Főszékesegyház, kincstár és paprika

Kalocsa az egyik olyan hely, ahová mindig is szerettem volna eljutni, részben a szakdolgozatom miatt, de egyébként is a kívánságlistám elején szerepelt. Mikor az EFOTT felé mentünk Bajára, akkor tűnt fel, hogy áthaladunk Kalocsán, és mindenképp meg akartam nézni. Végül egymás után két nap is visszatértünk, de ez abból adódott, hogy nehezen tudtunk elindulni a fesztiválról, a Főszékesegyházi Könyvtárba pedig csak délben és du. kettőkor lehet belépni idegenvezetővel. Ezt a két időpontot pedig lekéstük...

Első nap megnéztük a Főszékesegyházat, amely olasz barokk stílusban épült Mayerhoffer András tervei alapján (1735-1754), majd három érsek építtette fel: Patachich Gábor, Csáky Miklós és Klobusicky Ferenc. Nagyon szép ez a belül halvány rózsaszínre festett templom. Aztán belecsöppentünk a Duna menti Fesztiválba a főtér körül, ahol különböző népviseletbe öltözött csoportok vonultak fel, miközben az emberek kétoldalt álltak, tapsoltak és fotózták őket. Végül egy parkban sétálgattunk.

Másnap időben érkeztünk, de a könyvtárlátogatást először 14 óráról 15.15-re helyezték át, majd 15.45-re egy amerikai csoport késése miatt. Váltottam egy kombinált jegyet 700 Ft-ért, amellyel meglátogathattam az Érseki Kincstárat és a Paprikamúzeumot is a Főszékesegyházi Könyvtár mellett. A kincstár a Katona István házban kapott helyet, a kiállítás történeti sorrendben mutatja be a műveket, többnyire a szertartásokhoz szükséges arany kellékeket. A legmegragadóbb Szent István király ereklyetartója, amit az 1896-os budapesti milleniumi kiállításra készített a Bachruch cég. Számomra a legérdekesebb a liturgikus öltözeteket sorba szedő terem volt, ahol az egyes ruhadarabok kialakulásáról is olvashatunk.

A Paprikamúzeum kevesebb értéket tartalmaz, mindössze egy nagy teremből áll, de turistáknak azért érdemes végignéznie. Felhasználásáról, termesztéséről, kutatóiról tudhatunk meg információkat a kiállított képek, feliratok segítségével.

Elérkezett a várva várt könyvtárlátogatás, ami ezúttal a készített fényképek és skiccek 

miatt volt hasznos. Egy német szakos lányt kaptunk idegenvezetőként, amivel önmagában semmi baj nincs, sok a külföldi, a mi csoportunkban is volt egy, akinek szinkronban fordítani kellett, de szegény lány aligha tudott volna válaszolni a könyvtári és művészettörténeti jellegű kérdéseimre, néhány kérdés után feladtam a próbálkozást. Mint megtudtuk, már a középkorban itt volt Káptalan magángyűjteménye, de a törökök 

bejövetelével az érsekség eltávozott. Ezután érkezett Patacich Ádám Nagyváradról a húszezer kötetes magángyűjteményével, és ügynököket alkalmazott újabb könyvek gyűjtésére. Többek közt neki köszönhetően ma már kb. százötvenezer kötetes az 

állomány, ebből tizenhatezer található az épület Patachich termében, amely az egyházi barokk könyvtárak közül a(z egyik) legfontosabb Magyarországon. A szekrények tetején Maulbertsch által festett medaillonok találhatóak, például Newton, Homeros, Aristoteles arcképével. A látvány lenyűgöző avatatlan szeműnek és művészettörténésznek egyaránt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.