A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik művészettörténet tanára látogatást szervezett hallgatóiknak a lipcsei múzeumtechnológiai kiállításra (International Fachmesse für Museums- und Ausstellungstechnik, rövid nevén MUTEC, amely egyébként 3 napos), egy drezdai kitérő ígéretével. Mivel a busz befogadóképessége nem telt be, ezért az ELTE művtöris hallgatói körében is meghirdették ezt a lehetőséget. Bár már végeztem a szakon, a levelezőlistán még fenn vagyok, és mindig szerettem a művtörisekkel utazni, akiknek ugyanolyan vágyuk egy-egy város minden nevezetességét felkutatni, mint nekem.

November 18-án éjszaka kezdtük meg az utazást, és 19-én reggel 7-re értünk Lipcsébe. Rövid séta és reggeli kávézás után már folytattuk is az utunk a külvárosba, ahol a Leipziger Messe található. A rendezvényre sajtósként regisztráltam, amihez az épületkomplexum másik felébe kellett elsétálnom. Cserébe kaptam egy passt, amellyel nem csak a MUTEC-re és a vele párhuzamosan zajló műemlékvédelmi kiállításra, hanem a Touristik & Caravaning International (TC) kiállításra is bemehettem, illetve adtak mindkettőről egy-egy információs füzetet a kiállítók adataival.

Az új lipcsei vásárcsarnokot 1995-ben építették, és 1996. áprilisában nyitotta meg kapuit hat csarnokkal és egy hatalmas „üvegházzal” a központi tengelyben. A kongresszusi termet a Gerkan, Marg and Partners építészeti cég tervezte, míg az üvegházat a Ian Ritchie Architects Ltd. (utóbbi londoni alapítású cég). Részben olyan érzése van az embernek, mintha egy reptéren lenne, részben bevásárlóközpontban, még kicsit a Művészetek Palotájára is emlékeztetett engem belülről, de az biztos, hogy méreteiben lenyűgöző, és meglepő, hogy a falak mindenhol üvegből készültek.

 

MUTEC

Leginkább a Budapesti Nemzetközi Vásárhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt csak a múzeumokkal kapcsolatos cégek mutatkoznak be. A múzeumigazgatók meg tudják nézni, hogy melyik vakolóanyag, mázolóecset, üveges, fafaragó stb. a legszimpatikusabb számukra, legalábbis a kínálatból. Egy sürgő forgatag, ahol lépten-nyomon standokba ütközünk, és bemutatják az emberek a mesterségüket. Helyben készítettek stukkókat, festettek falfelületre ornamentikát, faragtak ajtót és még sorolhatnám. Tulajdonképpen nagyon érdekes volt látni, hogy a múzeumok, a kultúra bástyái mennyire függnek a cégektől, és mennyi mindenről kell dönteniük.

Egyes vélemények szerint túl technikai jellegű volt, hiszen nem vagyunk olyan helyzetben, hogy egy múzeum gazdasági kérdéseiről döntsünk, mások pedig azt jegyezték meg, hogy Magyarországnak sokat kell még fejlődnie. Sok mindenre mondják azt igazgatók, hogy képtelenség, ami nyugaton esetleg már bevett módszer.

 Láthattunk olyan lézertechnikát, ami cserépdarabokból virtuálisan összeállítja a váza valószínűleges kinézetét, ezzel segítve a régészeknek, de a látogatóknak is az elképzelésben. De láttunk oxigénnel dúsított zacskóba csomagolandó könyveket, mely az állomány megóvásán segít (szú, időjárás, porosodás stb. ellen). A cégek között volt jegyek nyomtatásával foglalkozó, makettkészítő, üvegablakos. Egy helyen pedig demonstrálták, hogy habtéglából mennyire könnyen lehet installációt készíteni, még a kezembe is adtak egyet, az érdeklődőknek pedig sárga vödröt osztottak ajándékként.

Elsősorban természetesen a német kiállítók képviseltették magukat, mellettük orosz és lengyel múzeumokhoz kötődő cégekkel találkozhattunk. Magyarországról a Magyar Építész Kamara volt jelen, akik a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karával, a Porta Speciosa Egyesülettel és a Mányi István Stúdióval működnek együtt.

A saját véleményem nehéz szavakba önteni, mert nagyon tetszett a standoknál az interaktív jelleg, ugyanakkor furcsa is volt, hogy máshol pl. jól vágó konyhakésre próbálnak rábeszélni, itt pedig fafaragásra vagy stukkókészíttetésre. Érdekes, követendő találmányokat is bemutattak, és felmerül bennem a kérdés, hány múzeumigazgató tudott eljönni és bármit megrendelni közülük. Kétségeim vannak afelől, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerülök, mikor nekem kell megmondani, milyen céget bízzunk meg a múzeumhoz kötődő adott munkával. Viszont hatalmas, jól szervezett rendezvény volt, és nagyon érdekes, hogy ebben a témakörben... Egyszer mindenképp látnia kell annak, akit érdekel a múzeumok jövője.

 

Touristik & Caravaning International (TC)

Egy órát szántam a lipcsei turisztikai kiállítás megtekintésére, de ennyi nem volt elég, hogy az egészet lássam. Lenyűgözött az a csarnok, ahol rendezték, pedig alapvetően nem vagyok annyira a vas- és üvegépületek pártján. Aki látott már turisztikai kiállítást, az szerintem nem lepődött meg, de én először tértem be ilyenre. A csarnok egyik részében csak sátrakat állítottak fel, az egyik teremben rengeteg lakókocsit sorakoztattak fel, egy másikban temérdek biciklit és biciklis felszerelést.

Ha bármelyiket szerettem volna vásárolni, akkor biztos hasznos lett volna, hogy megismerkedem a kategóriákkal, márkákkal, de így csak érdekességképp tudtam erre a kiállításra tekinteni. Az egyetlen valóban hasznos dolog, hogy szereztem egy prospektust a németországi sátorozó helyekről, amit remélhetőleg forgatni is fogunk, és teszteljük valamelyiket. 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr522482409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.