Tanú-hegyek borainak kóstolója a Borkápolnában

A másik borászati rendezvény, amelyen részt vettem a hónapban, a Borkápolna sétálós borkóstolója volt 2013. március 22-én. Két kérdés vetődött rögtön fel bennem, hogy mit értünk a sétálós kóstoló alatt? És miért lett a hely neve kápolna? Mindkettőre rövid úton fény derült, ahogy megérkeztünk a 7. kerületben, a Damjanich utca 52. szám alatt lévő üzletbe. A belépő 1900 Ft volt, amit ugyan nem lehetett utána levásárolni, de a borok mellett bőséges zsíroskenyér adagot is kaptunk.

Közel százan gyűltünk össze a pincében, köztük fiatalabb egyetemisták és nyugdíjas párok, fiúk és lányok egyaránt. Mint megtudtam, ez a Borkápolna sétálós kóstolóinál megszokott arány, és ide nem ismerkedni járnak az emberek, hanem minél többet végigkóstolni a különböző borászok által hozott palackokból. Hogy mik is voltak ezek a borok?

Sétálunk és bort kóstolunk

A rendezvény pontosan a „Lacrima Basalto / A Bazalt könnyei. Tradíciótól az Avantgárdig. Tanú-hegyeink borai kézműves „hegyi” pincéktől” címet kapta. Az előző bejegyzésben bemutatott borkóstolóval ellentétben itt nem kaptunk elemzést és háttéradalékokat a borokról. Három pincészet hozta el a nedűit, melyeknek nevét előzetesen közölték a meghívóban, és a vendégek már információknak utánanézve érkezhettek. Ezúttal akik jelen voltak, a következő borokkal:

• Fekete pince (Somló-hegy): Juhfark, Furmint, Hárslevelű, Olaszrizling
• Málik Pince (Badacsony-hegy): Budai zöld, Bakator, Kéknyelű, Szürkebarát, Olaszrizling, Zeus
• Csobánci Bormanufaktúra (Csobánc-hegy, Facebook oldala is van): Pinot Noir, Kékfrankos, Syrah, Kadarka, Merlot, Olaszrizling

Mi azt a taktikát követtük, amit valószínűleg a legtöbben, hogy a fehér boroktól haladtunk egészen a testesebb vörösekig. El tudom képzelni azonban azt is, hogy valakit kifejezetten csak a különlegességek érdekeltek (pl. Bakator, Zeus). Kollégám tanácsát követve egyszerre mindig két pohárba töltettünk kóstolót, hogy elkerüljük a hosszú sorban állást (amit a viszonylag nagy tömeg okozott), és hogy nehogy véletlenül elfogyjanak a kiszemelt borok. Ez a gyors ivási kényszer kissé negatív színben tüntette fel előttem ezt a borkóstoló-típust.

Mint a tapasztaltabbaktól megtudtam, az még rosszabb, mikor egyszerre 100 vagy akár 1000 bort lehet végigkóstolni, és persze mindenki minél többet akar. A kollégám bevallása szerint 30 bort tud még megjegyezni és íz szerint felidézni, de vannak, akik ezt a képességet már 100 borra is kiterjesztették. (A berúgás elkerülése végett ki lehet köpni a kortyokat, de nem láttam olyat, aki most erre ragadtatta volna magát.)

Mi a borokból most először végigkóstoltuk mindhárom pincészet Olaszrizlingjét, illetve a Juhfarkot, Furmintot, Hárslevelűt, Budai zöldet (ez az egyik kedvencem!), Szürkebarátot és találtunk egy Pinot Noir Roset. Aztán folytattuk a vörösekkel, úgy mint a Vörös Pinot Noir és a Kékfrankos. A végére pedig maradt nekünk még egy kis bakator, amiről csak annyit tudtam meg akkor, hogy régen népszerű magyar borfajta volt, de aztán eltűnt a köztudatból és most újra kísérleteznek a termesztésével. Találtam róla egy érdekes cikket „Bakator – egy szőlőfajta újjászületése Badacsonyban” címmel.

Már a legtöbben elmentek, mikor kiderült számunkra, hogy a Juhfarkból több évjárat is jelen volt, amiről nem tájékoztattak minket az elején. Így a kollégám annak kiderítésébe kezdett, hogy mi először melyiket próbálhattuk. Nekem viszont ennyi elég volt, örülök, ha egymás után kb. 5 bort meg tudok jegyezni. :)

Oltár a borszaküzletben

A Borkápolna elnevezés akár utalhatna arra is, hogy itt a kiváló borok előtt tisztelegnek a betérők, de az elnevezésnek más jelentése van. Amint belépünk a hatalmas borszaküzletbe (ahol kb. 1300 borfajtát vásárolhatunk meg), látszik, hogy a palackokkal teli szekrények egy aranyozott oltárhoz vezetnek. Az üzlet kb. 2005 óta működik ebben a helyiségben, amely előtte más célból volt berendezve.

A következő meghatározás olvasható a Borkápolna Facebook oldalán 2013. március 24-én: „Egy kis történelem: a Borkápolna valaha szakrális célokat szolgált. 1957–1991 között kápolnaként működött, elődje a Rákosi Mátyás parancsára lerombolt Regnum Mariánum templom volt a szomszédos Felvonulási téren. Ennek állít emléket Korga György által alkotott arany mozaikos freskó, amelyen Szent István király országát felajánlja Szűz Máriának és a falban elhelyezett tabernákulum, mely hűen őrzi a kápolna egykori szellemét.”

Az eredeti Regnum Marianum vagyis „Mária Országa” Közössége kápolnája a Damjanich utca 50. szám alatt volt található 1901-től. A Magna Domina Hungarorum plébániát pedig 1919-ben alapították meg hivatalosan. A kápolna túl kicsinek bizonyult a közösség számára, ezért templom építését tervezték, melynek alapkövét végül 1925-ben tették le a Városliget és a Damjanich utca tengelyében, majd 1931-ben szentelték fel az épületet. A kápolna és a plébániatemplom párhuzamosan működött az 1944-es bombázásig, mikor a kápolna annyira megsérült, hogy nem lehetett helyrehozni. A templomot pedig 1951-ben elvették a hívektől, és lebontották, hogy a helyén létrehozzák a Felvonulási teret a szocialista ünnepségek számára. A hívők 1957-ben megkapták a Damjanich utca 52. szám alatti épületet, ahol új kápolnát hozhattak létre. A történetről részletesebben ír a hg.hu oldalon Kelecsényi Kristóf „A felrobbantott templom: a Regnum Marianum története” c. cikkében, illetve a Népszabadságban N. Kósa Judit „Regnum Marianum: a Csikágó temploma” címmel. Dokumentumokat pedig a Régi könyv oldala közöl a plébánia működéséről.

A Borkápolna weboldaláról az is kiderül, hogy Korga György festőművész 1973-ban alkotta a 6x5 méteres freskót. Ha rákeresünk Korga nevére, akkor felfedezhetjük, hogy elsősorban nem a vallási témájú freskók készítéséről ismerhetjük őt, hanem inkább sci-fi műveiről (pl. Galaktika magazin).  

A művész 1935-2002. között élt, és 1973-ra már három nagy tanulmányutat is maga mögött tudhatott Görögországban, Japánban és Hollandiában. Egyéni kiállításai láthatóak voltak már előtte Budapesten, Kölnben, Nagykanizsán, Kaposváron és Finnországban. Akkoriban épp a Dési Huber István Képzőművészeti Kör tanáraként dolgozhatott, mely 1948 óta működik Budapesten.

Tehát a festő kvalitásaiban nem kételkedhetünk, de azért azt megjegyzem, hogy a művészeti stílusa egészen más jegyekről árulkodik későbbi művein, mint a Szent István felajánlását ábrázoló freskón (pl. Mária, a magyarok nagyasszonya c. olajfestménye 1989-ből). Beke László a 20. századi művészetről szóló írásában a „szürnaturalizmus” hazai stílusával hozza összefüggésbe Korgát, ahogy Pataki Gábor is 1960-as évekbeli kiállítások kapcsán. Érdemes megnézni még a Varsányban álló Szent Mihály Római Katolikus Templomot is , ahol Korga György szekkót készített 1985-86-ban (a kép forrása a Tarjáni Képek oldala).

A Borkápolna részéről minden estre figyelemreméltó, ahogy vigyáz a Regnum Marianum oltárára. Szerintem érdemes benézni a Damjanich utca 52. számba akkor is, ha valaki nem éppen bort vásárolni szeretne, hanem csak szétnézne a helyszínen. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkit magával ragad a hangulata!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.