Sok érdekességet megtudtunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének könyvtárosától, aki nem csak a tájékoztatás szakmai sajátosságaiba avatott be. Megosztotta velünk aggályait a mai egyetemisták felkészültségével kapcsolatban, és tapasztalatait a könyvtárhasználók szokásairól – sajnos nem ritka a lopás és a rongálás sem.

Előző félévben két könyvtárba is ellátogattunk a hallgatókkal, hogy a színházi- és filmművészeti, illetve a zenei tájékoztatással ismerkedjünk. A Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtára volt az első gyakorlati helyem (kb. 4 évvel ezelőtt), és szívesen is emlékszem vissza az ottani munkára. Ide látogattunk most újra, és a könyvtárigazgató beszélt a tájékoztatási eszközökről. Az olvasóteremben rengeteg könyvet és folyóiratot halmoztak fel előttünk, aminek másfél óra alatt nem nagyon tudtunk a végére érni.

 Számomra kiállni és másfél óráig folyamatosan beszélni nagyobb kihívást jelent, mint csoportfeladatokat előkészíteni. A hallgatók sokszor nem is sejtik, hogy hiába van az oktatónak alaptudása valamilyen témáról, mégis rengeteget kell készülnie az órák előtt. Egyes vélemények szerint minimum ugyanannyi a készülési idő, mint maga az óra, a tapasztaltabb oktatók szerint ez valamennyire csökkenhet. Egyelőre nálam sok-sok óra elment a felkészülésre és a Prezik elkészítésére.

A kollokviumnál azon gondolkodtam, érdemes-e művészettörténeti ismereteket nyújtani, és hogyan csempészhetem akkor mellé a száraznak tartott tájékoztatási elemeket, ami elvileg az óra lényege. A levelezősöknél 6 óra egy félév, ezért tényleg sietősen lehet haladni a korszakokkal. Viszont arra jutottam: hiába ismernek művészettörténetről szóló könyveket, ha nincsenek tisztában alapfogalmakkal, stílusokkal, eljárásokkal, alkotókkal. Szeretek óra közben kérdezgetni, hogy ezt vagy azt tudják-e, mert egyrészt akkor nem olyan unalmas nekik ülni és hallgatni, másrészt jó visszacsatolás nekem, hogy ki miről mennyit tud... Ebből is derült ki számomra, hogy még jó, hogy elmondom a művtöris alapokat is!

 A múlt félévben (2010/2011 őszi tanév) Művészeti tájékoztatás 1-2. kurzusokat tartottam az ELTE BTK informatikus könyvtáros MA Kutatás-fejlesztési információmenedzser szakirányos II. éves levelező tagozatos hallgatóinak (ugyanis a nappalisoknál nem indult a szakirány). Mivel már levizsgáztattam őket a tárgyból, a következő néhány bejegyzésemben összefoglalom hogy oldottam meg a nem kevés kihívást tartalmazó feladatot, hogy két tárgyba összesűrítsem az 5 évig tanult művészettörténetet, és mindezt könyvtári munkához kapcsolódva egészítsem ki (* Kép forrása). Mindezt úgy, hogy gyakorló könyvtáros hallgatóimnak új információkat is mondjak. Mély vízbe kerültem, de szerencsére tudok úszni.

 Eszembe jutott, hogy eddig budapesti templomokat nem nagyon mutattam be, pedig sok fontos található ezek között is. Angyalföldön, a Babér utcában áll a Szent Mihály templom, melyet 1929-30 között építettek neoromán stílusban. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a Szegedi dómmal, az egyáltalán nem téved, hiszen tervezőjük közös, Foerk Ernő. Stílusuk mellett alapanyaguk is rokon, vörös tégla és fehér kő.

A bejárat fölött Jézus széttárt karral, a tető alatti timpanonon pedig Mihály arkangyal, aki a templom névadója és védőszentje. Szemünket azonban magára vonja a rózsaablak, kisebb ólomüveg ablakok az oldalhajókon is helyet kaptak.

Egy főhajóval és két alacsonyabb mellékhajóval rendelkezik, melyet hatalmas átmérőjű, tömbszerű oszlopok tartanak. Kereszthajó fogja át, de ez a templom belső terében nem érvényesül. Nonfiguratív mintájú kazettás mennyezet borítja a hajókat.

 Holnap zár a Szépművészeti Múzeum Nuda Veritas kiállítása, úgyhogy gyorsan készítek egy összefoglalót, hátha valakinek még kedve támadna hozzá… A szecessziót az egyik legkedveltebb művészeti stílusként szokták megnevezni színes, ornamentális (indák, növények, virágok) mintái miatt. Német nyelvterületen Jugendstiel-nek nevezik, angolul Arts and Crafts-nak, és bár merítettek egymásból, a különböző területeken máshogy bontakozott ki a motívumkészlet.

 Állítólag 2010. december 31-én az a szokás, hogy ki kell menni a lovira, és fogadni helyre-tétre-befutóra. A Nemzeti Vágtát leszámítva még soha nem voltam lóversenyen, főleg nem Szilveszterkor, de van egy különleges hangulata, az biztos!

A Kincsem Park 14 órától indította műsorát, a futamok 16-kor kezdődtek. Mi 17:30 körül értünk ki a helyre (a Pillangó utcai metrómegállónál van), ahol fejenként 1000 Ft-ot kellett belépőként kifizetni, majd körbekerülnünk a pályát mire a lelátóhoz érünk.

 Ági barátnőm már szeptember óta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kar könyvtárában dolgzik, most alkalmunk nyílt rá, hogy meglátogassuk őt munkahelyén. Az egyetem honlapja szerint a kar 1955 óta működik, bár eleinte csak egy klinikával rendelkezett. Jelenleg a Kálvin tértől nem messze, a Szentkiályi úton helyezkedik el épülete. 

 A Budai Várban található Magyar Nemzeti Galériában két hét alatt három kiállítást is sikerült megnéznem. Számomra úgy tűnt, hogy a XIX. Nemzet és művészet teljesen, míg a Munkácsy-kiállítás részben a Galéria állandó gyűjteményére hivatott felhívni a figyelmet. Ugyanakkor jó kis összefoglalást nyújtanak, előbbi egy korszakról, utóbbi egy életműről. Felicien Rops, a „belga szimbolizmus mestere” is az életmű kiállításokhoz csatlakozik, noha a művészről eddig (szégyenszemre?) nem hallottam.

Hó elején néztem meg Martin Munkácsi kiállítását a Ludwig Múzeumban, mely még 2011. január 9-ig tekinthető meg. A gyűjtemény legtöbb darabja F. C. Gundlach német divatfotós tulajdona (2005-ben a hamburgi International Haus der Photographie-Deichtorhallen kiállítási csarnokban, 2006-ban a berlini Martin-Gropius-Bauban állították ki), és Munkácsi 1923-1963 közötti alkotói korszakát mutatja be több mint 250 képben. Köztük több olyan is található, mely eredetileg folyóiratokban és képeslapokon jelent meg, ezért eddig mellőzték újraközlését. Láthatunk olyan újságokat, melyeknek dolgozott, végiglapozhatunk monográfiákat és kiállították a fotográfiai évkönyveket is, amikben szerepelt. (Forrás: Tárlat, 2010. szeptember-december, 35. szám)