Tapolca egyike azon városoknak, ahol a szép és a nem egészen szép részek váltakoznak zavarbaejtő gyorsasággal. A főteret egy szentháromság szoborral igyekeztek kiemelni, de a mellette futó út miatt a főnézete alig közelíthető meg veszélytelenül. Itt található egy pesti ismerős, a Duna-parton sétáló turisták egyik fő kedvencének mása, a Marton László alkotta Kiskirálylány szobor. Nem messze innen a városi könyvtár és iskolamúzeum egyben, mely hétvégén sajnos éppen zárva nyáron (néztem a honlapot, de ez sajnos nem vált egyértelművé számomra). 

 A Malom Tó és környéke gyönyörő, meseszép. A tavacskában visszatükröződnek a környező épületek, a folyó mellett park. Egyik épület a Marton László kiállítás színhelye, ahová viszonylag drága a belépő (diákoknak 800 Ft, a Szépművészeti Múzeum legnépszerűbb időszaki kiállításai kerülnek ennyibe). A kétemeletes tárlaton különböző nagyobb szobrok „makettjei” és előtanulmányai találhatók. A kiállítás felügyelőjétől megtudhattuk, hogy a Kiskirálylány mása Tokióban is látható. Emellett ott állt még a tanulmány többek közt A Dunánál (Parlament oldalánál eredetije), a Pásztorfiú és a Kuruc generális (utóbbi kettő eredetije Tapolcán) szobraihoz. A falakon a szobrász festményei, leginkább tájakat ábrázolnak, de hát meg kell hagyni, hogy nem véletlen lett inkább szobrászként híresebb. A lépcsőfordulóban fotók a köztéri szobrokról igazi helyükön, talán ezzel próbálták pótolni, hogy  a makettekhez nem írták oda a hollétüket, vagy el tudnám képzelni, hogy mindegyik mellett ott legyen egy fotó a nagyobb változatáról… 

A fiúk a galériában nem voltak velünk, hanem rögtön a Szent Antal Bormúzeumba mentek, ahová követtük őket. Az idegenvezetést egy nyugdíjas bácsi végezte, aki nagy lelkesedéssel mondta el a népi eszközök eredetét a sokadik látogatócsoportnak is. Egyben vált a borospince tájházzá, néprajzi kiállítássá, és borászati eszközök bemutatóhelyévé. A 400 Ft-ba még az is belefért, hogy háromszor féldeci bort megkóstoljunk, a gyerekek pedig szőlőlét kaphatnak. Kedvenc történetem a Somlói juhfarké, amit a nászéjszakák borának neveztek el amiatt, hogy ha azt isszuk, akkor fiunk születik majd. 

A Tavas barlang népszerű turistahely, és ennek tudható be, hogy kétórás sorbanállás után juthattunk be a csónakokhoz. A beszállás előtt rövid összefoglaló a barlangról, köztük például, hogy 180 m hajózható, és 70 m bejárható. Vize tiszta karsztvíz, amelyen a csónakokkal a kijelölt szakaszon hajózhatunk. Fejre vigyázni! 

Tapolcától vissza Révfülöpre busszal mentünk, hogy a tájat láthassuk. Ismerősünk – aki egyébként tanárnak készül –, rögtön bemagoltatta velünk a Tapolcai-medence hegyeit (tanúhegy = vulkáni utóműködésről tanúskodik): Badacsony, Csobánc, Szentgyörgyhegy, Gulács, Tótihegy, Hegyestű.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.