Két nappal Schmitt Pál előtt (beszédének szövege) én is megtekintettem a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedet  az idei könyvtáros Vándorgyűlés sok résztvevőjével együtt. Igaz, pont SP miatt nem tudtunk bemenni a mauzóleumba, mert épp biztonsági intézkedéseket végeztek.

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében szeptember-október környékén tervezik a teljes negyed átadását, ami jól is hangzana, ha mindez inkább 2009-ben, rosszabb esetben 2010-ben történt volna. Néhány épület már most megtekinthető: a Bóbita Bábszínházban folynak az előadások, de kipróbálhatjuk ott a Kakaóbárt is. Nyitva áll már a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely kiállítótere és az egykori Sikorski-házban lévő Gugyi gyűjtemény. És ugye keddtől a Zsolnay Mauzóleum, de akkor nézzük sorban.

 A körbevezetést a Pécs Európa Kulturális Fővárosa projektmenedzsmentjét végző cég marketingese végezte, akik mint megtudtuk, ezen kívül még 26 egyéb projektet felügyelnek. Természetesen ez a legnagyobb projekt, ahogy már a médiából hallhattuk, 11 milliárdos beruházás. Sőt, egész Közép-Európában a legnagyobb úgynevezett „barnamezős beruházás”. Az építtetőknek állítólag meggyűlt a baja például a kidőlő falakkal. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kérése pedig az volt, hogy az építkezésen talált összes elemet építsék be a falakba. Nagyon jól néznek ki a színes, és változatos csempék. Azt mesélték, egyszer egy bácsi szerette volna megkeresni azt a darabot, amit gyerekének a házassága alkalmából készített, és egy egész napba telt megtalálniuk. Az biztos, hogy sok időt el lehet tölteni nézegetésükkel, még kedvtelésből is.

A negyed részei (Zsolnay Kulturális Negyed megvalósíthatósági tanulmány alapján):

·        Családi- és gyermeknegyed: ennek része a bábszínház, a galéria és a planetárium  

·        Míves Negyed: ide tartozik a Gugyi-gyűjtemény, Zsolnay kiállítás, mauzóleum

·        Alkotó Negyed: ez az, amiről most nem nagyon hallottam, elvileg a Pécsi Ifjúsági Központot, Kortárs Művészeti Központot és a Labor Szövetkezetet takarja

·        Egyetemi Negyed: a legkésőbbre ennek átadását tervezik, beköltözik majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, amiről 20 évre szóló szerződést írtak alá.

A gyár legnevezetesebb eleme a „cifra kémény”, ami sajnos nagyon ferde, ezért újjáépítését tervezik. Ez azt jelenti, hogy 6 métert visszabontanak, majd az elemeit újra összeépítik. Csak ugye a tudat bennünk meg fog maradni, hogy az már nem az igazi...

Itt láthatjuk Sikorski Tádé házát ahol a Gugyi gyűjtemény kapott helyet, csak nekünk nem volt időnk a megnézésére. Az úr egyébként Zsolnay Júliának a férje volt, tehát Zsolnay Vilmos veje. Ő tervezte a mauzóleumot és több híres kerámiát is műépítész és a gyár művészeti vezetője lévén.

Ezt a részt és az egyetem épületeit egy híd köti össze, melyet újonnan terveztek. A híd beemelését egy hatalmas daru végezte, ugyanis az egész szerkezet egyben van. Elsőre nem is sikerült kivitelezniük a feladatot, végül egy éjszakára lezárták a 6-os utat, úgy került a híd a helyére.

A déli rész összesen 13.000 négyzetméter nagyságú, itt található a Zeneművészeti Intézet, a Szobrász szak hallgatóinak új helye, és a könyvtár.

A könyvtárosok nyilván nem hagyhatták ki, hogy megnézzék az új könyvtárat, ami különösen extra. Olyan kemencékből alakították át, ahol korábban szigetelőelemeket égettek ki. Nagyon érdekes a régi fekete falak és az üres fehér polcok kontrasztja. Néhány óriáskemencében szekrényeket helyeztek el, máshol csak lefedték a falat, ez utóbbiból lesz majd az olvasóterem asztalokkal és székekkel. Az ablakok úgy emlékszem szigeteltek.

Néhány könyvtáros pedig arról beszélgetett, vajon hogy fogják majd tudni az át nem látható olvasótermekben figyelni az olvasókat. (Sajnos tapasztalat, hogy néhány egyetemista a többiekre tekintet nélkül tép ki oldalakat a könyvekből, vagy egyszerűen ellopja őket a lopásgátló kapuk kicselezésével.) Pécsi könyvtáros kísérőink úgy tudják, nyáron még nem költözik be a könyvtár.

A szobrászok épületében felül egy nagy légtér lesz leválasztható falakkal, ahogy azt a Tudásközpontban is megoldották. Felül dolgozhatnak majd könnyebb anyagokkal, mint pl. agyaggal. Az alsó részen pedig a súlyosabb szobrokat faraghatják.

A keramikusok és kézművesek épülete az egyetlen, ami a gyárral kapcsolatban áll. Innen kerülnek majd ki az új innovatív termékek.

Végül visszasétáltunk a Bóbita Bábszínházhoz, amit szoktak Zöld háznak vagy Dozsonak is hívni. Egykor művelődési ház volt, de állapota nagyon leromlott. Ennek felújítása 500 millió forintba került, és a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. végezte, akik műemléki rekonstrukciókkal foglalkoznak elsősorban. (A negyedben rajtuk kívül még a Magyar Építő Zrt. is dolgozott kivitelezőként.)

Az előtérbe itt is beépítették a talált csempéket, ami tényleg nagyon szépen néz ki. Irigylem a pécsi gyerekeket, akik ilyen jó helyen nézhetik az előadásokat. Aztán lassan-lassan tényleg elkészül már az egész negyed.


A séta után elektromos városjáró kisvonatra ültünk. Csak ennek ablakából tudtuk „röptében” elkapni a mauzóleumot. Helyi kísérőink mutattak nekünk pár nevezetességet is, elsősorban a Zsolnay-gyár termékeire kitérve. Láttuk a Posta tetején lévő kerámiacserepeket és az eozin mázas kutakat.

Zsolnay Múzeum

A vonatozás a Zsolnay Múzeumnál ért véget, ahol rájöttem, hogy már korábban jártam művészettörténész hallgatókkal, Keserü Katalin tanárnő vezetésével. Sajnálom, hogy az után a kirándulás után nem írtam blogbejegyzést, mert most nem hallhattunk olyan kimerítő idegenvezetést. A pécsi könyvtárosok minden esetre próbáltak információkat gyűjteni a kiállításról, és meg is kaptam ezt a szöveget.

 A múzeum (mely elvileg a legrégebbi lakóház a városban) földszintjén a Zsolnay építészeti kerámia fejlődéstörténetét követhetjük nyomon. Eleinte historizáló elemeket használtak, majd az általunk magyar szecesszióként ismert mintákat. Pirogránitot láthatunk az Iparművészeti Múzeum épületén, a Mátyás templomon, illetve az Országházban is vannak ilyen szobrok. Ezek szemléltetése mellett láthatjuk még a máriafalvi neogótikus oltárt (műemléki rekonstrukcióval), és Maróti Géza tervei alapján készült Kacsás kutat. A falon elhelyezett terveken, vázlatokon, a teremben lévő tárgyakon / másolatokon kívül van két fotónézegetésre szolgáló interaktív terminál is, ahol a tervek megvalósult verzióját figyelhetjük meg.

Az emeleti részen láthatjuk az 1990-es években kialakított Zsolnay-emlékszobát, ahol a család bútorait, fényképeit és más tárgyait helyezték el. Ezen kívül az 1870-es évektől az államosításig mutatják be a Zsolnay kerámiákat. Többek között Zsolnay Vilmos és lányai, Teréz és Júlia tervei alapján készülteket. Megfigyelhetjük az eosin technikát is, amit eredetileg az Országos Milleniumi Kiállításon mutattak be 1896-ban. További díszkerámiákat készítettek például Apáti Abt Sándor, Nikelszky Géza, Darilek Henrik, Mack Lajos, Hidassy Pillo Sándor. A múzeumot szerintem mindenkinek érdemes megnézni, aki Pécsett jár és szeretne megismerkedni a Zsolnay kerámiákkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr643092541

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A készülő Zsolnay Negyed külső szemmel 2011.07.26. 10:18:51

Fotó: habosvilla.blog.hu   Aki eddig nem használta ki az alkalmat, hogy szakmai vezetéssel bepillantson az épülő Zsolnay Negyed kulisszái mögé, az élőben ezt már nem teheti meg, ugyanis a megújult gyár idén ősszel elkészül és átadják végre. Viszon...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.