borkostolo_dionysos_pozsonyi_08.jpgÚgy alakult, hogy a hónapban két borkóstolóra is ellátogattam, pedig először őszintén meglepett, hogy sokan akár heti két ilyen alkalmon is részt vesznek kedvtelésből. Eddig számomra a borkóstolók a kirándulásokhoz, vezetőképzőkhöz, egyéb csapatépítő programokhoz kötődtek. Egy kollégámnak köszönhetem, hogy 2012. novemberben az egyik munkanap után elvitt Váli Péter kóstolójára a Dionysosba. Ott találkozhattam azokkal az emberekkel, akik nem berúgni akarnak, hanem mély tisztelettel néznek a borokra és a jó borászokra. A rendszeres borkóstoló-látogatók között úgy láttam, sok barátság és ismeretség kialakult már az idők során.

2013. március 7-én Pozsonyi Zsolt mutatta be a borait az érdeklődőknek, a szokásos 3000 Ft-os belépőért, ami utána levásárolható volt az üzletben. A Pozsonyi Pince borásza eredetileg szolnoki gépészmérnök, aki szobafestő apjával együtt kezdte a szőlőt művelni. Bár a hagyományos bortermő vidéken, Etyeken gazdálkodnak, saját bevallásuk szerint nincsenek beidegződött szokásaik, mivel eredetileg nem odavalósiak és nem annyira tartják a helyi hagyományokat. Emellett mivel Zsolt nem ebből él meg, sokat kísérletezik a borokkal. Az estén megismerhettük borai közül a Fehér Pinot Noirt, a 2011-es és 2012-es Szürkebarátot, a Chardonnay-t, a 2012-es Rozét, a 2011-es és 2012-es Vörös Pinot Noirt és végül a Hamburgi muskotályt.

A Pozsonyi Pincészet ismertetőjében nagyon kedvesen írták le az egyes fajták jellemzőit, ezért idézem őket, ahol tudom. A Fehér Pinot Noir „csalfa szőke álruhában”, 2012-es friss bor, amit gyorsan feldolgoztak. Epres-szamócás illatú, halvány piros árnyalatának köszönhetően őszibarack-hús színű. (Akiknek felkeltik az érdeklődését a hasonlatok, azoknak ajánlom Balázs Géza nyelvészeti írásait a borkóstolásról, pl. Ízlelés, ízlés – A bor- és pálinkaízlelés szemiotikája.) Olyan ültetvényen termett, mely Etyeken az elsők közül való, és a 10 éves múltnak köszönhetően már „felnőtt”.

A Szürkebarát a „szemünk fénye, szívünk csücske”. Hordós érleléssel készült 2011-ben, aminél megtudhattuk, hogy a hordó beszállítója sem mellékes. Úgynevezett battonage (batonázs) vagy köznevén „seprős” technológiát használtak, melynek során hetente felkeverik a finomseprőt, és mindezt hónapokon át folytatják a megfelelő hőmérsékleten. (A lényeg, hogy a borban lévő baktériumok több almasavat tudjanak átalakítani tejsavvá.) Az eredmény pedig egy krémes-vajas ízű Szürkebarát ebben az esetben. Találtam YouTube-on egy jó videót a seprős technológiáról:

A 2012-es Szürkebaráthoz a fehérborhoz használatos terroir fajélesztőt vetették be, mely a Pozsonyi család szerint kihozza belőle a marcipános ízt. Ennek a bornak még címkéje sincs, összesen azon a napon palackozott be a számunkra 4 darabot. Összehasonlítva az előzővel, a 2012-es Szürkebarát „parfümösebb”, de ez az íz még visszább fog húzódni. Mindenki érdekesnek találta, hogy bár ugyanazon vidéken, ugyanazt az élesztőt, hordót használtak és ugyanolyan dózisokban adtak mindent, a két bor mégis eltér egymástól.

Ezután egy kis kitérő beszélgetésre került sor, melynek során kiderült, hogy a szüretelők toborzása több okból nem annyira működik, ezért bevált szüretelő vállalkozókkal szoktak dolgozni. Emellett fontos szempont az igény szerinti „integrált növényvédelem”.  Zsolt ökogazda tanfolyamot végez, melynek végén bio növény és állatvédővé válik, illetve zöld könyvet szerez.

borkostolo_dionysos_pozsonyi_07.jpgA borkóstolás a „kellem és temperamentum” jelzőkkel leírt Chardonnay-val folytatódott, melyen a hárs jelleg érződik, mandulával vegyítve. A bor kb. 23,7 extrakttartalmú, amihez képest Etyeken általában 20 az extraktszám, más vidékeken pedig ennél több (ez a savak legfontosabb meghatározója, az elpárologtatás után a mustból vagy borból visszamaradó szárazanyag mennyisége). További érdekesség, hogy a Pozsonyi család 2 méter sortávolsággal ültet, és 0,8 méterre vannak a tőkék. Így összesen 5600 tőke jön ki egy hektárra. Ehhez képest a TSZ után általában más ültetvényeken 3,6 méter a sortáv, és 1,4 méterre ültetik a tőkéket („hogy ha a traktoros beivott, akkor is meg tudja művelni a földet”), ennek alapján természetesen máshol kevesebb tőke jut egy hektárra.

A 2012-es „öntörvényű rozékülönlegesség” 13,6-os alkohol szinttel rendelkezik. 213 palack készült belőle, melyek nem kaphatóak forgalomban. A Péntek 13 fantázianévre hallgat, mely a borász korosztályának kedvenc horrorfilmje volt. Alapja a pinot noir, ami 12 órát volt héjon (ázott). A jelenlévők megjegyzései alapján „tulajdonképpen siller, csak nem látszik rajta”, mondhatni „albínó siller”.

A bor jellemzőinek ismertetése mellett egy rövid beszélgetés is elhangzott a rozé borokról. Bár nekem ez a kedvencem, a többiek egyértelműen megállapodtak abban, hogy ennek népszerűsége csak a divat hatása. A közvélemény szerint a rozé uniformizált: az élesztőkről és a technológiáról szól. Tulajdonképpen mindenki ugyanazt próbálja kihozni belőle. (Szakértőkkel nem tudok vitatkozni, de a rozé továbbra is az egyik favoritom maradt.)

Két Vörös Pinot Noir következett, melyek sajnos az én szívembe nem lopták be magukat, amit lehet az életkorommal vagy akár nemek közti különbséggel is magyarázni, nekem mindegy. A 2011-es Vörös Pinot Noir a „tűzrőlpattant csábító”, mely négy hónapig volt a hordóban, 29,7-es extraktartalommal rendelkezik és már mind palackozott belőle. Utána pedig rögtön kipróbálhattuk a 2012-es Vörös Pinot Noirt is. Megtudtuk Zsolttól, hogy most nehéz volt a tőkéket beszerezni, mert egész Európában kevés van belőlük. Hasonló történt a 2008-as Pinot Noirral is, melynek már „fekete piaci értéke van”.

borkostolo_dionysos_pozsonyi_01.jpgVégül pedig a Hamburgi muskotályt sikerült kipróbálnunk, mely nekem is nagyon elnyerte a tetszésem. A fajtát csemegeszőlőként ismerjük, a Pozsonyi család 850 tőkével rendelkezik belőle, és tudomásuk szerint fajtaborként más borászat nem használja. A Pozsonyi Pincészet rózsavíz illatú Hamburgi Muskotály bora sem kapható még kereskedelmi forgalomban.

A hivatalos kóstoló után még lehetőségünk volt újra kipróbálni azokat a borokat, amelyek leginkább megtetszettek (tehát visszakóstolni, mint @chybee elárulta :)), és személyesen is feltehettük a kérdéseinket Pozsonyi Zsoltnak, akinek nem is értem hogy marad ideje a borászat mellett még dolgozni is.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr955184932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása