ezen a területen, ez számított a mágnás negyednek, ahol sok arisztokrata élt már az 1860-as évektől, de főleg az 1870-80-as években építtették ide palotáikat. Wenckheim Frigyes 1887-ben döntött úgy, hogy házat épít itt családja számára Meinig Artúrral, a főúri rezidenciák ismert építészével. Meinig Drezdában sajátította el az építész mesterséget, majd a palotaépítkezések miatt került Magyarországra, ahol 6 kastélyt és 20 jelentős további épületet tervezett, melyek közül a Wenckheim-palota és a Park-club (Stefánia Palota) a legnevezetesebb. Nem véletlen tehát, hogy a Wenckheim-palota külseje drezdai barokk stílusban készült, a belseje pedig XV. Lajos stílusát idézi fel.

habosvilla_fszek_wenckheim_12.jpg

Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósági épületének a megtekintése számomra ugyanolyan csábító programnak tűnt a Kulturális Örökség Napjai keretében, mint a Nyugdíjbiztosítási Székház. Noha ez nem egy késő szecessziós épület (hanem historikus), de nagyon kíváncsi voltam, hogy mi van a "kulisszák mögött". Ehhez képest az ONYF programján nagyjából harmincan tolongtunk, míg az NKA-nál mindössze öten. Ráadásul rajtunk kívül a másik három emberről kiderült, hogy NKA pályázók, így gondolom az épület helyett inkább az ismerkedés érdekelte őket.

Az aulában egy molinó kiállítás fogadott minket az épület történetéről - tényleg nagyon szakszerűen, fotókkal illusztrálva -, amit a várakozási időben tudtunk megtekinteni, majd ennek segítségével kezdték el az idegenvezetést is. Az épületet Gottgeb Antal tervezte és építette saját maga és családja számára, tervét 1870-1872 közt; a lakása az 1. emeleten volt megtalálható. Egy függőfolyosós épületet álmodott meg, mely azonban ma már nincs meg, ugyanis Gottgeb halála (1883) után a lakásokat megszüntették. Manapság a sarokrészen található az alelnöki iroda, a kupolában helyezkedik el a tanácsterem, a 3. emeleten működik a pályáztatási osztály, a 2. emeleten a gazdasági osztály, az 1. emeleten pedig az Elszámoltatási osztály, melyeknek nagy részét az épületvezetés keretében meg is tekintettük.

habosvilla_nka_01.jpg

Az idei Kulturális Örökség Napjai (2014.09.20-21.) is tartogatott pozitív és negatív meglepetéseket egyaránt. Az első nap teljesen a tervek szerint haladtunk, és ellátogattunk a Nyugdíjbiztosítás Székházának reggeli idegenvezetésére, majd a Nemzeti Kulturális Alaphoz, amelyekre már hónapokkal ezelőtt bejelentkeztem. Aztán a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtára és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala következett. Ezeket most külön-külön bejegyzésekben fogom bemutatni a tagolás miatt. Sajnos a Könyves Kálmán Gimnázium már megint kimaradt, pedig elég régóta tervezem a meglátogatását. És hogy mi volt ezek közül a csalódás, azt majd a megfelelő résznél elárulom...

habosvilla_onyf_18.jpg

Először reggel 9-re a Fiumei úti Nyugdíjbiztosítás székházába (vagy más néven: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, rövid nevén ONYF) látogattunk, sok más érdeklődővel együtt. A biztonsági kapun áthaladás után az aulában várakozhattunk, ahol amúgy a nyugdíjasok szoktak várni a sorukra, így anyukám is megjegyezte, hogy deja vu érzése van. Most viszont az ügyintézés helyett egy nagyon jó idegenvezetést kaptunk.

habosvilla_onyf_15.jpg

Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk a délegyházi tavakhoz anyukámmal, ami a légifotók és a térképek alapján nagyon látványosnak tűnt. Arra figyelmeztettek, hogy Délegyháza a nudista (naturista) strandjáról híres, de az internetes bejegyzések megnyugtattak, hogy van “normál” strand is a Tavirózsa kempingen belül, ahol csodás a tó minősége. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a strandolás helyett nagyobbrészt gyalogtúránk lesz, ugyanis a vasútállomástól az út oda-vissza összesen 9 km volt nekünk, árkon-bokron át.

habosvilla_delegyhaza_05.jpg

Az egész úgy kezdődött, hogy beugrott, hogy a könyvtároshallgatóknak egyenkitűzőt szeretnék készíttetni ajándékba az idei Magyar Könyvtárosok Egyesülete soproni Vándorgyűlésére. Miközben a Pinterestet böngésztem, rengeteg olyan könyevekkel kapcsolatos grafikára-festményre bukkantam, amik megtetszettek. Az eredmény természetesen az lett, hogy többféle kitűzőt is készítettem limitált szériában. Ebben a bejegyzésben pedig bemutatok néhány olyan művészt, aki könyvekkel kapcsolatos képet készített - szerintem varázslatosan -, de eddig még nem hallottam a nevéről.

meetoff_kituzok.jpg

A Múzeumok Éjszakájára (2014. június 21-én) ezúttal nem nagyon voltam felkészülve, és utólag jöttem rá, hogy a legjobb helyekre be kellett volna előre jelentkezni. A programot böngészve az jutott eszembe, hogy ezúttal elnézhetnénk a Fiumei úti sírkertbe, ahol több dolog is jónak ígérkezik, és még belépőt sem kell fizetni. Igazából még jobban sikerült az este, mint ahogyan elterveztük, a Kegyeleti Múzeum mostani vezetőnője nagyon jól irányíthatja az intézményt. Címszavakban: Híres emberek sírjait jártuk körbe ingyenes térkép segítségével, kisvonatoztunk és közben megnéztük Deák Ferenc és a Kossuth család mauzóleumát belülről, végül pedig a némafilmekről hallhattunk egy igazán izgalmas előadást.
habosvilla_fiumei_sirkert_23.jpg

Ki is volt Bálint Endre?

2014.05.20. 08:22

Bálint Endre művészetéről talán eddig nem sokan hallottak közülünk, de ezen igyekezett változtatni a Magyar Nemzeti Galéria életművet bemutató NYOLCADIK TEMPLOM c. kiállítása. A május 11-i zárás alkalmából a galériában Bálint Endre finisszázs programot szerveztek, ahol többek között egy kerekasztal beszélgetést hallgathattunk meg. Azt hiszem, ha ezt nem hallottam volna, akkor még értetlenebbül álltam volna a festmények előtt, és az a helyzet, hogy a beszélgetés nem csak a festőt hozta hozzám közelebb, hanem Alföldi Róbertet is megkedveltette velem. (Nem arról van szó, hogy nem kedveltem, hanem csak úgy nem gondoltam semmire.) Az Élő MúzeumCafé programján Martos Gábor főszerkesztő kérdezte a vendégeket:

  • Kolozsváry Marianna művészettörténészt, egyben a kiállítás kurátorát.
  • Bródy Vera báb- és díszlettervezőt, a művész jóbarátját, aki emiatt látogatott haza Párizsból.
  • Alföldi Róbert színész-rendező-műgyűjtőt, ahogy kiderült, néhány Bálint Endre mű tulajdonosát.

balint_endre_habosvilla_2.jpg