A második Online Fejlesztők & Felhasználók meetupot, vagyis a MeetOFF-ot a GPS téma köré szerveztük, leginkább a helyfüggő szolgáltatásokra fókuszálva. 2010. november 25-én azonban az előadók a Foursquare és Gowalla mellett szót ejtettek különböző GPS-eszközökről, Nav N Goról és biztonságtechnikáról is. Mikor valaki a meetup oldalon jelezte részvételi szándékát, három kérdést tettünk fel neki a témáról:

 Az első kérdésre a Foursquare-t jelölték meg legtöbben helymeghatározó eszközként, összesen 25-en. A második a "GPS"-válasz lett 12 vokssal, aztán holtversenyben a Gowalla és Google Maps végzett a harmadik helyen. A Nav N Go és az offline térképek 5 szavazatot kaptak, a Waze 3-t, a Google Latitude 2-t. Még hárman megjegyezték, hogy az utcatáblákat és a szóbeli érdeklődést is használják módszerként. Minden mást 1-1 ember jelölt meg, pl. Brightkite, HopStop, Layar, Copilot stb.

 Hogy ki mennyire járatos, az azért is érdekes, mert ugye a meetupot mi nem kifejezetten fejlesztőknek szánjuk, hanem laikus érdeklődőknek is, vagy olyanoknak, akik most hallanak először a témáról... Célszerűbb lenne, ha kötött válaszadási lehetőségeket tudnánk megadni, de a válaszokat igyekeztem kategóriákba sorolni. Összesen 8-an írták azt, hogy otthonosan mozognak a kérdéskörben, tájékozottak vagy járatosak. Szintén 8-en érzik közepes szintűnek magukat, közülük négyen kifejezetten a so-so kifejezést használták. Felhasználó szinten tájékozottnak 6 ember vallotta magát, míg 4 ember jelölte meg, hogy "érdeklődő". Ehhez képest 13-an jelentették ki, hogy nem értenek hozzá vagy épp kezdő szinten állnak. Ezek a kategóriák természetesen átjárhatóak, hiszen például egy érdeklődő is állhat közepes szinten vagy egy amatőr is lehet felhasználó, csak a típusválaszokat soroltam egy kalap alá.

 A badge-ek száma ehhez képest csak érdekesség, bár már az első kérdésnél látszott, hogy sokan írták a Foursquare-t (talán pont a 3. kérdés hatására). A válaszadók közül @Midnite_-nak van a legtöbb, aki csak annyit írt, hogy "faszán sok" [megnéztem: 32]. 11 fő írta, hogy egyáltalán nincs neki, néhányan meg is jegyezték, hogy nem tudják mit jelent. Tíz feletti számot 13-an írtak, tíz alattit pedig 17-en. (Ha jól számolom, ezek alapján valójában 30-an használták már valaha a foursquare-t a válaszadók közül.)

 Múlt egyházi könyvek órán a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárába látogattunk, ahol a megbízott vezető, Zsohovszky Márta és egy könyvtáros, Tegzes Béla vezetett körbe minket. Először mindketten tartottak egy-egy rövid prezentációt, majd körbejárhattuk a helyet. Márta elsősorban az Egyházi Könyvtárak Egyesülését (EKE) mutatta be nekünk. Az egyházi könyvtárak az egyik legősibbek, fenntartójuk az egyház vagy egy felekezet. Az előző rendszer államosítása után előfordult, hogy egy főiskola háttérintézményévé váltak vagy raktárként funkcionáltak.

Sok egyházi könyvtárban civilek is dolgoznak, és „mindenki mindent csinál” (ahogy itt is), a feldolgozáson, tájékoztatáson kívül például a könyvtáros idegenvezetéssel is foglalkozik és takarítással is. Az olvasók általában a kutatók, akik helyben használhatják az állományt.

Az EKE összefogja és képviseli az érdekeit az egyházi könyvtáraknak, szellemi központja Pannonhalma. Levelezőlistát működtetnek, hírlevelet írnak, és a www.eke.hu honlapot működtetik többek között.

A támogatást a Vatikáni szerződés biztosítja, a Nemzeti Kulturális Alapból restaurálásra pályázhatnak. Az 1997. évi törvény rendelkezett a nyilvánosságról, miután 37 (?) könyvtár vált azzá, köztük a Sapientia könyvtára is.

Az egyházi könyvtárak legtöbbje eleinte az ORBIS integrált könyvtári rendszert használta, majd 2000-ben áttértek a Thecara, de annak fejlesztése is megállt. Nem egységes, hogy milyen IKR-t alkalmaznak az egyházi könyvárak. Fél év múlva ígérik, hogy kész lesz az UNITAS, mely egy közös katalógus és információs portál. Egy felmérés szerint az egyházi könyvtárak 44%-a 2005-ben korszerűtlen szoftvert használt, mely még a működőképességet is veszélyezteti. A MOKKA-R-nek 9 tagja van közülük. A digitalizálással céljuk az állományvédelem, és hogy ezentúl az elektronikus dokumentumokat szolgáltassák az eredeti könyvek helyett.

A főiskolai könyvtárak mind nyilvánosak, állományuk a http://konyvtar.hu oldalon kereshető, és tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy nagyobb nyilvánosságot kaptak.

A továbbiakban Tegzes Béla beszélt konkrétan a Sapientia könyvtáráról. A főiskola 1998 óta működik az Apostoli Szentszék instrukciója alapján, mely a szerzetesi intézetek közötti együttműködésről rendelkezik a képzésben. 2000-ben alakították ki saját állományukat, 2001-ben költöztették mostani helyére és 2003-ban tették nyilvánossá. 2004-től hozzájuk tartozik a Családpedagógiai Intézet Családkönyvtára. Mivel nincs raktáruk, ezért a Családkönyvtár könyvein kívül nem kölcsönözhető állományuk.

A tervezők egy dizájnos könyvtárat próbáltak létrehozni, de több hibával, melyek közé a raktár hiányán kívül az is tartozik, hogy az olvasótermi felügyelő nem látja a helyéről az olvasókat, és az L alakú terem kisebb szárnyára egyáltalán nem tudnak figyelni.

Az állomány 50 ezer könyvből, 16 ezer folyóiratból áll, ebből 45% magyar, 40% német (15% angol, szerintük ennek csekély száma miatt nem olyan népszerű könyvtáruk). 15 számítógéppel rendelkeznek, ebből 9 van az olvasóteremben. Adatbázisaik az ATLA, EBSCO, EISZ és a NAVA. Eleinte az ORBIS-t használták, de 2002-ben az e-Corvinára tértek át. ETO helyett szakozótáblákat alkalmaznak. Gyűjtőkörük elsősorban a megszentelt élet irodalma. 2008-tól nagyobb hangsúlyt próbálnak fektetni az arculatra is. A hallgatók levelezőlistájára össze szokták állítani az adott TOP10 könyv összefoglalóit, és a könyveket is kiemelt helyre teszik. Rendszeresen tartanak „Könyvtári estéket”, ahová egy-egy előadót meghívnak, és elbeszélgetnek vele – általában 15-20 fő szokott részt venni rajtuk.

A beiratkozás ingyenes, és nem feltétel hozzá, hogy valaki hallgató legyen, viszont mint már említettem, nincs lehetőség kölcsönzésre. Őrzik a szakdolgozatokat, de másolni és kölcsönözni nem engedik őket. Szombaton is nyitva tartanak, mivel főiskolára nagyon sok levelezős hallgató jár. A 300 hallgatós iskolára összesen 100 fős olvasóterem jut, a könyvtár összesen 792 négyzetméter alapterületű. Partnereik a Ferences Rend Pasaréti Könyvtára és a már említett Családkönyvtár (SACSI). Utóbbit 2001-ben alapították, védőnői és pedagógiai tanfolyamokat szerveznek.

Már nem fogadnak teljes ajándék könyvcsomagokat sem Magyarországról, sem külföldről, mert túl sok a duplumuk (és triplumuk). Inkább csak kiszűrik, hogy mire van szükségük.

 Külföldön - legfőképp természetesen Amerikában - már több múzeum is saját badge-et hozott létre Foursquare-en, és ebből a példából kiindulva érdemes lenne talán a magyar intézményeknek is figyelembe venni ezt a lehetőséget reklámozás céljából. A korábban említett listából, illetve egy talán jobban frissítettből kigyűjtöttem a kultúrával kapcsolatos jelvényeket. Hasznos még a 4sq-n fellelhető brandek tanulmányozása.

	Met Lover: 2x kell a Metropolitan Museum of Art-ba csekkolnunk, hogy kiváltsuk a jelvényt. Emellett muszáj követnünk a múzeum 4sq oldalát. Leírás: Oh, I see that you’re a true art connoisseur. You have excellent taste.
	BK Art Star: Jelentkezz be háromszor a Brooklyn Museumba, ha már követed a 4sq profilját! Leírás: Congrats, art star! You've just discovered a world of art across the river at the Brooklyn Museum!
	Historian: Ha követjük 4sq-n a History Channel profilját, 2x menjünk el olyan helyre, melyet ők tageltek be "historychannel" címkével.  Leírás: Congrats from History Channel on unlocking America one check-in at a time. Thomas Jefferson would be proud.
	Warhol: Összesen 10 különböző (!) galériába kell bejelentkeznünk, ahol a "gallery" taget kategóriát helyezték el. Ha ebből indulunk ki, feltehetően Magyarországon is elérhető, csak létre kell hozni sok galéria pontját, és hozzáadni a megfelelő taget.  Leírás: That sure is a nice collection of art gallery checkins (10 different galleries!) Update: Sikerült megszereznem 2010.12.17-én
	On Location: Ha Chicagoban járnánk, akkor az "Explore Chicago" jegyében tekintsünk meg 5 ikonikus filmhelyszínt. Leírás: Get ready for your close up! You’ve just earned the On Location badge by visiting five of Chicago’s iconic movie locations.
	Chicago Blues: Szintén Chicagoban 5 Chicago Blues Tour helyről se feledkezzünk meg. Leírás: Sweet Home Chicago! You've earned a Chicago Blues badge by visiting 5 stops on the History of Chicago Blues Tour
	Cityscape: Egy már visszavont badge az HBO-tól. Leírás: You've just unlocked the Flavorpill and HBO's How To Make It Culture badge, after scoping out the best cultural venues in the city... Movin' on up...
	PA 4 Score & 7:   A Visit PA oldalát köveve 3 történelmi helyre mehetünk Pennsylvaniában a badge-ért. Leírás: Nice job soaking up all that PA history. Look out Alex Trebek.
	Yard Bird:  Ha a Harvardon járnánk látogatóban, nézzük meg azokat a helyeket, melyeket ők ajánlottak nekünk "harvard" taggel.     Leírás: Congrats on mastering Harvard Yard on Foursquare! You're looking (and acting) smarter all the time.
	Bookworm: Ha éjfél után study area/library kategóriájú helyre jelentkezünk be, akkor juthatunk hozzá - lista az amerikai egyetemekről, melyek követhetőek az alkalmazás segítségével, és a cégekhez hasonlóan tippeket hagynak a helyeken. Kipróbálandó, hogy működik-e Magyarországon... Leírás: Looks like you're throwing a late night bender at the library. Ain't no party like a Pythagorean Theorem party! (Update1: Kipróbáltam, de a "kukacos" fajtát nem sikerült! 2010.12.07-től viszont elérhető egy másik, egyszerű könyvet ábrázoló Bookworm badge, amihez a tippek szerint 3-szor kell könyvtárba és/vagy bookstore-ba bejelentkezni, tapasztalatom szerint a korábbiakat is beleszámolja, mert nekem egy csekkolás elég volt.)  (Update2: 2011.01.31-től már Magyarországon is elérhető a kukacos badge)

 Ahogy a Foursquare (4sq) terjedőben van, egyre többen kezdenek lelkesedni a megszerezhető jelvényekért vagyis badge-ekért. Többen felvetették már badge-szerző hétvégi túra ötletét is. A swarm begyűjtéséhez persze minimum 50 embert kellett megmozgatni (eddig 3 ilyen akcióról tudok), és sokan már a super swarm (min. 250 fő együttes csekkolása) vagy nagyobb swarmok szervezését várják. Ezekről rengeteget lehet hallani, de vannak ezen kívül is megszerezhető kitűzők - egyesekhez könnyebben, másokhoz nehezebben juthatunk hozzá, vagy éppen Magyarországról egyáltalán nem... 

 Amerikában már sok rendezvényhez (pl. konferenciához vagy legutóbb a választásokhoz) kötődő jelvényt hoztak létre, melyeket csak abban az adott időszakban lehet kiváltani, pl. SxSW 2009, Internet Week 2010. Illetve bizonyos helyekhez, intézményekhez kötődően. Tehát sok ilyenhez eleve nem tudunk hozzájutni, és Magyarországon nem hoztak (még?) létre kifejezetten itt megkaparintható badge-eket.

• Rengeteg hely teljesen címkék nélküli, 
• máshol nem külön vették fel az egyes szavakat, hanem vesszővel többet egymás mellé írva, 
• és persze a badge-ekhez angol nyelvű címkére van szükség, méghozzá legtöbbször nem mindegy, hogy milyenre! 

Most jó néhányat tag-eltem, de ugye ez csak tüneti kezelés, és folyamatosan keletkeznek az új helyek is. Úgyhogy mindenkit buzdítanék a rendszeres címkézésre. Tehát amikre jelenleg vágyom (Update: odaírom mögéjük zárójelben, hogy melyiket mikor sikerült megszereznem):

	Jetsetter: 5 reptéri csekkolás, akár ugyanoda is (airport kategória)
	Babysitter: 10 játszótér, lehet ugyanoda (playground tag kategória!) (Megszereztem 2010.11.18-án)
	Zoetrope: 10x moziba menni (Movie theater tag!) (Megszereztem 2010.12.12-én)
	Pizzaiolo: 20 különböző (!) pizzázó meglátogatása (pizza tag kategória!) (Megszereztem 2011.01.27-én)
	Gym Rat: 30 napon belül 10 csekkolás konditerembe (gym tag? kategória!) (Megszereztem 2010.12.12-én)
	Don't Stop Believin': Egy hónap alatt 3-szor karaoke-s helyre látogatni (nem lehet ugyanoda?) (karaoke tag kategória!)
	16 Candles: 5X be kell írni bejelentkezéskor, hogy "Happy Birthday" (Megszereztem 2010.12.11-én)
	Jobs: 3-szor kell apple boltba menni (apple store tag a venue nevében!) (Megszereztem 2010.12.14-én)
	Ziggy's Wagon: 3 büféskocsinál kell bejelentkezni (food truck tag kategória!) (Megszereztem 2010.12.19-én)
	Great outdoors: 7x kell hozzá parkban járni, akár ugyanott (Park and Outdoors kategória vagy ennek alkategóriája) (Megszereztem 2010.12.18-án)
	Swimmies: 5 csekkolás vízközelben (Lake/Pond/Beach kategória) - ez korábban rövid ideig volt elérhető az SXSW 2010 idején, de a jelek arra mutatnak, hogy most újra kiváltható (Megszereztem 2010.12.04-én)
	Dog's Best Friend:30 napon belül 10x kell megjelenni "Dog Run" kategóriájú helyen, és valószínűleg "dog park" tag is ér (Megszereztem 2010.12.07-én)

 Emellett vannak cégek által kibocsájtott jelvények, melyekhez csak úgy lehet hozzájutni, ha követjük őket Foursquaren, pl. VH1, Bravo, Metro. És megnézzük, hogy országunkban milyen helyeket ajánlottak, és ezeket meglátogatva kaphatjuk meg az adott badge-t. Ez ugye Magyarországon ritkább lehetőség, mint Amerikában, ezért is nem listáztam őket külön. De láttam már példát arra, hogy itthon is sikerült kiváltani valamelyiket, úgyhogy érdemes próbálkozni! És persze ne feledkezzünk meg a Super swarmról, Super Duper Swarmról, Epic Swarmról, amelyeket minden badge-gyűjtő nagyon vár már...

 A Citadellán hatalmas óriásplakátok hirdetik, hogy Magyar szentek fotókiállítást tekinthetünk meg ott. Kissé meglepődve vettük tudomásul, hogy a tárlat a Hotel Citadellán belül található, méghozzá földszintjének folyosóin.

Bár a kezdeményezés nem tűnik többnek, mint egyéb hotelekben a fali díszítés, kedves gondolat, hogy bármilyen fotók kitétele helyett szenteket választottak témaként. Megjelennek az Árpád-háziak, Batthyányiak, bizánci szentek. Elsősorban metszetekről készült reprográfiák, iparművészeti tárgyak képei, festmények másolatai láthatóak. Nem éppen fotókként, hanem vitrinbe helyezett plakátokként. Viszont a "kiállítás" teljesen ingyenes, és egy jól összeszedett anyag a magyar szentekről.

Nem utolsó sorban bejuthatunk a Hotel Citadellába, ahová a hétköznapok során nem feltétlenül. A külföldiek pedig remélhetőleg tanulnak egy kicsit a magyar történelemről, miközben a hotel falai közt sétálnak.

 A honlapon található ismertető szerint: "A fotókiállítás a történelemben először mutatja be együtt az összes régen volt és közelmúltban élt magyar szent életét és történetét, korabeli ábrázolását. A szentek arcképcsarnoka egyúttal képet ad Magyarország és Európa dinasztikus kapcsolatairól a szentek közvetítésével, akik összekötnek más nemzetekkel, földrészekkel. A kiállítás a Citadella Szálló körfolyosóján látható minden nap 9-19 óráig."

A szórólapon található információ: "Kiállításunk azért hoztuk létre, hogy bemutassuk Magyarország és Európa dinasztikus kapcsolatait a szentek közvetítésével. A szentek mindig összekötnek más nemzetekkel és földrészekkel. A kereszténység közös talaja avatott bennünket az európai népek családjává. A magyar szentek arcképcsarnokával áttekintést adunk mindazokról a régen volt és közelmúltban élt szentekről, akiknek példája utat mutat, és támaszt nyújt a ma embere számára is." 

 Az biztos, hogy mostantól nem Győzike és nem a szocreál jut eszembe Salgótarjánról, hanem inkább a bányászat, a várak és esetleg a Rajztriennálé. Tegnap anyukámmal ellátogattunk Nógrád megyeszékhelyére, és megpróbáltunk egy kicsit megisemerkedni vele. A vasútállomás a városközpont közelében helyzkedik el, ami eléggé meglepő a megszokott gyakorlathoz képest. Rögtön látni a dombokon magasodó panelépületeket, ami az őszi narancsos-sárga levelek között nem is mutatott annyira rosszul, mint azt képzelné az ember. Október 23-án futást szerveztek a városban a különböző korosztályok számára, de mi ehelyett a Nógrádi Várostörténeti Múzeum megnézését választottuk, ami az ünnepek miatt épp ingyenes volt. 

Nógrádi Történeti Múzeum 

 Kicsit meglepődtem, hogy először egy Óceániai kiállításra vezettek be minket. Ősi maszkok másolatait, ékszereket, fűszoknyákat, fonott táskákat tekinthettünk meg, melyek pl. Hawaiiról, Pápua Új-Guinea-ból származnak. Színes fotókkal illusztrálták, és néhány leírással az egyes népek szokásairól, eszközhasználatáról. Már akkor sejtettem, hogy ez egy időszaki kiállítás (2010.10.19. – 2010.11.13), aztán meg is győződtem róla, mivel az épületet ennek óriásplakátja díszítette. Bevallom, továbbra is kissé furcsának tartok egy ilyen kiállítást egy megyei történeti múzeumban. Még akkor is, ha ez egy gödöllői születésű gyűjtő, Ignácz Ferenc tulajdona.

Aztán a Képtár következett, a hozzá vezető folyosót gyerekek és fiatalok rajzaival, festményeivel díszítették ki. Végül egy fotótablót is láthattunk a folyamatról, a következő felirattal: „A Múzeum mindenkié… Tematikus foglalkozásokon készült alkotások”. Maga a Képtár egy nagyteremből áll, paravánokkal elválasztva. Egy nógrádi születésű műkritikus, Mihályfi Ernő (Bér 1898. – 1972. Bp.) 800 db-os gyűjteményéből válogatták ki a képeket. Mind a 20. századi művészethez tartoznak, leginkább a fauve, expresszionizmus, aktivizmus irányzataiból. Olyan híres festőkkel, mint Derkovits Gyula, Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Kmetty János, Iványi Grünald Béla, Mattis-Teutsch János, Perlott Csaba Vilmos, Rippl-Rónai József, Nemes Lampérth József, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Bortnyik Sándor, Dési Huber István, Berény Róbert, Nagy István, Ferenczi Noémi és még egy festmény Fernand Léger-től is.

 Talán mondanom sem kell, mind olyan festmény, amivel ritkábban találkozhatunk, de vannak köztük igazán kvalitásosak is. Nagyon megtetszett Bortnyik, akitől a Strandon és a Cirkusz c. képeket állították ki (illusztráció). Külön érdekesség, hogy ugye Ferenczy Noémitől inkább gobelin-eket ismerhetünk, de itt tőle is festményeket találunk (talán gobelin-tervek). Mindamellett, hogy a kiállított anyagban nagyon pozitívan csalódtam, meg kell jegyeznem, hogy a képek mellett egyszerű papírcetli hirdeti az alkotó nevét, a mű címét és keletkezésének évszámát. Hiányzik a technika neve, az angol cím és legalább néhány helyen lehetne valamilyen magyarázó szöveg.

Érdeklődtem kiállítási katalógus iránt, de ilyennel nem tudtak szolgálni… Teljesen véletlenül vettem észre ezt a kiadványt: „Mozaikok a Nógrádi Történeti Múzeum Képtárából. Kiállításvezető és foglalkoztató füzet diákoknak és játékos kedvű felnőtteknek”, melyben ahogy a címe is mutatja, néhány feladat található és színes reprodukció több műről. Nem értem, miért nem hívták fel erre a figyelmem, de ingyen megkaphattam; nagyon kedves, hogy gondoltak foglalkoztató füzetre.

 Az emeleten állították ki az I. Országos Rajztriennálé műveit két hatalmas teremben (szintén 2010.11.13-ig tekinthető meg), melyet a Nógrádi Történeti Múzeum, a Magyar Grafikusművészek Szövetsége és A Magyar Grafikáért Alapítvány közösen szervezett. Fő témaként a vonalat jelölték meg, ami azért elég általános... A díjazott műveket mindössze egy-egy alig észrevehető plusz papírcetli jelezte, és a legtöbbnél természetesen nem értettük, hogy miért azt választották (egyébként nagyon érdekes lenne, ha ilyenkor megindokolnák!). Felsorolok párat a favoritjaim közül: Budai Tibor – Törékeny boldogság 1., Zemlényi Csaba – Geo metria III., Szerényi Gábor – Az apostol és Pszichometrikus humánmoduláció, Olajos György – Befejezetlen utazás M. J. emlékére, Herencsár András – Fentről lefelé és Zuhanás közben. A másik teremben még furcsább alkotásokkal néztünk szembe, viszont amik tetszettek, azokat kifejezetten ötletesnek találtunk: Stefanovits Péter – Barlangrajz I-II., Sebők Éva – Mono 1-3., Farkas Zsuzsanna – Elcsigázott nyaralás, László Bandy – A Nő körül.

A legkevésbé az a rész volt érdekfeszítő, ami a múzeum lényege: „Nógrád az újkorban”. Egy nagy terem, telezsúfolva mindenféle tárggyal, és érződött ezen is – ami általános hiba szokott lenni –, hogy egyszer összerakták, és azóta így maradt. Persze a hiba bennem is lehet, hogy már túl fáradt voltam és jobban érdeklődöm a művészeti dolgok iránt. Leginkább egy köznemes dolgozószobája (?) és egy berendezett vegyeskereskedés (szatócsbolt, csak nem ezt írták) ragadott meg. 

Kisboldogasszony templom

 Sajnos a város összes templomát nem jutott időnk megnézni, pedig viszonylag sok található belőlük. A múzeummal és a Városházával szemközt magasodó római katolikus templom alapjait már az Árpád-korban letették, de természetesen azóta sok változáson ment keresztül. Mostani kinézete egyrészt a barokk-korban alakult ki az 1824-es tűzvész után, majd a 20. században bővítették. Sajnos bejutni csak az előcsarnokig tudtunk.

Bányamúzeum

Bevallom, elég rossz szájízzel jöttem el onnan, holott maga a bányában berendezett kiállítás fantasztikus volt. Zárás után félórával érkeztünk meg oda (persze, tájékozódhattunk volna előtte jobban…), de egy férfi elvállalta a körbevezetésünk. Ezt a tényt viszont rengetegszer hangsúlyozta, hogy neki már nem kellene itt lennie, lejárt a munkaideje, sőt, igazából szabadnapos. Annyiszor elmondta, hogy anyukám „vette a célzást” és a végén adott neki zsebpénzt. Mire a férfi közölte, hogy 2000 Ft-ba került a körbevezetés, ami azt jelenti, hogy teljes árat számolt fel a szemmel láthatóan nyugdíjas anyukámnak, és nekem, akiről tudta, hogy diák vagyok. Ráadásul ez elvileg a Nógrádi Történeti Múzeum kiállítóhelye, amiből számomra az következne, hogy ünnepnapon itt is ingyenes a belépő… Mindezt persze úgy, hogy csak a bánya részében voltunk, a berendezett tárlaton nem. Kicsit félretéve ezt, az elhangzott tények:

Manapság a bányászok már nem olyan körülmények közt dolgoznak, amit itt bemutatnak, mert ez az 1940-50-es évek állapota. Az 1951-ben megszűnt József lejtősakna átalakított változata, melyet 1965-ben Magyarország első földalatti bányászati múzeumaként nyitottak meg. Először a fővágaton sétálhatunk végig, a munkásoknak meg kellett tanulniuk a falazást és a sínek fektetésének módját is. A 40-es években még lovak is dolgoztak a bányákban, illetve csillékben szállították a szenet. A bányászoknak általában fekve, vagy térden állva kellett dolgozniuk 12 órás műszakban, mialatt fejenként 8 csillét raktak meg. A bánya bezárása után a bányamentők kapták meg a terepet, ahol gyakorolhattak, pl. bányatüzet szimulálva. Bányamentők egyébként csak minimum kétéves gyakorlattal rendelkező bányászok lehetnek. Megnézhettük a légvágatot (30 m mélyről), a maróhengert, a süveggerendás alátámasztást, hogyan vezetik le a „csorgákat”.

Mindezt viaszbábukkal mutatják be, pl. egy fúró bábu és közben a fúrás és robbantás hangját hallhatjuk, majd a „füstre váró” uzsonnázó bábu következik. Megtudtuk, hogy az 50-es években még nők és gyerekek is dolgoztak a bányában. Világítás régebben csak a fő kereszteződésekben volt, az 1940-es évekig mécsest és gyertyát használtak, de ezek a metángáz miatt berobbanhattak, és sok balesetet okoztak. Az 1960-70-es években már fejlámpákkal váltották ezeket fel. Ezen kívül jelzőberendezés is működik, amellyel különböző „morze” jeleket adhattak egymásnak, akár arról, hogy jön a csille, vagy hogy jön a felügyelő. A bánya fölött korábban bányakórház működött (a hegyben, mint a pesti Sziklakórház), ma már levéltár áll a helyén. 

Salgó vár

Szintén nem tájékózódtunk előre arról, hogy Salgó vára és a Somoskői vár milyen messzeségben található Salgótarjántól, ezért a kinézett vonatunk lekéstük, cserébe nagyon szép erdei túrában volt részünk. A városból a 11-es jelű autóbusszal lehet eljutni Salgóbányára néhány településen keresztül kb. félórás úttal, a jegy jelenleg 310 Ft fejenként egy útra. A buszvégállomástól nagyjából már látni Salgó várát, amely többek közt Petőfit is megihlette. 

Pár kilométeres úttal lehet a várhoz feljutni (3d képek), olyan emelkedő terepen keresztül, ami kissé kifullasztja az embert. Ősszel viszont fantasztikus a tarka erdő, egyaránt sétálni benne, de a várból lenézni rá főleg. A kép sajnos nem tudja visszaadni azt a látványt, ami fentről elénk tárult. Ha mondhatok ilyet, a várnál érdekesebb volt maga a táj. 

A Salgó a Medves vidékének 625 méteres bazalttömbje, melyet a mai ismeretek szerint egy 5 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés hozott létre. Ennek csúcsán áll a vár, melyről először 1341-ben tettek említést a dokumentumokban. A Kacsis-nemzetségbeli Tarjáni/Illés ág két tagja, Illés és Miklós tulajdona volt eleinte. Katonai szerepe a 17. században szűnt meg, majd Balassa Zsigmond, Vay Ádám és a Jankovich család tulajdonába került. Végül Szilárdy István a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának ajándékozta. Ma belépődíj nélkül, bármikor látogathatóak a vár romjai.

 Zseniális ötlet, amivel kapcsolatban csak röptében találgattam egy múltkori bejegyzésemben – hogyan lehet szép, fontos helyeket játékhoz kötve megnézni a Foursquare segítségével. Ambrózy Gábor (Amby) útmutatásával most élesben megtapasztalhattuk, hogy mennyire élvezhető lehet például egy geocaching és „Veszíts el egy könyvet!” keverékű feladat, amelynek a végén birtokba is veheted a megtaláltad tárgyat, jelen esetben könyvet.

A történet ott kezdődött, hogy Ambyék olaszországi munkájuk után most úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek, és közben a „Cult of less” szellemében (ami Magyarországon szinte ismeretlen fogalom, hiszen sokan gyűjtögető életmódot élünk: nekem is rengeteg ruhanemű, könyv, magazin, gyűjtemény van bezsúfolva garzonomba) megszabadulnak feleslegessé vált tárgyaiktól. Akár minimális pénzért, akár ingyen. Ennek eredményeképp hirdették meg Budapesten az első Foursquare játékot (eddig csak swarm-badge szerzésre irányuló flashmobokról tudunk). Méghozzá úgy, hogy a város különböző pontjain elhelyeztek 10 darab könyvet, ezeknek nevét felvették pontként (venue) a Foursquare-re, tehát GPS koordinátáikat térképen lehetett megtekinteni, és adtak hozzá néhány frappáns rejtélyt, ami segített a könyv pontos lelőhelyének megtalálásában, illetve a blog linkjét is mindhez odaírták.

Talán kulisszatitokkén elárulhatom, hogy a játék kihirdetése előtt 1-2 héttel twitteren váltottunk pár privát üzenetet Ambyval, aki már ekkor a játék pontos menetén töprengett. Felvázolta, hogy van néhány könyvük, amit a Molyon keresztül vagy könyvtárakban szeretnének elhelyezni, és kérdezte, hogy tudok-e ebben segíteni. Biztosítottam, hogy bármit meg tudunk oldani, hiszen a molyos társaság nagyon vevő a könyves játékokra, könyvtáraknál pedig attól függ, hogy melyikre gondoltak, de kapcsolatot tudok keríteni bármelyikhez. Végül kilyukadtunk az orosházi kezdeményezésű Veszíts el egy könyvet! játékhoz, aminek nagyon megörült, de a történet folytatásáról tegnapig nem tudtam, mikor is kihirdette az első Foursquare-es könyves játékot.

Vagyunk úgy jó néhányan a társaságban, hogy ha valahová megérkezünk, akkor az első dolgunk becsekkolni ott. (Néha elszörnyedünk, mi lesz itt, ha a tippelgetések igazak, és valóban elterjedtté, „mainstream”- mé válik a dolog. Na ezt kellene értelmesen, jó célokra kihasználni.) Szóval a függő Foursquareseknek és függő könyvmolyoknak igazi csemege volt a feladat. Tegnap este már azt olvastuk, hogy @zakkantanett és @verkutya is rábukkant egy-egy könyvre (de twitterről kiderült, hogy mások is próbálkoztak, és még egy bejegyzés Katalintól). Így a sok otthoni munkát ígérő éjszaka helyett kalandorként nyakunkba vettük a várost, és hajnalig kutattunk a könyvek után, hogy el ne happolják előlünk. Eleinte hárman Mazsival és Tomival, majd Balázs is csatlakozott, tapasztalva, hogy valami érdekes történik.

A pontok nevei, és a rejtélyes tippek (GBM = Good Bye Milano)

1. GBM Könyv: Vészbanyák – „Esti mese a banyák inváziójáról”
2. GBM Könyv: Napirajz – „Varázslatos napirajzok!” (Peter S. találta meg)
3. GBM Könyv: Maus – „Gladiátor Maust rácsra lógatták” (ez lett Anetté)
4. GBM Könyv: Dogbert Vezetői Kézikönyve – „Ha elveszett egy padon a csarnokban, valaki biztos megtalálta!”
5. GBM Könyv: Életmentő Zsebbarátnő – „Életmentő, de szexelni nem fog veled, Ariel Loridon.”
6. GBM Könyv: Bársony és Keserűmandula – „P1E2” (Mazsi találta meg)
7. GBM Könyv: A Tizedik Felismerés – „Hatodik sor, Szent Jobbról a hatodik.”
8. GBM Könyv: Lassúság – „A fürdő oldalán lassan nő a borostyán” (verkutya új könyve)
9. GBM Konyv – (nincs tipp)
10. GBM Könyv: Olasz kapd elő – „Kapd elő, ha a fémizétől nem látod az erdőt!” (Tomié lett)
11. GBM Könyv: Asszony és Háza – „Borulj a püspök lába elé te is a sziklán!” (Enyém!:))

Elkészítettük a „To do” listát – ne kockás papírra gondoljatok, hanem a Foursquare-n belül – a pontokról, amit még nem találtak meg, és elindultunk.  Úgy éreztük magunkat, mint Robert Langdon a Da Vinci-kódban vagy az Angyalok és démonokban, csak épp nem Párizs és Róma, hanem Budapest utcáit róttuk. Kicsit elkedvetelenedtünk eleinte, mivel sem a Nyugati Pályaudvaron, sem az Eiffel téren nem találtuk a könyveket, és biztosak voltunk benne, hogy már valaki elvitte előlünk. Aztán elsétáltunk az Arany János utcáig, ahol rájöttünk, hogy az a Bizonyos Bazilika-pont, ahonnan mise miatt nem tudták elvinni a keresők a könyvet. Tehát az épületen belül található, ahová éjszaka nem lehet csak úgy besétálni.

 Átmentünk az Erzsébet térre, amibe sokaknak beletört a bicskája, és már én is teljesen az elkeseredés szélén álltam. Bejelentettem, hogy csak akkor írok blogbejegyzést, ha találunk legalább egy könyvet. Végignéztünk minden „fémizét”, ami a környéken található, hátha alóla vagy mögüle bukkan elő a bizonyos zacskó. 

Nagyjából félóra keresés után teljesen véletlenül bukkantunk rá a kis olasz nyelvkönyvre a bokorban, egy határozottan fémizének látszó tárgyon. Ennek Tomi lett a boldog tulajdonosa, ahogy a kép is mutatja. 

A Gellért-hegyhez már biztosabban közelítettünk, mivel arról nem kaptunk hírt, hogy ezt a könyvet valaki kereste volna. És a leírás teljesen egyértelműnek tűnt: le is térdeltem Szent Gellért előtt annak rendje és módja szerint a pogány magyar vitézzel együtt, és a kőszobor lábánál ráleltem a szatyorra. Hagytam egy üzenetet kb. ezzel a szöveggel: „Én gyorsabb voltam, de azért Te is ügyes vagy. habosvilla #goodbyemilano #konyvvadászat”. Nem is gondoltam volna, hogy az Asszony és háza c. könyv ennyire nekem való, az alcíme már többet elárul „avagy az én Toszkánám”, egy házépítés történetét dolgozza föl. 

Már az éjszakai buszok kezdtek el közlekedni, mire ideáig eljutottunk, de ha már volt egy könyve Tominak és nekem, Mazsit sem hagyhattuk ki a sorból. Azt hittük, a Kerepesi temetőben fogjuk találni a következőt, mert térképen nagyjából ott láttuk a pontot. Tervezgettük, hogyan lóghatunk be a temetőbe, hol a portás. De egyértelművé vált, mikor odaértünk, hogy Ambyék nem voltak olyan morbidok, hogy egy temetőben rejtsenek el könyvet és a parcella-számot adják meg.  Hanem az Aréna Pláza parkolójába sétáltatott bennünket, ahol a jelzés teljesen egyértelművé vált. Viszont a könyvet a parkolóban sem találtuk elsőre, pedig Mazsi még egy bevásárlókocsira is felállt. Aztán rájött, hogy rossz helyen keresgéltünk, és a Bársony és Keserűmandula elő is került egy kapcsolószekrény tetejéről.

Ekkor csatlakozott hozzánk Balázs, akinek próbáltunk még egy könyvet megkaparintani, de ez már nem jött össze. Elbuszoztunk az Örs vezér térre, ahol azt a nem túl egyértelmű pontot láttuk, amihez tipp sem tartozott. Körbesétáltuk az épületet, a felüljáróra is felmentünk, de csak arra jutottunk, hogy ha van itt egyáltalán könyv, az csak az Árkádban benn lehet, mert a pont oda mutat. Visszabuszoztunk a Blahára, ahol egy Mekiben jutottunk meleghez és frissítőhöz. Egy pénz feldobásával döntöttünk arról, hogy egyelőre nem megyünk haza, hanem Tomi kedvéért a Bazilikához visszamegyünk, mert az a meggyőződése támadt, hogy a többiek tévednek, és a könyv nem a Bazilikán belül van. Talán mondanom sem kell, hogy az újabb félórás kitérő eredménytelennek bizonyult, pedig az utcában minden újságtartót átböngésztünk, és majdnem egy lakóházba is bementünk, ahol a 6. sorban pont egy „/B” szerepelt (mint Szent Jobb…). Hajnalra annyira elfáradtunk, hogy a többi pontot már nem vállaltuk be. 

Az biztos, hogy jól szórakoztunk, Ambyék nagyon szép helyeken vezettek bennünket éjszaka végig. Megállapítottuk, hogy ennek igazi közösség-összetartó ereje is van, hiába beszélnek „elidegenült világról”. Ezen kívül, a könyvem nagyon jó helyre került, a többi építészeti könyveim közé.

Képekben is elmeséltem a sztorit

 A múlt hónapban jó néhány konferencián és más tudományos rendezvényen jártunk Mazsival, amiről twitteren és a Konferencia Klogon tudósítottunk. Több dolog vezetett a konferencia-junkie életmódhoz, amelynek csak egy része, az „ingyenkávé és –pogácsa” (nem is mindenhol van egyébként), de ennél fontosabb, hogy új ismerősöket szerezzünk és új ismereteket halljunk, vagyis frissen tartsuk tudásunk. A körenyezetünkben élők már csak mosolyognak, ha azt hallják, hogy megint konferenciára megyünk.

Érdekes azonban megfigyelni, hogy vannak emberek, akik minden évben ugyanazokra a konferenciákra mennek el, ami igencsak beszűkítheti a látókört. Ha ugyanazokat az előadókat halljuk mindig, és ugyanazokat a témákat, akkor könnyen kiábrándulhatunk a konferenciákból. Ezért fontos más-más területek rendezvényeibe is belekóstolni, pl. könyvtárosként elmenni a jogi vagy pedagógiai konferenciára.

Azon pedig már csak nevetni szoktunk, hogy nagyon sok helyen az előadók egymásnak adnak elő. Vagyis ha sok az előadás, akkor a legtöbb résztvevő annál nagyobb valószínűséggel maga is előad. Ennél kevésbé mulatságos az a megfigyelés, hogy a fiatalok, vagyis az adott szakterület vagy más terület hallgatói kis arányban jelennek meg a tudományos rendezvényeken (pedig elvileg nekik több idejük lenne ideális esetben). Csak remélni tudom, hogy ennek nem az érdektelenség az oka, és nem az, hogy szakterületük ismerteit mindössze az egyetemi kurzusokon szeretnék összeszedni.

Összefoglaltam, hogy hol jelentünk meg a múlt hónapban, és a linkek saját jegyzeteimhez vezetnek a Konferencia Klog oldalán:

• 2010.09.21-22. Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra (Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat) 1. nap jegyzete, 2. nap jegyzete
• 2010.09.23-24. Informatio Scientificata - Informatio Medicata (orvosi könyvtárak éves konferenciája) 1. nap jegyzete, 2. nap jegyzete 
• 2010.09.24. Kutatók Éjszakája
• 2010.09.25. Fenntarthatóság Napja
• 2010.09.28. Információszabadság Napja (adatvédelmi biztos konferenciája)
• 2010.10.05. New Tech Meetup
• 2010.10.06. IQSymposyum - Operatív információtechnológia (IQSYS konferenciája)
• 2010.10.08. Szabad Szoftver Konferencia (Szeged)
• 2010.10.14. SFportal Meetup (sci-fi)

 Az etyeki Kezes-lábos fesztiválról inkább a képek beszélnek helyettem, mivel szegényt nagyon elmosta az eső és a hideg. Jellemző árucikkek voltak a lekvár, sajt és a kézműves dolgok, pl. edények. Az árusok jó szívvek adtak kóstolót bármiből a vásárlás reményében. Mivel mi jó vásárlók vagyunk, vettünk is eidami sajtot, galagonya gyümölcssajtot, berkenye lekvárt (a tájékoztató szerint a magas vérnyomás ellen jó), souflet-sütőt. Még a „borjúkötelet” is kipróbáltuk, ami egy fokhagymás tésztaféle, nagyon finom, csak emberekre rálehelni nem szabad utána. Etyek másik felében pedig a pálinka- ás borféléket lehetett kipróbálni a pincészetekben: mi a Demján Pincét választottuk.

A színpadon Nyeső Mari dalaiba sikerült kicsit belehallgatnunk, aki nagyon szépen énekel. Kár, hogy őt is kb. 10-en hallgattuk a színpad előtt, így pedig nem lehet egyszerű előadni.

Nem hagyhattuk ki a nevezetességeket sem, melyek közé a Magyar kút, Nepomuki Szent János szobra és a Kálvária tartozik egyebek mellett. Mindenképp érdemes még szemügyre venni az etyeki Sarló Boldogasszony Plébániát (belső nézet), és a késő barokk református templom is kiemelkedik.

De la Motte – Beer palota – Műemlékek Nemzeti Gondnoksága

 A második napot a De la Motte – Beer palotában indítottuk, mely egyben a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának irodája. Az épület a Budai Várban található, földszintjén a Posta helyezkedik el (Dísz tér leírása a Wikipédián). Az emeleti irodában 20-30 ember már bajosan fér el, ezért az idegenvezetés nem kevés nehézséggel járt. Először a Műemlékek Nemzeti Gondnokságáról tudhattunk meg pár dolgot: 44 kastély felügyeletét látják el, köztük pl. a Fertődi és Tatai Esterházy kastélyét, a Péceli Ráday kastélyét, de még a Siroki várét is. Mostani irodjájuk önmagában műemlék, ezért nem csoda, hogy szeretnének elköltözni (ezt nyomatékosan megjegyezték, hátha a hallgatóság soraiból van valakinek erre befolyása), érdekesen néz ki, ahogy a számítógépek, íróasztalok és fénymásológépek 18-19. századi falfestmények között helyezkednek el. Többen azt sutyorogták egymás közt, hogy szívesen dolgoznának ilyen helyen. Én mégis azt mondom, hogy egy iroda tényleg nem ilyen helyre való (ha tényleg dolgoznak is benne).

 1723-ban egy asztalosmester tulajdonát képezte a lakás, melyet továbbépítettek, és 1760-ban a de la Motte francia család vette meg (családfájuk). A díszítő falfestéseket azonban a következő tulajdonos, Beer József gyógyszerész készíttette, faláthelyezésekkel együtt.    

 A palota emeleti része 5 helyiségre oszlik (mind egyedileg fűtött), a falfestményeket az 1970’ években fedezték fel (17 réteg takarta!), és azóta védettek. Az ajtókon sok eredeti vasalat is található. A Téli ebédlő a II. világháború után lakószobaként funkcionált, a rokokó indák között egykor képek lógtak.  Az e mellett található szóbában pedig klasszicista stílusúak ugyanezek a „képkeretek”. Az emelet másik részén három szoba nyílik egymásba: a Passiószoba (~ Pécel), természetesen a Passió festett jeleneteivel. 6 képből kettő nem került elő, valószínűleg a Sírbatétel és a Feltámadás lehetett az idegenvezető szerint. A középső korábban hálószobaként funkcionált. A harmadik a patikus dolgozószobája, akinek fia Buda orvosa volt, Nepomuk Beer János, talán ezért is került a középpontba Nepomuki Szent János alakja. A többi falfestményen Gábriel és Mihály arkangyalok, illetve Rafael arkangyal két helyen is előfordul, de rajtuk kívül a Sátán is megjelenik.

Károlyi-palota

 A Petőfi Irodalmi Múzeumban valószínűleg sokan jártak már, melynek a Károlyi-palotában ad otthont (ismertető a honlapon és a Vendégváró oldalon). A program szerint Galavics Géza művészettörténész adott volna elő, de ő betegség miatt végül nem tudott eljönni. A szervezőknek feketepont azért, hogy erről nem tájékoztatták egyértelműen a közönséget – nem találtunk erről a helyszínen sem papírt kitéve – viszont pirospont azért, hogy nem fújták le teljesen a programot. Egy hölgy röviden összefoglalta, hogy miről szólt volna az előadás: a múzeumban található egy kép Károlyi Józsefről, amelyen huszár egyenruhában feszít, a történet ebből indul ki. Bizonyos művészeti alkotások egy politikai cselekménysor elindítói is lehetnek. Ennek a történetnek a főszereplői Károlyi József Békés-, majd Szatmár megye főispánja, Orczy László főúr, nagy műgyűjtő, Sir Joshua Reynolds angol festő, a kor politikai áramával kapcsolatban álló összekötő személy és Philip Joseph Bourbon, akiről Orczy Lászlóhoz került egy Reynolds festmény. Valószínűleg a közismert kép alapján készült a Károlyi festmény, és ezt bizonyította volna az előadás.

Helyette felolvasták Galavics Géza 1981-es tanulmányát a témáról, amit aligha lehetett tökéletes koncentrációval végigülni. Szimpatikusabb lett volna a megoldás, ha csak a szóbeli összefoglalónál maradnak, de ha már ragaszkodtak a felolvasáshoz (készülés hiányában), akkor kivetíthettek volna néhány színes képet a kézbe adott fekete-fehérek helyett. A szituáció érdekes volt, valószínűleg rajtunk kívül más is udvariasságból ülte végig a felolvasást (már elnézést a megjegyzésért).

 Viszont ezúttal végigfényképeztem a palota emeleti termeit és sikerült a könyvtárba is bepillantani, ahol szégyen szemre eddig még nem jártam. A múzeum tartott idegenvezetést az épületben, és a könyvtárban is külön előadás zajlott, ezekre talán célszerűbb lett volna elmenni.

Lukács Gyógyfürdő

Az esti programot is kihasználva ellátogattunk barátaimmal a Lukács Gyógyfürdőben (fényképek) tartott idegenvezetéses sétára. Megtudtuk, hogy a forrás már a rómaiak idején is ismert voltm később Musztafa pasa használta medenceként és lőporraktárként, majd a Magyar Államkincstár kezébe került, akik nem fejlesztették tovább. Palotay Fülöp privatizálása után kapta arculatát és vált híressé (az idegenvezető közbevetése szerint Baden-Badenhez és Karlovy Varyhoz mérhetővé vált akkoriban).

 Az épületen a fürdő az ORFI-val osztozik, ennek „ügyes-bajos” dolgaival együtt. Az alsó rész a Lukácsé, bejártuk annak masszírozó pihenőjét, majd a termálfürdő részbe is beléphettünk. A 3 termál medence 36, 40 illetve 32 fokos, melléjük tartozik egy merülőmedence és egy hőlégkamra. A 40 fokosat Musztafa építtette, a bástya maradványai is láthatók. A medencéket minden este lemerítik és kitakarítják. Egyébként tízszer cserélődik a víz napközben a medencékben, ami 40%-os utánfolyást jelent. 2008-ban végeztek egy nagyobb felújítást a fürdőben.

 Véigsétáltunk a kabinsor mellett, melyeket a gyakoribb vendégek „egymás közt felosztottak” (pl. Kállay Ferencé a 11-es számú volt). Átsétáltunk a wellness részlegbe, amit színes sófallal tettek hangulatosabbá. Itt gyűjtik a fürdőkkel kapcsolatos könyveket, de a „könyvtáruk” még elég szerénynek mondható. Létrehoztak egy „arcképcsarnokot” fekete-fehér nyomtatott képekből, amelyeken a rendszeresen ide látogató hírességek szerepelnek. A Kulturális Örökség Napjára állították ezt össze, de hagyományteremtő szándékkal.

A továbbiakban megtekinthettük a súlyfürdő medencéjét, a nappali kórház részlegét (ittalvás nélküli 4 órás kezelések), a szénsavas és vízalatti vízsugár masszázs fürdőjét (szintén recept alapján), a sóbarlangot, és a gépházat, ahol egy 1893-94-es felirat hirdeti az építés emlékét.