Hihetetlenül lelkesítő olyan emberekkel találkozni, akik szeretik is csinálni a munkájukat. A Mecsekaljai Pázmány Péter Utcai Általános Iskola könyvtárosai több mint könyvtárosok. Ők segítenek az iskolai lap szerkesztésében, szakkört tartanak, ahol néhol színdarabbal készülnek, néhol kézműveskednek. A könyvtárosok szervezik a találkozókat híres emberekkel, sportolókkal, nagy utazókkal vagy épp versenyeket tartanak. Vincze Mária azt vallja: „kicsi korban kell elkezdeni a nevelést, mert akkor később nyitottabbak lesznek”. 

 A 43. Könyvtáros Vándorgyűlés keretében Pécsett több könyvtárlátogatási programon is részt vehettünk. Bár minden szabad pillanatunkban kihasználtuk ezt a lehetőséget, mégsem sikerült minden lehetséges könyvtárat megtekintenünk. Leginkább a PTE BTK-TTK könyvtár kihagyását sajnálom, de szerveztek még látogatást a Klimo-ba is, ahol művészettörténet szakdolgozatom miatt korábban többször is jártam már. Viszont megnéztük a pécsi Tudásközpontot, a Pekár Mihály Orvosi- és Élettudományi Szakkönyvtárat, és a Mecsekaljai Iskola Pázmány Péter Általános Iskola könyvtárát. Sokat vacilláltam, hogy ezeket egy bejegyzésben örökítsem-e meg, de végül úgy döntöttem, megérdemlik a külön bejegyzéseket. Úgyhogy lássuk, milyen is a Tudásközpont.

 Két nappal Schmitt Pál előtt (beszédének szövege) én is megtekintettem a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedet  az idei könyvtáros Vándorgyűlés sok résztvevőjével együtt. Igaz, pont SP miatt nem tudtunk bemenni a mauzóleumba, mert épp biztonsági intézkedéseket végeztek.

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében szeptember-október környékén tervezik a teljes negyed átadását, ami jól is hangzana, ha mindez inkább 2009-ben, rosszabb esetben 2010-ben történt volna. Néhány épület már most megtekinthető: a Bóbita Bábszínházban folynak az előadások, de kipróbálhatjuk ott a Kakaóbárt is. Nyitva áll már a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely kiállítótere és az egykori Sikorski-házban lévő Gugyi gyűjtemény. És ugye keddtől a Zsolnay Mauzóleum, de akkor nézzük sorban.

 Kéthetente vasárnap rendeznek Nyáresti koncerteket a Szent István Parkban június 12. és augusztus 21. között. Tegnap a Fellegini Multikulti Session lépett fel, akik állításuk szerint csak néha állnak össze, minden tagnak van ugyanis „saját” zenekara. (Egyébként a Fellegini Klezmergipsy-ből „nőtték ki” maguk 2010-ben) A Multikulturális est elnevezés már utalt arra, hogy valami egyediben lesz részünk. A formáció játszott etno, izraeli, roma, amerikai, osztrák, francia dalokat. Néha csak Fellegi Balázs énekelt nagyon lazának tűnő könnyedséggel, pedig mint tudhatjuk, híres komolyzenei múltja van. Viszont ez a könnyedség a legkisebbeket azonnal táncra perdítette. Máskor pedig Magyar Bori énekelt (2007-2010 közt a Besh o droM tagja), akit fantasztikus hallgatni! Még a popslágereket is virtuózan oldotta meg. Ja, és még nem említettem? Mindezt ingyen hallgathattuk másfél órán keresztül.

A művész reprodukcióit egy érdekes fémszerkezetre függesztették fel az óbudai Kórház utcában. Bár eléggé furcsa hatást kelt először, mégis jó ötlet ez az utazásra alkalmas tárlat. Így legalább akarva-akaratlanul szembesülünk Tenk László képeivel, akit korábban például én sem ismertem. A kiállítást egyébként május 7-én nyitották Óbuda Napja alkalmából, és egész nyáron látható lesz.

 Először is azzal kezdeném, hogy mióta az eszemet tudom, Angyalföldön lakom, de az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe most tévedtem be először. Ezt is szinte véletlenül, twitteres @Pikszi cimborám ajánlására, aki belinkelt egy Facebook-eseményt a „Bauhaus-e a Bauhaus Újlipótvárosban?” c. három órás helytörténeti sétához. (Korábban fotókiállítást rendeztek ebben a témában a gyűjtemény épületében.) Kicsit elgondolkodtam, hogy megéri-e 1000 Ft azért, amire tudom a választ… Mégis elmentem a sétára és nagyon jól éreztem magam. Maczó Balázs, a gyűjtemény kurátora és a séta vezetője szerintem igazi kincs a kerület számára (igazán ritkán mondok ilyet!). Nagyon élvezetes, információval teli sétán vehettünk részt, ahol végre jobban megismerhettem a kerületem egy részét, ugyanis 11 lépcsőházat látogattunk meg.

Múltkor még csak néhány szót ejtettem az I. Paint Up! Verseny döntőjéről vetítéséről, amit a 2010-es őszi Múzeumok Éjszakáján tartottak a Magyar Nemzeti Galériánál. Már arra is rengetegen ellátogattak, de azon az éjszakán nem volt annyira meglepő. (Update: Ahogy @neo7777 felhívta a figyelmem, a tavalyi döntő is nyáron volt, a MúzÉj-en az összes pályaművet levetítették.) Most viszont június 26-án a magyarországi soros Európai Uniós Tanácsának Magyar Elnöksége hivatalos záróeseményei közé („Duna party”) illesztették be a II. Paint Up! döntőt, és az emberek igazából csak emiatt gyűltek össze hatalmas tömegben a Magyar Tudományos Akadémia előtti téren. 

És az egy dolog, hogy a tér tele volt, de sorban álltak a Lánchídnál is, amennyire a fák engedték a rálátást. Mivel későn érkeztünk, próbálkoztunk mindenhol, aztán rájöttünk, hogy a rakparton járunk a legjobban. Így a döntős alkotásokról készült fotókat ebből a szögből mutatom meg. Meg is jegyeztük, hogy ennyi fotó valószínűleg még sosem készült az MTA-ról!

Szeretem előtte megtervezni alaposan, hogy milyen eseményekhez van kedvem, és alternatívákat dolgozok ki a sorrendre. Aztán persze nem sok minden alakul úgy, ahogy előre kigondoltam, mert ha társaságban megyünk, akkor mások igényeihez is alkalmazkodni kell... Mégis azt hiszem, nem érezném jól egyedül magam még akkor sem, ha úgy mindent sikerülne megnéznem. Ez a Múzeumok Éjszakája alapvetően csoportos sport. Most a BME OMIKK-ról olvashattok majd hosszabban, aztán az Iparművészeti Múzeumról és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről kicsit rövidebben –, hogy milyen volt a hangulat június 24-én.

Először történt ugye, hogy a Múzeumok Éjszakáját külön időpontban szervezték meg vidéken és a fővárosban. Egyértelmű volt, hogy akkor kell keresni valami olyan helyet június 18-án, ami közel van Pesthez és jó programokon vehetünk részt. Így esett a választás Szentendrére (ugyan az előző posztban is erről a helyről volt szó, de most teljesen más részét láttuk), ahol a sok kiállításra mindössze 300 Ft-ért mehettem be. Úgyhogy most tulajdonképpen hat kiállításról lesz szó, amit sikerült végignéznünk néhány óra alatt.

 Annyira régen jártam már a Szentendrei Néprajzi Szabadtéri Múzeumban, hogy nem is emlékeztem hogy néz ki. Arról nem is beszélve, hogy eléggé átalakították az utóbbi időben a bejáratot, és a hozzáépítették az Észak-Magyarországi falu tájegységet, illetve a Nyitott Muzeológiai Műhelyet. Valahogy a skanzenekről csak a meleg és hosszús séták szoktak az eszembe jutni, most mégis nagyon jó élmény volt a Pünkösdi Sokadalom 2011. június 13-án, Pünkösd hétfőn a Skanzenben.