Még csak május van, de már 8 külföldi országban jártam idén, úgyhogy bőven lesz miről írnom, ha kitart a lendület. Még januárban terveztünk egy BeNeLux kört tenni, csillagtúrában Kölnből, ahová a barátaink meginvitáltak minket egy hétre vendégségbe. Ebből a körből végül csak BeLux lett, és úgy sem teljesértékű. De most hagyjuk is a logisztikai részleteket. Lássuk inkább, hogy mi történt Belgiumban, ahol bejártuk az Orval apátságot.

Ha jól sejtem, a sörrajongók tudják miről beszélek. Viszont nem csak sörösöknek ajánlom ezt a kiruccanást, ami azért nem is annyira kicsi. Orval település a francia határ közelében helyezkedik el, Budapesttől nagyjából 1260 km-re, Ausztrián, Németországon és Luxemburgon át.

Az apátság egy nagyon jól kiépített látogatóközponttal, bejárható múzeum-jellegű részekkel rendelkezik - azokra a területekre viszont nem lehet belépni, ahol a ciszterci szerzetesek ma is élnek. A belépő felnőtteknek mindössze 7 euró, a kedvezményes belépő 5 euró, gyerekeknek 7-14 éves kor között pedig 3 euró. Mi téli időszakban jártunk ott, mikor csak 10:30-17:30 közt tart nyitva a hely, és tulajdonképpen már velünk söpörtek ki. 16 óra körül értünk óta, és másfél óra alatt csak sietősen lehet megnézni mindent, még a hóban is. Nyáron picit kedvezőbb a nyitvatartás, 9:30-18:30 közt lehet benn lenni.

Nagyon szeretem a "régen és most" típusú képeket, ahogy látszik az idő múlása, és hogy valami mennyit fejlődött, vagy éppen mennyire pusztult az eltelt idő alatt. Korábban nem vágytam ugyanarra a helyre kétszer ellátogatni, mert mindig inkább az új dolgok érdekeltek. Viszont ahogy egyre idősebb leszek, úgy jön meg a kedvem a korábban meglátogatott helyek újranézéséhez. Így történt ez most a dégi Festetics-kastély meglátogatásával is.

Utoljára 2017. november 5-én voltunk a férjemmel (méghozzá ezek szerint teljesen friss házasként) Dégen, és kifejezetten jó emlékként tekintettünk rá. Aztán 2024. február 11-én volt egy teljesen szabad napunk, és felvetettem, hogy látogassuk újra a Festetics-kastélyt, ami idő közben teljesen megújult. A felújítás 2018. áprilisában kezdődött, és a több mint 3 milliárd 360 millió forintos beruházást követően az átadás 2022. novemberében történt - lásd részletesebben például a FEOL-on. Szóval a képek jólmutatják a felújítás előtti és utáni állapotot.

Dégi Festetics-kastély bejárat 2017-ben (balra) és 2024-ben (jobbra)

Összesen hat múzeumban jártunk a franciaországi Bordeaux-ban 2020 első hetében. Most mindet nem mutatnám be, hanem inkább kiemelnék pár olyan kiállítást-kiegészítő eszközt, mondjuk úgy szemléltető megoldást és interakciós lehetőséget, ami tetszett ezekben a múzeumokban. Azért annyit hozzáteszek így elöljáróban, hogy sajnos nem tudok franciául, de a kiállításokon nem mindenhol szerepeltek angol feliratok. Szóval a megértésem sem volt egészen teljes, de pár dolog azért mindenhol megfogott. A bejegyzésben mutatok pár képet a bordeaux-i Természettudományi Múzeum állandó kiállításáról, valamint a tengerészeti múzeum és az iparművészeti múzeum egy-egy időszaki kiállításáról, vagyis Leonardo da Vinciről és a Memphis Groupról.

Még tavasszal hirdette meg a Google, hogy az 500 pontot elért felhasználók a Google Maps Local Guides programjában jelentkezhetnek a Helyi Idegenvezetők idei csúcstalálkozójára. A pályázathoz ezen kívül egy maximum egy perces videós bemutatkozót kellett csatolni, és még egy űrlapon pár kérdésre válaszolni. Nem tudom hányan jelentkeztünk Magyarországról, de NYERTEM végül hármunkat beválasztott a Google a rendezvényre, és hazánkon kívül még 61 ország összesen 151 résztvevőjét. A lényeg az volt, hogy minél aktívabb meetupszervezők, véleményvezérek, utazók jöjjenek, tehát egy elég színes társaság gyűlt össze a két és fél napos programra. (Oké, nekem is van egy ~2000 fős saját meetupom, ~2300 követőm Twitteren, újságíró vagyok, meg amúgy is több mint 20 ezer pontom van Local Guides-on, szóval nem annyira kételkedtem a bekerülésben, pedig mint később kiderült, bőven sikerült engem sokaknak lekörözni!)

A Google állta a repjegyünket, a beutazási engedélyeket és a szállást 3 éjszakára, meg persze a rendezvény alatt az ételeket és a programelemeket. Ez adta a keretet az utazásunknak, de ha már az anyagiak egy részét levette a cég vállunkról, akkor Mazsival eldöntöttük, hogy ő is velem utazik, így összesen 2 hetet töltöttünk Amerikában. És ha már kinn voltunk, akkor össze is házasodtunk Las Vegas-ban. Az esküvőhöz szükséges dolgokat, köztük az eljegyzést, a család és a barátok értesítését, illetve a kinti "chapel" lefoglalását nagyjából 2 hét alatt letudtuk.

Az egész utazás viszont így egy kicsit rohanósra sikeredett, amit még a légitársaságok is megnehezítettek (volt benne járatlemondás, késés miatt Frankfurtban ragadás, és végül a csomagok elkeverése is). Megérkeztünk San Francisco-ba, ahol rögtön egy bérelt Mustangba pattantunk, egy napot a kocsiban, majd egy napot Primmben töltöttünk. Aztán Las Vegas-ban esküvőztünk és a Bellagióban aludtunk, majd megint egy napot és éjszakát a kocsiban töltöttünk, hogy siessünk vissza a Google rendezvényre. Aztán még kb. 5 nap maradt San Francisco-ban egy csótányos szálláson, ami tulajdonképpen a nászutunk volt.

Utunk során készítettem pár videót, úgyhogy úgy gondoltam, hogy a hosszú szövegek helyett inkább ezeket osztom meg a blogon is, hogy meglegyen egyben.

Az eredeti Lincoln emlékművet 1914-1922 között építették fel Washington National Mall parkjában, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének, Abraham Lincolnnak az emlékére. Az épület tervezője Henry Bacon volt, aki egy görög templom típusú épületet álmodott meg 36 dór oszloppal, melyek a tagállamokat jelképezik az elnök halálának évében. A „szentélyen” belül Daniel Chester French alkotásaként a nevezetes ülő Lincoln szobor látható, mely 3 méter magas, márvány talpazata 5 méter széles.

Mindez megfigyelhető a LEGO Architecture sorozatban kiadott kicsinyített épületen is, mely az egyik eddigi kedvenc darabom lett a sorozatból, mert egyszerű összerakni, mégis nagyon látványos. Összesen 274 darabból áll, melyből egyik a sematikus Lincoln szobor figura, és minden csomaghoz jár egy elemszétválasztó eszköz is, ha rosszul építenénk valamit.

A LEGO Architecture sorozaton belül aktuálisan elérhető Nevezetes helyek (Landmark Series) tagjait már nagyjából mind begyűjtöttem, mikor úgy döntöttem, hogy az Építész sorozatból (Architect Series) is megveszem a Solomon R. Guggenheim Museumot, mert ez egyszerűen nem hiányozhat a vitrinemből. Természetesen ezzel elindultam azon az úton, hogy mindent szeretnék megszerezni az Architecture darabjai közül, a drágább dobozokkal együtt.

A New York-i Guggenheim Museum a legrégebbi a Guggenheim-múzeumok sorában. Ugyanis nem csak egy ilyen intézmény van, hanem megtalálható még ez a név Abu Dhabiban, Bilbaoban és Velencében (korábban látogathattunk épületeket Manhattanben, Las Vegas-ban, Guadalajaraban, Berlinben és Vilniusban is). Az alapító és a névadó, Solomon R. Guggenheim gazdag művészetpártoló üzletember volt, aki 1937-ben hozta létre alapítványát, majd 1943-1959 között felépítették ezt a múzeumot a híres építész, Frank Lloyd Wright tervei alapján (és ezt követte később a többi).

Tervezem már egy ideje, hogy a gyűjteményeim darabjait is bemutatom a blogomon, melyek közül talán a LEGO-k számítanak mostanában legmenőbbnek (mellette az érmékről és a De Agostini porcelánbabákról írnék még valamikor). A gyűjthető minifigurákat inkább nem taglalnám, mert azt megteszi más, de a LEGO Architecture sorozatért éppen annyira lelkesedem és kevesebb bejegyzést szoktam látni róluk.

Mondjuk nem tudom mennyire lehet népszerű az épületeket gyűjteni, mert egyszer kifejezetten le akartak beszélni a boltban, hogy kettőt vegyek, mert “ebből csak egyet szoktak”... (Egyébként valamiért úgy alakult, hogy egyszerre kettőt szoktam venni, magam sem értem miért.) Az viszont nem volt kérdés, hogy ezt a sorozatot én imádni fogom, hiszen az egyik végzettségem művészettörténész, és addigra már a LEGO-t is újra megkdeveltették velem a gyűjthető minidigurákkal. A többi termék viszont nem állt igazán közel hozzám (pl. City, Friends), ezért nagyon örültem, mikor megjelentek az épületek.

Ebben a bevezetőnek szánt posztban áttekintem, hogy mi is ez a LEGO Architecture, milyen dobozaim vannak meg belőle és hogy milyen tapasztalatokat szűrtem le az építésük során. A későbbi bejegyzésekben pedig egyesével közzéteszem az építési naplóim, mivel mindegyik készülését fotóztam. Eleinte csak a főbb fázisokat, később pedig minden egyes lépést külön, ahogyan az építési útmutatóban szerepelt.

Nemrég ellátogattunk tiszaugi X-Games Hotelbe egy kuponos ajánlattal. Inkább nem mondanék most erről többet, mert igazságtalan volna. A lényeg, hogy egy fokkal jobb szállóhoz vagyunk szokva, túlzás a helyet wellness-nek nevezni, és érdemes ide inkább nyáron ellátogatni… Minden esetre nem kötött le minket napközben a hotel, ezért kocsival kirándulni indultunk, és így kötöttünk ki Kunszentmártonban, amiről mindenképp szerettem volna írni.

A város eleve gyönyörű helyen fekszik, úgyhogy biciklitúrára is ajánlott, főleg a Kőrös Ártér környéke. Emellett nagyon szép templomokat, régi épületeket lehet itt megtekinteni, a Helytörténeti Múzeum pedig egyszerűen példaértékű. Ha tovább olvasol, azt is elmondom, hogy miért.

Már úgy gondoltam, hogy nem blogolok többet a Business Analysis 101 kurzusról, de a 4. heti téma a követelménykezelés volt, amin belül a kedvenc témaköreim merültek fel. Úgyhogy szó volt a kérdőívezésről, interjúról, fókuszcsoportról, megfigyelésről stb. tehát amit a kutatásban módszereknek nevezünk. Akkora keddvel hallgattam ezeket az előadásokat, hogy nem lett volna szívem kihagyni az összefoglalót. Nem mintha túl sok újat mondott volna Michael Boyle, de kaptunk egy jó kis összefoglalót, kedvcsinálót és megismertük például a MoSCoW technikát is.