Ha nem voltál még a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (MVKM), akkor szerintem ezt sürgősen pótolnod kell. Óbudán, a panelek közt egy olyan kis múzeum bújik meg, ahová nem kerül sokba a belépő (800 Ft felnőtt, 400 Ft diák/nyugdíjas és ez egyaránt jó minden időszaki- és állandó kiállításra), viszont nagyon sok információt lehet kapni, és ami a legeslegjobb, hogy egészen interaktív. Úgy értem, nagyon jó múzeumpedagógusok dolgozhatnak ott, mert a tárlatba érdekes kis sarkokat, feladatokat és multimédiás elemeket tudnak becsempészni. Ráadásul műhelyeket is tartanak a gyerekek számára, amiről úgy hallottam, nagyon népszerűek. Nem is csoda, ha például csoki- vagy fagylaltkészítésről van szó!
Mi először 2014. október végén látogattunk el, mikor megnéztük az állandó kiállítások közül a "Nekem soha nem volt otthonom..." - Krúdy Gyula budapesti életének színtereit (a kávézók, mulatók, kulturális színterek részletes leírásával), illetve "A jó kalmár a világ jótevője" - Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből (rá lehet csodálkozni a régi boltokra vagy nosztalgiázni az 1980-90-es éveken). Az időszaki kiállítások közül pedig A szépség és a reklám c. női ideál változását bemutató tárlatot, és a "Horgony"-t fel! c. Anker építőkockáról szóló bemutatót. Ma pedig kifejezetten a Plázavilág kiállítás miatt kerestük fel a Kereskedelmi Múzeumot, de ha már ott voltunk, az új vendéglátás-történeti állandó kiállításon és az I. világháború alatti élelmezéstörténetet is megnéztük.
Ebben a posztban leginkább a Plázavilág időszaki kiállításra szeretnék kitérni, ami 2015. február 22-én fog bezárni, de mellette pár szóban megemlékezem az előző időszaki tárlatokról is! Tudod például, hogy mikor nyitott eredetileg a McDonald's, a Burger King vagy a KFC? Hogy hány étterem van jelenleg összesen és Magyarországon? És hogy melyek itthon a legnépszerűbb plázák? Na jó, erre lehet tipped. De most ezt mindet megtudtam a kiállításon, és veled is megosztom.
A női ideál a 20. század első felében
A szépség és a reklám volt az első kiállítás, ami az MKVM-ben engem teljesen megfogott. A galérián berendezett időszaki kiállítótér egy teremből áll, ahol falak tagolják több részre a tárlatot. Ezek a szekciók most egy-egy évtizeded jelképeztek a reklám és ezzel együtt a női ideál változásának történetéből. Végignézhettük hogyan rövidült a szoknya, mikor jelent meg a nőkön a nadrág vagy mi történt a kalapokkal. Minden rész mellett egy-egy rövid bevezetőt olvashattunk, ami összefoglalta a helyzetet, a térben pedig plakátokat, fotókat láthattunk és olykor ruhadarabokat. Egyik helyen pedig korabeli divatbemutatókba is bepillanthattunk a videók segítségével.
A kiállítás pontosan az 1900-1940 közti időszakot szemléltette a múzeum saját gyűjteményéből válogatott anyagokkal. Főleg azt mutatta be, hogy ha a divat történetét kutatjuk, akkor nem csak a korabeli divatlapokat, filmeket, fotókat lehet elővennünk, hanem a reklámhordozókat is. A hagyományos hirdetési formák mellett újabb eszközök jelentek meg, és a reklám szerepe fokozatosan megnőtt. A végén a múzeumpedagógiai sarokban mindenki tesztelhette a tudását a különböző játékokkal, puzzle összerakással és korszak-jellemző párosítással.
Az Anker kő építőkocka története
Őszintén szólva soha nem hallottam erről az Anker vagy magyar nevén Horgony építőkockáról
a kiállítás megnézése előtt. Pedig mint megtudhattuk, a 19. század végétől létezik és hazánkban is a polgárok gyerekeinek egyik kedvenc játéka volt. Egyben pedagógiai eszköz, kézügyesség fejlesztő kirakó és státusszimbólum. Ahogy az
Anker barátai oldalon olvasható, léteztek alap, konverziós és kiegészítő készletek, de a koverziós dobozok valójában nem konvertálhatók egymással. Létezett például a híd sorozat (fém hídelemekkel kiegészített kőkocka), sátortetős sorozat (fémlapokból összeállítható sátortetős), önálló házak építésére alkalmas cél-szettek vagy amerikai bungalow házak építéséhez használható szettek stb.
A kis kiállításon képeken és vitrinekben nézhettünk még néhány nagyobb épületet, a hozzájuk tartozó leírással. Például a képen látható Brandenburgi kaput és a Vízi palotát. A Brandenburgi kapu az 1995-ben újraindult gyár külön doboza, mely 2013. szeptemberre jelent meg, a Radolstadti gyár nyílt napjára. A tetején látható figuracsoport (ahol a győzelem szárnyas istennője négylovas szekéren behajt a városba) nem kőből készült, hanem műanyagból. A doboz kövei használhatók más nagyobb építményekhez is, de nem kapcsolódnak közvetlen ül más dobozhoz. A Vízi palota pedig eredetileg Uhrmacher modellje, amit a drezdai Falk Gundel épített újjá. Az építményhez összesen 1912 követ kell felhasználni.
Brandenburgi kapu
|
Vízi palota
|
Ráadásul ki is próbálhattuk néhány kisebb készlet kirakását, és egyszerűbb fakockákból még nagyobb komplexumokat rakhattunk ki, a fantáziánk elengedésével. Ehhez egy fotópályázat is tartozott, amin persze Anker kockákat lehetett nyerni. Mi végül nem küldtük be az építményünket, de anyukámmal a következőt alkottuk.
Plázavilág: lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet szó nélkül hagyni
Az MKVM földszinti folyosóján és időszaki kiállítóterében lehet megnézni még 2015. február 22-ig a
Plázavilág c. kiállítást, amely főleg a plázák hazai helyzetét mutatja be, egy nagyobb kitekintéssel a gyorséttermek megjelenésére. A megértést könnyen feldolgozható szövegek segítik, amin még a lényeget is kiemelik nagybetűvel, és rengeteg tárgyat felhalmoztak a témakörrel kapcsolatban.
A hogy a bevezetőből kiderül, bár a bevásárlóközpontot és a pláza szót szinonimaként használjuk, de bevásárlóközpontok már régebben is léteztek pl. Flórián, Skála, amit az első generációnak is nevezhetünk. A Második generáció 1980-ban jelent meg Magyarországon pl. ide tartozik a
Sugár Üzletközpont. A harmadik generáció pedig amit plázának is nevezünk, 1996-tól terjedt el Magyarországon a
Duna Plaza és a
Pólus Center megjelenésével. Ez utóbbiakban a kereskedelem mellett már a szórakozási lehetőségek, a külföldi márkák és a gyorséttermek is megjelennek.
A jövedelmező működéshez 100-150.000 ember kell (ha jól értem, akik potenciális vásárlók lehetnek rendszeresen). A plázák közti versenyt Budapesten a West End City Center, az Árkád, az Europark, a Mammut és az Aréna nyeri, amelyekben 30 percen belül 890.000 ember vásárol. Ez annyira brutális számnak tűnik, hogy szinte félek leírni, nem néztem-e el véletlenül az adatot. A népszerűség minden esetre nagyon sok körülménytől függ:
- földrajzi hely (pl. mennyire van a központban? mennyi másik pláza van körülötte?)
- népesség az adott területen
- a környéken lakók anyagi helyzete
- a bérlők és az általuk kínált termékek változatossága
- marketingpolitika
A "Shopping Town" ötletet 1954-ben a detroiti Victor Gruen álmodta meg. Egy olyan "város a városban" koncepciót, ami egy utcára hasonlít de nincs szél, eső vagy kosz, viszont vannak padok, szökőkút és növények, amik barátságossá teszik a helyet. Külföldön már bevett szokás, hogy a művészetet is oda viszik, ahol az emberek vannak. Tehát több kortárs képzőművészeti kezdeményezés jelenik meg a falakon belül, ami nálunk csak elvétve jellemző (pl. írtam korábban a
Corvinban az Art blokkról, de adós maradtam a Bálnában lévő
Új Budapest Galériával, ahol láttam
A mecénás főváros kiállítást, csak közben meg már a
Kortársak: gyűjtők és művészek megy).
Több statisztikai adatot is megtekinthetünk a leírások mellett, amik többnyire valamilyen tippelős interaktív játékkal vannak összekötve. Szóval vajon milyen korú emberek vásárolnak a plázákban, és mikor nyitott belőlük a legtöbb?
A plázanyitások első hulláma 1996-1998 körül indult meg, és ekkor nyitották a legtöbb plázát Budapesten, szám szerint 11-t. A későbbi években nagyjából 3-3 plázára tehető a növekedés. Ezzel ellentétben a vidéki nagyvárosokban 2007-2008 környékére tehető a nagy bumm. (Izé, nem akkor indult a válság?) 2007-ben összesen 14 plázát, 2008-ban pedig 19 plázát hoztak létre a vidéki nagyvárosokban. Egy cikkből is olvashattunk szemelvényeket, hogy vidéken a plázákba költözik az élet. Vannak olyan városok, ahol csak ott található mozi, és a boltok is sokkal tovább nyitva vannak az átlagnál.
Budapesten az egy főre jutó vásárlóerőt is szemléltették kerületenként. Mindenhol 100 feletti értéket olvashattunk le a térképről, de a legmagasabb, 160 feletti a vásárlóerő az I., II., XII. kerületekben. Itt található például a
Mammut Bevásárló- és Szórakoztató Központ, a
MOM Kulturális Központ, az Új udvar Bevásárlóközpont, a
Rózsadomb Center vagy a
Hegyvidék Bevásárlóközpont. Érdekes, hogy mégsem tartozik a legtöbb ezek közül a legkeresettebb plázák közé. A teljes nevet pedig azért írtam ki mindenhol, hogy ízlelgethessük az elnevezések közti koncepcionális különbségeket.
Az
Aréna Plaza és az
Árkád Budapest kapcsán kaptunk számadatokat a látogatók koreloszlásáról. Ezek szerint a 20 év alattiak mindkét helyet 10% körüli arányban látogatják, a 21-30 év közöttiek az Arénában 30%-ban az Árkádban 40%-ban vannak jelen, a 31-40 év köztiek 25% körüli arányban fordulnak elő, a 41-50 évesek 15%-ban fordulnak meg az Arénában és 12%-ban az Árkádban, míg az 51 felettiek összességében 2-7% körül vásárolnak ezen a két helyen.
Egy kutatásban azt a kérdést is feltették a válaszadóknak, hogy milyen gyakran vásárolnak olyan terméket a plázában, amire valójában nincs szükségük. 11,5% nyilatkozta az, hogy nagyon gyakran vásárol ilyen dolgokat, 31,5% gyakran, 42% néha, 12% ritkán és 2,7% soha. Bár a számok nem feltétlenül erről tanúskodnak, a konklúzió szerint minden vásárló felelős a saját döntéseiért, meg tudná állni a vásárlást, tehát nem csak az ügyes marketingeseket és eladókat kell hibáztatnunk emiatt. A kutatások szerint ugyanis a széleskörű termékkínálat impulzus vásárlásra csábít minket.
Bemutattak egy átlagos pláza-térképet is, azokkal a kis trükkökkel, hogyan lehet rávenni minket még több vagy éppen célzott vásárlásra. A lépcsőházak, a lift és a pláza elrendezése is befolyásolhatja, hogy melyik üzletbe térjünk be. (Egyik "kedvencem" az volt az irányítások közül, mikor a West Endben egy időben a mozgólépcső közvetlenül egy ruházati üzletbe vitt be minket!) A mozikat általában eldugott helyre teszik, hogy végigsétáljunk az épületen belül, és esetleg el is csábuljunk közben valamire. Illetve a szolgáltató intézményeket, a hétköznapi ügyintézések helyszíneit (pl. Posta, Okmányiroda) is azért helyezik be a bevásárlóközpontba, hogy emiatt is oda kelljen bemennünk, és közben több vásárlást is elintézhessünk.
Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála és Dúll Andrea:
Pláza, ifjúság, életmód: Egészségmagatartás a vizsgálatok a fiatalok körében címmel adtak ki könyvet, melyben leírják többek közt, hogy a plázák elérhetetlen életszínvonalat mutatnak be, ami fokozza az elégedetlenség érzést, és akár feszültség levezetésére szolgáló romboláshoz is vezethet. A rendszeresen plázázó fiatalok ugyan jobbnak vagy átlagosnak ítélik meg saját életszínvonalukat de egy márkás cipő megvásárlása miatt lehet, hogy otthon éheznek. Ez abból is látszódhat, ha mindig ugyanazokban a ruhákban vannak.
Alternatíva néven drogprevenciós irodákat is nyitottak a plázákon belül, de ezek közül már csak a pécsi működik (egyébként utánaolvastam, hogy 2010-ben a Pécs Plázából ez a hely is
átköltözött az Új forrás üzletház mélyföldszintjére).
Mi hiányzik még a plázákból? A képen látható interaktív múzeumpedagógiai elem egy olyan tábla, amire post itekre írva ragaszthattuk fel, hogy szerintünk mi legyen még. A papírokon például ezek olvashatóak: munkaruházati bolt, kilátó, dvd kölcsönző, imahely / elmélkedő, kölcsönkönyvtár, utazási iroda, ruhatár / csomagmegőrző, őskori múzeum.
Gyorséttermek eredete
Az egyik legérdekesebb résznek a kiállításon belül, a folyosón elhelyezett "installációt" találtam. 4 jellegzetes asztalt kölcsönöztek bevásárló központokból, amire elhelyezték a legnagyobb hazai gyorséttermek dobozait. A tálcákon lévő papírokon pedig az adott gyorsétteremnek a története és mostani elterjedtségi adatai voltak olvashatóak. Távolról nézve kissé a szemétkupac érzetét keltik az asztalok, de érdemes volt közelebb menni.
- A KFC-t 1930-ban Colonal Harland Sanders nyitotta gyorsbüfé formájában egy benzinkúton. 9 év alatt fejlesztette ki a húsok fűszerezését, amely 11 fűszerből és gyógynövényből állt. 1965-ben 2 millió dollárért adta el az üzletet, ma több mint 16.000 étterem működik, közülük Magyarországon 10 különböző városban 28 étteremmel találkozhatunk 1992 óta.
-
A Burger King eredete 1954-re Miamiba vezethető vissza James McLamore-hoz és David Edgertonhoz. Egészen meglepődtem, hogy már 1957-től árulják a whopper szendvicset! A 11.000-re rugó darabszámú BK éttermekben napi 15 millió vásárló fordul meg világszerte, és érdekesség, hogy napi 1,6 millió whopper fogyasztanak el. Magyarországon a Fusion Befektetési Zrt. üzemelteti a 30 éttermet 1991-től kezdve.
-
A
McDonald's története már 1937-re vezethető vissza, mikor Richard es Maurice McDonald hot dog (!) büfét nyitott. Eleinte porcelán tányérokat és poharakat használtak, amit aztán lecseréltek papírra, illetve nyitottá tették a konyhát. További újítás volt, hogy az autósoknak görkorin vitték az ételt, és ekkortól vált a hamburger a fő termékké. 1955-ben egy utazó shake-készítő gép kereskedő,
Roy Kroc lett a McDonald's franchise ügynöke, aki a fivérek kivásárlásával országos, majd a világra kiterjedő franchise-hálózatot épített ki. Ma 32.000 étteremben 50 millió napi látogatót tartanak számon. Magyarországon 1988-tól vannak jelen, majd 1990-ben nyitották meg a Nyugati téri éttermet, amit a legszebb MCDonald's étteremként tartanak számon.
-
A Nordsee talán kevésbé ismert hazánkban, pedig ennek a története vezethető legmesszebbre. 1896-ban Adolf Vinnen vezetésével Brémában jelent meg az első halárusításra szolgáló üzlet. A 20. századra saját kikötővel és hatalmas német flottával rendelkezett. 1964-ben nyitotta meg az első gyorséttermet, majd 1998-ban megvált a halaszati és nagykereskedelmi ágtól, és csak a kiskereskedelmi és vendéglátó ipari ágat tartotta meg a cég. Hazánkban először 1990-ben jelent meg, majd kivonultak és 2008-ban jelentek meg ismét, ma 4 budapesti éttermet látogathatunk meg.
Ezek a gyorséttermek mind megtalálhatóak a magyar plázákban, de annál kevésbé divatosak a levesek és a magyaros ételek, pl. a lángos vagy a pacalpörkölt. A hivatalos magyarázat szerint ezek nem tartoznak a pláza-életérzéshez, amit inkább a nyugati, divatos ételek képviselnek.