Táncos műsorok a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjából

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából három programra is sikerült eljutnom, ami azért is érdekes, mert korábban egyáltalán nem vettem részt ezen a rendezvényen. Most viszont március 22-én együtt vonultam a tömeggel az Andrássy úton át a tavasz köszöntő promenád keretében, majd március 29-én megnéztük a Nemzeti Táncszínházban a Vetigo20 táncelőadást, aztán március 31-én a Vígszínházban a Rodin c. balettet. Nem is tudnék választani, hogy melyik volt a kedvencem ezek közül…

Virágokkal a kézben, végig az Andrássy úton

A szervezőknek ezúttal sikerült beletrafálniuk, hogy a legjobb időt válasszák a Tavasz Köszöntő Promenádhoz, mely a Vámház körútról, a Nyugati térről és a Szent István térről indult, aztán végigvonult az Andrássy úton egészen a Hősök teréig. Ennek okán állították fel egyébként a hatalmas “Budapest” feliratot is a Hősök terén, melyet azóta a turisták - és érzésem szerint maguk a budapestiek is - agyonfotóznak éjjel-nappal.

Mi a megszabott találkozópontok helyett rögtön a Liszt Ferenc térnél csatlakoztunk be, mert (egyrészt nem bírtam túl korán felkelni a hétvégén, másrészt) a program szerint itt és a Kodály köröndön számíthattunk valamilyen produkcióra. Sikerült a megtalálnunk a gólyalábasokat és a zenekart (nem volt túl nehéz), akik éppen próbáltak a rendező isntrukcióinak a hallgatása közben, és várták a tömeget. Már körülöttük is szép számú nézősereg gyűlt össze, akik így bepillanthattak a kulisszákba.

A menet megérkezése után egy kört alakítottunk ki az út közepén, és gondolom a kórusokkal előre megbeszélt módon felhangzottak az énekek. Köztük például a We Are The World, melyet a kézben tartott csokor virágok himbálása is kísért. Két hivatásos énekes is szólozni kezdett, akiknek szégyen-szemre (?) nem tudom a nevét. Bár leírva talán giccsesnek tűnik, de az egész produkció nagyon jó volt, és gyönyörűen énekeltek körülöttünk. A performance után pedig a kórustagok szétosztották a virágokat a többi néző között.

Ezután tovább vonultunk az Andrássy, és szinte kezdtem átérezni, hogy milyenek lehettek régen a májusi 1-i felvonulások, mi lehetett benne a jó érzés. Az utcán sétálók megbámultak minket, integettek és fényképeket készítettek a mobilokkal (na jó, ilyen még nem volt a korábbi május elsejéken). A menetet a gólyalábasok vezették, akik virágokkal díszített “kapukat” tartottak a kezükben. Meglepően láttuk, mennyi alakzatot lehet formázni pár díszes drótból és egy csapat gólyalábasból! Utánuk pedig a Pénzügyőr zenekar masírozott, akik nagyon impozánsan hatottak az egyenruhájukban.

A Kodály körönd volt a következő állomás, ahol pedig sok táncos kerekedett salsara körülöttünk. Ez kevésbé tűnt összeszedettnek, de talán csak az volt a lényeg, hogy a hangulatot átérezzük, és ez valamennyire sikerült is.

Végül pedig megérkeztünk a Hősök terére, ahol a beharangozottaknak megfelelően a kórustagok elénekelték Carl Orff Carmina Burana egy részletét, ami szintén nagyon jól hangzott. A Honvéd Táncszínház, a Magyar Állami Népi Együttes és a Duna táncegyüttes vezetésével pedig egy körtáncos flashmob alakult ki a tér közepén.

20 év egy táncban elmesélve

Életemben először sikerült eljutnom a Nemzeti Táncszínházba is, ahol egy kortárs tánc előadást néztem ki. A Vertigo20 plakátjai rengeteg helyen szerepeltek szerte a városban és nagyon ütős trailert láthattunk az előadásról, ahhoz képest nem voltak annyira sokan az előadáson. Viszont annál nagyobb sikerült a produkció, nagyjából ötször tapsolták vissza a táncosokat az 50 perces darab után.

Kik is ez a táncegyüttes, mi ez a fura cím és miért is érdekes ez egyáltalán? A Vertigo Tánctársulat egy izraeli együttes, amit 1992-ben alapított Adi Sha’al, majd a hozzá tartozó iskolát 1997-ben hozta létre. A vezető koreográfus Noa Wertheim, aki a programfüzet leírása szerint spirituális közelítésmódja szerint az emberi test teljesítő-, és kifejezőképességének határait feszegető produkciókat hoz létre. A két vezető a munka mellett a magánéletben is társak. A táncon kívül viszont más szociális és közösségi küldetésük is van, melynek tudatában 2007-ben létrehozták a Vertigo Eco-Art Falut (Tel Aviv és Jeruzsálem között), ahol a társulat él és dolgozik fenntartható körülmények között. A falu látogatható az érdeklődők számára és oktatásokat is kínál (Forrás: Kultúrpart). A TEDxTelAviv videójában egyrészt a Fehér zaj műsorszám látható (amivel Pécs Európa Kulturális Fővárosa rendezvényen is részt vettek), utána Noa Wertheim gondolataiból kaphatunk egy kis ízelítőt:

A Vertigo20 a társulat 20 éves munkáját idézi fel, miközben “megkísérli megfejteni az idő titkát”. Tehát a produkcióban egyrészt a korábbi koreográfiák utalásait találhatja meg, aki ismerősebb a tánctörténetben és kifejezetten a Vertigo történetében. Emellett mind hangban, mind mozgásban megjelennek az órára, illetve az időre való utalások. Például ahogy a 11 (vagy videóban 13) táncos körbeáll miközben kattanásokat hallunk, majd pedig a jelenet egy körtáncban folytatódik. Emellett felfedezhetjük a férfi és nő egymáshoz való közeledését, az esküvőt, és az öregséget is a jelenetek között. A programleírások szerint egyfajta rituálénak lehetünk szemtanúi.

Díszletként egy nagy fal szolgál (mely számunkra egyaránt utalásnak tűnik Jeruzsálem falaira vagy a Siratófalra) vagy más szerint inkább doboz, melybe különböző magasságokban “polcokat” helyeztek, erre ülnek le a táncosok a produkció bizonyos részei közben. Innen is indul a jelenet, majd fehér lufik között körbenállva ér véget. A teljes előadás megtekinthető a YouTube-on.

Balettos szobrok

Tánc, szobrászat és színház, aminek nem tudtam ellenálni, bár balettet talán egyedül és utoljóra kb. 6 évesen láttam (naná, hogy A diótörőt). A Szentpétervári Eifman Balett vendégeskedett a Vígszínházban két fellépés erejéig, és a Rodin c. művet adták elő, amely a szobrász életéről és szerelmi viszonyáról szólt.

A társulatot Borisz Eifman alapította még 1977-ben “Leningrádi Új Balett” néven. A leírás szerint magára Eifmanra és így a hozzá kötődő társulat előadásaira is inkább a spiritualitás, a pszichológiai jelleg a jellemző, mintsem a fizikai folyamatok. Noha az orosz balett híres a magaszintű technikai tudásról, és ezt most mi is megtapasztalhattuk.

A “modern pszichologikus balett” kifejezés jól mutatja a darab különlegességét, és azokat a jellemzőket, amik engem igazán megleptek. Nem voltak nagyon elvárásaim, de a balettről általában elég tipikus gondolkodtam az elcsépelt képek alapján. A modernséget viszont gondolom az is adja, hogy egy szál tütüt sem láttam a színpadon, hanem mindent jelmezekben valósítottak meg. A táncokban és a zenében sem feltétlenül csak balett mozdulatokat láttunk, hanem előfordult benne társastánc, már-már musical vidámságú formációk és még kánkán is. Trailer a darabról:

A díszletben a kedvencem pedig egy átlagos virágtartónak vagy mászókának kinéző vas volt, amire a táncosok több ízben felmásztak különböző pozíciókban kimerevedve. Bal oldali egyébként A pokol kapuja, amit Dante Isteni színjátékának ihletésére készített. (Eredetileg ezen a kapun volt található A gondolkodó kisméretű változata is, ami a művéről elmélkedő Dantét szimbolizálja.) A jobb oldali pedig a finálé pozíciója. Gyönyörű mindkettő!

A történet Rodin és női tanítványa, Camille Claudel kapcsolatát beszéli el, akik között 24 év korkülönbség volt. Kölcsönösen segítették egymást, és közben szeretőkké is váltak. Láthatjuk Rodin feleségének féltő szeretetét is, aki rájön a férje kapcsolatára és megküzd érte. Claudel és Rodin 15 éven át tartó viszontagságos kapcsolata után szakítanak, és a nőmentálisan fokozatosan leépül ennek következtében. (Érdekes lehet Claudel életéről szóló film és musical változat is.) A pszichológia jelen van mind a férfi-női viszonyokban, a féltékenységben és végül az őrületben is.

Mindeközben pedig hihetetlenül bámulatos mozdulatokat láthatunk, amely még a Google képtalálatait nézegetve is érezhetőek szerintem. És ami számomra a legfantasztikusabb az alkotómunkának a bemutatása, ahogy főleg Rodin és valamelyest Claudel figurája a szobrokat “meggyúrja” az élő balettosokból! Ráadásul ezekben a balettos szobrokban felismerhetőek Rodin alkotásai is, amelyekre mutatok néhány példát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.