A testtudatos, jövőképtervező és kérdező Időpuli

A vicces nevű, ám vérkomoly Időpuli tábor egy olyan hely, ahol egyetemisták (esetleg fiatal felnőttek) adnak életmódvezetési tanácsokat más egyetemistáknak a “Láthatatlan Egyetem” keretein belül. Már harmadik alkalommal sikerült részt vennem a táborban (2014. április 25-27. között, a Szentednrei Református Gimnáziumban), és ebben a félévben végre én is elvégeztem az időgazdálkodás képzést, úgyhogy most már sokakat ismerősként köszönthettem. Itt viszont kevésbé az időről van szó, hanem a műhelyek keretein belül inkább további tippeket kapunk ahhoz, hogyan éljünk “minőségi” életet. Ezúttal erről tanulhattam a karriertervezés keretein belül, testtudat és jóga közben, a nőkről szóló műhelyen, továbbá a kérdezés és hallgatás művészetének elsajátítása során.

A program hagyományosan péntek este ismerkedős játékokkal indult, miközben egy-egy emberről tudhattunk meg pár dolgot, ami később mélyebb beszélgetéseket indított el. Aztán a “borkóstolón” már oldott hangulatban folytatódott a beszélgetés, és a végén megkaptunk egy ismerkedős kártyacsomagot. Egy olyan egyetemi kolléga készítette, aki a Karrierközpontban dolgozik, úgyhogy tudja hogyan lehet beindítani beszélgetéseket. Ezt a társasjátékot már korábbi alkalmakon is szerettem volna kipróbálni, és most végre itt volt a lehetőség. Az a lényege, hogy háromféle színű kártya található a csomagban, ami az ismerkedős kérdések mélységét jelképezi, és persze sorban haladva kell egy-egy kártyát kihúzni és megválaszolni a rajta szereplő kérdést. Tervezik a kiadását megvásárolható formában is, amit ajánlok majd megvenni, mert tényleg hozzájárul a jó beszélgetésekhez.

A szombat és a vasárnap a műhelyekkel folytatódott, amiről most szintén beszámolok valamennyire amíg az élmény tart. A foglalkozásokon megígértük, hogy a többiek gondolatait bizalmasan kezeljük, úgyhogy kerülöm az ilyen jellegű megjegyzéseket. A műhely felépítésének a részleteibe pedig azért nem megyek bele, nehogy “lelőjem a poént” valaki előtt, aki el szeretne majd ilyenre látogatni. Viszont azt hiszem, ha leírom a történteket, akkor az a kedvcsináláshoz is hozzájárul, vagy valakinek megadhatja pár döntésben a kezdő lökést.

Jövőkép- és Karriertervezés

A bemutatkozásokból kiderült, hogy a csoportnak többnyire tervezéssel és a karrier lépcsőivel kapcsolatos kérdései vagy problémái vannak. Először egy SWOT analízist készítettünk a saját karrierünkről - tehát leírtunk az erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket és a veszélyeket. Már korábban is kellett SWOT-ot készítenem, de arra eddig nem gondoltam, hogy a saját problémáimat is így tárjam fel, pedig ez egy igazán hasznos dolog.

A műhelyvezetők közben azt az isntrukciót adták, hogy próbáljunk a gyengeségekből lehetőséget formálni, és keressük a választ, hogyan győzzük le ennek segítségével a veszélyeket. Az a cél, hogy az erősség és lehetőség előbb-utóbb lenyomja a gyengeséget és a veszélyt. A hátulütője pedig, hogy mindig újabbnál-újabb problémák keletkezhetnek, így ez az egész egy (véget nem érő?) folyamat. Sajnos néhány környezeti tényezőre nem tudunk befolyással lenni, ezért ezeket is bele kell venni a számításainkba.

A jelen elemzése után a jövőbeli céljaink meghatározása következett egy trükkös módon. Hatalmas csomag fényképet szórtak szét előttünk, melyek többnyire egy-egy hangulatot mutattak be vagy pedig egyértelműbb utalást, pl. pénz, család, ház. Ezek közül kellett kiválasztani, hogy milyen életstílust szeretnénk magunknak, és ezt több körben, több kisebb csoportban megbeszéltük. Utaltak arra, hogy nem a titulus a fontos, vagyis hogy konkrétan mit szeretnénk dolgozni évek múlva, mert a szakmák változékonysága miatt ezt nehéz lenne megjósolni. Inkább az irányt kell kitűzni, hogy a mi értékrendünknek milyen célok felelnek meg.

A “játék” végére kiderült, hogy melyek a mi kőtáblás céljaink, amiknek mindenképp szeretnénk megfelelni az életben. Illetve mik az agyagtáblás céljaink, melyek változhatnak az évek során. Számomra az derült ki, hogy a munkám típusa és az anyagiak tartoznak az agyagtáblához, és az a három pedig, ami a legfontosabb számomra, az a mostani életstílusomnak és értékrendemnek is megfelel:

• Család
• Tanulás - a képen ráadásul egy TED részlete volt, ami azért is fontos, mert az iskolarendszeren kívüli tanulásnak fokozott jelentőséget tulajdonítok. Rendszeresen eljárok ilyenekre, és a saját meetupunkkal is főképp azt szeretnénk elérni, hogy minél többen képezzék magukat így, saját kedvtelésből.
• Vidám csapat a munkahelyen - ezt pedig LEGO minifigura fejek szimbolizálták a képen, ami egyben ezt a gyűjtőszenvedélyem is mutatja. Azt hiszem, egy jó csapat miatt érdemes bemenni mindennap a munkahelyre, és a munka jellege vagy a pénz csak a további szempontok közé tartoznak.

Ezután a Matt Simner féle “boldogság háromszöge karrier szempontjából” segítségével igyekeztünk felderíteni, hogy mennyire felel meg a jelenlegi munkánk a céljainknak. Ez egy olyan objektív online eszköz, aminek a segítségével ki lehet számolni a százalékot, hogy mennyire érezzük jól magunkat a munkahelyünkön. Ehhez be kell jelölni, hogy mennyire vagyunk elégedettek a fizetéssel, a munkánkkal és a környezetünkkel, majd ezt az online alkalmazás összehasonlítja a száz százalékkal.

A végén pedig kaptunk egy karrier-akcióterves táblázatot, amiben dokumentálhatjuk a célmeghatározás után a hozzávezető lépéseket. Tehát hogy hogyan érjük el a kőtáblás céljainkat előbb vagy utóbb.

Testtudat és jóga

Életemben először másfél évvel ezelőtt jógáztam, ugyanígy a Láthatatlan Egyetem táborában, és azóta már többféle jógán is részt vettem. Azt viszont már elfelejtettem egy kicsit, hogy itt azt fontosnak tartják, hogy elfogadjuk a testünk fájdalom-jelzéseit. Ugyanis a testünk a veszélyt jelzi a fájdalommal, de ebben az esetben nem lehet bajunk. Megnéztünk néhány pózt, ami rámutatott, hogy meddig bírjuk állóhelyzetben nyújtott lábbal a kezünk a földre tenni, vagy ülőhelyzetben nyújtott lábbal meddig ér a kezünk stb. Ezekből az alap gyakorlatokból is kiderül, hogy miket kell fejlesztenünk magunkon, mert különben nem fog menni a helybenállás vagy az ülőmunka sem.

A gyakorlatoknál még érdekesebb volt szerintem az elmélet lényege. Hogy általában nem figyelünk a testünk jelzéseire, például milyen ételt kívánunk - ellentétben a terhes nőkkel. A divatos sportokra megyünk, de nem azt nézzük meg, hogy mikor esik jól a mozgás vagy milyen mozgásforma számunkra a legjobb. Változtatnunk kell azon, hogy mindent csak megszokásból csinálunk ahelyett, hogy kikísérlezeznénk mi a jó saját magunknak.

A másik fontos üzenet az volt, hogy a szellemi munkához szükség van a fizikai lefárasztásra, mert nagy fizikai munka után aktívabbak vagyunk, és a testtudatunk is erősebb. Ekkor tudjuk igazán, hogy miből mennyit akarunk enni vagy inni. Méghozzá a heti 3x1 óra csak szintentartásra elég, az igazi mozgás ezután kezdődik.

A nő

Mostanában annyi mindent szerveznek kizárólag a nők számára, például állásbörzét, konferenciát, startup versenyt… és ezúttal a Láthatatlan Egyetem táborában is részt vehettünk “A nőről” szóló műhelyen, ahol gyakorlatilag pillanatok alatt betelt a hely. (Papírra kellett felírnunk magunk, és hiába tolongtam a második sorban, az utolsú helyek egyikét sikerült megszereznem a nyolcból.) A bemutatkozó körben is elárultam, hogy nekem korábban nem nagyon tűntek fel a női-férfi különbségek, de miután ennyit hangsúlyozzák, kíváncsi lettem mi van mögötte.

Az első feladat úgy indult, hogy az elénk szórt idézetek közül kellett 1-2-t kiválasztani, és megindokolni hogyan tudunk kapcsolódni hozzá. Mivel mindenki megpróbált a másik idézetére és gondolatára is reflektálni, ezért a foglalkozás jelentős része elment ezzel. Viszont egy csomó olyan csajos téma előkerült mint az érzelmek összejövéskor és szakításkor, a hisztéria vagy könnyedebb témák közül az öltözködés.

A következő rész kissé informatívabb volt számomra, mikor a bennünk élő és belőlünk hiányzó “istennőket” kellett megtalálnunk a leírások alapján. Ezeket a nőtípusokat egyébként Jean Shinoda Bolen állította össze Jung őstípusai alapján, és a híres Bennünk élő istennők c. könyvében olvashatunk róla bővebben (magyarul jól összefoglalja Valló Ágnes a típusokat). Mi most a teremben kifüggesztett papírokon olvashattuk el a jellemzéseket, és választhattunk melyik istennő milyen helyzetben illik ránk:

“Sebezhető istennők” akik függnek a kapcsolatoktól, ettől teszik függővé magukat és az önbecsülésüket:

• Démétér, a földművelés és a termékenység istennője
• Perszephoné, Démétér és Zeusz lánya, a termékenység és a termés istennője
• Héra, Zeusz testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő

“Szűz istennők” akik függetlenek és megállnak saját lábukon:

• Athéné, a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek, a kézművesség és a képzés istennője
• Artemisz, Zeusz és Létó lánya, a Holdés a vadászat szűz istennője
• Hesztia, a családi tűzhely védőistennője

Egy másik nagy etapban pedig Világszép Ilonka meséjét hallgathattuk végig, és utána megpróbáltuk elemezni. De azaz igazság, hogy rég jártam már középiskolába, ahol ilyen elemzéseket végeztünk, úgyhogy a pszichológus képzőink által felfedett jelképek igencsak megleptek engem. Eszerint ez a kicsit brutális, de átlagos mesének tűnő történet a mi életkorunkat jelképezi, mikor krízisen kell átmennünk a nővé váláshoz és a minőségibb léthez.

Az erdő a lélek útvesztője, a folyó az élettel egyenlő amibe bedobták, és a hordó a családi burok. A Cigányasszony (boszorka) valójában Ilonka gonosz énje, aki a szemét kivájja. Majd pedig Ilonka apa helyett új apára talált a halászban, aki kiállt érte és a gyémántkönnyek megtartása helyett a szemét megkereste. Megfigyeltük, hogy Ilonka eleinte passzív szereplő, aki később már kiállt magáért a királlyal szemben is.

A műhelyet szinte szokásos imaginációs gyakorlattal zártuk, amiben most egy virágnak kellett elképzelni magunk, ami épp a réten hajladozik. Majd pedig az extra az volt, hogy ezt meg is valósítottuk azzal, hogy egy nagy papírlapra lerajzoltuk, hogy milyen virágra gondoltunk, és így közösen megalkottuk a rétet (az enyém a mezei jácint).

Inkubátor és Szervezetfejlesztő háttércsoportok

Az esti fakultatív program részeként (egyébként minden fakultatív) beültünk az inkubátor és szervezetfejlesztő háttércsoport munkájának a bemutatására. Ebben a félévben az inkubátor csoport 19 projektet gondozott összesen, különböző mértékben, és közülük egy-kettőről hallhatunk néhány mondatos helyzetjelentést.

• Eszerint hamarosan vásárolhatunk a csoporttól az ismerkedős kártyajátékból, amit a poszt elején bemutattam, meg Budapest feliratos pulcsikból is.
• Május 1-re tervezték a budapesti idegenvezetéses túra második alkalmát “Mesélő Budapest” címmel (amin egyébként azóta részt is vettem).
• Foglalkoztak a későbbiekben induló képzések közül a pénzügyi ismeretekkel és az egészségügyi alapismeretekkel (előbbinek már múlt félévben is volt debütáló alkalma, az egészségügyinek pedig most volt az újraélesztési technikákkal).

A Szervezetfejlesztő háttércsoport a vízió megfogalmazásával, és a számszerűsíthető adatok kiválasztásával foglalkozott. A Láthatatlan Egyetemen belül interjúkat is készítettek, ami alapján egy SWOT analízist állítottak össze, és ennek elemeit is bemutatták nekünk - de ezt most nem osztom meg.

A kérdezés és hallgatás művészete

A vasárnapi műhelyek közül ismét egy hosszabbat választottam, ami talán a munkámban is segíthet a mindennapok mellett. A kérdezés és hallgatás tanulása során tulajdonképpen két hosszabb gyakorlatot végeztünk összesen.

Beszélgetés közlés-sorompókkal

Az elsőben a csoport fele vállalta, hogy 10 perces beszéddel készül egy olyan témáról, ami őt jelenleg foglalkoztatja. Ezt ők nem tudták, de a csoport másik fele (amibe én is tartoztam) közben ún. “közlés sorompó kártyákat” kapott. Ezeken a cetliken olyan segítségnyújtó stratégiák szerepeltek, amelyek valójában akadályozzák a másik embert, pl. fenyegetés, kritizálás, tanácsadás, kifigurázás, elbagatelizálás. Én kettőt is húztam, de azt hiszem elég jól jártam, mert a dicséretet és a biztatást viszonylag könnyen be lehetett építeni.

Szóval gondolom mondanom sem kell, hogy utána párban kellett megpróbálni beszélgetni egymással, és miközben a másik az őt foglalkoztató témát ecsetelte, nekünk alkalmazni kellett ezeket a közlés sorompókat. Nálunk az itthoni politikai helyzet kapcsán a külföldi munkavállalásról volt szó, úgyhogy néha érdekesen jött ki a lépés. A politikára, meg a külföldi mosogatásra kellett mondanom, hogy “lesz még jobb is” és dicsérni a kivándorlási ötletet, noha ennél azért kicsit összetettebb erről a véleményem. A játék minden estre úgy sikerült, hogy a partnerem észre sem vette a furcsaságot, és később arra hivatkozott, hogy inkább a saját gondolataival volt elfoglalva és a dicséreteimet eltette a fejében a dicséretes polcba.

Mint kiderült, más pároknál is másképp sült el a feladat, mint ahogy a műhelyvezető várta volna. Páran egyáltalán nem tudták alkalmazni, másoknál jó hatással volt a gondolatokra egy-egy határozottabb felszólítás, nálunk pedig ugye nem volt hatása. A bemutató célja pedig az lett volna, hogy a másikat megakasszuk a beszédben ezekkel az elemekkel...

Egy kis elmélet

A meghallgatás feltételei közé tartozik a jó légkör, a csend kibírása, figyelni kell a másik gondolatára és közben elengedni a sajátot, illetve kérdezés közben nem a saját válaszon gondolkodni. Az aktív figyelem része a nonverbális jelek közvetítése (bólogatás, szemkontaktus), és inkább jelezzük szóban is, ha véletlenül elkalandoztunk és lemaradtunk a gondolatban. Figyeljük meg amit a másik mond, és azt is ahogyan mondja, ez milyen hatással van ránk. A sima beszélgetés az információáramlásról szól, a segítő beszélgetés pedig a másik emberről.

A műhely második felében rátértünk a kérdések elméletére. A jó kérdésre nem “igen-nem” a válasz, hanem konkrétumra kérdez rá és elgondolkodtat.. Ne hagyjuk, hogy csak általánosságokról legyen szó, hanem a jövő kerüljön a középpontban, ahol a múlt csak a megértés miatt fontos. Ha a másik ember folyton csak panaszkodik, akkor kérdezzünk rá, hogy ő hogyan járul hozzá a problémához és annak a megoldásához.

A kérdezés lényege, hogy egyszerű legyen vagyis “Keep it simple and stupid”. Az Indynamics blogján például olvasható egy bejegyzés “11 legfontosabb kérdés amit minden coachnak tudnia kell feltenni” címmel, ami az egyik ajánlott olvasmányunk.

Megfigyelés-kérdezés-beszélés

A második gyakorlat még hosszabb volt az elsőnél, és ezúttal mindenkinek gyakorolnia kellett a megfigyelő, a kérdező és a beszélő szerepét. Hármas csoportokban vettünk részt, ahol három beszélgetés folytattunk a szerepek alkalmazása közben. Fontos volt, hogy az emberek nem képhettek ki közben a szerepükből, tehát a kérdező nem léphetett elő beszélővé, csak kérdéseket tehetett fel. A megfigyelőnek pedig csendben kellett figyelnie első sorban a kérdezőre, majd pedig a végén véleményezni a munkáját.

Eddig azt hittem, hogy jó megfigyelő vagyok, de valójában szerintem akkor volt a legnehezebb dolgom (már csak a véleményezés miatt is), és annyira fontos témák jöttek elő, hogy borzasztó nehéz volt közben a szerepnél maradni. Az mindenesetre nagyon jól esett, hogy miközben én voltam a beszélő, végre nem kéretlen tanácsokat kaptam és nem mondták el, hogy “én a helyedben…”, hanem olyan kérdéseket kaptam, amik elgondolkodtattak. Azt hiszem, kezdem igazán megérteni a coachok munkáját, és hogy miért is olyan nehéz mindig a megfelelő kérdést feltenni.

Ajánlott irodalom:

• TED - Julian Treasure: 5 ways to listen better
• Michael Ende: Momo
• Muató Péter: Csendben születik az élet

Az emberek megismerése szempontjából azt hiszem az eddigi három táborom közül ez tetszett leginkább, de persze a műhelyeken is megint érdekes dolgokat hallottam. Azt élvezem leginkább ebben a táborban, hogy kiszakít a mindennapi a munkából, és teljesen más dolgokról, más emberekkel beszélgethetek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.