A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szabó Ervin téri épülete az egykori Wenckheim-palota, melyet 1887-ben kezdett építtetni Wenckheim Frigyes gróf. A palotanegyed a Magyar Nemzeti Múzeum háta mögött az 1860-as évektől teljesedett ki, ennek az épületnek a tervezésére Meining Artúrt kérték fel. Majd 1931-ben nyitották meg könyvtárként a látogatók számára. Rekonstrukciójára és bővítésére 1998-2001. között került sor.

Aki szokott járni a FszEK-be és nem elégszik meg a gyors szabadpolcos kölcsönzéssel, az rengeteg gyönyörű olvasóteremmel szembesülhet. Most a főhomlokzat (!) mögötti, kocsibehajtón át megközelíthető részeket mutatom be. Az Internet Fiesta zárókonferenciáján sikerült ezeket a képeket készítenem. Aki még nem járt itt, az készüljön fel, hogy most gyönyörű dolgokat fog látni...

A főbejáraton belépve az előcsarnokba jutunk, ahogy egy palotánál illik. Őszintén szólva a csarnokot kissé szűkösnek találtam, négy oszlop támasztja alá, melyek között rögtön egy hosszú márványlépcső vezet felfelé. A finom díszítések, lámpákat tartó kis puttók már itt is megfigyelhetők. 

A lépcső háromkarú, tehát az egyenes rész után a pihenőnél két irányban elágazik, hogy a lépcsők tetején újra találkozzon. A lépcsőház oldalfala rokokó díszítésű, felülről kap világítást. 

A korlátot nagyon érdekes állatok díszítik, melyeknek farka és „szakálla” növényi ornamentikában végződik, mintha levelek lennének.

 

A lépcsőn felérve három irányba vezet az út: szemben a fogadóterem, jobbra az arany-, balra az ezüstszalon található. Utóbbiból nyílik a kistáncterem és mögötte a nagytáncterem, kettő között pedig a karzat, ahol korábban a zenekar játszott, akár mindkét irányba. Ebben a bejegyzésben ezekről mutatok képeket (úgy olvasom mindenki ugyanazt a leírást vette át).

A kisebb termet finom aranyozott ornamentika borítja: a falakon pilaszter-formájú, de a nagyobb fehér felületeken mintha kis virágindák csüngenének le fölülről. Az ajtó és egy kis szekrény fölött lantalakú tükröket láthatunk, melynek szélén szintén arany keret. A kettő pedig egy nagyobb, egészen a plafonig érő tükröt fog közre. A terem másik hosszabb falán ablakok, rövidebb falán ajtó és egy újabb kis szekrény. (Gondolom a szekrényt később építették be, hacsak a bálozók nem szerettek olvasgatni unalmas perceikben. :)) 

 

És ami még lenyűgözőbb számomra az a nagy táncterem. Fehér falai átszőve aranyozott ornamentikával, pilaszter-formákkal, gyertyatartókkal és csillárokkal. 

A terem egyik hosszabb falát hatalmas ablakok bontják meg, a másikon nyílások, amelyek egy folyosóra vezetnek. A folyosón teret tágító tükrök, ahol állítólag a táncosok pihenhettek meg.

Ha lesznek más termekről is fotóim, akkor azokat is meg fogom osztani, mert egyszerűen gyönyörű ez az épület.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr592848911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.