Valami megmagyarázhatatlan vonzalom fűz engem a zenés művekhez, amit a társadalom másik fele ki nem állhat. Tényleg van benne valami mókás, hogy egyszer csak az érzelmek csúcspontján a színészek énekelni kezdenek. Ugyanakkor a zenével, tánccal és még mellette az énekkel néha több mindent ki lehet fejezni, mint szöveggel. Nagyjából ott kezdődött nálam az egész, mikor kb. 6 évesen megnéztük a Macskák c. musicalt, aztán egyedül beültettek a Padlásra, és így tovább pl. Hamburgban Az oroszlánkirály c. musicalig. A folyamat nálam pont a Rómeó és Júliánál akadt meg, mikor tömegesen kezdtek érdeklődni az emberek, hónapokra előre lehetett csak helyet foglalni a színházba. (Csak én érzem a párhuzamot a Szépművészeti Múzeum Monet és barátai kiállításával?) Úgyhogy ismerem valamennyire a zenéjét az új musicaleknek is, de nem nagyon láttam őket.

Most két egészen eltérő zenés darabot tudok bemutatni, amit február-márciusban néztünk meg: a mesés kortárs darabot Varró Dániel szövegével, Presser Gábor zenéjével „Túl a Maszat-hegyen”, illetve az Operett színház új operettjét, ahol Velencét egy flipperasztalon álmodták meg, melynek szereplői flippergolyók, „Egy éj Velencében”. 

 Az elmúlt hónapban többször is voltam színházban, és bár nem vagyok kifejezetten színi kritikus, megosztom itt az élményeimet. A Magyar Színház talán mostanában az a hely, ahová a legszívesebben járok. A külseje, ugyan riasztó egy kicsit, még az oldalsó és hátsó homlokzatokon némi színes minta felfestésével sem csökkentette a „hatalmas betontömb” hatást. Viszont nagyon jó darabokat láttam tavaly és idén is itt – méghozzá elérhető áron. A PS Produkció vendégszereplésével a Sakk c. musicalt néztem meg március 19-én, bolondok napján pedig egy bolondos darabot, az Arzén és Levendulát láttam.

 Ha mostanában a Múzeum körúton sétálunk, a MNM kerítésén érdekes tablókra lehetünk figyelmesek. A képek egytől-egyig szecessziós épületeket mutatnak be. Talán korábban már említettem, hogy ez a stílus / irányzat tapasztalataim szerint az egyik legkedveltebb az emberek körében. Motívumkincsei tulajdonképpen országonként változóak (ezt az elnevezések is mutatják, mivel angolul Modern Style, németül Jugendstil, franciául Art Nouveau stb.), leginkább kacskaringós növényi indák, változatos színek, lekerekített formák jellemzik. Magyarországon gyakran egyesítették népi motívumokkal, több helyen a Zsolnay-gyárhoz köthető kerámiákkal. Ezek a fotótablók Budapest, Brüsszel és Barcelona jellegzetes épületeivel ismertetnek meg bennünket, nagyon impozáns, hívogató formában.

 Fóton ugyan már több héttel ezelőtt jártam, mégis halogattam a leírását mindig valami más miatt. Az benne a jó, hogy közel van Pesthez (17km), így hidegben, kis kirándulásként ideális a kimozduláshoz. Ha szeretne az ember mindent megnézni, akkor azért rá lehet szánni egy napot. Mi most csak a Fóti templomot és a Gyermekvárosban található kastélyt láttuk, előbbit idegenvezetéssel, utóbbit csak kívülről. Ezekről és egy pár szót a többi nevezetességről írok.

 Gyakorlatilag és képletesen szólva is. Manapság azt hiszem úgy mondanák ezt: "facepalm". Első benyomásom az volt, hogy valami maya templomot próbáltak a medencék között festett gipszkartonból megformázni Káposztásmegyeren, de nagyon tudatlan vagyok én, hiszen ez az ismertető szerint "Angkor-romtemplom" mintájú. Igaz, ha erre a szókapcsolatra rákeresek, akkor elsősorban az Aquaworld további ajánlatait találom. Az Angkor Régészeti Park egyébként Kambodzsában található és a Khmer Birodalom 9-15. századi remekműveit foglalja magába, természetesen az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Hogy mit keres mindez Újpesten az Íves út 16. szám alatt, azt még mindig nehezen tudom elképzelni. És hogy ez szerintük illeszkedik az elgondolásukhoz, hogy fürdőszentélyt teremtsenek..., hát na! 

Úgy éreztem, idén mintha a szokottnál is kevesebb program lett volna ezen a napon, és az összes rendezvényre váró ember ezekre a helyekre koncentrálódott. Igaz, a Várban nem jártam ma, de twitteren olvastam, hogy ott is rengetegen megfordultak. A Parlamenti látogatáshoz kilométernyi hosszú sor kígyózott, egészen a Dunáig álltak. Illetve a Magyar Nemzeti Múzeum kertje is tele volt délután emberekkel, akik a kiállításokat szerették volna megnézni: A Bethlenek, A kassai aranykincs vagy a ma utoljára és ingyenesen megtekinthető Széchenyi világai. (Azért ennek egy kicsit örültem.) A mai kirándulásom képekben mutatom meg...

 Velencei karnevál helyett idén a büdzsé megszorításokra hivatkozva a mohácsi busójárásra jutottunk el egy napra. Nem először jártam itt, és valószínűleg nem is utoljára. Szerencsére a havat jósolóknak nem lett igazuk, és március 6-án egészen jó időben fesztiválozhattunk egyet. Az egyetlen bajom az ilyen rendezvényekkel a hatalmas tömeg, de enélkül talán el sem hinnénk, hogy jó helyen járunk.

Múlt héten teljesen véletlenül eljutottunk tiszteletjeggyel a Frankofón Filmnapok keretén belül a Mogador szerelmesei c. film vetítésére. Több szempontból is érdekes volt ez számomra:

Még sosem jártam az Uránia Nemzeti Filmszínházdísztermében, ami egyenesen lenyűgöző; nem láttam még marokkói filmet, főleg nem szinkrontolmáccsal; no meg a filmnapokat is idén tartottak először ilyen formában, a Francia Filmnapok helyett...

 Foursquare-mániámról már több bejegyzésben is hangot adtam, de persze nem szeretném, ha csak erről szólna a blog. A campus-badge-eknek viszont nagyon megörültem, hiszen részben doktoranduszként még mindig egyetemista vagyok. Az 5 campus-badge egy ideig csak Amerika néhány egyetemén volt elérhető (egy korábbi bejegyzésben ezt meg is jegyeztem), de 2011. január 31-én közzétette a Foursquare, hogy kiterjesztették világszintűre. Úgy döntöttem, hogy ha megszereztem mind az 5 campus-jelvényt, akkor leírom a hozzám hasonló badge-vadászoknak, hogy hol járnak jó helyen. 

Még mindig gond - bár szerintem csökkenőben -, hogy rossz kategóriákat adnak meg a pont létrehozói, vagy legalábbis badge-szempontból nem jót. Emiatt nem szerettem volna duplikált venue-kat készíteni, hanem inkább utánanéztem, hogy mely campus-okon milyen helyek hiányoznak Foursquare-ről. Természetesen legfőképp ELTE-re koncentrálva, de nem minden esetben. Most ezt a listám teszem közkinccsé.