Annyira régen jártam már a Szentendrei Néprajzi Szabadtéri Múzeumban, hogy nem is emlékeztem hogy néz ki. Arról nem is beszélve, hogy eléggé átalakították az utóbbi időben a bejáratot, és a hozzáépítették az Észak-Magyarországi falu tájegységet, illetve a Nyitott Muzeológiai Műhelyet. Valahogy a skanzenekről csak a meleg és hosszús séták szoktak az eszembe jutni, most mégis nagyon jó élmény volt a Pünkösdi Sokadalom 2011. június 13-án, Pünkösd hétfőn a Skanzenben.

 

 Alföldi tájegység pünkösdölője

A belépőket rögtön az Alföldi tájegység (VI. csoport) programjai fogadták, belecsöppentünk egy román táncbemutatóba és –tanításba. Olyan jó volt látni, hogy mennyien érdeklődnek a hagyományok iránt! Szemügyre vehettük a népviseletüket, mivel kiírva nem láttam a nevüket, internetes keresésem szerint a magyardécsei népviseletre illik ez a leírás. A lányokon különböző színű hosszú szoknya virágos mintákkal, alján színes csíkok, elöl pedig fekete kötények szintén virágokkal. A virágos blúzokból itt leginkább pirosakat láttunk, csak néhány fehéret, nyakunkban többsoros gyöngyöt viseltek, hajuk pedig változatos módon fonva volt. Fiúkon jellemző a tollas.

Mutattak néhány páros és körtáncot, miközben élőben szólt a hegedű és a nagybőgő. A bemutató után pedig bevonták a közönséget is a körtáncba.

A Hajdúbagosi lakóház (1835-ös „fecskerakásos” csonakatornyos épület nádtetővel) tornáca mellett román fafaragó tartott bemutatót, aki fantasztikus pávákat varázsolt fából a szemünk előtt. Láthattunk még fazekast, bábokat vesszőből és viselet-bemutatót.

A kalocsai néptáncbemutatóról sajnos lemaradtunk, de ha minden igaz, akkor őket sikerült elcsípnem a képen. Itt a különböző korú lányok és asszonyok viseletei jól elkülöníthetők. Érdemes a szoknyák színeit, a kötények díszességét és a fejfedőket figyelni: fiatalokon vannak a szalagos pántok, idősebbeken a kontyra tűzött díszes főkötők.

A sükösdi lakóház udvarán (1886-ban épült Garisa József bíró lakóházaként) udvarában különböző kalocsai mesterségeket mutattak be, amit mi is kipróbálhattunk, vagy elmagyarázták a technikákat. Volt tojásfestés és –karcolás, hímzés (működő régi Singer varrógéppel), lehetett hímzésmintákat tervezni és megcsodálni élőben a porcelánfestést. Anyukám a tojáskarcoló nénikénél érdeklődött leginkább, aki azt mondta, hogy először ruhafestékbe áztatják a tojásokat, utána belakozzák és száradás után karcolhatók bele a minták.

Magam is leültem kicsit kézműveskedni a „Népművészet 21. századi designnal ihletve” programon, melyet a Nagykőrösi kékfestőműhely árnyékában tartottak (ezt 1860-ban nyitotta anno a Vladár család, amit később a padlástérben „tarkázó szobával” toldottak meg). Volt itt ékszertervezés, ruha- és kiegészítő tervezés, testfestés matyó és kalocsai mintákkal.

Én pedig a selyemfestés próbáltam ki. 350Ft-ért adtak egy kör alakban kifeszített selymet, amihez választhattam egy mintát, amit tussal körberajzolok. Ezután következett a színezés jellegzetes matyó színekkel. A selyemfestés különlegessége, hogy nem kell a kontúr mellett is festeni, mert ha a közepéhez érintjük a festéket, az elterjed a vonalig. Mutatom nekem hogy sikerült, ezt aztán ki lehet tenni emlékbe a falra. Itt pedig a felső képen ahogy a manócskák alkottak körülöttem, alul tapasztalt népművészek munkája folyamatban.


Természetesen nem csak készíteni lehetett dolgokat, hanem venni is. Az árusok hoztak manufaktúrában készült szappant, mézeskalácsot, ékszert, kerámiát, lekvárt és fafaragást. Mi sem tudtunk ellenállni egy cserépből készült kürtőskalácssütő-formának, amit egyszerűen gáz- vagy elektromos sütőbe lehet tenni a rátekert kürtőskalács tésztával együtt.

A karcagiak a Nagykunsági állattartó tanya mellett főzték a birkapörköltet, melyből persze kóstolni is lehetett. Az 1930-as években készült felmérések és rajzok alapján rekonstruált tanyán az állatok között láthattunk mangalicát, rackajuhot, szürke marhát, lovat, szamarat, ludat, kacsát, tyúkokat, galambokat és pulit. Ez a városi gyerekeknek a legérdekesebb, akik ritkán látják ezek közül a legtöbb állatot.

A Dusnoki szélmalom az egyik leglátványosabb szerintem a Skanzenben. Ehhez nem kicsit hozzájárul a tárlatvezető bácsi személyisége. A malom szeleskerekén két évszám olvasható: 1885 és 1888, melyek közül az első valószínűleg az építésére utal – a hagyomány szerint ez a miskei pusztán történt. Majd áttelepítették 3 évvel később Dusnokra, ahol megkezdte működését. A malom 1950-ig üzemelt, majd a katalógus szerint a magasőrlésű malmokkal nem győzte a versenyt.

Igen ám, de a bácsi ezt inkább azzal magyarázta, hogy „ma már mindenki értelmiségi akar lenni”, nem maga termelni meg az ételt. Majd példákat hozott az „emberi butaságra”, hogy a tiszai ártérben épült házak és gyümölcsösök miatt vannak az árvizek. És a Skanzenben is (?) beton helyett homokfal kellett volna, mert a térfogatváltozás miatt van a repedezés. Mikor ezt megjegyezte a tervezőnek, az azzal védekezett, hogy „Én diplomás vagyok!”, mire a bácsi rávágta: „Az a bajod!”.

Egy keveset a színpad programjába is bepillantottunk. Éppen Palkó Andrásné mesemondó fejezett be egy pajzán mesét, majd énekelt egyet. Ezután pedig a román Calusari rituális férfitáncból kaphattunk ízelítőt. Ennek a hagyománya szerint a pásztorok tisztító és termékenységvarázsló táncosok, akik házról-házra járnak, hogy egészséget hozzanak. Nagyon élvezetes volt ez a bot-dobbantásokkal és kurjantásokkal kísért tánc! Az ő fehér ingüket piros öv fogja körbe derékban, felül flitterekkel díszített piros szalagok X-betűt formáznak elöl és hátul is, alul párhuzamos piros szalagok lógnak le. Apró piros mintákat láthatunk a vállukon, csuklójukon és az ing alján. Virágos fekete alapú, piros karimájú kalapjukról elöl gyöngyös dísz csüng le (nagyon változatos, hogy kinél milyen sűrűn, milyen fonalakból), hátul hosszú színes szalagok. Ezek mellett a szalagok mellett a virágos lábszárvédő a leginkább szembetűnő, melyről oldalt színes bojtok csüngenek.

A programok folytatódtak a színpadon, és a Kisalföldi tájegységben a műsorfüzet szerint a matyók, a horvátok, a szlovákok, a mezőtúriak, a halasi csipkevarrás, a solymászok és a Népművészet Mesterei mutatkoztak be. Mi viszont másfelé vettük az irányt, hogy néhány tájegységet még bejárjunk.

 Felső Tiszavidék. Nyírség (III. csoport)

Itt áll a Szentendrei Skanzen jelképe, a harangláb. Nemesborzováról telepítették át, ahol eredetileg 1667-ben húzták fel. A torony 21,3 méter magas, tölgygerendákból épült, tetején kiugró erkéllyel és toronysisakkal, amit négy fiatorony vesz körbe, egyikben harang.

Kívülről nehezen megállapítható, hogy mellette egy templom áll, de belülről nagyon szépen néz ki. A leírás szerint Mánd lakossága építette fel az 1580-as években, majd a 18. században alakították át. Gerendavázas, tapasztott vesszőfalakkal és zsindelyezett tetővel. A berendezés és a festett kazettás mennyezet már a későbbi időszakra utal. A karzatot, a szószéket és a padokat Vasvári Ódor Gábor készítette 1787-1790 között. Feltűnt a falon függő 12 virágos mintájú mennyezet-kazetta, melyet a 17. századi berendezés részének tulajdonítanak.

Másik fontos emlék ebben a részben a Vámosoroszi szárazmalom, melyet elvileg Csegöldről telepített át a lakosság 1846-ban. A „keringősátorba” fogták be a lovakat, akik hajtották a malomházban lévő malomkövekhez kapcsolt hatalmas kereket. Őröltek itt búzát, hántoltak kölest és daráltak kukoricát – ennek minőségét a malomkőpár távolságának változtatásával tudták szabályozni.

 Felföldi Mezőváros (II. csoport)

A „köztéren” lévő nyolcszögű, kőből készült közkútból meríthetünk itt vizet. A tájegységben megjelenő megyék és települések címereit mintázták meg ennek oldalain. Állítólag nagyobb ünnepeken bort is lehet fakasztani a kútból, nem csak vizet…

A sok sétától megfáradtan mi is ittunk 1-1 deci bort a Mádi pinceétteremben, ahol utána a kocsmatörténeti kiállítást is megnéztük. Eszerint az első fogadós esztergomi Kopasz Péter volt, melyről egy 1279-es adás-vételi szerződés tanúskodik. Legnépszerűbb kocsmai játékok a kockázás (sok városi tanács tiltotta), a kártyázás és a kugli. A tokaji szőlőkről már 1252-ben van feljegyzés, mikor IV. Béla a szerzeteseknek adta. Később, a 16-17. században emlegették a korcsmálló pincéket, melyek szalma- vagy zsindelytetősek voltak. A 18. században számuk egyre nőtt, csak Kecskeméten nagyjából 150 db-ot számláltak. És hogy honnan ered a fröccs? Jedlik Ányos nevéhez kötik, aki a szódavizet 1826-ban feltalálta (illetve nem is ő volt, de ő kezdte olcsón, nagyüzemben előállítani), majd a bort kezdte hígítani vele.

A pince felett áll a Mádi kereskedőház „Klein Mózes” felirattal. Valószínűleg a 18. század második felében építették kőből, majd az első házrészt a 19. századi lakáskultúra szellemében rendezték be, és szatócsbolttal nyitották össze.

Betértünk még a Gyöngyösi iparosház udvarába, ahol „fűszeriskolát” rendeztek be. Megnézhettük a petrezselyem, rozmaring, majoranna, zsálya, kapor, tárkony, kakukkfű, izsóp és menta növényeit, illetve porított változataikat, amit meg is szagolhattunk. A lestyán fűszer nevét hallva mindenki csodálkozva nézett, pedig ez a Maggi leveskocka alapja.

 Észak-Magyarországi Falu (I. csoport)

Mint említettem, ez a tájegység készült el legkésőbb, így erről még nincs leírás a kiállítás-vezetőben sem. Az épületek között láthatunk perecsütőt, summásokat, a familiáris gyűlés helyét, kőkeresztet és egy kisebb parkot. Itt kapott helyet a Látványtár és Galéria is, de sajnos idő hiányában most nem mentünk be. Ahogy „A vasút fénykora – a vidék modernizációja” kiállításra is csak bepillantottunk. Nem mellesleg a fényképezőgépem is lemerült, úgyhogy ezeket már nem tudtam megörökíteni, pedig gyönyörű volt, amit ez után láttunk.

 Mándoki görög katolikus templom

Egy magasabb dombra kell felsétálni ahhoz, hogy ezt a templomot lássuk, de mindenképp megéri. Ráadásul nem is olyan, mintha skanzenban lennénk, hanem csak egy erdőben kirándulnánk. Ez Magyarország egyetlen fennmaradt „boronafalú” temploma, amit 1670-ben építettek a bejárati ajtó szemöldökfájába karcolt dátum szerint. A bejárat fölött torony emelkedik két 18. századi haranggal.

Az eredeti ikonosztáz nem maradt meg, ezért Szolyva görög katolikus képfalával pótolták. Ennek felső képsorában a 12 apostol, középen Krisztus király és főpap személyében. Alatta Mária és Jézus életének állomásait mutatják a festmények. A legalsó, nagyméretű képeken Szent Miklóst, Máriát a gyermekkel, a Mindenhatót és az Angyalok karát láthatjuk. Ez előtt helyezkedik el a görög katolikus vallásra jellemző csókállvány, rajta a névadó védőszent, Szent Miklós. A templomot sírkeresztekkel vették körbe, mivel eredetileg is 1814-ig temetkeztek köréje.

 Bakony. Balaton-felvidék (VIII. csoport)

Szintén található itt egy templom, az Óbudavári katolikus templom, melyet Szent Márton tiszteletére emeltek. Ez egy hiteles másolata az Óbudaváron álló 1836-os építmény 20. század eleji állapotának. Egytornyos, egyhajós, csehsüveg boltozatos és oltárképe természetesen Szent Mártont ábrázolja. A falfestés feltárása még hátra van, pedig nagyon érdekelne.

A másik fontos elem a tájegységen belül a nyirádi vízimalom, amit eredetileg a Kígyós patak vize, itt pedig egy forrás hajt. Megadott időpontokban tartanak bemutatót, amit most is nagy érdeklődés kísért. Meghallgattuk, hogy a vizet a malomárkon keresztül a zsilipkamrába engedik, onnan a 3 vízikerék egyikéhez kerül. Ehhez szitaszekrény csatlakozik, ami kiválasztja az őrleményt. A galériából nyílik a molnár lakása, a kamra pedig többek közt a molnárlegény pihenőhelye volt.

 

Bár sok mindenről beszámoltam, de így is sok tájegység kimaradt, amit érdemes lenne egyszer bepótolni. Hétvégenként április 1. és október 30. között közvetlen buszjáratok indulnak a budapesti Madách térről, ami igencsak megkönnyíti a Skanzenbe jutást.

Irodalom: Cseri Miklós, Horváth Anita, Szabó Zsuzsanna szerk.: Fedezze fel a vidéki Magyarországot! Kiállításvezető, Szabadtéri Néprajzi Múzeum. – Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr462999046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.