Thomaskirche Bach sírjával

 

 Talán mondanom sem kell, hogy Lipcsében Johann Sebastian Bachot óriási kultusz övezi, hiszen itt töltött életéből 27 évet, és itt is érte a halál. Testét végül a Thomaskirche főoltára előtt helyezték el, a templomban sokszor rendeznek hangversenyt is tiszteletére, főleg most Bach születésének 300. évfordulója alkalmából.

Ebben a templomban még első nap (november 19-én) részt vettünk egy Motette orgonaesten, ahová a belépő fejenként 2 euróba került. A programban meghirdetett zenék meghallgatása mellett a hívők közösen is énekeltek, és a papnő három imát mondott, a Miatyánkat pedig ismét együtt imádkazta a nép, természetesen németül. A kb. egyórás műsor után szabadon körbejárhattuk és fényképezhettük a templomot, köztük a zeneszerző sírját.

 

Népek Csatája emlékmű

 

 Szombat reggel a Lipcse szélén található Népek Csatája emlékműhöz látogattunk. Kisebb nevetséget keltett, hogy a világ legszebbjeként hirdetik (Das Schönste der Welt), de valóban szép, illetve inkább a monumentális szót használnám rá. Előtte egy tó áll, így oldalról egy füves parkon át közelíthetjük meg. Ahogy észrevettem a németek előszeretettel használják edzés helyszínéül, mer hatalmas területet foglal el, és a nagy lépcsők is ideálisak gyakorláshoz.

A mű 1913-ra készült el Bruno Schmitz tervei alapján, az 1813-as csata évfordulójára, melyben legyőzték Napóleont. A „tomboló nacionalizmus” emléke a tanár úr megfogalmazásában, valójában a Jugendstiel irányzathoz köthető. Kívül és belül 10 méteres szobrok állnak, egy hatalmas csarnok (jelképes sír) mellett két kilátóból tekinthetünk az egész városra. Mellette még egy Napóleon Múzeumot nézhetünk meg makettekkel, kardokkal, egyenruhákkal és dokumentumokkal. Sokaknak nem volt kedve kifizetni mindezért a 4 eurós belépőt.

 

Séta Lipcsében

 

Ezután fakultatív séta keretében az oktatókkal közösen indultunk el a várost feltérképezni. A Thomaskirche-től indultunk, ahonnan nem messze a régi városháza fekszik a piac mellett. Az épület felirata is megjegyzi, hogy 1557-ben 9 hónap alatt húzták fel. Stílusa a gótikára emlékeztet, de keveredik a reneszánsszal, pálcatagok és hornyok keresztezik egymást. Hatalmas tetőszerkezetét raktározásra használták.

Innentől kezdve az oktatók kitalálták, hogy nem ők beszélnek az épületekről, hanem nekünk kell kikövetkeztetni a stílusukat. A pedagógiai célzata világos előttem, mindössze annyi volt vele a problémám, hogy a konkrét válaszok nem mindig derültek ki, másrészt vizsgázni senki nem szeret, égetni magát mindenki előtt főleg nem...

 Benéztünk a vasbeton szerkezetű Mädler Passage-ba, majd a Jugendstiel jegyében épült Handelshof következett. Mint megtudtuk, az épület főpárkánya alatti maszkok Joseph Hoffmann motívumkincséből valók. Az ablakokat szinte minden épületen kicserélték az utóbbi 20 évben, de arányuk és osztásuk az eredetihez hasonló. Szemben vele egy bevásárlóközpont, melyet négy épület egybevonásával alakítottak ki, közülük kettő eredeti homlokzatát meghagyták.

 Az 1910-es években több ugyanolyan funkciójú épületet hoztak létre: a Speck's Hof szintén egy passage, kereskedelmi és irodai funkcióval. Két telekre építették, és a két homlokzat eltér valamennyire, műkőszobor díszítésekkel. Az udvari homlokzat vidám díszítést kapott.

Ismét egy templom következett, a Nikolaikirche azaz a Miklós templom. A homlokzata eredetileg román kori, de a klasszicizmusig minden egyes stílust felfedezhetünk rajta. Belülről lenyűgöző, a hajóban hatalmas fákra, stilizált pálmákra emlékeztető oszlopok sorakoznak.

Végül a főpályaudvart vettük szemügyre közösen, melyet 1913-ban fejezetek be a Jugendstiel stílusában, részben historizáló elemekkel, belül vasszerkezettel (szigetelhetetlen és fűthetetlen). Akkor Európában a legnagyobbként tartották számon.

 

Interaktív Bach Museum

 

A délutánt fakultatív múzeumlátogatással töltöttük, a városban híres a Grassi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Régi Képtár is, de mi csak a Bach Museumba jutottunk el. Megtudtuk, hogy nemrég újították fel, és mindenképp javasolták ennek meglátogatását. Nem is csalódtunk, mivel ízelítőt kaphattunk, hogy milyen egy valóban modern múzeum! Tizenkét terem (én 10-t számoltam) szinte mindegyikébe megpróbáltak olyan elemet csempészni, ahol megtapogathatunk tárgyakat, belehallgathatunk a zenébe vagy kütyüt nyomkodhatunk. Az épület korábban Bach barátja, Kufmannsfamilie Bose lakása volt.

 Mi már az első teremben leragadtunk, ahol surface-en nézegethettünk Bach-hal kapcsolatos fényképeket és dokumentumokat, kinagyíthattuk őket, olvashattunk információt, és némelyiket puzzle darabokra szedhettük szét, és rakhattuk utána össze. Mellette vitrineket lehetett húzogatni, és kérdéseket tettek fel, pl. mikor adták elő a darabot. A választ úgy kaptuk meg, hogy egy érzékelő fölé emeltük kezünk, és vízjellel megjelent a válasz a papíron.

A második termet csak „zöld teremként” jegyeztem föl magamnak, itt vitrinekben könyvek, levelek és kották álltak. Megtudtam többek közt, hogy Bach könyvtárában 52 elméleti mű volt található 81 kötetben, köztük zeneelmélet, himnuszok, kantáták, organikus építészet. A Bach Archívum gyűjti azokat a műveket, amelyek tudomásuk szerint megvoltak Bachnak, vagy ismerhette őket, hatással voltak rá.

Az emeleten egy családfát rajzoltak fel, melyen az a név világított, akinek épp a szerzeményét hallottuk. A következő teremben nagyon tetszettek az orgonasíp alakú hangszórók, melyeket mikor oldalra fordítottunk, elkezdett szólni belőlük a zene. Bach és az udvari zene kapcsolatát világító táblák mutatták be.

 Külön termet rendeztek be zenehallgatásra, ahol természetesen Bach zenéi szóltak 6 fülhallgatón keresztül. Érintőképernyős monitoron választhattunk a lehetőségek közül, voltak pl. kantáták, orgona, zongora, kamarazene, illetve ezek alkategóriái és konkrét művek. Olvashattunk róluk információt, a felvétel idejét és a zenészek nevét.

Egy nagyobb helyiség padlójára lipcsei térképet ragasztottak, ezeken szintén monitorok álltak különböző nevezetességek bemutatásával, pl. Nikolaikirche orgonája, egyetemépület, kávéházi koncertek. A Bach család és a Thomasschule házáról makettet készítettek, külön jelölve, hogy melyik melyikhez tartozott. Két zenehallgató eszközzel Bach lipcsei szerzeményeit hallgathattuk meg.

A filmvetítő szobában 4 részletet tekinthettünk meg Bach életéről, az egyiket a DDR mellett Budapesten is sugározták (1985, Ulrich Thein játszotta Bachot). A családdal még jobban megismerkedhettünk a következő teremben, ahol egy részletesebb családfa állt, és a dokumentumok könyv alakú falapok közé betéve, melyet szabadon forgathattunk.

 Az utolsó teremben szintén sokat időztem, külön örömömre éppen egyedül voltam. A hangszórókból zene szólt, körben pedig üveglapokra változatos hangszerek képét tették. Külön gombokkal ki tudtuk hangosítani azokat, amelyek a dalban is szerepeltek, pl. fagott, oboa, furulya, hegedű, cello, duda, trombita, dob, orgona (típusok szerint elkülönítve).

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr22492017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.