A "Palota" Várpalotán

2011.08.20. 02:46

 A családi kirándulás végén, hazafelé megálltunk még Várpalotán, ahol elsősorban a vár érdekelt bennünket („Palota” vagy „Thury-vár”). Pont rosszkor érkeztünk, ugyanis előző nap értek véget a Végvári Reneszánsz Napok, és inkább a technika szétszerelésével voltak elfoglalva, mint a turistákkal. Sajnos a vegyész és a bányász kiállítás sem volt nyitva, viszont a népművészeti, öltözettörténeti, koronaőrségi, illetve vártörténeti tárlatokat végigjártuk. A kirándulás pedig egy érdekes közjátékkal zárult, ahol faképnél hagytunk egy vendéglőt…

Palota története a 14. század második feléig nyúlik vissza, mikor az Újlaki család tágas lakóépületet tervezett magának. 1445 előtt még csak egy toronnyal erősítették meg, majd szabályos , négy saroktornyos várrá terebélyesedett. 1524-ig az Újlaki család tulajdonában áll az épület, majd Móré Lászlóhoz, utána a Podmaiczkyakhoz került.

Fontos szerepet töltött be a török elleni támadásoknál, ismert királyi kapitánya Thury György volt. (Részletes forrásokat a vár történetéről a „Források és dokumentumok Várpalota történetéhez 1. kötet. A kezdetektől 1848-ig / Huszár Pál. – Várpalota: Szinbád könyvek, 2007” tartalmaz.)

A várat 1960-ban tárták fel, és annyit tartanak biztosnak, hogy a három különböző szint három eltérő korszakból származik. De ezeknek pontos keletkezési időpontjában a történészek nem értenek egyet. Nagyon szépek a restaurált termek, különösen a boltíves terem.

A kiállításon tablókon elolvasható Várpalota történelme: őskor, római kor, hun, avar, Honfoglalás, Inotai halomsírok, Széhel / Szénhely. Illetve külön leírások Bátorkő váráról (a közelben volt található, és némileg előzménynek tekintik), Palota váráról és a palotai mesterségekről. 1715-ben még 26 iparost tartottak számon, 1828-ban már 301-t. A vitrinekben pedig ehhez kapcsolódó néhány tárgyat láthatunk.

Az emeleten folytatódtak a kiállítások, a népművészetin az egyes tájegységek ruháiba és bútoraiba kaphattunk betekintést. (Egyébként alaposan összeszedett munka, de nem teljesen értettem, miért ilyen témával kell pont a várpalotai várban foglalkozni.) Néhol csak 1-2 öltözetet mutattak be a bábukon, máshol többet is: férfit, nőit, gyereket, fiatalt, idősebbet, menyasszonyt stb. Látható volt Kalotaszeg, Mezőség, Kalocsa, Galga mente, Kapuvár, Zobor-vidék, Martos, Carasevi-horvát, Fekete-Kőrös, Székelyföld, Torockó szászok népviselete.

A koronaőrség történetét is nagy tablókon írták le. Ahogy kivettem a sorok közül, főbb pontjai 1018, mikor I. Szent István megalapította a Szűz Mária egyházat, és ennek tornyában őrizték a koronázási kellékeket. A középkorban itt koronázták meg királyainkat (ma Székesfehérváron romkert és kiállítás mutatja be ezt a helyet).

Az őrség története természetesen szorosan összefügg az ékszerek történetével. A II. világháború végén Ausztriába, majd az Egyesült Államokba kerül a Szent Korona, melyet 1978-ban adtak vissza Magyarországnak. Ma a Magyar Koronaőrök Egyesülete őrzi a koronát.

Ezután következett még az Öltözetek története kiállítás, ahol külön női és férfi ruhákat is bemutattak a korszakokból, pl. Honfoglalás, Török kor, Kuruc kor, 1848. Feltüntették a ruha nevét, az anyagát és néhol a készítők nevét (Méretes Szabó Kft., Leimeiszterné Fazekas Éva, Kőkuti Tímea). A leginkáb Gróf Széchenyi István huszár öltözete tetszett és a 60. Wasa gyalogezred zenész díszfrakkja. Ma is divatos lenne a női bocskai kosztüm szívpáros díszítéssel.

Ezután tettünk még egy kis sétát a vár tetején, illetve az udvart is megtekintettük, amennyire a körülmények engedték.

És hogy volt az a bizonyos eset a vendéglőben? A várnézés után szerettünk volna egy keveset ebédelni a szemben lévő Múzeum Teraszon. Népes családom tagjai rendeltek maguknak 1-2 palacsintát, majd várakozásba kezdtünk. Az első negyedóra hamar eltelt, a következő negyedórában már a kisebbek türelmetlenek lettek, mi pedig kellemetlenebb éttermi élményeinkről sztoriztunk. Ezután megjelent a pincér lány, aki közölte, hogy innentől kezdve még negyedórát kellene várnunk a palacsinták elkészülésére… Anyukánk közölte a reszkető lánnyal, hogy akkor mi azt már nem várnánk meg. Számunkra azt jelentette, hogy a palacsinták készítésének nagyjából akkor kezdtek volna neki. Úgyhogy inkább éhesen kimasíroztunk mind a tízen az étteremből.

De nem szeretném, hogy Várpalota emiatt rossz emlékeket hagyjon bennem. Mindenképp jó lenne megnézni egyszer Bátorkő várának romjait és a Zichy-kastélyt, ahol most Trianon Múzeum működik.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr23271216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.