Turisztikai Találkozó?

Elhatároztam, hogy amint lemondok a hallgatói lap főszerkesztéséről, elindítom saját blogomat. Ennek az ötlete már régóta érik, de mindig halogattam valami miatt, a közlésvágy viszont erősebb nálam. Nem ígérek szennyes kiteregést, csak arról írok, ami éppen érdekel, és akkor, amikor úgy látom jónak.

Tegnap reggel ért véget az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT), amelyet idén Baján rendeztek. Érdekes, hogy 64 ezres látogatói rekordról cikkeznek, mert ez helyben nem tűnt olyan soknak, talán a hatalmas placc miatt. A szervezés hiányosságairól beszélhetnénk, de nagyon szimpatikus volt, hogy szerveztek turisztikai programokat - eleinte ez volt a fesztivál lényege -, amelyek közül a bajai városnézésen vettünk részt a párommal második nap. Meglepetésemre csak egy harmadik ember csatlakozott a csoporthoz, plusz a két szervező lány, akik nem vitték túlzásba a város bemutatását, de jó helyekre vittek.

Először megtekintettük a Türr István Múzeum várostörténeti kiállítását, amely csak egy teremből áll, viszont a múzeum dolgozója odafigyelt mindenre, min akad meg a szemünk, és lelkesen mesélt róla. Itt hallottunk a piacról is (szerdán és szombaton tartják), később ki is néztünk, de csalódást jelentett, mivel a korábbi Lehel piac és a megboldogult Fáy utcai kínai piac keverékére hasonlít. Aztán ellátogattunk a Türr István Múzeum másik részébe is, ahol néhány kevésbé kvalitásos festmény, népi ruhába öltöztett nagy babák (a keszthelyi Babamúzeumhoz és az ócsai kedves babavarró nénihez nem fogható), illetve halászati rész van kiállítva.

Kedvenc helyem Baján az Ady Endre Városi Könyvtár lett, érdekes módon zsinagógából alakították át, és ez fel ismerhető rajta. A könyvtáros hölgy általánosságban beszélt az épületről, megmutatta a három tóratekercset a szekrényben. Számomra az érdekes rész ezután jött, mikor rákérdeztem az állományra és az integrált könyvtári rendszerre, a többiek itt kezdték unni magukat. Leltári szám szerint nagyjából 200 ezer kötetes az állomány, ténylegesen kb. 150 ezer lehet, ebből 4500 régi könyv, 3 ősnyomtatvány - jelentős részük főúri gyűjteményekből maradt. A régi könyvekkel külön könyvtáros foglalkozik, tematikus kiállításokat is rendez, pl. ilyen volt a 17-18. századi tankönyveké. Saját fejlesztésű Linlib nevű rendszert használnak, miután az ALEPH licence lejárt; ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai, ahogy tapasztaltam csak egyszerű keresés lehetséges, ami megnehezítheti a felhasználók dolgát. A rendezvénynaptár viszont elég színes, ki szoktak települni a halászléfőző versenyre, együttműködnek a csillagvizsgálóval, de zenészeket is meg szoktak hívni, ha tudják róluk, hogy a városban tartózkodnak.

Végül az Éber Emlékházat jártuk be, amely a festő, Éber Sándor egykori lakása múzeummá átalakítva. Nevezhetjük néprajzi vagy festészeti kiállításnak, de igazából nem sokat tudtunk meg róla, mert a múzeumban dolgozó hölgy zavarban volt, állítólag most próbált másodszor idegenvezetést tartani. A végén pedig erélyesen kitessékeltek minket, mert a Nagy István Képtárba kiállításmegnyitóra kellett menniük... Jó lett volna azt a kiállítást is megnézni, de valószínűleg a képtár a jövő évi Könyvtáros Vándorgyűlésre vagy egy Országjáró Könyvtáros kirándulásra marad, amit most csendben lefújtunk jelentkezők hiányában.