A Vándorgyűlés 3. napján a hagyomány szerint különböző kirándulások közül lehet választani. Tavaly ekkor látogattunk Nagyváradra, idén pedig a zombori kirándulást választottam. Szerbia előtt megálltunk még Karapancsán, ahol rövid időt a kastély kertjében töltöttünk. A telek első tulajdonosa Savoyai Jenő volt, majd a "kiskatélyt" Habsburg Albrecht főherceg emeltette 1891-1896 között, a nagyobb vadászkastélyt pedig Frigyes főherceg. Ma a Gemenc Zrt. tulajdona, a kiskastélyban kiállítás van berendezve népi emlékekből és vadászati relikviákból. Személy szerint a kiállítást kevésbé értékeltem, de a majorságban tett sétát, és az ösvényről megpillantható nagykastély látványát annál inkább. Nehezen eldönthető, hogy melyik is a főhomlokzata, mivel az így elénk táruló rész kevésbé díszes, mint túloldala, ráadásul zavaróan sok fa takarja. A képen kastély másik, teraszosan kialakított homlokzata látható:

Nem sokkal később megérkeztünk Zomborba, ahol a helyi idegenvezetőnk rögtön a Szent István karmelita templomba vitt bennünket. Ott egy karmelita szerzetes leginkább a főoltárat mutatta be, mely valóban figyelemreméltó: az oltár közepén maga a templom névadója szent István térdel, baloldalt Szent László bárddal, jobb oldalt Szent Imre liliommal látható. Fölöttük szerepel még Szent Erzsébet és Szent Margit (mind Árpád-házi szentek). Az előadó megjegyezte, hogy a mű tiroli stílusban készült - aranyozott füstlemezekkel, akárcsak a többi oltár, de szerényebb kivitelben -, de ezt az adatot bővebb kommentár híján a többség csodálkozva fogadta. Szent Erzsébet 3 szobra és 1 "vitrázs" (= üvegablak, de az interneten többnyire függönyökre utalt a szó) alakja fordul elő a templomban. A kórusban körben az apostolok szobrai, illetve Szent Péter és Szent Pál. A templomot 1904-ben szentelték fel, majd a kolostort 1905-ben.
 
Aztán a nem messze található volt Vármegyeházába látogattunk, ahol egy szerb férfi kalauzolt bennünket, magyar szinkrontolmácsolással. Először a bejárat melletti Branislav Jovin: Zombor madártávlatból grafika másolata előtt álltunk meg, és hallhattunk pár szót a város történetéről (a török időkben említették először).
 
A lényeg azonban a Zentai csata festménye volt a tanácsteremben. Talán elárulhatom, hogy engem maga a terem jobban lenyűgözött a festménynél: kétoldalt kis galériák, mennyezete díszített, szép csillárok lógnak le róla és apró stukkók támasztják alá, a falakat finoman festett oszlopok osztják fel. Két oldalt szobrok állnak, talpazattal a falhoz erősítve, bár nem hangzott el, de egyik oldalon Pallasz Athéné lándzsával és pajzzsal, másik oldalon Justitia (Igazságosság) bekötött szemmel és mérleggel. Ezen kívül két fehér, de Zsolnay porcelánból díszes kályha, és a tárgyalóasztalon Zombor címere. 
 
Na és hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis a zentai csata festménye a tőle 100km-re fekvő Zomborba? Az előadó magyarázata szerint 500 zombori lakos vett részt ebben a csatában. A képet Eisenhut Ferenc készítette, és ez a régió legnagyobb festménye 28 négyzetméterével (7 m széles, 4 m magas). A festő, aki magyarnak érezte magát az állítások szerint, 1896-ban adta el a csataképet 12.000 koronáért. A festmény a győzelmet és a veszteséget ábrázolja, középpontban Savoyai Jenővel, akit a felkelő nap sugarai is kiemelnek.
 
 
Aki a volt vármegyeházán jár, annak érdemes egy pillantást vetnie a belső udvarra is, mely kissé kopottas, ráférne a restaurálás, de így nagyon szép:
 
Bekukkanthattunk az éppen zárva lévő Karlo Bijelicki Városi Könyvtárba, ahol a magyarázat hallgatása helyett inkább néhány képet készítettem, így nem tudok túl sok információt írni róla. A bejárat felett méhkas stukkó, amit magyaráz, hogy az épület korábban takarékpénztárként működött. Ezek után főleg nem meglepő, hogy a névadó, Karlo Bijelicki a zombori takarékpénztár főkönyvelője volt, és 10.000 kötetet ajándékozott a könyvtárnak, ezzel megteremtve annak alapjait. A linkelt oldal szerint a könyvtár kölcsönző osztálya már 135.000 könyvvel rendelkezik. A COBISS integrált könyvtári rendszert használják (megj.: Szlovéniában is ezt használják a könyvtárak).
 
Pravoszláv templomban nem fényképezhettünk, ezért annak csak bejárata fölött lévő freskóját fényképeztem le, mely Szent Györgyöt és a sárkány harcát ábrázolja:
 
A város egyik jelképe a humoros napóra-freskó, a következő felirattal: "Egy ezekből a végórád!" Sajnos az épület - egykori ferences rendház, melyben ma műhelyek és üzletek működnek (Fekete J. József: Töprengések, in: Magyar Szó online, 2006.07.22.) - eléggé elhanyagolt, a vakolat bomlik (az "egy" szó is hiányzik) és tele van falfirkákkal. Az idézett cikk azt is írja, hogy a közhiedelem szerint Juhász Árpád festette, de valószínűleg csak restaurálta a napórát.
 
Utunk végén eljutottunk a Zombori Városi Múzeum, melyet 1870 körül építettek, a tárlat a törököktől a II. világháborúig mutatja be Zombor történetét. Láthatjuk a magistratus (pl. polgármester) volt díszes ládáját, amiben megboldogult korában a város dokumentumait őrizték. Kisfilmet az Aréna moziról, ami az első volt a környéken, és előtte csak sátoros vándormozikban vetítették a filmeket. Az állandó mozi Bosnyák Ernőnek volt köszönhető, aki maga is filmezett, és Zomborban Hollywood-jellegű filmgyárat szeretett volna alapítani, de ezt megakadályozták az elöljáróságok és az I. világháború. (További irodalom: Deák Ferenc: Vajdasági magyar filmekHajnal Árpád: Ki volt Bosnyák Ernő?)
 
 Másrészt még a művészeti osztály ragadott meg, természetesen. Egyik terme ikongyűjteményből áll, melyet az idegenvezető szerint a népek ismertek el művészetként és a háztartásokban fordultak elő. Ezek az ikonok valóban naiv bájról árulkodnak, messze vagyunk már a szigorú szabályok szerint alkotott bizánci ikonoktól. A polgári szalonban a figyelmet a Hardmuth kályha keltette fel, míg az ikonos teremben Zsolnay kályhát láthattunk (sokkal díszesebbet, mint a tanácsteremben). Aztán polgárok portréi következtek. Itt megtudhattam, hogy a szerbek Uros Predic-et tartják egyik híres festőjüknek, aki a realisták közé tartozott.  Kisebb meglepetésemre pedig az egyik sarokba állítva Than Mór Sissy-t ábrázoló portréja függ (Portrait of Austrian-Hungarian Empress Elisabeth, 1875, Oil on canvas, 249x132cm). Nem tudtam erről a képről, és az interneten rákeresve sem találtam róla adatokat, de nagyobb kutatást nem folytattam, és hát nem lehetetlen, hogy Than Mór (akit leginkább freskóiról ismerünk, pl. MNM, Keleti Pályaudvar, Operaház) portréja legyen ez a kép. 
 
Érdekes és tanulságos volt ez a séta, sok helyen jártunk, de valamiért úgy érzem, hogy Zombort nem ismertem meg vagy nem értettem meg eléggé, végülis fél nap alatt talán egy várost sem lehet.
 
Egyéb források:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr652178979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása