Szeretem előtte megtervezni alaposan, hogy milyen eseményekhez van kedvem, és alternatívákat dolgozok ki a sorrendre. Aztán persze nem sok minden alakul úgy, ahogy előre kigondoltam, mert ha társaságban megyünk, akkor mások igényeihez is alkalmazkodni kell... Mégis azt hiszem, nem érezném jól egyedül magam még akkor sem, ha úgy mindent sikerülne megnéznem. Ez a Múzeumok Éjszakája alapvetően csoportos sport. Most a BME OMIKK-ról olvashattok majd hosszabban, aztán az Iparművészeti Múzeumról és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről kicsit rövidebben –, hogy milyen volt a hangulat június 24-én.

 Burleszk fizika és hálóboltozatos könyvtár

Egy régi vágyam volt valamilyen hasonló rendezvényen ellátogatni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárba (BME OMIKK), amit képeken már többször láttam és nagyon megragadott. A tárlatvezetéshez korán érkeztünk, ezért hallottunk még félórát Härtlein Károly tanszéki-mérnök „A burleszk és a fizika” c. előadásából. Annál jobban nem is lehet érzékeltetni milyen jó volt, hogy végzős unokahúgom elgondolkodott rajta, hogy fizika szakra kellene jelentkezni! (Megnyugtatásképp mondom, hogy az előadás után letett róla.)

Részleteket láthattunk egy burleszk filmből, amit az előadó kommentált és néha megállított. Például volt egy jelenet, ahol a menekülő egy hosszú létrán bukfencezve egyensúlyozott, ami egy kerítésre volt fektetve. Közben a csendőrök próbálták lehúzni őt két irányból, de nem sikerült nekik. Ezt egy mérleg-szerű eszközön szemléltették előttünk, hogyan lehetséges.

Majd következett egy „burleszk-játék”, ahol a közönség soraiból egy jelentkezőnek kellett versenyeznie Hartleinnel, hogy melyikük tudja nagyobbra fújni a palackba gyömöszölt lufit. Na mit gondoltok? A vendégnek egyáltalán nem sikerült, míg az előadó felfújta. A trükk az volt, hogy a palack alját kicsit ki kell lyukasztani ahhoz, hogy lufit fújni tudjuk. A levegő pedig akkor jön ki a lufiból, ha ezt a lyukat befogjuk.

Ezután cseppfolyós nitrogénnel következtek a kísérletek. Ha egy felfújt lufira ráöntjük, akkor teljesen összemegy. Viszont ha melegítjük a kezünkkel, akkor visszanő az eredeti méretére. Ha a nitrogént palackba töltjük, azt figyelhetjük meg, hogy mindig kilövi a kupakot. Na és ha fordítva próbáljuk, kupakkal lefelé? Akkor még nagyobbra lövi a palackot.

Az energiák átalakulását lehet azzal elérni, ha egy nitrogénnel töltött lombikba csövet dugunk. Ebből következik a „szökőkút” effektus. Amit a fotó is szemléltet.

Hartlein Károly végül úgy búcsúzott, hogy egy nyúlszőrös kalapra ráöntötte a nitrogént, ami teljesen átfolyt rajta. A kalapot a fejére már csak a „gőzölgést” láttuk.

Annyian maradtunk ott a könyvtárlátogatásra, amennyi emberre nem is számítottak a dolgozók, ezért két csoportra osztottak bennünket, de persze ugyanazt láttuk. A tárlatvezetést az 1700-as évekkel kezdték, mikor a Műegyetem előintézménye létrejött. Teljes jogú egyetemmé 1901-ben vált, mikor a doktorrá avatási jogot megkapta. Ezután 1909-1910-ben tervezte meg a jelenlegi épületet Pecz Samu, aki többek közt a Szilágyi Dezső téri templom és az Országos Levéltár épületének is alkotója. Akkoriban modernnek és hatékonynak tartották, és mint látszik, szerette a historizáló stílust. Ezért találhatunk az épületen pl. neogót, neoreneszánsz jellegzetességeket is.

Külön kitértek az 5 méter magas márvány "Sissi" és Ferenc József szobor történetére, melynek eredeti helye az Országházban lett volna, végül a BME előterében helyezték el. Ezután is kalandos sorsa volt, jelenleg az Epreskertben látható Erzsébet-része. Szerették volna felállítani az Erzsébet téren, de nem köztéri alkotásnak tervezték, ezért azt nem bírná.

Végre bemehettünk az olvasótermébe, ahol inkább fényképeket készítettem, mint jegyzeteltem. Ezt tartják Magyarországon az egyetlen nem szakrális (nem templomi) céllal készült szabályos hálóboltozatú építménynek.

Ahol most nagy üres falat látunk, ott eredetileg egy Benczúr-festmény lehetett, a  Legenda, melyet Az Athéni Iskola vatikáni freskója ihletett. Szeretnék rekonstruálását, de nagyon megrongálódott, ezért az állandó képet vetítéssel oldanák meg (itt is ez van homályosan kivetítve, még csak szemléltetésképp).

2001-ben a termen végeztek nagyszabású rekonstrukciót. Több filmrendezőt is megihletett a látvány, pl. Sir Anthony Hopkins is forgatott itt.

A Műszaki szakolvasó a terem alatt helyezkedik el, itt szabadon megnézhetőek a könyvek és általában kölcsönözhetőek. Kis betekintést kaphattunk az állomány alakulásába: 1848-ban Eötvös kultuszminiszter 5 könyvet adott az intézménynek, ami mellett valószínűleg már lehettek mások, de így kezdődött a könyvtár története. 1860-ra már kb. 900 darabra duzzadt a könyvek száma, 1862-re 1250 darabra, 1885-re 40.000 kötetre, 1917-ben pedig már 117.000 darabot számláltak. Ez mutatja, hogy mennyire dinamikusan, nagy tömegben gyűltek a könyvek („nem exponenciálisan”). Az építész viszont ebben az esetben számolt a növekedéssel! (Manapság is előfordul az építészeknél, hogy erre nem gondolnak.) Pecz Samu úgy tippelte 1960-ra fogják kinőni a tervezett helyeket. Sűrítették a polcokat, ahol tudták és mélyraktárat alakítottak ki. Felfelé műemlékvédelmi okokból nem szabad terjeszkedniük.

„A raktárosok erénye a precizitás” – kezdték a körbevezetést a mélyraktári részen. Majd a könyvtártanba kaphattunk jócskán bevezetést (olyanokról hallhattunk, ami nekem az első szigorlathoz tartozott az egyetemen). A könyvek fő ellenségei a tűz és a víz – most rágcsálókról, rovarokról és emberi rongálásokról nem esett szó. A könyvtárosoknak árvíz ügyeletet is kellett már tartani, illetve a szivattyút bekapcsolni. A tűzvédelemre is nagy gondot fordítanak, mert „nem lehet a könyveket vízzel locsolgatni”.

A raktárban a könyveket méret szerint osztják el, úgynevezett „ugrószámos numerus currens” besorolással. Tehát a tartalomtól függetlenül kerülnek egymás mellé, a raktáros pedig a katalógusból kinézve tudja, melyik számot hol kell keresnie. Ezért is fontos a könyv jó helyre visszatétele, ugye. Már többen kezdték érezni a tömeget és a bezártságot, anyukám megjegyezte, nem is érti hogy tanulhattam én könyvtárosnak! (Nem csak a raktáros szerep létezik ám egy könyvtáron belül, csak mondom.) Mások önfeledten játszottak a tömörraktár polcrendszerével, amit egy kormány-szerű tekervénnyel lehet görgetni.

Néhány régi könyvet is leemelt a polcról idegenvezetőnk. Hozzátéve, hogy az ilyen metszeteket szokták kivágni a könyvekből és antikváriumban árusítani. Mutatott pl. vízügyi rajzokat, mire a mellettem állók egyike hangosan felkiáltott „Ez az Ybl-villa homlokzata!”. A régi könyveket a kutatóteremben lehet helyben olvasni, pont a rongálások megakadályozása miatt.

Feljebb sétáltunk, szintén egy raktárba, melyet Pecz Samu már eredetileg is oda tervezett. A padló tűzálló, a polcok magassága állítható. Ide később is helyeztek polcokat a sűrítés miatt. Mivel sok az ablak, nappal viszonylag sok fény érkezik a polcok közötti sorokba. További ergonómiai szempont, hogy a felső polcok eléréséhez sem kell létrát használni.

Itt derült ki, hogy 2008-ban már 2 millió kötetet számoltak össze a könyvtárban. De ezen kívül vannak még cd-k, dvd-k, számítógépek, amire az építész még egyáltalán nem gondolhatott a 20. század elején. Ebből következően a raktáros feladata is átalakul napjainkban. A könyvtári munka pedig specializálttá válik, mert a szűkülő tér miatt apasztani is kell a könyveket (amit már nem kölcsönöznek, pl. régi szovjet könyvekből elavult információkkal nem kell több példány). Ami a könyvtárnak már nem kell, azt az olvasók jelképes összegért megvehetik.

Emellett új könyveket is szereznek be, a Gyűjteményezési Osztály figyeli, hogy miket érdemes megvenni. Az olvasók által javasolt könyveket általában beszerzik, de sokszor az ár is akadály. Később alakult az egyetemen társadalomtudománnyal és gazdasággal foglalkozó kar, ezért ennek is meg kellett alapozni az állományát a könyvtárban.

Érdekes módon a raktár csigalépcsője is meg szokta ihletni a filmek rendezőit.

Az információáradattól a családom már kissé besokallt (én meg amiatt aggódtam, hogy késében vagyunk, és máshová is szeretnék menni), ezért a folyóirattárba már nem mentünk be. Fényképet gyorsan készítettem.

Iparművészeti Múzeum

Szóval a sok információtól, előre kinézett tárlatvezetésektől és előadásoktól családom védve, javasoltam azIparművészeti Múzeumot következő helyszínként. Ég és föld volt a programok között, amit én tudtam előre, mégsem volt elégedett ezzel sem mindenki. A legnagyobb probléma az óriási tömeggel volt, amitől mozdulni sem lehetett. (Egyszer elmentünk Múzeumok Éjszakáján a Szépművészeti Múzeumba, na annál azért itt jobb volt a helyzet.)

A fő hangsúlyt a design-vásárra fektették, ami nem annyira elítélendő dolog, hiszen a fiatal művészek népszerűsíthették maguk egy kicsit. Kedvencem Róth Anikó lett http://www.rothaniko.hu akinek színes design-ú képeslapjai és kitűzői a szívembe lopakodtak.

 

Lehetett vásárolni az épület Zsolnay tetőcserepéből is, de egy cserépért tízezret mi borzasztóan soknak tartottunk. Gondolom sokan mások vevők voltak az ajánlatra. Kiállították azokat az alkotásokat is, melyek a "Mindörökké Zsolnay - Ékszertervező pályázatra" készültek. A művészeknek a majolika ihletésére kellett valami ékszert készíteniük. Legtöbben ez előtt a pályamű előtt álltak meg és ámultak el, melyet Czifra Mónika alkotott, és különdíjat kapott érte.

Készítettem egy összeállítást más pályaművekből is.

Az estet itt egyébként perzsa-török hangulatúra terveztek, ehhez alkalmazkodott a színpadkép és a zene.

Magyar Képzőművészeti Egyetem

Már a végelgyengülés környékezett mindenkit (pedig csak két programot helyet végig, amit hihetetlenül kevésnek tartok!), mikor benéztünk még a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Azt írták, hogy ezer kisgrafikát osztanak szét a bejáratnál, amiből reménykedtünk, hogy marad még fél 11-re, de végül nem találkoztunk vele. Viszont nézzétek, milyen csodálatos azépület!

Megnéztük a diplomamunkák kiállítását is, és megállapítottuk, hogy nem értjük a kortárs művészetet. De a kialakított kis sarok tetszett, ahol albumokba lehetett belenézni.

Következő alkalomra ki kell találnom valamit, hogy olyan embert vigyek magammal zúzni az éjszakában, aki bírja a strapát mellettem, és több tárlatvezetést kibír.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr303023430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.