Régóta tartozom a drezdai beszámolóval, pedig egészen elcsodálkoztam az ott látottakon (2010.11.21-én). Tanulmányaimból csak a Drezda-Zwinger szókapcsolat maradt meg, ami talán azért is nem meglepő, mert a várost 1945-ben lebombázták, a történelmi épületekkel együtt. Majd a régiek helyett újakat építettek, ahogy egy 1975-ös Drezdai Állami Műgyűjtemények katalógus fogalmaz: „Az Elba menti város újjáépített kulturális intézményeinek és új lakónegyedeinek az együttesében a drezdai műkincsek is modern múzeumokat kaptak (…). Drezda, a felvirágzó szocialista nagyváros, dinamikusan fejlődő iparával, számos tudományos intézményével, főiskoláival, csodás történelmi emlékműveivel és tájának szépségével történetében először vált a dolgozó nép és a művészetek találkozásának eleven központjává.

 A 2000-es években viszont a 20. századi épületek helyett – hatalmas beruházással – elkezdték a lebombázott városrész eredeti formában való újjáépítését. A műemlékvédőknek sokszor gondot is okoz, hogy mely korszakot állítsák vissza. Az eredményen pedig néha nevetnek, mondván „Olyan lett, mint Disneyland”. Néhány épület egymás mellett tényleg kicsit tarka, és még látszik rajtuk, hogy újak, de a nagyobb épületek megtévesztésig hasonlítanak elődeikre.

Városnéző túra

Idegenvezetőnk Szende András volt Drezdában. Először a Hauptbahnhofot jártuk körbe, mely szigetes elrendezésű, tehát a vonat felül megy. Elba-völgyi homokkőből épült, és ennek támfala nem pusztult el; a kupoláját azonban felújították, mert elkátrányosodott. A csarnokokat műanyag fólia fedi, mely speciális anyagból készült a Foster-iroda tervezésében és egy óráig bírja a tüzet. Csatlakozik hozzá a Königpavillon, melyet állítólag moziként is használtak egy időben, jelenleg felújítják.

Egy gömb alakú házat egy kertészeti kiállításra terveztek, annak bizonyítási vágyával, hogy lehet benne élni. Azóta a gömb egyfajta jelképnek számít náluk.

A 17 m széles Prager Straße is elpusztult a II. világháborúban, sokáig beépítetlenül állt. A 60-as években kör alakú mozit, alumínium bevonatú plázát terveztek, amik védettek. Ezen kívül szökőkutak, kávézók tarkítják az utcát. Az ezredforduló után itt is megjelentek az új épületek, mint az új mélygarázs és mozi.

A Dresden Altmarkt alapanyaga szintén a homokkő, de ezt a világháború lerombolta. Egy kis toldát is beleépítettek, hogy a szemben lévő templom úgy látsszon onnan, mint régen. A kettő között egy aranyos, kóristákat ábrázoló szobor helyezkedik el. A Kreuzkirche-t mai formájában Johann George Schmidt tervezte, mivel a templom a korábbi években is többször megsérült. Félig leomlott állapotban hagyták meg, kívülről a sötét részek a megégett helyek, a világosak a betoldások (műemlékvédelmi szempontból fontos megkülönböztetni). Belülről számomra ijesztően monumentális és csupasz jelenleg. Érintőképernyős monitoron nézhetünk fotókat, dokumentumokat, hanganyagokat a történetéről. Illetve egy kis galériát is bejárhatunk modern művészek kiállításával.

Míg a szocializmusban Magyarországon klasszicizáló épületeket terveztek, addig itt barokkizálóakat. A 60-as években tervezett házak azonban belülről modernek.

A drezdai Felvonulási tér (Galeriestraße) olyan széles, hogy beljebb szeretnék tolni az épületeket. A Kulturpalast miatt különösen sok vita folyik, ugyanis építésze még él, és nem engedi átépítését, noha rossz az akusztikája, ami egy kultúrpalota esetében igen nagy hátrány. Korábban négy reneszánsz ház állt a helyén, a középkori város közepén, most az újjáépítések miatt nagyon különösen mutat. Érdekesség, hogy az utcában lévő csörgőfák Budapestről érkeztek.

A Schloß Straße-ban három barokk épületet készítenek épp, melyekből szállodák és lakások lesznek. A Királyi Palotát neoreneszánsz stílusban építették át. 11 szobából álló kincstára gazdagon be volt rendezve, elefántcsont falakkal, malachit oszlopokkal. A sgrafittókat jelenleg is festik, az udvarra kinézve megláthattuk a fázisokat. A lépcsőházat barokk stílusban állítják vissza, de újat is készítenek. Illetve a gótikus kápolnát is részben újraépítik. Mindezt levelezések, korábbi fotók, canellettók alapján.

Az „olasz falucska” részt olasz építőmesterek tervezték. A város ragaszkodott Gottfried Semperhez, aki Bécsbe menekült, és levelekben küldte el a terveit. Az Operának a főfala megmaradt, de nézőtere nem, így a freskók is megsemmisültek. A Zwinger az európai késő-barokk építészet egyik fő műve, a szó eredetileg két egymásba futó sánc közötti teret jelöl – eredetileg itt építettek egy félkör formájú télikertet 1709-ben. 1728-ban fejezték be az építkezést, melyet akkor egy ideiglenes fafal zárt le, majd 1847-54 között Semper neoreneszánsz stílusban készítette el a Zwinger architektonikus lezárását, a képtárat.

A Zsidó kereskedők negyedét is újjáépítik, jelenleg az első tömb épült meg, négy házat rekonstruáltak.

A Frauenkirche protestáns templom George Baehr tervezésében (alapítvány), de ezt máshogy tervezték újra. A köveket sokáig ott hagyták a téren, majd egy számítógépes programmal rakták össze. Fala mozaikos, ahol szintén a fekete jelöli a megmaradt téglákat. 2005-ben adták át, és ebben mindent újra kidíszítettek, nem hagytak üres falakat. Ebben a templomban nem szabad turistáknak fényképezniük, természetesen ezért próbálkozik vele mindenki... Míg mindez fel nem épült, parkoló és füves terület helyezkedett el itt, most mélygarázs a tér alatt található.

 

Neues Grünes Gewölbe a Királyi palotában

 

A közös városnézés után szabadprogram következett estig, amivel annyi volt a probléma, hogy a múzeumok 18-kor zártak, pénztáraik már 17-kor, így utána cukrászdában és pubban kellett átvészelnünk a hideget különszakadt csoportokban. Legtöbben persze a Zwingert választották a Vermeer kiállítással, de hárman a Királyi palotába mentünk vissza.

 Eredetileg a Historisches Grünes Gewölbe kiállítást, vagyis a kincstár díszes termeit szerettük volna megtekinteni, de az aulában sehol nem volt kitáblázva vagy egyértelműen kiírva, hogy oda máshol kell jegyet vásárolni... Így a pénztáraknál fejenként 10 euróért (ami azért elég sok) vettünk jegyet a „Neues Grünes Gewölbe”-re, és utólag jöttünk rá, hogy hoppon maradtunk. No nem azért, gyönyörű iparművészeti tárgyakat tudtunk ott megtekinteni, és órákon keresztül nézelődtünk a 14 vitrinnel megpakolt teremben. Az első terem a Historisches Grünes Gewölbe restaurálási folyamatát mutatta be tárgyakkal és videóval. Kedvencem a termek közül a Mikrokabinet lett, ahol a nevéből is következően mini tárgyakat állítottak ki: Cseresznyemagból kivésett Keresztrefeszítést, a Loß család címerét, elefántcsont sokszögeket.

 

A többi termet is felsorolom a rend kedvéért:

  • Királyok portréi
  • Művészeti tárgyak terme
  • Kristály-kabinet
  • Der Kurfürsten 1-2. (glóbuszok, drágakövekkel kirakott tálak, fajátékok, márvány kupák)
  • Királyi díszek terme (porcelán figurák, pl. mesterségek, állatok)
  • Zománc-kabinet (Meisseni porcelán)
  • Dinglinger-terem (Dinglinger főbb művei, pl. Grand Aureng-Zeb trónja - képen is ez, Jáspis oltár, Arany kávéskészlet 1697-1701, Osiris legendája haláláról)
  • Utazó műalkotások (bőr tokok a műveknek, melyek ugyanolyan alakúak)
  • Neuber Raum (kandalló, strucctojás, kőkabinet)
  • Sponsel Raum (asztrolábium, régi térképek)
  • Watzdorf-kabinet (Franz Michael Diesbach: Drezdai zöld gyémánt)

 

Emellett több kisebb kiállítást is meg lehetett nézni a belépővel, mi még a Türkische Cammer-re mentünk be. Itt Johann Georg Spiegel „diplomáciai missziója” során összegyűlt tárgyakat mutatták be. Fegyvereket, kardokat, tőröket tettek a vitrinekbe és több nagy sátrat felállítottak, az interkatív szobában pedig öt számítógépen olvashattunk információkat a kiállítás tárgyairól.

 

Írások még a témában:

Táj-kert blog

HamPLÓ

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr832539387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.