Sok érdekességet megtudtunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének könyvtárosától, aki nem csak a tájékoztatás szakmai sajátosságaiba avatott be. Megosztotta velünk aggályait a mai egyetemisták felkészültségével kapcsolatban, és tapasztalatait a könyvtárhasználók szokásairól – sajnos nem ritka a lopás és a rongálás sem.

A Zenei Gyűjtemény otthona korábban egy Fehérhajó utcai épület volt, onnan költözött át ebbe a palotába. A könyvtárosok szerint nehéz egy műemléképületben dolgozni, mivel az ide tervezett polcok már beteltek, de galériát nem készíthetnek (ha jól emlékszem műemléki és statikai szempontból sem?).

Igyekeznek minden fontos, újonnan megjelenő dokumentumot megszerezni – vagyis könyvtáros nyelven a hangsúly a megfelelő gyarapításon van. Viszont kénytelenek apasztani is annak ellenére, hogy egy nem avuló gyűjteményről van szó. Miért dobnánk ki pl. egy régi kottát, ha nem használják? Így a selejtezést attól teszik függővé, hogy mennyire rongálódott már meg a könyv vagy más dokumentum.

A kották másolását a szerzői jogi törvény nagyon szigorúan tiltja. Nem sokszorosíthatnák őket, de sokszor eltűnnek egyes szólamok – hozzátette, hogy a „legjobbak”, akármit is jelentsen ez a zenei életben –, így kénytelenek pótolni valahogy ezeket a lapokat.

A túl nagy használat miatt a VHS kazetták könnyen tönkremennek. Természetesen bevezették már a dvd-t, ezt viszont nem lehet kölcsönözni. Elég nagy probléma, mikor valakinek helyben kell megnéznie 5 órás műveket, a zeneoktatók látják ennek kárát.

A cd-lemez is sérülékeny, sokszor úgy hozzák őket vissza a kölcsönzők, mintha a „földön húzták volna őket végig”. Máskor egész gyűjteményeket lopnak el a lemezekből – kissé humorosan hozzátette, hogy a legkedveltebb a jazz a lopási statisztika szerint. Ennek következtében a cd-ket nem sűrűn kell selejtezni: „Ezt nem mi apasztjuk, hanem megoldják a felhasználók.”

A könyvtáros hölgy szerint a zenei könyvtár perifériának számít, mert az általános műveltségnek a zene nem annyira része. Talán ebből is következik (vagy éppen fordítva), hogy kevés a magyar nyelvű zenei anyag. A gyűjteményben a könyvek 70%-a angol vagy német nyelvű. Pedig a magyar nyelvű könyveket teljességre törekvően gyűjtik. Mindennek dacára a könyvtárhasználók „mind” (tisztelet a kivételnek!) a magyar nyelvű anyagokat szeretnék „összeollózni” a dolgozatukban – nehéz elhinni, hogy ettől menne előrébb a kutatás.

A bibliográfiai tájékoztatást tartja a legbonyolultabbnak, ahol a legfrissebb magyar nyelvű lexikon az 1960-70-es évekből származik (Szabolcsi). Inkább a Brockhaus-Riemannt használják, mely helyesírás szempontjából is a mérvadó. A Music reference and research materials c. annotált bibliográfiában található műveket könyvtárközi kölcsönzéssel próbálják beszerezni mikor szükséges.

A szakdolgozók sokszor túl tág témát mondanak, amiből nehéz rájönni, hogy mit szeretnének, vagy még maguk sem tudják. A könyvtárostól viszont elvárnák a segítséget, mert azt hiszik, hogy ők is zenetudósok.

Itt fontos még megjegyezni a RISM-t (Répertoire International des Sources Musicales), mely az 1800 előtti nyomtatott művek lelőhelyjegyzéke (A/I, A/II, B, C sorozatokban). Nem összekeverendő a hasonló nevű RILM-mel (Répertoire International de Littérature Musicale). mely a zenei szakirodalom nemzetközi repertóriuma, a konferenciák anyagával együtt. Online változata is van, de szinte elérhetetlen áron. A FSzEK nem fizet elő rá, ellentétben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (korábbi nevén Zeneakadémia) könyvtárával, mely nem nyilvános – csak az akadémia hallgatói és dolgozói számára fenntartott.

Viszont az EBSCO Music Index adatbázisára előfizetnek, mely minden regisztrált tagnak (csak ingyenes olvasójeggyel rendelkezőknek is) elérhető otthonról! Kevésbé tartja jónak, mint a RILM-et, mert az itt megjelenő egyszerű folyóirat bibliográfiai adatokkal nem tudnak mit kezdeni, ha Magyarországon sehol nem található meg az adott folyóirat. Ebben könnyűzenei adatok is szerepelnek, de ebben a könyvtárban nem szoktak például trance-irodalmat keresni…

A Zenetudományi dolgozatokban jelenik meg A magyar zenetudomány bibliográfiája. Itt publikál a kutatók többsége is. Ezt az MTA Zenetudományi Intézet Könyvtára adja ki, mellyel a legnagyobb probléma, hogy ott csak ketten dolgoznak, részben ebből következően digitalizálásra nincs idő.

Léteznek még diszkográfiák, amit a kiadói katalógusok jól feltárnak. Külföldön pedig kutatói házakat hoznak létre a zenész szülőhelyén, pl. érintettem a témát lipcsei bejegyzésemben Bach-hal kapcsolatban.

A tematikus műjegyzékek egy-egy szerző műveit veszik számba. Nagyon híres a Köchel féle Mozart műjegyzék, aminek szerzője időrendbe tette az ismert műveket és beszámozta. A gond az, hogy utána is kerültek elő művek, és nehezen lehet őket beilleszteni a sorba. Viszont ezek alapján lehet pontosan azonosítani a műveket. Tartalmazzák az incipitet is, vagyis az első pár taktust és a szövegkezdetet. A vokális művekhez is készült műjegyzék, de magyar nyelvű nincs. Illetve egyes hangszerekhez is írtak ilyet.

A faktografikus tájékoztatás bemutatására már nem igazán jutott idő. Az általános zenei enciklopédiák közül kiemelhető a 29 kötetes The Grove Dictionary of Music and Musicians, és a folyamatosan frissített online változat, a Grove Music Online. Utóbbi előnye még a képek és a kottarészletek, illetve az adott cikkhez kötődő más tartalmakat is ajánl. Egy német nyelvű nagyszabú munka, Die Musik in Geschichte und Gegenwart (MGG) pedig külön sorozatban jelenteti meg a személyi és a tárgyi vonatkozású szócikkeket.

Jelentek meg különböző részterületeken is lexikonok, ilyen a Hangszerek enciklopédiája vagy a színházi tájékoztatásnál is említett Operák könyve. És persze vannak biográfiák, mint a Ki kicsoda a magyar zeneéletben? vagy az International who’s who in classical music. Szótárak közé pedig pl. Böhm László Zenei műszótára és Ittzésné Kövendi Kata Magyar-angol zenei szaknyelvi szótára tartozik.


Bár hosszú lett a bejegyzés, a tájékoztatási eszközöknek közel sem értem a végére. Forduljatok bátran a FSzEK Zenei Gyűjteményének a könyvtárosaihoz infokért, mert nagyon segítőkészek!

A témában olvasható még: Pogány György: A zenei tájékoztatási eszközök tipológiája (3K).

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr372656337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.