A Budai Várban található Magyar Nemzeti Galériában két hét alatt három kiállítást is sikerült megnéznem. Számomra úgy tűnt, hogy a XIX. Nemzet és művészet teljesen, míg a Munkácsy-kiállítás részben a Galéria állandó gyűjteményére hivatott felhívni a figyelmet. Ugyanakkor jó kis összefoglalást nyújtanak, előbbi egy korszakról, utóbbi egy életműről. Felicien Rops, a „belga szimbolizmus mestere” is az életmű kiállításokhoz csatlakozik, noha a művészről eddig (szégyenszemre?) nem hallottam.

XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép (2010.11.05 – 2011.04.03.)

 A tárlat a 18. század végétől az I. világháborúig mutatja be a nemzeti tudat kialakulásának bizonyítékait, leginkább festményeket és grafikákat, részben kisplasztikákat. Aki olvasta Zádor Anna: Klasszicizmus és romantika című könyvét, vagy egyéb művet a témában, illetve ismeri a MNG Történeti Gyűjteményét, azt nem sok meglepetés érhet. Az időszaki kiállításra szóló belépő érvényes az állandó kiállításra is, így nem érdemes kihagyni a lehetőséget. Hogy ehhez a témához a MNG miért elsősorban a saját anyagait használta, az nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen nekik van a legtöbb képük a témában.

Általában a Galéria földszinti időszaki kiállítóterével mindig ugyanaz a problémám: a tereket nem tudják jól elkülöníteni egymástól. Itt is a „főcímekhez” több „alcím” tartozott, de ezek nem egymás mellett helyezkedtek el. (Pl. a Nemzeti jelleghez tartozott a Nemzeti temperamentum, A hely szelleme és a Magyar ornamentika, de közbeékelődött a Nemzeti történelem és mitológia, ami a Továbbélő hagyomány része, az viszont szintén máshol folytatódott tovább – természetesen lehet, hogy én tévedtem el, de akkor más is megkavarodhat).

A hatalmas kiállítás nagyon kimerítő volt, és most még nem is tettek a másik felére kisfilmet, vagy egy csatlakozó tárlatot, hanem tovább nézhettük a festményeket. Mivel hétköznap napközben tértem be a galériába, valószínűleg azért csak külföldi látogatókkal találkoztam, de az biztos, hogy többnyire átrohantak a termeken. Nem is csoda, ha azt vesszük, hogy ezúttal nem írták ki angolul az összefoglalókat, hogy melyik mű miért volt fontos a korban (amik magyarul egyébként nagyon jók, és sokat segítenek a látogatóknak a megértésben)! Nem teljesen világos ez a koncepció, hiszen itt mindig szoktak figyelni erre, és a magyar nemzeti művészetet talán érdemes is lenne a külföldieknek reklámozni.

Azt viszont egészen meg tudom érteni, hogy miért időszaki kiállítás mutatja be az állandó darabjait, rokonaimnál is tapasztalom, hogy előbb megnéznek bármilyen időszakit, minthogy az állandóan ott lévőkre váltsanak belépőt.

 

A tárlat részei

Mint említettem, a tematikák számozása nem ment nálam zökkenőmentesen, de kb. 10-15 részre osztható a tárlat. Az első A szép mesterségek kezdetei címet kapta a szintén látható Ferenczy szobor után, mely az önálló magyar szobrászat megszületésének szimbóluma. Itt tették ki Id. Markó Károly A Szent Hajdan gyöngyeiből (1833) és Visegrád (1826-30) képeit.

Utána következnek A hon- és népismeret képei, mely ismeretterjesztő grafikai sorozatot mutat be: magyarországi tájakat, nemzetiségeket, viseleteket. Az 1910-20-as években a népi típusok ábrázolása volt jellemző, az 1940-es években festményeket is készítettek róluk. Leginkább Franz Jaschke, Neuhauser Ferenc és Joseph Fischer grafikáit láthatjuk, illetve Barabás Miklós: Egy utazó cigány családja és a Vásárra induló román családja (képen) is ide tartozik. A leírás szerint ezt már nem megrendelésre festette, hanem tudta, hogy érdeklődnek majd iránta. A kisművészeti műfajok magas művészetté emelkedtek, ezeken a képeken is megjelent a rongyos koldusgyerek, a szép lány vagy a karikatúra szerű öregasszony típusa.

Két részletben a Nemzeti mitológiák képei jöttek, mikor a jellegzetes témákat a szépirodalomból és történettudományból vették. Eleinte az őstörténetet kerestek és próbálták megírni, később a történelmi hitelesség vált fontossá, mikor egyre több leletet és adatot találtak. Ábrázolták a szent királyt, a soknemzetiséget, de Árpádot, a Honfoglalást és a nemzetek fölötti magyar hegemóniát is. Itt jelentek meg Lotz Károly, Orlai Petrich Soma, Than Mór, Munkácsy Mihály vázlatai/tanulmányai épületek freskóikhoz.

Ezután a Nemzeti dicsőség – nemzeti áldozat témáját mutatják be, köztük Zrínyi példáját, akin keresztül azt próbálták bizonyítani, hogy a magyar nem csak ősi eredetű, de kulturált is. Példaként hozzák: Orlai Petrich Soma: II. Lajos holttestének megtalálása, Than Mór: Kun László találkozása Habsburg Rudolffal, Madarász Viktor: Petőfi halála, A hontalan (Kossuth Lajos), Hunyadi László siratása.

A Nemzeti történelem – Nemzetközi kerettémáját Európa szerte ismert kompozíciós sémák adják, melyeket sokszorosított grafikák terjesztettek. Híres kiindulópont volt Heinrich Füger: Germanicus halála (ennek vázlatát látjuk kinn, a képen is ez), ennek mintájára festették meg Hunyadi Jánost, Szapolya Jánost, Zrínyi Ilonát.

A Nemzeti jelleg – Nemzeti temperamentum a nemzet közös hagyományairól szól, ekkor tipizálva ábrázolták a magyarokat és a más nemzetiségűeket. Ilyen pl. Lotz Károly: Parasztlakodalom (1858), Barabás Miklós: A menyasszony megérkezése, Munkácsy Mihály: Húsvéti locsolkodás (1865) vagy Izsó Miklós Táncoló parasztjai (1860 k.), Betyárja (1850'). A Nemzeti jelleg – A hely szelleme a hazai helyekre, várromokra (legendák helyszínei) és pusztára (betyárok, csikósok) utal. Nagyon megtetszett Gundelfinger Gyula Tájképe 1876-ból, Sáros várát ábrázolja. Ide tartozik még Ligeti Antal, Lotz Károly, Brodszky Sándor, Munkácsy Mihály, Mészöly Géza, Id. Markó Károly némely alkotása. A Nemzeti jelleg – Népiesség és irodalom / Magyar ornamentika részből Huszka József mintáit emelném ki.

A Továbbélő hagyomány szintén több fejezetre tagolódik: A Nemzeti történelem és mitológia festői naturalista, plain air stílusban alkottak, nemzeti jelleggel hagyományos témákat. Közéjük a müncheni iskolából hazatérő Nagybányai festőket sorolták, mint Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla vagy Réti István. A népi élet modern poézise a magyar vidék karakterisztikumát és sokszínűségét hangsúlyozza. A Szolnoki művésztelep alkotói, Jávor Pál és Fényes Adolf szemében ez a mézeskalács motívumban testesült meg. Csók Istvánnál pedig a Tulipános ládában (képen). Ide sorolták még a Népművészet és nemzeti mitológiát a Gödöllői művésztelepen, ahol iparművészeti tárgyakat készítettek, itt gobelin-terveket láthatunk Nagy Sándortól, akvarelleket Mihály Rezsőtől. A természet mint otthonvilág a spiritualizáló tendenciákat, a „lélektelen univerzumból kiszakadó szent tereket” jelenti.

A civilizálódó nemzet – A csinosodó nemzet az alkotó szellemet pártfogolja, A romlás víziója pedig a nagyvárost, a személytelenséget, a robotoló munkásokat és a dologtalan csellengőket jeleníti meg. Többek közt Schickedanz Albert: Az Operaház, Molnár József: A Calvin tér, Egry József: Menhely előtt.

 

Magyar Ropszódiák” Félicien Rops – a belga szimbolizmus mestere (2010.10.01. - 2011.01.09.)

Az időszaki tárlaton többnyire grafikák láthatók a belga művésztől, mellette néhány festmény és vitrinekben általa készített illusztrációk könyvekhez, cikkekhez. A falak fehér és vörös színűek, a feliratokat magyarul és franciául tették ki, néhányhoz bővebb leírás tartozik. Rops életművét mutatják be 11 részre tagolva, de elválasztófalak nélkül (ami az előzővel ellentétben itt nem jelentett problémát). Egyedül az megtévesztő, hogy a bejárat után rögtön jobbra kell fordulni, mert ha egyenesen megyünk, akkor a 20. századi magyar művészet állandó kiállításán lyukadunk ki, ahová egyébként szintén érvényes a belépő.

Nem véletlenül viseli a 18-as karikát, mivel sok grafika erotikus tartalmú, örömlányokat ábrázol, meztelen hölgyeket, végül sátáni képek is felbukkannak.

Először vettem fotójegyet múzeumba, melynek ára 1600Ft. Azt hiszem, csak akkor éri meg, ha valaki már nyitásra megérkezik, és az állandó kiállítás minden művét végigfotózza egy-két időszaki kiállítás mellett. Persze gondolom inkább a külföldiek számára tartogatják a jegyet, akiknek nem jelent akkora problémát.

A Rops-kiállítás részeinek címei természetesen a művész életének momentumait tükrözik:

  1. „Rops vagyok, más lenni sohse vágytam”

  2. A pálya kezdete: az Uylenspiegel alapítása

  3. Politikai elkötelezettség, Rops realizmusa

  4. Találkozás Baudelaire-rel: új utakon

  5. Párizsban: alvilág, alkohol, prostitúcuió

  6. Az allegória felé

  7. El Párizsból: utazások

  8. Rops és Magyarország

  9. Az emberi komédia...

  10. Rops és az irodalom

  11. Az erotika különböző formái

  12. Sátáni képek

 

Munkácsy Mihály: Trilógia (2010.11.23. - 2011.04.30.)

A csoportos jegyet az ELTE finanszírozta pályázati pénzből, noha én a Trilógiát többször láttam már Debrecenben, Munkácsy-kiállítást pedig Debrecenen kívül Békéscsabán és a MNG-ban is. A Trilógia most vándorol, előtte Pécsett tolonghattak az emberek, most pedig itt.

A kiállítás három részből állt: Munkácsy és Paál László állandó tárlatán sétálhattunk végig, majd egy kisebb rész következett a Trilógia-tanulmányokkal, ahol már nem szabadott fényképezni, és persze a három hatalmas képet rengeteg őr védte. Mintha egy szentélybe lépnénk, úgy áll a három festmény, a falak kék és piros színekben pompáznak. Mellettük 6 kisebb tanulmány és a 3 kép tudnivalóinak leírása.

A Krisztus Pilátus előtt című festményt 1880. nyarán kezdte olaj- és rajzvázlatokkal, ókori ruhák tanulmányozásával. A jelenetet János evangéliumának 18. részéből vette, ahol az ártatlan Jézus, a durva tömeg és a tétovázó Pilátus állnak szemben. Egy mélyreható pszichológiai ábrázolás, mely a külföldi közönséget is meghatotta, 1881-ben Sedelmayer párizsi palotájában mutatták be.

A Golgotán Munkácsy 1881-ben kezdett dolgozni, akárcsak a Pilátusnál, itt is modelleket készített, szereplőket állított be a jelenethez. Az érzelmek a megdöbbenés, kétkedés és közöny, melyek a tömegben tükröződnek. A fehér ruhás lovas egyes vélemények szerint a feltámadt Megváltóhoz hasonló. A sötét felhők a hatást emelik.

 Az Ecce homo készült harmadjára, nem ért el akkora sikereket, mint az első kettő. Ezen Pilátus Jézusra mutat: „Íme az ember!”, és elszabadul az indulat. A feltételezések szerint egy belső önarckép is lehet a beteg, sikertelen Munkácsyról.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr582542574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.