Már több mint 20 éve lakom a kerületben, és 10 éve szervezik meg a XIII. kerületi Nemzetiségek Fesztiválját, de még soha nem hallottam róla. Ennek oka valószínűleg, hogy egyik kisebbséghez sem tartozom (és nem vagyok túl naprakész a kerületi hírekben), pedig szerintem ennek a fesztiválnak pont azokhoz kellene szólnia, akik nem tudják milyen nemzetiségek élnek körülöttük. A rendezvény ötletét tehát zseniálisnak tartom, csak kevesebbet láttam az eszmék megvalósulásából...

2011. június 5-én a Babér utcai templom melletti színpadon különböző énekesek és néptánccsoportok váltották egymást díszes népművészeti ruhákban. Felléptek egymás után örmények, görögök, bolgárok, szlovákok, ruszinok, cigányok, románok, németek, lengyelek, horvátok és szerbek nemzetiségeinek képviselői. Ugye nem is gondoltuk volna, hogy környezetünkben ennyiféle ember él körülöttünk, akik ápolják is valamennyire hagyományaikat! Mindegyik csoport külön standot is kapott, hogy bemutatkozhasson, de én pont ezt a részét hiányoltam...

 Egyik művészettörténet tanárom mondogatta mindig, hogy Szabad ide vagy oda utazni, ilyen meg olyan kiállítást megnézni. Elsőéves koromban még szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy csak azért átugorjak egy másik országba, mert ott valami különleges időszaki kiállítás van. Aztán tessék, legutóbb a művtöris hallgatókkal egy napot Bécsben töltöttünk - a retúr vonatjegy mindössze 6750 Ft -, hogy ott megnézzük az Albertinában a „Der blaue Reiter” kiállítást (2011. május 29-én zárt). A nem túl határozott szervezés miatt aggódtam, hogy tényleg csak azt látjuk majd, de végül csak belefért egy kis Liechtenstein, Schiele és szecessziós ékszerművészet is.

 Ezen a hétvégén tartják a szokásos Múzeumok Majálisát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. Szeretem ezt a rendezvényt, hiszen itt minden típusú kulturális intézmény bemutathatja az általa legjobbnak ítélt múzeumpedagógiai foglalkozásait. Szinte minden sátornál kitölthetünk egy kis totót, rajzolhatunk, ragaszthatunk, barkácsolhatunk vagy valamilyen egyedi dolgot készíthetünk a múzeum profiljának megfelelően. Emellett a nagyszínpadon is különböző együttesek váltják egymást. Illetve a kézműveseknek is egy jó lehetőség, hogy árulják portékáikat.

 Múlt héten ellátogattunk a könyvtáros hallgatókkal a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárba. Jó látni, mikor folytatódnak a hallgatói közélet fellendítéséért tett törekvéseim. Ezt ugyanis a Szakos Hallgatói Érdekképviselet szervezte, és még én hagytam meg „örökül” a feladatot, hogy nézzék meg a könyvtárat. Sajnos nem túl sokan vettünk részt rajta: 3 elsőéves, 1 másodéves hallgató, illetve én mint veterán. A látogatás viszont nagyon jól sikerült, Magyar László András főigazgató-helyettes szinte mindent megmutatott nekünk pincétől a padlásig, és még ritka könyveket is lapozgathattunk a végén.

 Egy hétvégi napon a családom kisebb szelete úgy döntött, hogy bejárja Fertődöt és Kismartont (Eisenstadt, Ausztria) egymás után. Előbbit már évek óta átalakítják, restaurálják egy Európai uniós projekt keretein belül, de a feltúrás ellenére is sokkal élménydúsabb volt ez a látogatás. Ausztriában viszont a műemlékvédelmi szempontokra figyelnek példaértékűen.

 Nagyjából egy éve interjúvoltam meg a testvéreim gyerekeit, mit szoktak csinálni a számítógéppel. Az eredmény tulajdonképpen az volt: játszani - hiába hisszük azt, hogy a Z generáció már mindenre képes. A minap beszélgettem egy volt oktatómmal (most tulajdonképp kollegámmal) arról, hogy ő is elítélte egy darabig a játékokat, aztán mikor megnőttek a gyerekek, akkor kiderült, hogy sokkal magabiztosabban kezelnek bármilyen új alkalmazást is. Aztán belegondoltam, hogy szerintetek én eleinte mit csináltam a számítógéppel? (Úgy érzem, születésnapom alkalmából megengedhetek egy kis nosztalgiát.)

 Még nem is írtam olyanról, mikor számítógépes játékban fordul elő a művészettörténet, pedig erre is van példa. Múltkor arra lettem figyelmes, hogy Mazsi a 2008-as Peggle Nights-szal (Pop Cap Games) játszik, és az egyik „küldetésnél” végig híres festmények replikái jelentek meg. A keretsztori meglehetősen bugyuta: egy tök titokban festő szeretne lenni, így a kissé módosított mesterművek előteréből kell kilőni a játékosnak a golyókat a „tök-pályákon”. Most megmutatom a játék képeit, és hogy milyen az eredetijük.

 A Húsvétot idén Kétbodonyban töltöttük, és bár nagyon sokat jártam már ott és írtam is róla, a templomába most jutottam be először. Ha már Húsvét, akkor nem tudom megállni, hogy bemutassam ezt a kis falusi templomot. Késő barokk stílusú, eredetileg 1792-94-ből majd 1818-ban átépítették. Kétbodony honlapja viszonylag sok információt nyújt róla (érdekes módon tudományos nyelvhasználattal).

Egyhajós és egytornyos evangélikus templom, tetején hagymakupolával. Főhomlokzata három tengelyre tagolódik, a közepe íves lezárású, itt található egy ablak és az ajtó, felette egy kis fa-motívummal. Az oldalsó tengelyeken 2-2 pilaszter copf mintájú fejezettel, felettük pedig rozetták. A homlokzat középső részén háromszög alakban három kis körablak. Ezek felett pedig a három harang helyezkedik el.

 Szintén konferencián jártam, a Barcamp-en, mikor egy napot tölthettem a New York Palotában. Több szempontból csalódás ért, mivel a híres kávéházát nem is láttuk, az újonnan készült konferenciatermei pedig nem annyira lenyűgözőek. Viszont bejárata és udvara nagyon szép rekonstruált formában várja a látogatókat, nem hiába kapott Europa Nostra díjat 2007-ben a műemléki helyreállításáért.

Eredetileg eklektikus stílusban tervezte meg az épületet Hauszmann Alajos, Giergl Kálmán és Korb Flóris. 1894-ben a New York Life Insurance Company nevű amerikai biztosítócég épületeként nyitották meg, de ennél híresebb volt a benne működő kávéház, egyaránt gyülekező helye irodalmi-, művészeti asztaltársaságoknak és szerkesztőknek. A leírások szerint a kávézót kívülről körbevevő és lámpásokat tartó 16 bronz faun a kávé és a gondolkodás alakja.

Később államosították az épületet, de nem tudták kiadni, állaga pedig egyre romlott. 2001-ben vásárolta meg a Boscolo csoport, akiknek befektetéséből (több mint 16 milliárd forintból!) 2006 májusában nyithatott meg hotelként, és vele együtt újból megnyílt a kávéház is.

 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szabó Ervin téri épülete az egykori Wenckheim-palota, melyet 1887-ben kezdett építtetni Wenckheim Frigyes gróf. A palotanegyed a Magyar Nemzeti Múzeum háta mögött az 1860-as évektől teljesedett ki, ennek az épületnek a tervezésére Meining Artúrt kérték fel. Majd 1931-ben nyitották meg könyvtárként a látogatók számára. Rekonstrukciójára és bővítésére 1998-2001. között került sor.

Aki szokott járni a FszEK-be és nem elégszik meg a gyors szabadpolcos kölcsönzéssel, az rengeteg gyönyörű olvasóteremmel szembesülhet. Most a főhomlokzat (!) mögötti, kocsibehajtón át megközelíthető részeket mutatom be. Az Internet Fiesta zárókonferenciáján sikerült ezeket a képeket készítenem. Aki még nem járt itt, az készüljön fel, hogy most gyönyörű dolgokat fog látni...