Az éneklő festő - Musical Munkácsy életéről

Mivel imádom a musicaleket és a festészetet, ezért eleve lelkesen indultam neki a darabnak a József Attila Színházba. Igazából a vártnál is sokkal jobbat kaptam, és megkockáztatom, hogy ez a darab tetszett leginkább az utóbbi évek magyar musicalkínálatából. Azok egy kicsit előnyben vannak, akik ismerik Munkácsy életét, láttak már tőle néhány festményt, netán olvasták Dallos Sándor “A nap szerelmese” és “Aranyecset” regényét. A Munkácsy, a festőfejedelem ugyanis ezeknek a színpadi feldolgozása,  Bognár Zsolt zenéivel és dalszövegeivel. A színpadra állítás apropója pedig a 2014-es Munkácsy-év, a festő születésének 170. évfordulója.

A színművet számomra a zene és a tánc nélkül is elvitte volna a darab, amit azért nehéz elmondani egyik-másik musicalről. Munkácsy Mihály életét tekinthetjük végig a Lángi Mihálynál töltött békéscsabai asztalos inas évektől, a pesti munkán és a Bécsi Képzőművészeti Akadémián át a párizsi évekig. Közben megismerjük a képkereskedőket, Goupilt és Sedelmeyert. No meg Munkácsy legjobb barátját és egyben “vetélytársát”, Paál Lászlót.

A munka mellett végigkísérhetjük Miskát a folytonos szerelmi fellángolásokon, főleg Svenson Koltay bárónő azaz Sven iránt. Megjelenik:

• Ancsa, Lángi cselédlánya, akitől súlyos fertőzést kap és lány meg is öli magát a fájdalmas betegség helyett.
• A Perzsi nevű bábaasszony, aki kikúrálja Mihályt a betegségből, és közben fellángolnak egymás iránt. Végül az asszony meghal a felgyulladt házában (de nem derül ki ennek oka).
• Sven, a nagy szerelem Bécsben. Nem sok időt tölthettek együtt, mert a lány szó nélkül eltűnt. A néző tudhatja, hogy a nő a leprától tartott, amit férjétől kaphatott, de a végéig mi sem lehetünk biztosak mi történt vele… Munkácsy pedig csak szenved és várja szerelme jelentkezését.
• Olyannyira, hogy közben hozzámegy az elviselhetetlen Cécile-hez, aki a pénz érdekében agyongyötri a munkával.

A (nem is annyira) happy endet nem árulom el, de az biztos, hogy fordulatos cselekményekben lehet részünk a két felvonás során.

A díszletet nagyon praktikusnak és modernnek nevezném, ugyanis néhány kellék mellett a fő hangsúlyt a több monitorból álló, háromrészes fal adja, aminek a középső része előre és hátra mozgatható. A monitorokon néha a ház külső része jelenik meg (pl. Békéscsaba), erősődő lángolás (a bábánál és az első jelenet végén is), szobabelső (pl. Munkácsy Párizsi lakása), kiállítótér (pl. első jelenet vagy Sedelmeyer látogatása a párizsi múzeumban) és a szóban forgó festmények. A festészetről szóló színdarabban nagyon jó, hogy meg tudták oldani a képek kivetítését, mert ez nagyban hozzájárul az értelmezéshez, akár Paál László, akár Munkácsy Mihály képeiről van éppen szó. (Balra Paál festménye a Fontainebleau--i erdőről, jobbra Munkácsy portréja Paálról.)

Nem tudom mennyire dicséret vagy kritika, de nekem a tánc- és énekkar tetszett a legjobban. Nagyon ütős volt a kezdő jelenet, illetve Miska és Svenson közös szerelmes dala. Előbbiben egy kiállítótérben csodálják Munkácsy festményeit és méltatják őt. Utóbbiban pedig Munkácsy a festéshez használt színeket sorolja, miközben táncosok megjelennek a színnek megfelelő ruhában.

De nagyon jól indult a második felvonás is Mihály és Sven egymásra gondolós dalával, melyben a tánckar nem jelent meg, de kettejük hangja vagyis Zöld Csabáé és Molnár Szilviáé valahogy jól illik egymáshoz. (Nem ez a kedvenc dalom, de jó példa a leírtakra:)

Sajnos nem minden színész énekhangja annyira ütős a darabban (kevésbé tetszett Carl Rahl professzoré, Sedelmeyeré és valamiért a bábáé), és hát maguk a színészek sem annyira ismertek, de velem ezt el tudták közben feledtetni.

A legjobb dal viszont az, amelyet Paál László énekel a halála előtt. (A festmény Deák-Ébner Lajostól Paál László temetése, 1879.) Sövegjártó Áron játéka eleve nagyon tetszett, ebben a dalban pedig igazán meg tudja mutatni a hangterjedelmét és a beleélési képességét.

Eleve azt hiszem Paál figurája tetszik nekem a darabban, akit a természet iránt rajongó festőnek mutatnak be, aki vágyik a sikerre, de féltékenykedés helyett mindig bátorítja barátját, Munkácsyt. Érdekes, hogy Paál Lacit nagyon elegáns nagyvilági úrnak mutatják be végig, míg Munkácsy Misi magyaros ruhákban járkál Bécsben és Párizsban is.

Hogy a festőnek mennyire tetszett Párizs, azt Lázár Béla az 1902-es Művészet folyóiratban megjelent cikkében is ecseteli, amely egyébként pont a Paál Lászlótól való búcsúzásról szól.

“Egészen elragadta a friss életnek pezsdült Paris. A boulevardokon új fákat ültettek, a conmune alatt lerombolt házak helyén paloták épültek, újra tavaszi hangulatban élt a nagy város. A múzeumok, az akkor megnyílt Szalon lekötötték Paál érdeklődését. Daubigny, Troyon, Corot, Chintreuil művészetétől megittasultan, lelkében vágyak és erőérzetek ébredeztek.”

Azért nem feledkezem meg Zöld Csaba alakításáról sem Munkácsy Mihályként, aki a darabban szinte végig a színpadon játszik, és tanúi lehetünk ahogy a 20 éves fiúból komoly férfi válik, szeret és aggódik, sikeres és mégis magányos. A dal arról a gyötrődésről szól hogyan fesse meg a Krisztus-Trilógia festménysorozatot (Krisztus Pilátus előtt, 1881, Goldota 1884, Ecce Homo 1896), mely jelenleg a legnagyobb művek közé tartozik a magyar festészet történetében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.