A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósági épületének a megtekintése számomra ugyanolyan csábító programnak tűnt a Kulturális Örökség Napjai keretében, mint a Nyugdíjbiztosítási Székház. Noha ez nem egy késő szecessziós épület (hanem historikus), de nagyon kíváncsi voltam, hogy mi van a "kulisszák mögött". Ehhez képest az ONYF programján nagyjából harmincan tolongtunk, míg az NKA-nál mindössze öten. Ráadásul rajtunk kívül a másik három emberről kiderült, hogy NKA pályázók, így gondolom az épület helyett inkább az ismerkedés érdekelte őket.
Az aulában egy molinó kiállítás fogadott minket az épület történetéről - tényleg nagyon szakszerűen, fotókkal illusztrálva -, amit a várakozási időben tudtunk megtekinteni, majd ennek segítségével kezdték el az idegenvezetést is. Az épületet Gottgeb Antal tervezte és építette saját maga és családja számára, tervét 1870-1872 közt; a lakása az 1. emeleten volt megtalálható. Egy függőfolyosós épületet álmodott meg, mely azonban ma már nincs meg, ugyanis Gottgeb halála (1883) után a lakásokat megszüntették. Manapság a sarokrészen található az alelnöki iroda, a kupolában helyezkedik el a tanácsterem, a 3. emeleten működik a pályáztatási osztály, a 2. emeleten a gazdasági osztály, az 1. emeleten pedig az Elszámoltatási osztály, melyeknek nagy részét az épületvezetés keretében meg is tekintettük.
Az épületet Gottgeb Antal halála után Csávossy Ignác (Torontál vármegyei földbirtokos) vásárolta meg, majd 1903-ban a jótékonysági alapítványa nevére íratta. A bejárat mellett tábla hirdeti, hogy 1896-ban itt lakott Krúdy Gyula, akinek ez volt első budapesti lakása. Többször megemlíti Gyöngytyúk utcai lakását a műveiben, például ez áll "Asszonyom" c. írásában:
"Hőskora volt ez életemnek, mint a lovagnak a Szentföldre való kirándulása - holott nem ismertem senkit a városban, aki eljárogatott volna kis szobámba éjszakánként a Gyöngytyúk utcába, ágyam szélére ült volna, megsimogatott volna, és ezért jutalmul írói dicsőségemet kérné."
Mivel akkoriban még Gyöngytyúk utcának nevezték a helyet, és csak 1912-ben nevezték át Gyulai Pál utcává.
Az első nagy építészeti átalakítást pedig Orbán Jenő végezte a házon 1911-ben. Ezután 1923-1926 közt, tehát 3 év alatt 4 tulajdonosváltás következett be, majd az Esztergomi Egyházmegyei Hatóság vette meg a házat 2.500.000.000 korona értékért. A helyiségekben ebben az időszakban a plébánia hivatala, közösségi terek és üzletek működtek.
Egészen 1951-ig volt az épület az egyházmegye tulajdona, majd a nagy részét államosították. Szövőműhellyé alakították, majd a Csillaghegyi Lenárugyár alakított ki mellette szolgálati lakásokat. 1963-ban egy újabb átépítés után napközi otthont is létrehoztak a földszinten. Például az alelnöki iroda helyén korábban a gyerekek étkezője volt.
Az 1970-es évek végére az állaga leromlott, bontásra is jelölték, de az Országos Műemléki Felügyelőség nem engedélyezte a lebontását. Helyette at 1980-as években rekonstrukciót végeztek műemléki szakértők bevonásával. Az Intercooperation Kereskedelemfejlesztési Bt. irányította a munkálatokat, majd hozott létre irodaházat az épületből, aztán 2003-ig több cég irodája volt található benne.
Közben az NKA igazgatósága kinőtte a korábbi, Bajza utca 32. szám alatti épületet, és az épületvásárlás mellett döntött, amire ezt az ingatlant találták a legmegfelelőbbnek. 2004-2005 között végezték az Igazgatóság igényei szerinti felújításokat, majd 2005. szeptember 15-18. között megtörtént az átköltözés.
 |
 |
Az épülettörténet megismerése után a sétát a pincében indítottuk, ahol jelenleg az irattár üzemel. A lezárt pályázatokat őrzik itt, amit évente más-más színnel jelölnek. Nyolcévente tartanak selejtezést, a csoportosítás kollégiumok szerinti, de az elektronikus pályázatok miatt mostanában kevesebb papírt kell tárolniuk.
A cselédlépcsőn felmentünk a 3. emeletre, ahol munkaidőben a pályáztatási osztály szokta előkészíteni a szakkollégiumok számára a pályázatokat. Mint megtudtuk az "NKA Pályáztatási osztály" és a "Fejezeti Pályáztatási osztály" elkülönül, utóbbiak a NEFMI (Nemzeti Erőforrás Minisztérium) pályázatait kezelik, mely kevesebb darabszámú, mint az NKA pályázatai.
Rövid időre benézhettünk az álkupola alá, ahol kisebb tanácskozásokat szoktak tartani. Azt hiszem, meglehetősen nyomasztó lehet egy többórás meeting egy ilyen ablak nélküli kis helyiségben... Még akkor is, ha az álkupola ilyen szépen néz ki.
 |
 |
Büszkeségükként tartják számon a csigalépcsőt, de arról nincs információ, hogy a korlát mintája eredetileg milyen lehetett.
 |
 |
A csigalépcsőn át eljutottunk az első emeletre, a főigazgató asszony, Krucsainé Herter Anikó irodájába. A helyiségben 6 fő is kényelmesen el tud férni megbeszéléseken.
Illetve nagyon tetszettek a falakon lévő modern festmények!
A földszinten található a nagy Tárgyalóterem, melynek helyén volt már óvoda és szövőszékek is. Most a vezetői értekezletek és a sajtótájékoztatók helye, ahová igyekeznek még több informatikai eszközt beszerezni az elektronikus pályáztatás miatt. Az épületen belül most ez a reprezentatív tér, ami nagyszámú vendégsereg befogadására is képes.
A tárgyaló mellett foglal helyet az alelnök, jelenleg Doncsev András irodája, ahová szintén benézhettünk. Ennek berendezése mondhatni puritánabbnak tűnt a főigazgató irodájához képest, az asztallal szemben egy könyves szekrény foglal helyet, rajta néhány fotóval (de a viccesnek tűnő, bekeretezett parlamenti jelenetről nem mertem közelebbi fotót készíteni).
A bejáratnál falkutatások nyomai látszanak a mennyezeten, ebből látszik, hogy milyen sárga-barna színű lehetett korábban a falfestés.
 |
 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.