Középkori templomaink

Még július közepén visszatértem egy egynapos kirándulásra a művészettörténész hallgatók közé. Reggel tudtam meg, hogy a cél átlépni a rekordot, és minimum 12 templomot megtekinteni egy nap alatt. Lelövöm a poént, a terv nem jött össze, viszont 8 településen 9 templomot és még két kiállítást néztünk meg összesen. Méghozzá nem csak Magyarország területén belül, hanem még Szlovákiában is.

Természetesen külön busszal tettük meg az utat, és minden úti cél előtt kiosztották a hallgatók által előzetesen elkészített ismertetőket a településről és a megnézendő templomról. Helyben pedig Marosi Ernő tanár úr beszélt nekünk az emlékekről. (Bejegyzésem ezeknek az összefoglalója, így előre bocsájtom, hogy néhány helyen szubjektív álláspontokat tükrözhet, illetve könnyen meglehet, hogy valamit hibásan jegyeztem fel...)

Pilisszentkereszt

Középkori templomtúránk első állámásán, Pilisszentkereszten töltöttük azt hiszem a legtöbb időt, ahol egyébként meglepő körülmények között őrzik (?) az emlékeket. Egy réten átsétáltunk és a bokrok mögött deszkákból kirakott kis gúlákat pillantottunk meg. Mint kiderült, a 12. században (alapítás: 1184. május 27.) épített ciszterci kolostor kerengőjén át sétáltunk be a „templomtérbe”, és a deszkák alatt találhatjuk meg az épület törmelékeit.

Az ásatásokat Gerevich László irányításával végezték – „A régészek önmaguknak adtak engedélyt.” –, de máig nem konzerválták a maradványokat. Az erdőgazdálkodás már nem foglalkozik vele, nagy veszélyt jelent a bozót, a turisták és a köveket lopkodó-feszegető tolvajok. Egyes emlékek a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak jelenleg, mások a Régészeti Intézetben.

A maradványok a párizsias stílus jelenlétét mutatják. Geológiai és kőfaji alapon elkülöníthető az esztergomi és a pilisi (andezittufa és homokkő), melyet Havasi Krisztina vizsgált kutatásában. Alaposan megnézve látható a hajó pillérsora, akantuszleveles és ornamentális díszekkel.

A szerzetesi szentély benyúlt a hajóba, valószínűleg a szentélyrekesztő („lettner”) darabja is megfigyelhető csíkos elosztásokkal. Három szépen faragott márványfejet is találtak, mely talán arra utal, hogy több is lehetett belőle.

A kolostor az Anjou-korra szétzülledt. A reini vizitátorok azt javasolták, hogy Henrik legyen az apát, (aki elintézte a káptalanfelszerelés átadását az aacheni tanácsnak). A kereszthajó szentély alépítményével 1213-ra már biztosan elkészült, mert Gertrudist itt temették el. Szarkofágja 1220-ra tehető, Gerevich azonosította.

A ciszterci kolostorokat a szentélynél kezdik építeni. A dormitóriumból (hálóhelyiség) pedig lépcsőnek kell levezetni a kolostorba, ahol az első zsolozsmát elmondják. Ezek az alapszabályok az engedély megkapásához. Ezek után tervváltozás következett be az építkezésben. Nem tudjuk azt sem, hogy meddig tartott a folyamat, talán az 1230-as évekig. A zárókövek ismertek, viszont azok nem 1230-asok.

A kerengő nem biztos, hogy ezzel azonos idejű. Elemeit a feltárás során még fotózás előtt szétfeszítették, majd a fotózásra visszatették…

A nyugati szárny „cellárium” volt, amit raktárnak használtak és a konverzusok (laikus testvérek) lakták. A nyugati kapu maradványai nem láthatóak. Ezen kívül víziépítészeti maradványokra is rábukkantak, működött malom, kovácsműhely. Megtalálták a latrinát (kevésbé szépen: pöcegödör), ahol egy pecsétnyomó felére is leltek. „Sic transit gloria mundi” (Így múlik el a világ dicsősége) az új apát megsemmisítette a korábbi pecsétnyomót, és így az megmaradt az utókornak.

Megtekintettük még a városban lévő kőtárat is, ami pontosan egy sátortábor közepén helyezkedik el egy faházban. A kőmaradványok a földön és polcokon sorakoznak, nem túl igényes körülmények között.

Itt látható például ikerfejezet a kerengőből, kehelyfejezet a templombelsőből, palmetta-leveles darabok. Valószínűleg nagy kerek ablakok is rekonstruálhatóak lennének Kelchez hasonlóan.

Dömös

Nagyon érdekes olyan helyre látogatni, amit előtte több éven keresztül emlegettek. Dömös egyike az ilyen fontos településeknek. A prépostsági templom ásatása szintén Gerevich-hez köthető.

„Az ország közepe” (In medio regni), ahogy az Árpádok pilisi megyéjét hívják. Ennél még nevezetesebb, amire talán egy gimnazista is felkapja a fejét, hogy I. Béla királyra itt omlott rá a trón 1063-ban. Tehát a királyi udvarháznak itt kellett lennie.

Emellett Álmos herceg (Könyves Kálmán öccse) is itt élt száműzetésben miután őt és fiát (a későbbi II. Vak Bélát) a király megvakíttatta. A legenda szerint, mikor rátörtek az oltárhoz menekült, és össze is vérezte azt.

A kolostorban lehetett azaz oszlopfej, mely most a Magyar Nemzeti Galéria műtárgyai közt szerepel. További darabok Esztergomba, Tatára és magángyűjteményekbe kerültek. Mindenki vitt innen valamit” – így különböző helyekről kell összevadászni az emlékeket, hogy egységes képet kaphassunk.

Betértünk a kriptába is, mely jellegzetes csarnokkripta. A szentély előtti két íves forma meghatározza a látványt. Fülkés szerkezetű: ahol az íves fülkék és a faltagoló féloszlopok által alkotott fülkék közt nincs nagy különbség. Valószínűleg az ereklyekultuszra utalnak. A lépcső negyedkörívben hajlik, ami pedig a körmenet miatt készülhetett így. A kripták általában körüljárós szerkezetűek.

Tóth Sándor sokat foglalkozott a dömösi prépostsági templommal. Szerinte folyamatos belső fejlesztést hajtottak végre. Egyre inkább figurálisak a fejezetek, ami Dombón jól megfigyelhető. Itt azonban nem csak belső fejlődés van, hanem osztrák és dél-német impulzusokat is kaptak, erre utal az ékmetszés, a derivált forma, a fonatdíszhez hasonló fejezet. (Hasonló még a prágai Brevnov bencés kolostortemplom)

Jellemző a nagyon magas lábazat, és az andezittufa mint alapanyag, mely megégve vörösre színeződik. A lerabolt falburkolatot nem tették a helyére.

Bény (Szlovákia)

Átértünk Szlovákiába, ahol első megállónk Bénybe vezetett. Sajnos idegenvezetőnkkel, az esperessel elkerültük egymást, így a prépostsági templomot részletesen megismertük kívülről, de még a helyi kocsmát is kipróbáltuk, mire a templomba bejuthattunk.

Bény nevének eredete a Hont-Pázmány nemzetséghez vezethető vissza. Hont és Pázmány Szent István mellett harcoltak, így adományokban részesültek. Hontnak a fia volt Bény, aki ezt a területet kapta. Itt épült a legnagyobb monostor a környéken.

A 13. században egyhajós templomként alapították, de később háromhajósra fejlesztették (Ócsához hasonlóan). Három apszisa és három oltára van, ami premontrei jellegzetességnek tűnik. Kétszintes építmény: egy U-alakú mellvéddel vágtak karzatot, miközben a pilléreket eltávolították. Homlokzata kéttornyos.

A Nyugati kapuzat rosszul illeszkedik. Az építkezés kétszakaszosnak tűnik, boltozata barokk, de Ziegler „visszaromanizálta”. Valójában valószínűleg a templomot szétlőtték, és ezután még „középkoriasabbra” állították vissza az előcsarnokot.

Kapuján a párkány megmaradt, a bimbós oszlopfő modern hatást kelt, ezen kívül korintizáló oszlopfőt is láthatunk. (Összevethető az esztergomi várkápolna kapujával.)

A Keleti rész „érdekes”, ugyanis Gerevich László Lux Kálmán tervét választotta, ami a leggótikusabb volt a tervek közül. Kolostorboltozata van, amely az ócsai mellékhajóra emlékeztet.

A karzaton közelről megszemlélhettük a különös mintájú faragványt is, mely az 1200-as évekből származik, talán esztergomi műhelyből jött mester alkotása. A fejezeten korabeli magyar ruhát viselő férfialakok. Az egyik pórázon vezetett leopárddal és karddal vadászik. A másik pedig íját feszíti vitéz ruhában.

Megtekintettük a templomon kívül a másik építményt, a rotundát is (kis kerek templom), mely valószínűleg a 12. századból származik. Típusa ritkának számít, „nehéz vele mit kezdeni”. Belül fülkés elrendezésű, egyik oldalon8, amásik oldalon 4 fülkét láthatunk, ahol a 12 apostol foglalhatott helyet. Ezen kívül az ablakok mellett 6 apostol figyelhető meg. Illetve szent asszonyok, akik 15, századinak látszanak.

Valószínűleg több rétegből áll, nehéz ezeket megkülönböztetni, de a régészek és a műemlékvédelmi hivatal nem tud megegyezni a feltárásban. Tervezik még a falkutatást is.

Zseliz (Szlovákia)

Elsőre meglepőnek tűnt, miért érkeztünk erre a településre, mert Zseliz temploma kívülről nem egészen tűnik középkorinak. Belül viszont szentélyében érdekes freskókra lehet bukkanni. Északkeleti falán Szent Borbála és Apollónia.

Délkeleten a felső mezőben Veronika kendője, az alsó mezőben Krisztus a koporsóban, mellette Mária, János evangélista és két angyal.

Déli falán „Becsei Vesszős György Külön Ítélete” kép, melyet a legenda szerint a lánya, Margit festetett. Lehet, hogy ezt a szálat csak a romantikusság miatt emlegetik, de a történet nem bizonyított. Becsei Vesszős György egyébként Nagy Lajos udvari embere volt és részt vett nápolyi hadjáratában. A vérengzésért a pápától kért feloldozást és zarándokúton vett részt. Egyik útján állítólag az írországi Szent Patrik barlangba is betért, ahol a kénes gázoktól hallucinációi támadtak, ezt örökíti meg a „Visiones Georgii” című mű.

Maga a kép Dante: Isteni színjátékának purgatóriumi részére vezethető vissza (talán szintén a barlangra utalva). Állítólag Morvaországban megtalálták az előzményét az ábrázolásnak.

A képen az Angyal és az Ördög vetélkedik a halott lelkéért. Krisztus közbenjárását kérik, aki oldalsebét mutatja. És Máriáét, aki pedig mellét mutatja. Az Atyaisten megbocsájtja a bűnöket. Megjelenik a képen Szent Margit is.

„Máté mester” szignálta a művet, de egy másolt kompozícióról van szó. Egy hitbuzgalmi mű illusztrációja. A történet konklúziója, hogy „Nem tudunk jobbat Vesszős Györgynél…”

Százd (Szlovákia)

A százdi Szent Miklós templom freskóit az itáliai Nicolo di Tomasso mesternek tulajdonítják, amit nem árt óvatosan kezelni, ugyanakkor jó irány a kereséshez. Az észak-itáliai kapcsolat tényleg lehetséges, és jók az onnan vett magyar „képfordítások”. A 14. század utolsó harmadához tartozik az ábrázolás, Prokopp Mária szerint talán a bolognai irányhoz. Itt technikai értelemben is freskóról beszélhetünk.

Az úgynevezett „sinopia” is látszik – ecsettel rajzolt égetett okker, vagyis a freskó felfestése előtti alárajzolás. Máshol nem tudunk ilyen szépen megmaradt sinopiáról, ritkán csinálták meg.

Ez Jézus születését ábrázolja, amit két fázisban festettek meg, ezért látható rajta két Mária és két József. Magyarul „gatyázott a festő” – foglalta össze oktatónk.

A szentély freskóin a figurák közötti architektúra chiaroscuro, vagyis a sötét-világos ellentétét helyezi előtérbe. „Gombócos tányér” motívumok vannak rajta, ahogy egy művészettörténész elnevezte. Pál apostolt és más szenteket mintáznak az alakok, arcaik szépen modelláltak. A boltív felett Krisztus feltámadását festették meg.

Probléma, hogy a festés előtt a falból inkább a vizet kellett volna kiszívni, mert így nedvesedik. Az eredeti oltár darabjait pedig sajnos már elhordták.

A kedves idegenvezető hölgy a helyi Néprajzi Múzeumot is bemutatta nekünk. Láthattuk, milyen egy igazi priccsnadrág és a pentő. A hétköznapi durvább anyagból készült ingeket, és a jobb anyagú ünnepieket.

Ipolyság (Szlovákia)

Az ipolysági Boldogságos Szűz Mária prépostsági templomban épp misét tartottak, ezért csak kívülről tudtuk megnézni. Kapuzata barokk és gótikus stílusú, de nehezen megkülönböztethető, hogy melyik-melyik korból származik. Az eredeti épületet 1236-38 körül alapította a Hont-Pázmány nembéli Márton bán, de a felszenteléskor IV. Bélának ajánlotta „Ságot”, ami ekkor királyi monostorrá vált.

A 16. században a török támadások miatt nagymértékben elpusztult, ezért nem ismerjük a 13. századi kinézetét. Kapuzatát nem bontották el a 18. századi helyreállítás során, hanem a meglévő darabokat kipótolták. Emiatt keverednek a gótikus és a barokk elemek.

Nagybörzsöny

Visszatértünk Magyarországra, ahol a Nagybörzsönyben folytattuk a templomnézést. A 13. század első feléből származó Szent István templom eredetileg az esztergomi káptalanhoz tartozó tiszta kváderépület (négyzetes kövekből kirakott). A körbefutó lábazat a kapu profilját is alkotja egyben. Magyarországon ez ritkaságnak számít, inkább Dél-Németországi területeken elterjedt.

Apszisán 18 bajuszos férfifej sorakozik, amit valószínűleg panelekből tettek egymás mellé.

A torony alatt található a sekrestyerész. Az oltáron egy eredeti kődarab látható, ahogy a keresztelőkút is eredeti. A felszenteléskor 12 keresztet festenek a falakra, melyeket itt nem takar festék, ezért néhány szabad szemmel is látható közülük. Középkori értelemben ez nem egy befejezett templom, mivel vakolatlan („Steinsichtigkeit”).

Egyúttal a település másik templomát, az úgynevezett Bányásztemplomot is meglátogattuk. A műemléki helyreállítás eredménye a „napszemüveges épület” lett, ahogy viccesen emlegetni szokták.

A jól ismert bányászjelvény a bejárat felett is hirdeti a tulajdonost: egy nyeles ék és egy kalapács.

A templom jellegzetessége a csillagboltozat. (És a berendezések közül a hordozható orgona.)

Márianosztra

Utunk utolsó állomása Márianosztrára vezetett, de még mielőtt bárkit megtévesztenék, egyáltalán nem a fegyházba. A Magyarok Nagyasszonya Kegytemplom csodálatos és monumentális. Egy nagy műveltségű nővér fogadott ott bennünket.

A templomot 1352-ben Nagy Lajos alapította, és „ál-háromhajós” típusú. Ugyanis a hajóba haránt irányú pillérek nyúlnak be, az alsó szinten átjáró nyílásokkal, amely így háromhajósnak tűnik. 1711 és 1729 között újjáépítik a templomot (szentély, hajó, boltozat) és ekkor kapja kéttornyos homlokzati formáját is. Ezzel egy időben kezdték el a kolostor építését, ami 1777-ig tartott.

Az első tanulmány a Pest megyei topográfiában jelent meg, ami a gyors írás miatt több hibát is tartalmazott. A gondot mégis az jelentette, hogy leközölték a rendház alaprajzát, de fegyház miatt nem szabadott volna, így a lapokat bezúzatták. Most tervezik új kötet kiadását.

Oltárképén a Częstochowai Fekete Madonna alapján ihletett Szent Koronás Madonna látható a kis Jézussal fehér háttér előtt. A kisded fején nem a Szent Korona, de ahhoz hasonló korona nyugszik. Ez eredetileg nem oltárképnek készült, hanem kápolnában lehetett.

A nővér búcsúzóul felhívta figyelmünket, hogy olvassuk honlapjukat, amit ő szerkeszt, és nyugodtan véleményezzük. „Lehet anyázni is!” – tette hozzá, mire Marosi tanár úr mosolyogva megjegyezte: „És az még liturgikus is!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.