Olvasó nők képeken: Pinteresten meglátni és megszeretni

Az egész úgy kezdődött, hogy beugrott, hogy a könyvtároshallgatóknak egyenkitűzőt szeretnék készíttetni ajándékba az idei Magyar Könyvtárosok Egyesülete soproni Vándorgyűlésére. Miközben a Pinterestet böngésztem, rengeteg olyan könyevekkel kapcsolatos grafikára-festményre bukkantam, amik megtetszettek. Az eredmény természetesen az lett, hogy többféle kitűzőt is készítettem limitált szériában. Ebben a bejegyzésben pedig bemutatok néhány olyan művészt, aki könyvekkel kapcsolatos képet készített - szerintem varázslatosan -, de eddig még nem hallottam a nevéről.

Claudia Tremblay 

Claudia Tremblay grafikáira szerintem a gyönyörű színek és a megható gyerekábrázolások jellemzőek. A kitűzőim közül ez vált az egyik kedvencemmé, mert a virágszirmok közepette átszellemülten olvasó fiatal, barnahajú lány nagyon hasonlít rám, legalábbis remélem. Az alsó részen a “le printemps” felirat franciául a tavaszt jelenti, a sorozatnak már a nyári és őszi verziójával is találkoztam, de azok nem az olvasással kapcsolatosak.

A művésznő blogjáról kiderül, hogy 13 éven át élt Guetamalaban, ezért a pályafutását maja nők ábrázolásával kezdte. LinkedIn profilján továbbá olvasható, hogy az Editiones Santiago tulajdonosa volt, és a La Bohemia művészeti galériát vezette, mely a képek és más guetamalai árucikkek terjesztését vállalta fel. Mostanában teljes idejét gyerekkönyvek illusztrálására szánja Kanadában (Montreálban). A képeiből lehet vásárolni az Etsy-n keresztül, és a műveiből SlideShare-en látható egy nagyon jó válogatás.

A gyerekek mellett nagyon erős nála az anyai érzések és a testvéri szeretet ábrázolása. Érdekes módon a képek túlnyomó részén csak nők szerepelnek, és egyedül egy férfiportréval találkoztam. Egy másik egységet képeznek életművében a jógázással kapcsolatos illusztrációk, melyek szintén nagyon jól bemutatják az átszellemültséget.

Penny Noble

Egy másik gyerekkönyvillusztrációkat készítő hölgy az amerikai (dél-kaliforniai) Penny Noble, akinek élénk, pezsdítő képvilága fogott meg. A kitűzőim közül már majdnem kiszavaztam a mesés jellege miatt, amit kissé infantilisnek hittem, mikor anyukám felkiáltott, hogy ebből mindenképp készüljön jelvény. Az éjszaka, csillagok fényében olvasó lány olyan számomra, mintha egy királykisasszony lenne a királyi palota udvarában. Égszínű köpenyében macskák játszadoznak, kettő éppen kibújik alóla, egy hempereg a földön, egy pedig kukucskál a háttérből.

Sajnos Penny-ről kevesebb információt találtam az interneten, a legjobb közülük a Visual Storytellers Studio által készített interjú. Ebben beszámol többek között arról, hogy a művészi vénát a családjából hozta, ugyanis édesanyja és nagyszülei is szerettek festeni. A középiskolában is tanult művészetet, majd a “junior college” éveket grafikus dizájner szakon végezte, és itt hívta fel a mentora a figyelmét a gyerekkönyvek illusztrálására.

Leginkább az akrilfestést szereti a vidám színek miatt, és a képeket elnézve ez jó választás is számára. Azt mondja, nem is próbálta még az olajfestést (2010-ben), mert szerinte nem bírná kivárni a száradását. Az ötlet megszületése után hagy egy kis időt, hogy letisztuljon magában, majd ceruzával papírra veti, tintával áthúzza a vonalakat és utána következhet a festés. Megfigyeltem én is, hogy szereti a fekete háttérszínt, és ő is említi, hogy ha ilyet készít, akkor előbb persze a feketét viszi fel és utána következnek a színes részek.

Szabadúszóként dolgozik, de a festés mellett játékok megtervezését is szokta vállalni (pl. a nevét is videlik a Penny Bear mackók), ami nem állandó elfoglaltság. Reméli, hogy egyszer az illusztrálásból is teljesen meg tud majd élni. A képeit nem túl rendszeresen, de saját blogjára is feltölti, ahol pár szót is olvashatunk arról, hogy milyen személyiséggel ruházta fel a figurákat az alkotás során.

Will Barnet

A harmadik művész némileg kilóg a sorból, mert nem gyerekkönyveket illusztrált, ismertebb az előbbi kettőnél és sajnos már 2012-ben (101 évesen!) elhunyt. Will Barnet munkáiban a különleges szögletes vonalakkal ábrázolt nők és állatok fogtak meg engem. Abban eléggé hasonlítanak egymáshoz Claudia Tremblay-jel, hogy mindketten főleg nőket ábrázoltak, de a hasonlóság nagyjából itt véget is ér. Will Barnet-tól nem választottam végül kitűzőhöz képet, de elég sok olvasással kapcsolatos alkotása van.

Az amerikai festő-grafikus 1911-ben született, és már 10 évesen tudta, hogy festő szeretne lenni. Beiratkozott a bostoni Szépművészeti Múzeum Iskolájába (School of the Museum of Fine Arts), majd a new yorki Art Students League-ben folytatta tanulmányait, ahol később oktatóvá is vált. Az oktatás szeretete annyira megmaradt neki, hogy tanárként tevékenykedett a Cooper Unionban, a Yale University-n és a Pennsylvania Academy of the Fine Arts-ban.

A képein többnyire felesége, gyermekei és a háziállataik szerepelnek, de mindezt időtlen térbe helyezi, ahol bárki azonosulni tud velük. A művészetére hatással volt például a preraffaelita mozgalom, Magritte szürrealizmusa vagy Edward Hopper romantikája. A legismertebbek ezek az 1960-70-es években készített családi portrék, melyeket “Silent Seasons” névvel is szoktak illetni. Többnyire a második feleségét, Elena Ciurlys-t ábrázolják és lányukat, Ona Barnetet.

Érdekes azonban, hogy élete vége felé, 2003-tól több non-figuratív festményt is készített, melyeket például ebben az NJTV műsorban is lehet látni. Művei megtalálhatóak a legnagyobb amerikai múzeumokban, pl. Metropolitan, Whitney, Museum of Modern Art, Boston, Philadelphia, San Francisco...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.